Rész

   1    1   |          emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról-ivadékra szállt
   2    1   |      ivadékról-ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra,
   3    1   |        bivalybőröket viselő dragonyosokból s célbalövő muskétásokból
   4    1   |                 kalandornép csavargott alá s fel, szemre-főre egymáshoz
   5    1   |                  is elpusztított a háború, s kétségbeesés, nyomor és
   6    1   |                  kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni kurucnak vagy
   7    1   |           gyújtogatva, ahol megharagudtak, s szétszaladva, ahol megijedtek.
   8    1   |                   mint amennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák
   9    1   |              udvarán, pofonüté, megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy
  10    1   |                 volt a tisztes matrónának, s több százezer forintra menő
  11    1   |              műveltek, világhírű könyvtára s mindenféle beneficumai,
  12    1   |       agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit énekli bűnös,
  13    1   |                hogy Cleopatrát, Semiramist s más afféle szemtelen asszonyi
  14    1   |              szabad vetni, tánc, hegedűszó s más hívságos dolgok örökre
  15    1   |                  kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb
  16    1   |      egyszer-másszor női alakot ne lásson, s tizennégyéves korától húszig
  17    1   |         villámlásról és tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról;
  18    1   |             beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint
  19    1   |                   volt Gerzson úr segédje, s emellett oly jámbor érzelmű
  20    1   |              eszközöket a tanár úr számára s csupán olyankor adva tanújelét
  21    1   |               lehet a levegőt meggyújtani? s a villanygép alatt papirosembereket
  22    1   |                reggel ott van a múzeumban, s csak késő estve választja
  23    1   |            figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy roppant kerekes
  24    1   |                 bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá a
  25    1   |           teleszkópiumok ég felé fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.~ ~
  26    1   |                    kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor
  27    1   |                 délután leüle az asztalhoz s ijedség kimondani, szerelmes
  28    1   |                   ifjú a múzeum ablakában, s beszélgetett egymás között:~ ~-
  29    1   |                    hátha a szél félreviszi s az udvarra esik, s a nagytiszteletű
  30    1   |              félreviszi s az udvarra esik, s a nagytiszteletű úr kapja
  31    1   |               lehet kapaszkodni a bodzafán s a kötélen megint feljönni.~ ~-
  32    1   |               melybe Józsefet beleültette, s a kötelet az ablak keresztfája
  33    1   |                    a verset a rózsák közé, s Áron markában újra felemelkedék
  34    1   |                  helyet is félve kerülték, s dobogó szívvel hallák reggel
  35    1   |               helyen az adonicus sántít.~ ~S ezzel markába nyomta a kérdéses
  36    1   |                  rögtön ráismert az írásra s vége volt előtte József
  37    1   |                   történő eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni
  38    1   |           összerakni a kívánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre
  39    1   |                    előjön a maga lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt,
  40    1   |                  hogy porrá égeti Enyedet, s bor helyett a vérét issza
  41    1   |                 már Marosújvár körül járt, s ahogy a közbeeső falukkal
  42    1   |                   kőfallal volt bekerítve, s többrendbeli bástyatoronnyal
  43    1   |                  Itt tartattak a céhládák, s nagy veszedelem idején ide
  44    1   |              mesterek legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának
  45    1   |              várost!" szóltak lelkesülten, s másnap reggel a kémiai leckén
  46    1   |                    meg a hallgatóteremben, s hallani sem akarnak egyébről,
  47    1   |            fringiát takargat a tógája alá, s iszonyúan ráförmedt:~ ~-
  48    1   |                   pusztító gallusok ellen, s agyonverték őket. 4~ ~Gerzson
  49    1   |            dárdákat pedig szekérre rakatá, s elzáratá a templom alatti
  50    1   |              bennük, újra összebeszélének, s miután fegyvereik elszedettek,
  51    1   |                magának ki-ki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve,
  52    1   |                    sem kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi nyírott
  53    1   |               kurucoktól, kik hosszú hajat s fülig kent bajuszt viseltek.
  54    1   |               kecsegehátú rézsisak borítá, s páncélpikkelyes kesztyűkbe
  55    1   |                      Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan
  56    1   |                 sem érdemei nem juttatták; s ahány csojtár, ahány darab
  57    1   |                    csillogott a szennytől, s orcája bátran dicsekedhetett
  58    1   |               tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtiszteltetés
  59    1   |                   fog már többet beszélni, s leereszkedőleg vállára veregetett. -
  60    1   |                 Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg
  61    1   |           Bórembukk fülébe súgott valamit, s azzal rosszul rejtve ravasz
  62    1   |               menjen haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen gyertyát
  63    1   |               tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől kitelik,
  64    1   |                   és vének visszahívattak, s késő estig nem szűnt meg
  65    1   |               Isten házának oltalma alatt, s e kérelmet a többi szüzek
  66    1   |                    mázsás harangja állott, s amint kitekinte a torony
  67    1   |                    város felé hömpölygeni; s nemsokára kivehetővé lőn
  68    1   |                   bírt meghúzni két férfi, s mielőtt a csoport a várost
  69    1   |                 vészharang a város fölött, s azon pillanatban talpon
  70    1   |                  talpon volt minden ember, s mintegy összebeszélésre
  71    1   |                  dühbe jött e kijátszásra, s parancsot adott, hogy rögtön
  72    1   |             vígasztalá őt Trajtzigfritzig, s e biztatással egyszerre
  73    1   |            kötőfékjét a főbíró kezébe adá, s úgy vezetteté magát az utcán
  74    1   |                professzor nyakába ült fel, s nevetséges iszonyattal viteté
  75    1   |                  rektor leányát, Klárikát, s mint emeli azt nyergébe
  76    1   |                    egymagam valamennyit, - s hanyatt-homlok rohant le
  77    1   |              sarkából vetve a bezárt kapu, s a másik percben mint a bolygatott
  78    1   |                   szorítva a labanc-sereg, s az első ordításra vérszemet
  79    1   |                  fordítának a csatatérnek, s iparkodtak a városból kifelé.
  80    1   |                    az ölébe tett leánykát, s vitte magával, szemeivel
  81    1   |              galléron ragadá Gerzson urat, s úgy hurcolta őt magával,
  82    1   |                 párjára talált a futásban, s elmaradt magára tülekedni,
  83    1   |                 teher alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz
  84    1   |      fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.~ ~-
  85    1   |             elereszté Gerzson úr gallérját s tenyerébe kapva a taglót,
  86    1   |           visszavágott a diák a doronggal, s úgy talált a labanc körmére
  87    1   |                  puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
  88    1   |                 hogy meghajolt bele a bot, s a labanc feje egyszerre
  89    1   |                   Áron kezében a fütyköst, s ki akarta azt abból csavarni;
  90    1   |                    megfogá azt két kézzel, s ilyenformán nagyokat rántottak
  91    1   |                 míg mind a kettő kifáradt, s akkor farkasszemet kezdtek
  92    1   |                    jaj neked is, nekem is: s azzal egyet rántott ellenfelén,
  93    1   |               menekülés, leszálla lováról, s kihúzva kardját, nekifordult
  94    1   |                 csak megnyálazta tenyerét, s közepén fogva a botot, merészen
  95    1   |                      ordítá az magánkívül, s kardjával hozzávágott szörnyen.
  96    1   |               kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
  97    1   |                    kétkézre fogta a botot, s úgy vágta derékon ellenfelét,
  98    1   |                    meggyilkolni, reárohant s lábával reágázolva, egy
  99    1   |                valaki. Hirtelen odafutott, s a tógánál fogva kihúzá a
 100    1   |                  szép szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térdenállva
 101    1   |                    ötven esztendeje immár, s a két fűzfa folyvást zöldül
 102    1   |           egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve, hogy: "Erős
 103    1(4)|                hogy ellenség ütött rajtok, s a sötétben egymást öldösik
 104    2   |                    tudják aprítani a húst, s megint beletölteni valami
 105    2   |                  is olyan átkozott kemény, s azért az olaszok olyan rossz
 106    2   |             beállít hozzá egy szabólegény, s kérdi tőle: - piros szalag
 107    2   |           idegeneket szokták lemészárolni, s így a jámbor párizsiak éveken
 108    2   |                    csomag krajcáros gyufa, s aki eszik belőle, soha semmi
 109    2   |                 termete, illendő becsülete s házi megelégedése.~ ~Csak
 110    2   |            egyetlen gyermeke nem volt fiú. S minthogy nem volt fiú, természetesen
 111    2   |            bevezetni az apja mesterségébe, s időjártával egészen a két
 112    2   |              mesterember lesz időjártával, s a két ház, a két üzlet egy
 113    2   |                  hazahoznia az egzamenből, s hosszú névnapi köszöntőit
 114    2   |                kezdett kinőni kabátjaiból, s belenőni a diák tudományokba,
 115    2   |                     humanissime"-nek híni, s a professzorai jövendölgették,
 116    2   |               longá"-ban mindig ő a vezér, s kővel száz lépésnyiről leüti
 117    2   |                  épített az udvar közepén, s azt harmadmagával a katonaság
 118    2   |                három magához hasonló fiút, s aztán mikor sertést ölnek,
 119    2   |                  részt vesz a mulatságban, s úgy megfogja a lábát az
 120    2   |                   beleszeret a tudományba, s prókátor lesz belőle.~ ~
 121    2   |                lett belőlem egy jó hentes, s nagyobb úr vagyok a püspöknél.~ ~-
 122    2   |                 alszom el rajta édesdeden, s neki nem szabad engemet
 123    2   |                    istentelen beszédekért, s nagy okosan jegyzé meg végül,
 124    2   |                  egészséges színű gyermek. S a gyermekek most is nagyon
 125    2   |                   fel a debreceni masamód, s átrontott a szomszéd urához,
 126    2   |                  én azt már a bibliából! - S törülte az álmot szemeiből
 127    2   |                   Fel is ugrott a lócáról, s elkezdett a szobában végigjárkálni,
 128    2   |                  Daczosné asszonyom előtt, s nagyot sóhajtva, ekként
 129    2   |                 érzékenység; sírva fakadt, s azt kívánta, hogy inkább
 130    2   |                    asztalhoz bagó süvegét, s azt mondta, hogy:~ ~- Inkább
 131    2   |               szólt elbámulva Kondor uram, s azzal fölvette ismét süvegét,
 132    2   |                    azután feltette fejére, s odaállt az ablakhoz, és
 133    2   |               pilinckét játszó gyerekekkel s ő azokra csóválná a fejét,
 134    2   |             Megegyezett tehát Kondor uram, s bele is nyugodott, hogy
 135    2   |         jövendőbeli veje ügyvéd fog lenni, s bezárja a hentesboltot.~ ~
 136    2   |                letette az ügyvédi vizsgát, s azt is dicsőségesen, kezében
 137    2   |              kicsapták volna az iskolából, s így lett volna katonává;
 138    2   |                  söpri a kaszárnya udvarát s viszi a zöldségeskosarat
 139    2   |                komisz kitlit öltse föl rá, s a szép, lakkos, újdonatúj
 140    2   |                   majd idejön az ellenség, s a kigyelmed menyének szánt
 141    2   |                   a selyemposztós úrfi is, s együtt szenvedi a többiekkel
 142    2   |                  katonaélet sanyarúságait, s ha verekedni kell, ő sem
 143    2   |                   asszonyom kapott a szón, s belecsapott Kondor uram
 144    2   |                   most a másik ház gondja; s Kondor uram naponként rajtakapta,
 145    2   |                rájok foltoztunk Sárikával, s versenyt potyogtak könnyeink
 146    2   |                    elfacsarodott a szívem, s valamennyi tepertős pogácsám
 147    2   |                 kukoricaföldön táborozunk, s mindennap sült kukoricával
 148    2   |                  puha vetett ágyban hálok, s addig el sem alszom, míg
 149    2   |              kezdett hunyorgatni Sárikára, s köszörülte a torkát, mintha
 150    2   |                 köntös lerohad már rólunk, s ugyan jó, hogy éjszakára
 151    2   |       összekulcsolódtak a szívfájdalomtól, s akármilyen közel tartotta
 152    2   |                 most mindjárt sírva fakad, s elárulja a jámbor csalást,
 153    2   |                búcsút vettek családaiktól, s elmentek messze földre -
 154    2   |                 debreceni lovas nemzetőrt, s később nagy dolgokat halljon
 155    2   |                   a szomszéd testvérhazát, s verekedett némettel, muszkával,
 156    2   |            segített városokat felgyújtani, s aludt aztán a leégett romok
 157    2   |                amit mind rálövöldöztek el, s eltemette két keresztkomáját,
 158    2   |             városháza körül leste a napot, s azoktól sok minden új dolgot
 159    2   |                 fogja vinni kapitányságig, s miért ne lehetne időjártával
 160    2   |                   elég tisztességes állás. S ha egyszer valakit a kormány
 161    2   |                  diák, ki rajzolni tudott, s most vele együtt szolgált,
 162    2   |                 előtt tisztogatni az utat, s nagyon sok útonállóval volt
 163    2   |                  várták a hazaérkező fiút, s minden trombitaszóra, minden
 164    2   |                    meg is volt fésülködve, s kinn osztott a baromfiaknak
 165    2   |                    alig látszott a portól, s a piros zsinór sok helyt
 166    2   |                    már inkább, mint veres, s a két könyöke a vitéz hadfinak
 167    2   |                izzadságtól nem volt színe; s arca fekete volt a napsütéstől
 168    2   |                tűzött az ifjú hős keblére, s ott ragyogott ez arcon a
 169    2   |               eldobta kezéből a szakajtót, s kedvese elé sietett, és
 170    2   |             mosdóvizet, tiszta fehérneműt, s aztán magára hagyva, sietett
 171    2   |        felköltögette Daczosné asszonyomat, s átkiáltozta a kerítésen
 172    2   |                    hajdani kis szobájában, s jött az öregek elé.~ ~Volt
 173    2   |                maradhatok - ismétlé Lajos, s arcán nem látszott semmi
 174    2   |                    takarta könnyező arcát, s azt zokogta, hogy: látszik,
 175    2   |                 katonaember szomjas ember, s nem kívánja, hogy az egerekkel
 176    2   |                  Sárika futott a konyhába, s pár pillanat múlva a kellemesen
 177    2   |              teletöltött neki egy poharat, s unszolta, hogy üljön le
 178    2   |                 maradnom - tüzér vagyok.~ ~S amint a nagy biztatásra
 179    2   |             átölelte gyöngéden édesanyját, s fülébe súgta: "nemsokára
 180    2   |                    az előre ment tábornak, s hátunkon hozzuk az ellenséget.
 181    2   |               győztünk is, vonulunk odább, s jönnek utánunk az oroszok.
 182    2   |                    kell neki enni és inni, s majd odábbmegy. A csatatéren
 183    2   |                  Hátha szekérre pakolnánk, s mink is a táborral mennénk?~ ~-
 184    2   |                    állásba helyezte magát, s vezénylő hangon kiáltott
 185    2   |                  majd nemsokára visszatér, s ha későn is, de itthon fog
 186    2   |                    kémleljen szét a síkon; s ha valamit vesz észre, nesztelenül
 187    2   |                   legutolsó kukoricasorig, s ott fekve maradnia. Távcsövét
 188    2   |             odahelyezé egy kupac tetejére, s úgy feküdt ott mozdulatlanul,
 189    2   |                  látszott egy ágyú füstje, s hangzott utána a tompa dobbanás,
 190    2   |                poroszlop összetalálkozott, s a két porfelleg akkor egymásba
 191    2   |              porfelleg ismét kétfelé vált, s aztán egyenesen közeledett
 192    2   |           visszatért az ütegparancsnokhoz, s elmondá neki, mit látott.~ ~-
 193    2   |                   adja ön ide a távcsövet, s fogja ezt a másik perspektivát
 194    2   |                volt, délután két óra felé, s mint tudjuk, még ma nem
 195    2   |           ágyúikhoz álltak égő kanócokkal, s mindenki várta nyugodtan
 196    2   |                    rejtett üteg megszólal, s négy ágyúval a lovasok közé
 197    2   |               hatfontosokkal lőttek rájok, s minden lövésre felbukott
 198    2   |                 volna, hanem kétfelé vált, s egy részével a huszárokat
 199    2   |                    valamennyinek a lövése, s amint a lövés után elkapta
 200    2   |                lovas tömeget lehete látni, s az elhagyott téren vergődő
 201    2   |                  másik fele is megfordult, s összetört szakaszait fedezni
 202    2   |                   fordultak elleneik felé, s üldözőkké váltak.~ ~Most
 203    2   |                    magyar harcvonal ellen, s a magyar ágyútelepek bátran
 204    2   |                   ez a magyar tüzérségnek, s ha a győzelem a túlnyomó
 205    2   |               golyó elcsap füle mellett!~ ~S minő elszánt küzdelem! Az
 206    2   |                fekszik már ágyúja mellett, s öltönyébe harap fogaival,
 207    2   |               ellenség szemközti ütegéből, s az még egyet sem sértett
 208    2   |                   ágyúkat visszavontatták, s a megtizedelt dzsidásokat
 209    2   |                 négy szakasz testőr kozák, s két szakasz muzulmán lovas.~ ~
 210    2   |                    fölött az orosz gránát, s a kábító zuhanatban Lajos
 211    2   |                  az egész világ szakad rá, s mikor felocsúdott, azt látta,
 212    2   |                    koponyáját zúzta össze, s neki magának a mellét zsurolta
 213    2   |            posztóstul az érdemrendet róla, s egy hosszú karcolással hasítva
 214    2   |                  oda ingyen - mondá Lajos, s odarohant az ágyúhoz, megtöltötte
 215    2   |                  célba vette az ellenfélt, s nyugodtan irányzott felé.~ ~
 216    2   |               lovagolt, egész kíséretével, s kalapot emelt a győztes
 217    2   |                    jobb, ha te is jössz!", s most már nem az ágyút, de
 218    2   |                   megemelte tüzérei előtt, s a dördülés után ott hevert
 219    2   |                   az almásszürke a földön, s alatta az orosz tábornok,
 220    2   |                   parancsnok sebet kapott, s az egész üteg Lajosra maradt.~ ~
 221    2   |                távolban állítá fel ágyúit, s onnan nyitá meg a tüzelést.
 222    2   |                    állott az oroszok hada, s ilyenkor utcákat seprett
 223    2   |                    csatatér másik oldalán, s egy szomorú porfelleg kezdi
 224    2   |                  elő egy futár a vezértől, s messziről kiált, kardjával
 225    2   |              Megértettem - szólt rá Lajos, s azzal az utolsó kartácsot
 226    2   |             hirtelen fogják a lövegek elé, s aztán utasítást adott az
 227    2   |                visszavonuló csapatok után, s a porfellegben nemsokára
 228    2   |                  nektek! - kiálta dacosan; s visszavágtatott arra a helyre,
 229    2   |              hirtelen leszökött nyergéből, s vezetékét kantárszáron fogva,
 230    2   |                hirtelen keblébe dugta azt, s egy pattanással nyergében
 231    2   |                   sarkantyúba kapta lovát, s igyekezett előreküldött
 232    2   |                   erőltetett nyargalástól, s azok elöl még elmenekülhetett;
 233    2   |                    közelebb nyomult hozzá, s kardját suhogtatva feje
 234    2   |                  felelt neki vissza Lajos, s azzal kivonva nyeregkápájából
 235    2   |                    visszafordult, célzott, s nyargalva, nyeregből rálőtt
 236    2   |                    feltápászkodó őrnagyot, s "szerencsés utat" kívánjon
 237    2   |          eltévedtek az utcák tömkelegében, s nem kevéssé voltak a szemközt
 238    2   |               dárdáikat használták ellene, s minthogy egészen közéjök
 239    2   |                   orosz sereg továbbvonul, s akkor majd fölkeresi a magyar
 240    2   |                    a padlásra akart bújni, s szörnyen rejtegetett a köténye
 241    2   |                     vegye elő a Szikszayt, s imádkozzék szép kegyesen;
 242    2   |               rémülve, hogy szót fogadott, s leült a belső szobába Szikszayt
 243    2   |                    pedig kiment a hidasba, s lefülelvén egyet a hízók
 244    2   |                    az ártánnyal küszködni, s az mindig ledobta a hátáról,
 245    2   |                  szó, egy ingre vetkőzött, s Kondor urammal együtt lefogta
 246    2   |          mellényemet, tedd fel a sipkámat, s állj be hirtelen henteslegénynek,
 247    2   |           helyesnek találta a jó tanácsot, s elfogadta Kondor uram mellényét,
 248    2   |                fiam, te henteslegény vagy, s most én kommandírozok. Azért
 249    2   |               lássunk a sertés bontásához, s aztán mindent akképpen cselekedjél,
 250    2   |                fehérnép segít a hentesnek, s ügyel a konyhában. Én meg
 251    2   |                majd kiállok az utcaajtóba, s fogok magamnak az ellenségből
 252    2   |                 mint a varjúk a háztetőre, s várták a további parancsolatot.~ ~
 253    2   |         henteslegény - felelt Kondor uram, s nagy nyájasan betuszkolta
 254    2   |               reszketett, mint a kocsonya, s alig talált meg valamit
 255    2   |           törkölypálinkát fogott nyalábra, s kivivé a kozák uraknak,
 256    2   |                  vendégséghez fölterítsen, s fölrak négy tányért és ugyanannyi
 257    2   |                 fél, hogy megéteti valaki, s nem nyugszik, míg te is
 258    2   |                 oda nem ülsz az asztalhoz, s minden ételből neked kell
 259    2   |                   Jól van. Tehát bemegyek, s majd a szemébe nézek.~ ~-
 260    2   |                hogy gyanút fogott ellened, s most azt akarja belőled
 261    2   |                  hogy vigyázni fog magára, s amint Sárika feltálalta
 262    2   |              zsírral fényesített mellényt, s úgy állított be az ebédlőbe,
 263    2   |                   belenézett a tányérjába, s fújta erősen a kanálba vett
 264    2   |                  vendég úr az ő legényére, s odasúgott Sárikának, mikor
 265    2   |                  maga megfogta az ördögöt, s ide hozta a házhoz azt,
 266    2   |                      Sárika szót fogadott, s szerényen elfoglalta helyét
 267    2   |                    helyét a tiszt mellett, s mit tehetett volna okosabbat
 268    2   |                bolondot cselekedjék a fiú; s aztán, hogy maga is segítségére
 269    2   |                kinn a magyar sereg harcol, s az ágy alá bújnak, míg az
 270    2   |                   hazája ellenségei ellen, s mikor kardot hall csörömpölni,
 271    2   |                  ellenség csak demonstrál, s nem hagyta magát fedett
 272    2   |                  csak ő sokat zabálhasson, s csak ő jól meghízlalhassa
 273    2   |                 nagyon gyanakszik Lajosra, s csak azért beszél így, hogy
 274    2   |               nyugodtan a fogát piszkálta, s egy vonás nem változott
 275    2   |                magát hallotta dicsértetni, s az elejtett ellenfél nevét
 276    2   |                  folytatá a kísértést.~ ~- S még ezután az én franciám
 277    2   |                   franciám ismét lóra ült, s csaknem a szájunkba jött
 278    2   |                  érdemrendét. Mi üldöztük, s ő időt vett magának, hogy
 279    2   |                 hogy leszálljon a lováról, s ott, ahol a földre bukott,
 280    2   |             hidegvérrel visszafordult rám, s egész csapatom szeme láttára
 281    2   |                     ordítá az ifjú honvéd, s kirúgta maga alól a széket,
 282    2   |                  mert van, ami jobban fáj, s itt az a kis veres szalag,
 283    2   |              lecsatolta kardját oldaláról, s székéhez támasztotta.~ ~
 284    2   |             Lajoshoz, vállára tette kezét, s halk hangon Így szólt hozzá:~ ~-
 285    2   |                  iparos, ami apám volt."~ ~S az ügyvédből, a vitéz honvédből
 286    2   |                     Még most is abban van, s igen jól érzi magát benne.
 287    2   |             emlékeznek Debrecen városában, s ismeri mindenki azt a férfit,
 288    2   |                 talán városbírája lehetne, s ha még egyet nem fordul
 289    3   |             bekiabálnak a kéménye nyílásán s nem hagyják aludni.~ ~Amennyiben
 290    3   |                    kéményén beordítanak.~ ~S íme, a mint ekkép ül a lesben
 291    3   |                   a mint ekkép ül a lesben s a távolban károgó hollókat
 292    3   |                  hármat lép a láthatárról, s a negyedik lépéssel Imre
 293    3   |                   fatermörderből a termet, s leveti hátáról a medvét.~ ~-
 294    3   |             medvebőrt kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~ ~-
 295    3   |            harmincz nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem;
 296    3   |                     egész nap a jégen jár, s ha megúnja magát, verseket
 297    3   |                 eledel; rá egy pohár savó, s azzal készen vagyunk.~ ~-
 298    3   |                 ostorpattogás, kutyaugatás s nagy csöngés-böngés hallik
 299    3   |                 nagy csöngés-böngés hallik s rövid idő alatt sebesen
 300    3   |                   menten lefeküdtek a hóba s el kezdtek hentergőzni.~ ~
 301    3   |                törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva őt a felemelt
 302    3   |                   tuszlit magára nem veszi s azt a kétújjú keztyűt, mit
 303    3   |                  nem lehet, mert a tűzhely s a 35 szarvas miatt úgy is
 304    3   |           róka-pamlagra le ne heveredjenek s egy jó darab szarvastúrót
 305    3   |                  üveg helyett beragasztva, s mindig mélyebben merülének
 306    3   |      pronunciatiókon keresztül botorkálni, s úgy megsírtak az ártatlanok
 307    3   |                    messze elhallik a hang, s ha meghallja valaki, hogy
 308    3   |             stoliczi" név alatt ismeretes, s Jászberényben a Lehel kürtjére
 309    3   |                    meghalt a szegény dade, s a többi százat a bőgőjén
 310    3   |                   szép reggel fülön csípte s elküldte Kufsteinba hallgatni.
 311    3   |                     Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által
 312    3   |                 vetett tornyos nyoszolyába s iszonyúan hortyogtak, mikor
 313    3   |                 hortyogtak, mikor aludtak, s ha fölébredtek, iszonyúan
 314    3   |            káromkodtak és pálinkát kértek, s veszekedett nagy bőrkorbácsokkal
 315    3   |                  végre kicsukták az ajtón. S ezzel konyecz a magyar dicsőségnek.~ ~-
 316    3   |                qualificatitót kidolgozták, s mire a muszka Pest alá ért,
 317    3   |                szolgabíró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta.
 318    3   |                  ismeretlen szerzők írtak; s néhány hét múlva muszka
 319    3   |                  frakkot és attiladolmányt s egyéb civilizált öltönyt
 320    3   |                azok esznek ott zabkenyeret s készítenek főzőkanalakat,
 321    3   |           megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen megy nekik a görög
 322    3   |             fűrészelnek jelenleg deszkákat s meszet hordanak a szomszéd
 323    3   |                   1-ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
 324    3   |                   hátakat is kancsukázzák, s egy szép reggel táblabíró
 325    3   |                 meg a pragmatica sanctiót, s mentek új hazát keresni
 326    3   |                 Fogták tehát: odább mentek s addig jártak, míg találtak
 327    3   |          municipiumokat, ültettek dohányt, s választottak magoknak magok
 328    3   |                 törvényeket a beduinoknak, s gyakran feljárnak Marokkóba
 329    3   |                   kígyótáncoltatók felett, s sehogy sem tudja elképzelni,
 330    3   |                    keresztre feszíttetett, s ily situációban sokáig mutogatta
 331    3   |                  szépen kezet a hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset
 332    3   |                  ipa esztergomi érsek lett s Guszti legalább is superintendens
 333    3   |                tüstént maga eleibe hozatta s félórai conversatió után
 334    3   |                talpig vörös posztóban jár, s mindennap dictiókat tart
 335    3   |                  csizmáit kifényesíthesse, s szobáját kitakaríthassa.
 336    3   |                   kancsukamártással bevág, s onnan megy azután négy órakor
 337    3   |         déczbundában adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba
 338    3   |               leánya fülig szerelmes bele, s színház végével, tizenegy
 339    3   |               végén mind valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez
 340    3   |                   jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk
 341    3   |                    igazi mérget vettek be, s úgy haltak meg egytül-egyig
 342    3   |                 előfordulható bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~ ~-
 343    3   |              huszast minden nyírott főért, s kis idő múlva várat lehetett
 344    3   |                   magán történni a tréfát, s hagyja őket továbbra is
 345    3   |               falujában van egy szélmalom, s nem tudja bebizonyítani,
 346    3   |                   lekapják érte az embert, s még be sem szabad bizonyítania,
 347    3   |               toborzott dalolva, tánczolva s éltette az uniót, melynek
 348    3   |                    és nem Szlovenszkograd, s a Nyitranszke Sztolici még
 349    3   |                  Nyekszehruszi saka malat, s a boltfelírások - hála Istennek -
 350    3   |                   esznek a kozákok dinnyét s a táblabírák nem hordják
 351    3   |              nélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar academia nemcsak
 352    3   |               valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény. Valahányszor
 353    3   |                    rémséges északfényével, s szájamban van az íze a halzsírban
 354    3   |                critizálja a ministeriumot, s Vahot még mindig szabadon
 355    3   |             egyiken sem állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan
 356    3   |                   nem vagyunk Szibériában, s ha Isten úgy akarja, nem
 357    4   |                  erénynek tartottam volna, s midőn a dörgésekből gyaníthatám,
 358    4   |                    a kőmíves rést a falon, s azzal "il'a berek, nád a
 359    4   |       kikanyarítanom emlékezetem tarlóján, s ott kezdenem a dolgot, ahol
 360    4   |                    apám jól megdögönyözött s azzal fenyegetett, hogy
 361    4   |                    nekimérte a marhafőnek, s rettentően bandzsított szokása
 362    4   |                   féljen, hallja; - szólt, s egy csapással megdicsőíté
 363    4   |                    meg lehetett számlálni, s ha a szérűskertünkben a
 364    4   |              szurtosak, térdig csatakosak, s frizurájok vetekedik azon
 365    4   |                  azon menő csikó megkokál, s míg odakünn oly kényesen
 366    4   |              szintúgy porzik bele az út... S egy bizonyos háznál, melynek
 367    4   |                    a hátulsó ajtón bejött; s mikor a gazda ismét az első
 368    4   |                 ebédelni, jól kimocskolták s odakünn tálaltak neki a
 369    4   |                    a malomköves asztalnál, s az volt legszebb a dologban,
 370    4   |                   ki azt irombán az öregúr s nem kelle azt többé meszelni.~ ~
 371    4   |            meszelni.~ ~Kertek alatt lakott s háza két ablakával fordult
 372    4   |    muskátlibokrokkal voltak elszőnyegezve, s a házhéj elején egy négyfülű
 373    4   |           ülőhelyei az udvar baromfiainak, s a konyhaajtóval szemközt
 374    4   |              ekékkel és boronákkal egyben, s ha még ezekhez hozzáképzelem
 375    4   |              urambátyám vadászni nem volt, s gazdagítá képzeletét a konyha
 376    4   |                 láng mellett nagy fazekak, s mindezek mellett egy svadron
 377    4   |                  széthúzható tölgyfaasztal s egy benyíló nyitott ajtaján
 378    4   |             Azokról a piciny kis kezekről, s azokról a nagy karika-szemekről,
 379    4   |               dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis elve van,
 380    4   |              tudott, mindig otthon kötött, s jaj volt neked, szegény
 381    4   |                látni, hol Esztike időzött, s nagy áhítattal álltam meg
 382    4   |                  Egy kezet láttam ott fel- s alájárni tűvel s cérnával.
 383    4   |                  ott fel- s alájárni tűvel s cérnával. Esztike varr ott,
 384    4   |                    ott, gondolám magamban, s majd felfaltam szemeimmel
 385    4   |                 figyelmeztetés nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e
 386    4   |                   az ablak felszakíttatott s kiüté rajta fejkötős fejét -
 387    4   |                 dolgára pokolfélegyházába, s ne tátsa a száját más ember
 388    4   |                kinő a bölcsességfoguk! - - s úgy.~ ~Ezzel becsapta az
 389    4   |                szememre, fejemet leütöttem s hazamenvén, akkorát aludtam
 390    4   |                   áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel; de
 391    4   |              fogtam a sodrófát a konyhában s a pitvarajtóban megállva,
 392    4   |              nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor éppen a "fisz-dúr"
 393    4   |                énekelték, közibük hajítám, s képzelhetni, hogy volt színpadi
 394    4   |               panyókán volt vetve nyakába, s fejébe volt nyomva a báránybőr-süveg.~ ~-
 395    4   |                   néhai kandúrt, - mondám, s egy víg ötlet ment a fejemen
 396    4   |                  együtt a báránybőrsüveget s vállvonítva letevé egy székre
 397    4   |                   székre a corpus delictit s otthagyott.~ ~Én pedig vevém
 398    4   |                   vevém az élni megszűntet s szépen belefektettem a keszkenőmbe
 399    4   |                belefektettem a keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva,
 400    4   |               tőlem kértek volna passzust, s urambátyám kutyáját megütni
 401    4   |                 Debora asszony szobájához, s alázattal bekocogtattam.~ ~-
 402    4   |                   ült volt Debora asszony, s orrát felém fordítva sandított
 403    4   |                arcán, amennyi csak ráfért, s maga az arc nagyon cipószínű
 404    4   |                  az én rubintom, Esztikém, s szintén varrt; szép kilátása
 405    4   |                    igen lesütötte szemeit, s nem nézett rám.~ ~- No -
 406    4   |                     Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét
 407    4   |                    E percben nyílt az ajtó s Esztike bejött.~ ~- Eredj
 408    4   |              mondám, kibontva a keszkenőt, s kihúzva a korán elhunyt
 409    4   |                   én macskám! - rikácsolá, s kiragadta azt kezeimből. -
 410    4   |                  és ajkai tajtékot vertek, s háromszor fölugrott volna,
 411    4   |               volna. Azután ölébe szorítá, s gyermekesen döncölte és
 412    4   |                 lehelyezé azt az asztalra, s fölé borulva, a legsiralmasabb
 413    4   |                    Erre Eszti újra bejött, s leült asztalkájához.~ ~Én,
 414    4   |               kacsóját, odahajoltam hozzá, s reszkető hangon kérdezém:~ ~-
 415    4   |                     felelé a kis ártatlan, s lesütötte szemeit, s kezét
 416    4   |             ártatlan, s lesütötte szemeit, s kezét húzta kifelé az enyimből.~ ~
 417    4   |                pedig gutát! oda vigyázott, s alig nézhettem a violám
 418    4   |                uradatyád elé, jön-e már?~ ~S ismét egyedül maradtam.~ ~
 419    4   |                   szóla -, hogy ki voltál, s megbosszulom még az unokáid
 420    4   |               ígérem.~ ~- Ígéri? - kiálta, s úgy nekem esett, hogy attól
 421    4   |            magamban, de nem mondtam el.)~ ~S ezennel tehát ünnepélyesen
 422    4   |                    kávét a csésze aljából! S aztán oly tiszta állat volt,
 423    4   |              szívfájdalommal megvála tőle, s jajgatásnak jajgatásával
 424    4   |                   ő ablaka elé eltemessem, s neki a gyilkos kiléte felől
 425    4   |              meghalálozottat az ablak alá, s sírt emeltem fölötte, s
 426    4   |                    s sírt emeltem fölötte, s tűzködék fölébe zöld ágakat,
 427    4   |                     Édesatyámra, - felelé, s köténykéje bojtját csipegeté.~ ~-
 428    4   |                Igen hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony
 429    4   |                  Ezt mondva, lódultam haza s mire hazaértem, azon vettem
 430    4   |                  látta ez is, meg amaz is, s akkor leírtam sipkától bagariáig
 431    4   |                 Később, hogy erre ráuntam, s Debora asszony is kezdte
 432    4   |                       Ejnye beh sajnálom - s ekkor aztán a nagy sajnálkozásban
 433    4   |                    meghallani az eseteket, s ott marasztott. - Én aztán
 434    4   |                    elhistorizáltam előtte, s Isten vétkemül ne vegye,
 435    4   |                  haza, míg ki nem fogytam, s ekként számtalanszor volt
 436    4   |               Esztikém sóhajtásait elfogni s a magaméit megküldeni neki,
 437    4   |                  magaméit megküldeni neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük
 438    4   |             átmentem urambátyámat keresni, s ismét nem találtam honn.
 439    4   |                 sokáig csalhatni a világot s turpisságom elébb-utóbb
 440    4   |            teremtés csak magyarul tudott), s az volt aztán a legvígabb
 441    4   |                 szépen körömmel aláhúztam, s ha ő látott benne figyelembe
 442    4   |              urambátyám meg szokott jőni), s kifelé ballagtam, amint
 443    4   |               amint az ajtót éppen nyitnám s húznám magam felé: valaki
 444    4   |               akkor szintén nyitá kívülről s tolta énfelém.~ ~No, szép
 445    4   |                     midőn az ajtó megnyílt s bejövő és kimenő egymásnak
 446    4   |              jutott legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem
 447    4   |                  kilencvenkilenc apostolra s valamennyi Poncius Pilátus
 448    4   |                 hogy vigyen haza, belódult s még aztán sokáig hallottam
 449    4   |               világ káromkodásoknak nevez, s ismét ott láttam magamat,
 450    4   |                   és fejeinket hajtogatva, s fel-felpillantva a magas
 451    4   |                 kalapomat szarvasgombával, s mentem vele a szomszédba.~ ~
 452    4   |                   odaugrik Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy
 453    4   |                    lábam még kívül maradt, s leírhatatlan vendégszerető
 454    4   |                    hatályosan tolt kifelé, s kicsukott.~ ~Estére megkaptam
 455    4   |                 gyöngyen kiszedtem belőle, s szép sima ablaküvegből vágtam
 456    4   |        nagyítóüvegek helyeire alkalmaztam, s reggelre kelve újra helyére
 457    4   |                benne a Jánoska - okoskodék s vevé pápaszemét, s feltevé
 458    4   |               okoskodék s vevé pápaszemét, s feltevé orrára s nézett
 459    4   |               pápaszemét, s feltevé orrára s nézett rajta...~ ~De mintha
 460    4   |                 felé fordítva képes felét, s erősen szemeibe nézve. -
 461    4   |                  Szürkehályogot! - sikolta s szemeihez kapott. - Oda
 462    4   |               szólék fontos műértő képpel, s valóban orvosi szemöldök-grimászokat
 463    4   |                    az a tunica choroidaea! S azt felelte, hogy de biz
 464    4   |                    fenyegetővé kezd válni, s ha még ezekhez azon nem
 465    4   |                    a retina apoplexiát kap s végképpeni ablepsia marad
 466    4   |              levendulával beszagosítottam, s mire visszaértem, már ágyban
 467    4   |                  szemeit, mint akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak
 468    4   |                   a vizek csípősebbikéből, s azután bekötöttem a szemeit,
 469    4   |                    ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék, hogy azokat
 470    4   |                 Esztikémet kedvem szerint, s néztem a szemeibe kedvem
 471    4   |                   szemeibe kedvem szerint, s miután sokáig néztem szemeibe
 472    4   |                       Odaültem az ágyához, s kezdék neki mesélni.~ ~-
 473    4   |                   szél légvonatot támaszt, s a gyulladást éleszti, e
 474    4   |                    a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak
 475    4   |                   féltette a szemevilágát, s én ijesztgettem nagyon.
 476    4   |                    azonban késő este volt, s én még szüntelen odaáltal.
 477    4   |           szuszogott, a falióra ketyegett, s mi Esztikémmel semmiről
 478    4   |                tolvaj... - rebegé Esztike, s reszketve simult a keblemre.~ ~
 479    4   |              kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát, én egy falra
 480    4   |            Kinyitók azt: ő nagyot sikolta, s elejté a gyertyát. És sötétben
 481    4   |                 magad! rohantam a kapunak, s egy perc alatt túltettem
 482    4   |                 fogva fennakadtam a kapun, s lógék szárnyamnál fogva,
 483    4   |                aprít, ha megkap - gondolám s végerőködéssel egyet vetve
 484    4   |                    szerencsésen leszakadt, s én leestem a földre.~ ~Ez
 485    4   |                Szaladj! - mondám magamban, s amint isten tudnom engedé,
 486    4   |                    kaptam a széles földet, s neki a harasztosnak!~ ~-
 487    4   |                 volna rakni.~ ~- Jaj! uram s én Istenem - sóhajta a jó
 488    4   |               reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott volna, de nem
 489    4   |                    nem félek, nem esz meg, s e szillogizmus által teljesen
 490    4   |                pipámat és dohányzacskómat, s mert vala a veremben nagy
 491    4   |                pipa sem szólt egy szót is, s urambátyámat környékezé
 492    4   |                    kicsit magát, gondolám, s fújtam a tüzet, hogy szintúgy
 493    4   |               talál a nyakunkra csődíteni, s akkor aztán különös alakban
 494    4   |                    még magában egyet-mást, s leült.~ ~- De hát mit csináljak
 495    4   |               lelkedet, úgy teszek - szólt s készült kiütni. - Hát ez
 496    4   |                 lenni a farkasvermek fölé, s mely velünk együtt szálla
 497    4   |                   háljon velünk - dörmögé, s fölhajítá az állatot.~ ~
 498    4   |                  hajított lúd visszaesett, s üté az én kedves urambátyámat
 499    4   |                  Ejnye láncadta! - kiálta, s újra felhajítá azt, s újra
 500    4   |              kiálta, s újra felhajítá azt, s újra nyaka közé esett.~ ~-
 501    4   |                    ekként káromkodék újra, s újra felhajítá, megint visszajött
 502    4   |                    élő és nem élő állat.~ ~S én szerencsésen kihajítottam
 503    4   |                    azt.~ ~Azzal nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot
 504    4   |             jurátusnak, törvényt végeztem, s lesz belőlem tekintetes
 505    4   |                Most káplán volnál valahol, s nem hozott volna ide a tatár
 506    4   |                  megnyomunk esküdtnek.~ ~- S akkor Esztike az enyim lesz? ~ ~-
 507    4   |                  és nem megyek Esztikéhez, s azzal egymás nyakába borultunk
 508    4   |              öregúrral, összecsókolóztunk, s "adj fiam tüzet", mondá
 509    4   |                fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan elszunnyadott
 510    4   |                    elszunnyadott az Úrban, s harsogott álmában, mintha
 511    4   |              fütyülése miatt nem alhattam, s ha én elhagytam, ő kezdte
 512    4   |                tűvé tettek értünk mindent, s természetes, hogy mégsem
 513    4   |                  valakinek holvoltunkat.~ ~S jó hogy hazamentünk, különben
 514    4   |                     hogy nem szólok hozzá, s meg akartam szavamat tartani.~ ~
 515    4   |                  másik három nyakon fogott s újra felemelt, az atillámat
 516    4   |       összehasogatták, a hajamat megtépték s egy zápfogamat kiütötték
 517    4   |                   egy zápfogamat kiütötték s megtettek esküdtnek. A szolgabíróságért
 518    4   |                    negyvennyolc személyre, s mire odaértem, már folyt
 519    4   |                   jött, attól volt piros), s szelíden vonta ki magát
 520    4   |                   a lelkem úgy megdöbbent, s úgy fülön öntött egy bizonyos
 521    4   |                    esett a szemébe, mondá, s könnyezett. ~ ~- Bizony
 522    4   |                mint hitte, lefőzetésünkön, s reménylé, hogy ezúttal keresztyéni
 523    4   |              elértem, megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva mondám: -
 524    4   |                   vére mind arcába futott, s azt rögtön piros rózsává
 525    4   |                    még titok", súgám neki, s azzal elválva tőle, siettem
 526    4   |                kifúrta az oldalát a titok, s elmondá azt nagy teketóriával,
 527    4   |            bosszúságára Debora asszonynak, s mire újólag közéjök léptem,
 528    4   |                    még zavaradottabb lett, s végre, midőn látta, hogy
 529    4   |            összevissza a kis menyasszonyt, s borotvált szakállával még
 530    4   |             szavakat keresni?... Hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd
 531    4   |                    mind az enyimek voltak, s miknek bírása gazdagabbá
 532    5   |                   a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra
 533    5   |         elmarasztották a szász cimborákat, s ha a fejedelem valaha egy
 534    5   |                  oda is elvitték magukkal, s miután ott egy kicsinyt
 535    5   |                    kiálla előre a kapuban, s föltevé zöld bársonysipkáját,
 536    5   |                    nem soká váratta magát, s miután a hellebárdos, aki
 537    5   |                    beszélt a fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget
 538    5   |                 kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek mind a ketten.~ ~
 539    5   |               fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak látta
 540    5   |                odakönyökölt a varga elébe, s félvállról intézve hozzá
 541    5   |               lecsapta az asztalra a kupát s ordított, ahogy kifért a
 542    5   |                   hogy összevissza horpad, s kiömlik belőle a bor!~ ~-
 543    5   |                 egyebet? kiitta a kupáját, s megint teletöltötte. -~ ~-
 544    5   |              merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra köszönté.~ ~-
 545    5   |           fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~ ~-
 546    5   |               fullajtár elkezdett nevetni, s csúfondárosan faragta ujját
 547    5   |                hogy nyúlj ehhez a kupához, s ne várd, hogy az nyúljon
 548    5   |                  még erősebben hahotázott, s minden módon inzultálta
 549    5   |          könyörögne, - iszol-e vagy sem? - s amint erre a fullajtár még
 550    5   |                   fullajtár is dühbe jött, s kirántva széles vadászkését,
 551    5   |                  fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte
 552    5   |             kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta
 553    5   |                szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni
 554    5   |              fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait
 555    5   |                felvánszorgott fekhelyéről, s ment panaszra Veterani tábornokhoz,
 556    5   |              tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve a peres feleket,
 557    5   |                megértvén, nyúla a zsebébe, s kivőn belőle egy tízes aranyat;
 558    6   |                   a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak,
 559    6   |                 emez volt az ellenségé,... s ez rá az ég mennydörgése...~ ~
 560    6   |                    az ég mennydörgése...~ ~S mikor már nem hallatszott
 561    6   |                    Hangos zokogásra fakadt s fejét az aggastyán térdeire
 562    6   |                  elmúló kékzöld világot.~ ~S mentül jobban hanyatlik
 563    6   |                   szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát
 564    6   |                    szinte világít az éjben s alakja oly lenge, hogy tán
 565    6   |                  kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit
 566    6   |                   Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőlködéssel látszott
 567    6   |                ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát,
 568    6   |               valaki tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki
 569    6   |                  Uram, én Istenem!« kiálta s megszünt világtalan lenni,
 570    6   |                    élte lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván
 571    6   |             közöttük elmélázva a nyomorék, s keserűen mondogatta magában:~ ~-
 572    6   |                 ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet sem ejtesz,
 573    6   |                    az asszony tekintetéhez s nagy, fekete szemei oly
 574    6   |            ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: »vesd el mankóidat,
 575    6   |               halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé utána: a dicső
 576    6   |               utána: a dicső halálért.~ ~- S kinek volna dicsőbb halála,
 577    6   |             ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
 578    6   |              kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősiesen
 579    6   |           fegyverre fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy férfiai
 580    6   |                  nem szeretett vendégeket, s ha erővel akarnak bejönni,
 581    6   |               megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna venni a gyönge
 582    6   |                    te harangod ércszavait, s új erő fog szállni kebleinkbe.
 583    6   |       szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség
 584    6   |                   azokat a házak tetejére, s visszafoglalod a várost
 585    6   |               visszafoglalod a várost tőle s szikrák özönében, füstnek
 586    6   |                    kiejté kezéből mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz
 587    6   |                    fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
 588    6   |                    Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken
 589    6   |                 hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági arccal
 590    6   |                   a szegény béna homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~ ~
 591    6   |                  messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot,
 592    6   |                 béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~ ~- Nem
 593    6   |                   kulcsot íme lehajítom.~ ~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~ ~
 594    6   |                   Mindenki elhallgatott.~ ~S azután szólt hozzájok, erős,
 595    6   |                   fogjuk az idegen szókat, s arcaitok özvegy bájait érni
 596    6   |             visszaad, amit az élet elvett, s a halált nem veheti el senki,
 597    6   |                     búcsút vennék tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek,
 598    6   |            keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz zárva
 599    6   |                mindenki nagyot változott - s mikor ezredév múlva a világszellem
 600    6   |                   lepi meg a találkozókat, s mindkettő elszorulni érzi
 601    6   |                    képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük, valami
 602    6   |          gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele
 603    6   |                  tudnák érteni szavainkat, s mikor haza mennek, elmondanák
 604    6   |                 sorsát nincs mit irigyelni s egy-egy könny, egy sóhaj
 605    6   |                 egy sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná
 606    6   |            megtanulná neveinket kimondani. S aztán alkonyatkor kiülnének
 607    6   |                    fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így áldoztak
 608    6   |                kitölti a hangok időközeit, s belülről a városból a gazdátlan,
 609    6   |                fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára állva, áhitattal
 610    6   |                 bátor, hideg tekintetével, s tiltó mozdulattal visszautasítja
 611    6   |                    begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide
 612    6   |                 szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér
 613    6   |                  Az asszony elérté a jelt, s megtagadva intett.~ ~- Hiába
 614    6   |                  nők, kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
 615    6   |                   kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek
 616    6   |                  az elkeseredett asszonyok s odaveték magukat a cserkesz
 617    6   |                  asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly
 618    6   |                   parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
 619    6   |                közepére ásott sír dombját, s a zárva talált házajtókat
 620    6   |                   népét buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj,
 621    6   |               fedele izzadni látszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
 622    6   |               lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől többet levernek onnan,
 623    7   |              szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna azon
 624    7   |                melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
 625    7   |                   joga az embert gyűlölni, s lelke borújában keresni
 626    7   |          kallómalom, melyben rezet zúztak, s benn az erdők között néhány
 627    7   |                    két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
 628    7   |                  sem akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk
 629    7   |                    ijeszté zúgó repülésre, s végigtekinték az alattam
 630    7   |                nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le, mint
 631    7   |         végigdűltem a gyopár födte bércen, s az éj egyhangú sötétéből
 632    7   |              kórómaradványaikkal van tele, s bánja, hogy helyettök nem
 633    7   |                   kristályvízben füröszti, s hallanám a közel madárzenét,
 634    7   |               hallanám a közel madárzenét, s az érctörők távol zuhogását,
 635    7   |                  érctörők távol zuhogását, s a pásztorkürt tévedő hangjait;
 636    7   |               melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám az emberről,
 637    7   |                volt, sem távol, sem közel, s megázni mégiscsak prózai
 638    7   |                    fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok
 639    7   |                   átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé
 640    7   |                  gördült meg lábaim alatt, s ugrálva futott le a meneteles
 641    7   |                futott le a meneteles úton, s ezt okosan tevé; hogy előttem
 642    7   |                 tökéletesen útjába álltam, s ez rosszul biztatott.~ ~
 643    7   |                    visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését,
 644    7   |               sehogy sem tudtam kibékülni, s ezúttal úgy vevém észre,
 645    7   |                föld csúszott lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni
 646    7   |          világosulni látnám környezetemet, s néhány pillanat múlva kétesen
 647    7   |                 között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó hasadékaiban
 648    7   |              küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül sehol ösvény, sehol
 649    7   |                 vonzódtam bemenni e házba, s míg keblem vitt, lábaim
 650    7   |                 egyebet száraz menhelynél, s térdem az ajtónak feszítve,
 651    7   |                előtt a földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi,
 652    7   |                volna, de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy félek,
 653    7   |            megragad.~ ~Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy e
 654    7   |                kioltá a besütő tűzvilágot, s amint fogyott a fény, úgy
 655    7   |                    fel fog kelni az ember, s mellém ül, megszólít vagy
 656    7   |                 voltak ilyesmit nem tenni, s félóra múlva a fellegek
 657    7   |               múlva a fellegek eloszoltak, s én könnyebbült lélekkel
 658    7   |                esőszag becsapott az ajtón, s elverte a dohos penészszagot,
 659    7   |                Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
 660    7   |             hallgatott. Gondolám: aluszik, s mégsem akartam minden szó
 661    7   |                  nélkül búcsút venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután
 662    7   |                   tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen
 663    7   |              megfogtam keblére tett kezét, s meg akartam azt rázni.~ ~
 664    7   |            rohantam el onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve a majorba
 665    7   |                    forróláz rögtön kitört, s csak tíz nap múlva jöttem
 666    7   |                találtam minden körülményt, s félelmem nem vala tőle.~ ~
 667    7   |                szólt, senkinek nem felelt, s kiről senki sem tudja, hol
 668    7   |                    én gondosan felszedtem, s mohón elolvasék. Ez iratok
 669    7   |                    érzésinek börtöne vagy, s mindennek, ami szennyes
 670    7   |                  kisebb férgeket eltaposd, s a föld virágait letépd.~ ~
 671    7   |                   Fehér arc, sötét szív.~ ~S te lész-e az, ki, ha a csillagok
 672    7   |                    te gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem,
 673    7   |              melyet most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember
 674    7   |               egykor, olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor, olyan,
 675    7   |               egykor, olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad, mint
 676    7   |                  félistenekül fog bámulni, s kiket a forduló év nem találand
 677    7   |                 egymásnak ura és szolgája. S nincs úr, kinek ura, nincs
 678    7   |                 Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ végtelen közepéig
 679    7   |                       Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt
 680    7   |                  helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell! Mint
 681    7   |             napokat, amik még hátravannak, s mint esnék kétségbe, mikor
 682    7   |            gyermekkorában kezdhetne hozzá, s megőszülne, mégsem érné
 683    7   |                 mióta a vért megkóstoltam, s megrészegültem tőle...~ ~
 684    7   |         halálhörgések hangjánál iszik meg, s elolt a szívben egy évtizeden
 685    7   |               fénykört, melyben született, s melyet megszokott; elhagyta
 686    7   |                    megosztá vele falatját, s éjt, napot átfáradott, hogy
 687    7   |           könnyhullatásinak terhét miatta, s kiállta érte mindazt, ami
 688    7   |                    mely egy új hazát ígér, s ennek ajtaja, a koporsófödél,
 689    7   |                   túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment,
 690    7   |                   nem mentem vele. Elment, s engemet látogatni nem jár.~ ~
 691    7   |         elbocsátott hang, a villám dörgése s a szenvedő sóhaja, átok
 692    7   |             szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hívó eskü?~ ~Üres
 693    7   |                   lett, mint azelőtt vala, s önkénytelen remegését kinevetve,
 694    7   |                   szerelmet,~ Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~
 695    7   |                   lángjai el nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ És vissza
 696    7   |               éjben~ A szél szava szól...~ S rémes szekerében,~ Mit vonnak
 697    7   |                 boszorka lihegve halad...~ S mint végigutaz~ Az éj viharában,~
 698    7   |               szenvedi. Utáld meg magadat, s nyugodjál meg szenvedéseidben;
 699    7   |               fájdalma, saját bűnhődése.~ ~S ti a sorsot meritek káromolni?
 700    7   |                  mely most benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre,
 701    7   |                tőletek mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott.
 702    7   |                  ver, ha nyomorúvá lettél, s mindenki megvetett, gyűlöld
 703    7   |                    nem, - vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök,
 704    7   |                 temető. Egy mohos síremlék s néhány száradt sírvirág.
 705    7   |                    hűtlent feledni akarta, s miután nem tudta őt elfeledni,
 706    7   |                  őt elfeledni, megölte őt, s azután még kevésbé tudta
 707    7   |                    távol remények partjai, s a távol hajótörések bércei.
 708    7   |               sóhajták, vérök összeömlött, s egymást átölelve meghaltak
 709    7   |                    nagy sötétkék szemeket, s rám tekinte velök... Hajh
 710    7   |         emberméltóság is lekopott arcáról, s csak abban különbözik a
 711    7   |            menedéket ad a madár fészkinek, s védi azt a viharok ellen,
 712    7   |                  meg éhen a hatodikra...~ ~S tán csak az embernek van
 713    7   |                 legyen mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen
 714    7   |                    nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
 715    7   |            jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben
 716    7   |               gúnymosolyra vonták arcukat, s büszkén, dölyfösen leültek
 717    7   |                 haját homokkal hinté tele, s amint ott fetrenge, a népség
 718    7   |              fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva, két kezével
 719    7   |                  őrülten futottak alá fel, s imádkozának az emberekhez,
 720    7   | összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s gyönyörködtek a fölséges
 721    7   |                   a fölséges látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű
 722    7   |                     Tornyok gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily
 723    7   |              hallatszott, ajtók és ablakok s fenn a gerendázat tűzlángban
 724    7   |                  ezüst és arany szerekkel, s odábbállt velök, mily nagylelkűség!~ ~*~ ~
 725    7   |                   minden piacon keresztül, s mikor a temetőbe értek,
 726    7   |               halála nem volt természetes, s a holtat ismét felverék
 727    7   |                   ismét felverék sírjából, s úgy találták, hogy méreggel
 728    7   |                    hogy azt ne bánthassák, s kiveté őt sértetlen a partra.
 729    7   |             oldalához veszni tért hajókat, s hosszú tengerútja felén
 730    7   |          embervérrel élt, lakott e várban, s kínzó ördögök, kik bor helyett
 731    7   |               helyett emberkönyűket ittak, s Isten nevében átkokat követtek
 732    7   |               Gyomrában élő lángok laktak, s mikor nem tűrheté tovább
 733    7   |             rabszolgaság tanyáját fejéről, s haragja megolvadt érctüzével
 734    7   |                 hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga körül tűzpatakokkal
 735    7   |                 tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket dobált
 736    7   |               kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag
 737    7   |             kanyargva kapkod szét a légbe, s magános éjeiben meg-megrázkódik,
 738    7   |                   megmozdul, mélyen dörg - s elcsendesül.~ ~*~ ~Másszor
 739    7   |                bölcsőt, melyben ringattak, s a temetőárkot, melybe majd
 740    7   |              férgeig, amely meg fog rágni, s szívembe döftem az éles
 741    7   |                    A föld megitta véremet, s mikor a végső csepp vér
 742    7   |          mezítelenül, remegve, halaványan. S megállt a sebnek néma, piros
 743    7   |                 sebnek néma, piros száján, s mint a madár, akit anyja
 744    7   |                  kígyófullánkot a jóltevő, s mentül törpébb lett az emberi
 745    7   |                   hideg, fagyos éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta
 746    7   |             megindult e szó után helyéről, s sziporkázva szaladt végig
 747    7   |                elmegyek ez arcot megnézni, s mikor megláttam azt, rohanva
 748    7   |                fordulva, bárhova kerüljek, s kísérve, mint a mágnes az
 749    7   |                   hol a világnak vége van, s kezdődik az örökké tartó
 750    7   |               hosszú, csöndes álmak...~ ~ ~S mi volna abban rossz?~ ~
 751    7   |                   Angyalok énekét hallani, s azt, kit lelkünk szeret,
 752    7   |               körülrepdesni a csillagokat, s jótetteknek édes emlékire
 753    7   |               lehettek zsellérhatalmukkal, s kölcsönvett lelki erejükben
 754    7   |               terítik halotti lepedőjöket, s mennek búval, bánattal bejárni
 755    7   |                   a rajt feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak
 756    7   |                hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sírbolti leheletet,
 757    7   |                teszi legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött,
 758    8   |   szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai
 759    8   |                   közül a partra kivetnek, s a másik négy siet távozni,
 760    8   |                szokatlan a déli tengerben, s rendesen közelgő vízforgók
 761    8   |                   koronáját a víz színére, s a százkarú állatnövényi
 762    8   |                 feketekék volt, de tiszta, s csillagai annál ragyogóbbak.~ ~
 763    8   |                   gyermek szülői után sír, s a sötétben olykor a jaguár
 764    8   |              villannak elő a bokrok közül, s a százlábú scolopender foszforfényével,
 765    8   |                csónak alakját veszi magára s végre öt alakot látni benne,
 766    8   |          szemöldtelen szürke szemei vannak s veres, rövidre nyírott szakáll
 767    8   |                    kiszöknek vele a partra s ott leteszik. A hölgy fejéről
 768    8   |                lehull a köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~ ~
 769    8   |                  szemeivel néz egy pontra, s egy szemmel mindenüvé, -
 770    8   |                  férfi elértette az intést s arcát eltakarta, hogy ne
 771    8   |         jajordítással vágta magát hanyatt, s képtelenül eltorzított arccal
 772    8   |                lelt? - kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan kínokat szenvedőt
 773    8   |            felfuvódott, szemei kimeredtek, s tikkadó arca rémségesen
 774    8   |               sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben,
 775    8   |                    fütyült ki a bokrokból, s a kormányos orrát laposra
 776    8   |                 ordítá ez - fogd az evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! -
 777    8   |                 meghalni azt a dühödtet! - s ezzel a legényt a padok
 778    8   |               kezével a kormányos ruháját, s egy görcsös vonaglással
 779    8   |           vonaglással magához rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté...
 780    8   |             fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta, a tengerbe
 781    8   |                angyal (cápa) rohant utána, s perc múlva néhány véres
 782    8   |                    meg, - még egy hajítás, s véres homlokkal zuhant végig
 783    8   |                   néhány kő repült utánok, s percek múlva csak egy fehér
 784    8   |            gyönyörű fejét könyökére hajtá, s tekintetével a messze láthatáron,
 785    8   |                    tengerben gyönyörködik, s hallgatja a doradok aeoli
 786    8   |                magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott halálmérget
 787    8   |                    annak kezéből kiragadta s a tengerbe dobta. - Van
 788    8   |            lehajtja fejét, egyet lélegzik, s a másvilágon fog felébredni,
 789    8   |                  szörnyű tanácsok adójára, s kezei önkénytelen fonódtak
 790    8   |                  hosszabb, annál keserűbb; s húsz év alatt te vagy az
 791    8   |                    mely téged ide küldött; s volna kezemben úgy a halál,
 792    8   |                    hogy szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket
 793    8   |               repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon van tuskóhajléka
 794    8   |                  talál, agyonlövöldözni... s benn a szavannákon nem egy
 795    8   |                   árvák és özvegyek sírnak s hiában kérnek a juryház
 796    8   |            falatját; a jó ördög látta azt, s vette lőszerét, golyót tett
 797    8   |                  hozott a vádlottak fölött s azt végrehajtá; - így estek
 798    8   |               szegény emberek filléreiből, s kik miatt húsz év óta lakja
 799    8   |                   vad férfi ideges karjára s szólt:~ ~- Nekem ott fenn
 800    8   |                    hölgy, égre tekintve.~ ~S elindultak mindketten Williám
 801    8   |            bozótból vámpírok repkedtek elő s lábaik alatt jéghideg kígyók
 802    8   |                    a fák annál magasabbak, s mindennemű kúszó növényekkel
 803    8   |                  fénylő szem újra elhunyt, s egy alvó hortyogása kezde
 804    8   |                 lépjünk rajta keresztül. - S már most óvatosan lépte
 805    8   |             ordítással felszökött fektéből s a hölgyre rohant.~ ~- Ohó,
 806    8   |                    hamar! - dörgé Williám, s megkapta hátul az óriás
 807    8   |                 kanyarítást tett hátrafelé s a nem-ember hörögve bukott
 808    8   |                könyöke egy tuskóba ütődött s jobb karja zsibbadtan csúszott
 809    8   |                nyakára fojtani törekedett, s annál fogva, mint láncos
 810    8   |                 segíts! - sikoltá a hölgy. S a szikla felett egy lövés
 811    8   |                 ruhája szürke katonakabát, s vállára hosszú puska volt
 812    8   |                   az éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
 813    8   |                  gyékénylajtorját felvoná, s magassága által biztosítva
 814    8   |               biztosítva a mérges bogarak, s a mocsárok éjjeli gőze ellen.~ ~
 815    8   |               ágyúlövések is hallatszottak s összes kétségbeesett jajkiáltás,
 816    8   |                 sietett a parthoz Williám, s azóta vissza nem tért. -
 817    8   |                   derekához kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe.
 818    8   |                      kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a
 819    8   |                 istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese
 820    8   |              fizették, kebléből kitagadta, s mert csak határain belől
 821    8   |               haldokolva csúszott lábaihoz s nyögve vont elő kebléből
 822    8   |                  hölgynek nagybátyja volt, s annak az élet színpadáról
 823    8   |                 földön legelső ember volt, s így minden törvényen felül
 824    8   |                   vagy a mennyországban?~ ~S az ifjú, kit a föld túlsó
 825    8   |                    szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy
 826    8   |                  sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze
 827    8   |   főkormányzószéknél ellene vádat indítson s a kedveséhez szökő leányt,
 828    8   |                 csónakhoz sietne, elfogta, s sajkán elvitte a Nepean-szigetre;
 829    8   |                 még vissza nem jött senki, s midőn kérdezték tőle, hol
 830    8   |                  előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével
 831    8   |               theobromák susogó ágai alatt s keserű reménytelenségben
 832    8   |            csónakot faragni kőfejszéikkel, s midőn félig készen voltak
 833    8   |                  zsebelő; ma vőlegény volt s holnap mint hajóslegény
 834    8   |            csendesen szokta magát viselni, s még úgy sem sóhajtozott
 835    8   |                  kaucsukkal erősen bevonva s leghosszabb út vészeire
 836    8   |                  egy szabadulhatott meg!~ ~S ki legyen azon egy?~ ~Hosszas
 837    8   |           vitorlával indult meg nyugatnak, s kevés idő múlva eltűnt szemeik
 838    8   |                  barátjaiért panaszkodjék, s magát újra elfogassa?~ ~
 839    8   |                    panaszát elmondhatná?~ ~S nem hiába fognak-e akkor
 840    8   |                  elhagyottak a szabadulást s amint nőtt az idő, reményök
 841    8   |               szemeiket az égre függesztve s midőn azokkal újólag a hajót
 842    8   |                       Quarrelson kiszállt, s sebes léptekkel egyenesen
 843    8   |                   a hóhér lakának tartott, s annak ajtaján bement.~ ~
 844    8   |                  emberei is! - kiáltá Géza s eszméletlenül ragadta magával
 845    8   |                hölgyre, leereszté kanócát, s hátra fordulva, a kormányosnak
 846    8   |                   bátyádat oda vetettem? - s ezzel dühösen a legénynek
 847    8   |                bátyám emlékeért!" rikoltá, s a kanóccal úgy vágott a
 848    8   |                 elő kését, képe elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen
 849    8   |              ragadva a hanyatló kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe
 850    8   |               tengeri angyal rohant utána, s perc múlva néhány véres
 851    8   |                 vonva ereszté le fegyverét s röviden kérdé:~ ~- Mit akarsz?~ ~
 852    8   |                    egyéb egy nyaláb mohnál s egy kőasztalnál.~ ~Grundler
 853    8   |                   benne embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről
 854    8   |          előregörbült nyakkal, sörtehajjal s vastag tompa orral, hasonlított
 855    8   |                bizonyos némber tartózkodik s egy férfiú, kik a jó ördöggel
 856    8   |              kiszabadításáért folyamodott, s a kormányszék törvényes
 857    8   |                   fegyverére mutatott.~ ~- S mit kívánsz érte, ha megteszed?~ ~-
 858    8   |                  percben lövés durrant el, s a gunyhó teteje forgácsokban
 859    8   |                 lépésnyire volt a parttól, s duzzadó vitorlákkal távozék
 860    8   |               távolból Géza Quarrelsonnak, s egy másik köszöntő lövés
 861    8   |                 ordítá őrülten Quarrelson, s hanyatthomlok a vizeknek
 862    8   |                    kétségbeesve Quarrelson s térden csúszott a hóhér
 863    8   |                   parton, sírt, átkozódott s magát kétségbeesve verte
 864    8   |              törvényes vizsgálat elmaradt, s így Quarrelson sohasem szabadult
 865    8   |                  lakókat szállítottak ide, s kiknek nem szabad a hóhéron
 866    8   |                 letette ördögi melléknevét s becsületes lakatosmester
 867    8   |                 improvizált bíráskodásról, s miután felsőbb helyekről
 868    8   |                 magát, jobban, mint nejét, s hogy az ily szeretetért
 869    9   |            pártfogoló harcaiban részt vőn, s a katonai pályát ott kapott
 870    9   |                magasságra emelve magukkal, s az emberi lélek üldöző tagadása
 871    9   |             jelenlétét az események közül, s akkor egy rendes, kalandos
 872    9   |          bulletinben is meg vannak említve s a főbb körülmények egy,
 873    9   |              belsejébe, Delhit elfoglalák, s kétszáz millió guinea-re
 874    9   |               erősbülni kezde a birodalom, s bárha önállóságából sokat
 875    9   |                 ami szemüknek megtetszett, s ha észrevették, hogy valahol
 876    9   |           gyárházak egyike volt Angliában, s az ezen elkövetett injúriát
 877    9   |                    erdőkön visz keresztül, s mikor üldözőik a veszélyes
 878    9   |                   nekidöntik a többieknek, s azok egymásra zuhanva, gyakran
 879    9   |                  és madarak halálordítása, s a másik pillanatban, mintha
 880    9   |                 még másnap is volt bajunk, s utóbb is csak ágyúütegünk
 881    9   |                percre előtűnni az erdőből, s ismét sebesen visszanyargalni,
 882    9   |                    közelebb tünedeztek elő s a velünk hozott malayok,
 883    9   |                 egy dombra fölállíttatott, s míg egy ezred vadász csatárláncban
 884    9   |              bokrok, a sziklák rejtekéből, s rohant összezavarodva a
 885    9   |           legyőztük az átkelés akadályait, s rögtön hidat vertünk a sebes
 886    9   |                kinézésök irtózatos legyen, s ha szólani hallotta az ember,
 887    9   |                rögtön tömegeket formáltak, s kemény sortüzeléssel fogadták
 888    9   |         megdöbbenve látszának rá figyelni, s azzal irtózatos hahota,
 889    9   |                  hangjai közt megfordultak s hánykolódva, vickándozva
 890    9   |                   csak félbe volna hagyva, s ezredévek után arra várna,
 891    9   |                    lehet rejtve, gondolám, s lovamról leszállva, befeszítém
 892    9   |                 metszésű hallgatag ajkakra s a hosszúkás, félig zárt
 893    9   |                   ajk, a tűzlövellő szemek s a tekercsekbe font hosszú,
 894    9   |        vérforgással léptem ki kunyhójából, s azon percben minden bajom
 895    9   |              harmadszor hallám a takarodót s fölébredt bennem a katona,
 896    9   |         megrendülését; én vén ember vagyok s mégis oly saját hatással
 897    9   |               szeretném nyelvöket ismerni, s nagy kár, hogy nem ismerem, -
 898    9   |                   szivara hegyét elharapva s kiköpve Smith. - Hogy majd
 899    9   |                    a megszólításra ültéből s odajött közénk.~ ~- Önök
 900    9   |          csikorgatá, és ajka tajtékot vert s kétszer hajítá az ördögtől
 901    9   |                   mindig kikerülte Dávidot s mellette fúródott a falba...
 902    9   |              királyt, a próféta megátkozá, s azontúl Asasielnek lőn fölötte
 903    9   |                   legnagyobb magasztalója, s kényszeríté Sault, elfeledve
 904    9   |                  nem vétett, sőt szerette, s kétszer adta tanújelét annak,
 905    9   |               alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó nyugtalan tűzszemekkel
 906    9   |             érthetetlen nyelven beszéltek, s csak Saulnak tartoztak engedelmeskedni.
 907    9   |           szeretett volna menekülni innen, s nem fogadtatott be amott,
 908    9   |          nyughatott, ismerni akará sorsát, s miután prófétái nem adtak
 909    9   |                   buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat
 910    9   |             látogatta meg Saul, késő éjjel s álruhában: fölszólítá, hogy
 911    9   |                    hívott lélek reá szállt s eltölté ereit nem-emberi
 912    9   |                ajka elkékült, látni kezde, s felsikoltva rogyott Saul
 913    9   |                    szétválasztá a levegőt, s akkor sírbolti halavány
 914    9   |                        A király odanézett, s borzadva ismerte meg a próféta
 915    9   |               ismerte meg a próféta arcát, s leborult előtte a földre.~ ~"
 916    9   |                 lenni", válaszolt a lélek, s visszahanyatlott a földbe.~ ~
 917    9   |             hasonlatos az olvadó aranyhoz, s kezében éles, fényes, kétélű
 918    9   |                   kivezette őt a sátor elé s fölmutatott az égre.~ ~"
 919    9   |                  elesni mind a három fiát, s vesztett csata után saját
 920    9   |                     koronát tettek fejébe, s nevében parancsolának a
 921    9   |                 méhek meglepték a szobrot, s mielőtt a fiak észrevették
 922    9   |                    fő nélkül ül trónusában s összébb-összébb roskadozva,
 923    9   |              elejték. A tudósok ráakadtak, s azt mondták rá, hogy "meteor".~ ~
 924    9   |                    saját szolgái megölték, s fejét elvivék Dávidnak.~ ~
 925    9   |                  nehány hívével Beerótból, s minthogy mindkét lábára
 926    9   |                 mindkét lábára sánta volt, s bajnok nem lehetett belőle,
 927    9   |              nyelvét beszélik, varázsolnak s az ég csillagaiból jósolják,
 928    9   |                    minden sorsváltozatnak, s amint az ember egyik vagy
 929    9   |                teozófiával, mint Indiában, s Meliah azok közé tartozik,
 930    9   |                    ördög mutatott Saulnak, s amelyet az nem látott?~ ~-
 931    9   |                    minden két éjjel fényes s másik éjjel homályos. E
 932    9   |               társaim - ott semmi sincs. - S nevetve fogták körül az
 933    9   |                figyelt a beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~ ~
 934    9   |                 csillagnak látszani kelle, s feszült várakozással lesték,
 935    9   |                 helyen csillagnak lenni?~ ~S ezzel többen társaink közül
 936    9   |                közül elmentek a colonelhez s kevés idő múlva diadalmas
 937    9   |                  tiszteket és a vezetőket, s a napi parancsokat kezdé
 938    9   |                  nyelvet, üljön csak lóra, s adja kézhez ezt a levelet.~ ~
 939    9   |                    levelet, keblébe dugta, s lóra ült. Ő jól hallotta
 940    9   |            hallotta a malaye észrevételét, s érdemesnek sem tartotta
 941    9   |                tiszteletben vannak tartva, s ön a csillagot is látta.~ ~
 942    9   |                tréfának vette a biztatást, s bosszúsan vágta sarkantyúját
 943    9   |                   egészen fölegyenesedett, s egy pillanat múlva lovagjával
 944    9   |                együtt hanyatt vágta magát, s még kétszer megfordult az
 945    9   |                  azt mondták, hogy meghalt s félrevitették.~ ~- No ennek
 946    9   |                felakasztva, lovára ugrott, s bennünket büszkén üdvözölve
 947    9   |                kurta, vickándozó lovaikon, s iszonyú ordítás, hahota
 948    9   |               mindig fegyverben tartottam, s most a csapat élére állva,
 949    9   |                  jó közelre bevártam őket, s csak akkor adattam rájok
 950    9   |                hirtelen félre kanyarodott, s nemsokára újabb zajukat
 951    9   |              pisztolylövést tettek felénk, s ugyanakkor úgy érzém, mintha
 952    9   |                állóknak, odaugrott mellém, s megragadta karomat, ezen
 953    9   |                     Mindjárt el fog esni". S hevesen gombolta fel az
 954    9   |                   egészen ellepte ruhámat, s valami lélegzetfojtó szúrást
 955    9   |            eszméletemet vesztve lerogytam, s mire föleszméltem, már a
 956    9   |        föleszméltem, már a táborban valék, s jól hallottam, midőn valaki
 957    9   |               lovagok érkeztek az erdőből, s világosan hallám, amit a
 958    9   |         Saul-templomi előőrsökre rohantak, s azoknak nagy részét leölték.~ ~-
 959    9   |                 négyen látták a csillagot, s mégis mind a négy elveszett."~ ~
 960    9   |            megmozdulásra való ereje többé, s ami kevés lelkemnek megmaradt,
 961    9   |            kiáltozás. - Az orvos kinézett, s perc múlva hüledezve tért
 962    9   |              kivitetém magamat a szabadba, s kettős lőn csodálkozásom,
 963    9   |              parancsnok? - kérdé Davidson, s egész lényegén valami izgatott,
 964    9   |            tenyerébe hajtá szenvedő fejét, s reszketeg, izgékony hangon
 965    9   |              félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal indultam leküzdésére
 966    9   |                    gyöngysora látszott elő s az a tűz, mely fölemelt
 967    9   |            határozatomat, mellyel odajövék s lovamról leugorva, nem törődve
 968    9   |                 lábaihoz, térdeit átölelve s csókjaimmal halmozva el,
 969    9   |              lehajolt hozzám, és fölemelt, s tiszta hindu nyelven megszólítva,
 970    9   |                  visz a rejtélyes épületbe s a kunyhó maga csak a bejárás
 971    9   |           elefántcsont asztalt odarántott, s mellém ülve, átkarolt, megölelt,
 972    9   |                  ülve, átkarolt, megölelt, s édes, kedves hangon elkezde
 973    9   |                 zamatos keleti gyümölccsel s metszett hegyi kristály
 974    9   |                kell halnia ölelésem miatt, s mentül erősebben szorítám
 975    9   |                bájolóbban mosolygott reám, s midőn ajkaival hévvel kereső
 976    9   |         pillanatban homlokomra tevé kezét, s ekkor úgy érzém, mintha
 977    9   |               helyet hagynának magok után, s azon három ujj helyén még
 978    9   |                  merevedve. Szólni akarék, s nem bírtam ajkamat kinyitni,
 979    9   |                   akartam hunyni szememet, s az sem volt hatalmamban
 980    9   |               végigpöngeté a fegyver élét, s azzal hirtelen kirohant
 981    9   |                  kívülről neszelő füleimbe s nemsokára visszatért a leány,
 982    9   |                  odaszorítja a kerevethez, s néhány ördögi szót mondott
 983    9   |                    a véres főre a kalapot, s azt egy dárda hegyére szúrva,
 984    9   |                 rám, megölelt, megcsókolt, s azután valami balzsammal
 985    9   |                testem visszakapja mozgását s azon gondolkoztam, hogy
 986    9   |                    fogok rögtön felugrani, s kardomat a varázsló kísértet
 987    9   |               szívébe döfni, ezt gondolám, s e gondolattól elaludtam.~ ~-
 988    9   |                     hogy egy évig aludtam, s álmodtam mindazt, ami velem
 989    9   |                   az erősebb méreg hatását s a vincetoxikont az erős
 990    9   |                  Andromedában a csillagot, s íme ön is a legvilágosabb
 991    9   |                    palástba volt burkolva, s födetlen feje ősz volt,
 992    9   |                      Indusul kiabáltak rá, s ő tiszta angol nyelven felelt
 993    9   |               ördögök, amint közibök értem s a küldött levelet átadtam,
 994    9   |                    lerántottak a lovamról, s mielőtt az amiensi tractatumnak
 995    9   |                 volna előttök, megkötöztek s nyalábra fogva bevittek
 996    9   |                  láttomra fölkelt helyéről s odajött hozzám, kétrét görnyedve,
 997    9   |                  hozzám, kétrét görnyedve, s beszélt fölöttem mindenféle
 998    9   |               száraz kezeivel fejem fölött s vissza-visszafordult bálványa
 999    9   |                  hallatszott az ajtó előtt s egy magas némber lépett
1000    9   |              arccal járulva az áldozók elé s hevesen beszélve a jelenlévő