Rész

 1    2|        avval meg a nagyapja és így föl, ki tudja, hányadíziglen?
 2    2|      áthallik korán reggel, még én föl se keltem, mikor már ő fújja
 3    2|          mesterember volna, teszem föl mind szabó volna, ki varrna
 4    2|          pedig éppen nem úgy fogta föl a dolgot, ahogy a költők
 5    2|         most a komisz kitlit öltse föl rá, s a szép, lakkos, újdonatúj
 6    2|           a vén katona már mindezt föl sem veszi. Az a fiatal fickó,
 7    3|        süvegből, bámulva kiáltának föl:~ ~- Ah! ön itt, Nádaskay!~ ~-
 8    3|        fülébe kiabált, hogy keljen föl és készüljön hadakozni,
 9    3|     Azonban a szereplők nem keltek föl többet. Az utolsó jelenetben
10    6|          nem bírta tovább olvasni, föl talált tekinteni az ősz
11    6|        meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~ ~- Ó, tehetném
12    7|           midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem
13    7|        ember éltében.~ ~Ha mindazt föl akarná jegyezni, gyermekkorában
14    7|          is borszeszen nevelkednek föl, azt szíják anyatej helyett.
15    7|          fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva, két kezével
16    7|         gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű
17    8|            lábnyi mélységből emeli föl koronáját a víz színére,
18    9|      egyszerre oly erővel szökellt föl minden vér agyam felé, hogy
19    9|     kérdezém, kíváncsian emelkedve föl ágyamban.~ ~- Davidson,
20    9|        ment elöl, vivőimet vezetve föl a helyre. Mindig magasabbra,
21    9|        ölnyi magas oszlopban vetve föl magát gránit medencéjéből.
22    9|  mindannyiszor nagy mekegve keltek föl ültökből, az ifjak pedig
23   10| erzsébetvárosit, nekem szánta. Ott föl is léptem. Az pedig tiszta
24   10|           oppozíció is. Azt hozzák föl ellened, hogy te egyszer
25   10|         ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna jelentve,
26   10|             elébb az apját kereste föl, attól izente meg neki.~ ~
27   10|          lássák mi történt vele, s föl nem hagyta magát addig emelni
28   11|      akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta a divatbölcsek,
29   11|           volna. Csak akkor ébredt föl, midőn egyik kezét levágták.~ ~
30   11|            ez az Odenath? - kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan
31   11|            paripája büszkén emelte föl fejét, míg a fekete mén,
32   11|           Ősöm isteneire! - kiálta föl lángragyulladt arccal a
33   11|     Kipusztított országok kincsei, föl nem számítható érték, arany
34   11|          szomjdühös ordítása verte föl szokatlan hangokkal az éj
35   11|          valami szokatlan zaj veri föl a csendet, valami kereplő
36   11|         három csizmát húzott volna föl egyszerre mindenik lábára.
37   11|            a madaraknak kerekedett föl az égő berekből, ijedt ordítozással
38   11|            testére, gyönge kezével föl akarva tartani Maeon kardját.
39   11|      maradt nyugodt. Kit a hódolat föl nem emelt, a bántalom le
40   11|      osztanak, s királyokat kennek föl. E trónt, melyen ülök, nem
41   11|             most mellette ajánlván föl.~ ~Így hódítá meg a népeket
42   11|            saját kezével tűzve azt föl annak sisakjára.~ ~Adta
43   11|           emeltebb dombtetőre állt föl, honnan egész seregét beláthatá,
44   11|           vesztett csata után.~ ~- Föl a falakra, zárjátok be a
45   11|        faragjanak nyilat, hozzátok föl a kriptából a halottakat,
46   11|         által énekelt harci dal:~ ~Föl csatára Palmíra!~ Föl csatára
47   11|              Föl csatára Palmíra!~ Föl csatára a halálig!~ Róma
48   11|          bátorságával fegyverzé őt föl. Hanem én bízom Róma védisteneiben,
49   11|      állatok szilajon ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták
50   11|       bömböléssel nyargaltak alá s föl a mezőn, a földet túrva
51   11|            kantárát fogaival, hogy föl segítse emelkedni. Az ismét
52   11|           s két gyermeket mutatott föl a hírnök.~ ~E látvány a
53   11|           csonka oszlopok merednek föl a sivatagból, várva az időt
54   12|          roppant vízoszlop lövellt föl, szivárványszíneket vetve
55   12|          Ah, minő szépséget takart föl akkor! Ez arc az ezeregyéjszakai
56   13|            a szökevényeket keresse föl, s midőn az engedett időre
57   13|            öntött fenevadat állíta föl, és aláírta: "e vadállat
58   13|         Schwarcz Berthold fedezett föl, fölvetették őket a levegőbe.~ ~