Rész

 1    1|             az ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző históriai
 2    1|          tizenhétéves ifjú, Gerzson úr különös kegyence, akiről
 3    1|    experimentumoknál ő volt Gerzson úr segédje, s emellett oly
 4    1|          akit azért kedvele Gerzson úr, mert soha semmi ivásnál,
 5    1|          fizikai eszközöket a tanár úr számára s csupán olyankor
 6    1|     szorgalmas ifjak, mondá Gerzson úr, vegyetek rólok példát ti
 7    1|        ablak éppen a nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két
 8    1|             keresztül; amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket
 9    1|          amit olvasott, sőt Gerzson úr nagy megütközésére még az
10    1|          egész klasszist.~ ~Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi
11    1|            esik, s a nagytiszteletű úr kapja meg?~ ~Most Áronon
12    1|             reggel a nagytiszteletű úr csizmáit a folyosón végigkopogni.~ ~
13    1|            is panaszt téve. Az öreg úr rögtön ráismert az írásra
14    1|             szólt elszörnyedve a jó úr - menjetek, igyatok "purgantes
15    1|            közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami
16    1|       agyonverték őket. 4~ ~Gerzson úr hátrakapta a fejét e szóra,
17    1|        könyveiket, a nagytiszteletű úr pedig vevé kézikönyvét és
18    1|      megtiszteltetés okáért Gerzson úr egy igen szép diák perorációt
19    1|             sem tett még.~ ~Gerzson úr meghajtá fejét, s most a
20    1| céhmesternek akaratodat, méltóságos úr, és ő minden lehetségest
21    1|            az én leányom, kegyelmes úr, - felelt leverten Gerzson
22    1|             felelt leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán
23    1|            kapukulcsot maga Gerzson úr tette be a zsebébe.~ ~Később
24    1|            állni, elereszté Gerzson úr gallérját s tenyerébe kapva
25    1|         volt halva.~ ~Ekkor Gerzson úr segélyével fellocsolván
26    1|           patak medrébe, és Gerzson úr áldást monda azokra mint
27    2|            egy jó hentes, s nagyobb úr vagyok a püspöknél.~ ~-
28    2|             az oklevele; tekintetes úr volt már a neve.~ ~Ez történt
29    2|      vasvilla szemeket vet a vendég úr az ő legényére, s odasúgott
30    3|      lecsapolhatják róla.~ ~- Hát * úr, a hajdani népszerű kormányférfiú,
31    3|             a kabátját, melyen a jó úr úgy felindult, hogy az inasát
32    4|      földesúr.~ ~Én pedig földetlen úr vagyok.~ ~Otthon - mit volt
33    4|             lépten-nyomon szabad az Úr keze velünk.~ ~- Azért maradjon
34    4|             hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, - azonnal
35    4|             Nem ért azonban rá a jó úr efölött elbámulni, mert
36    4|           én Istenem - sóhajta a jó úr -, elkárhoztam! Meghaltam
37    4|            uram én teremtőm.~ ~A jó úr reszketett, mint a kocsonya,
38    4|             lesz belőlem tekintetes úr és prókátor.~ ~- Kandidátus
39    4|      alaptalanul - a két széken ülő úr.~ ~Mi pedig bementünk a
40    5|   tábornokhoz, aki akkor legnagyobb úr volt Szebenben, igen derék
41    7|           fennen arcodat? ~ ~ II.~ ~Úr és szolga. - Az egész világ
42    7|            ura és szolgája. S nincs úr, kinek ura, nincs szolga,
43    7|          mély, süket hallgatás lett úr körül rajta, e síri hallgatásban,
44   10|             a maga apja derék ember úr. Hát a többi testvérjei,
45   10|             a fájdalom, hogy Fügefi úr le sem tehette őt, míg csak
46   10|       kalmár háza elé, midőn Fügefi úr kilépett abból. Egy fehér
47   11|           területen senki sem lehet úr, csak akit Róma tesz azzá.
48   11|             halálig!~ Róma nem lesz úr e földön,~ Rabfaj nem fog
49   11|         ének szavai: »Róma nem lesz úr e földön!« Az éjszakai égés
50   12|            fejem előtted, kegyelmes úr, tiéd az. Semmi sem jó,
51   12|            ki nem mondom, kegyelmes úr, mert lehet, hogy azt rossz
52   12|                 Úgy volt, kegyelmes úr, az alkoránra esküvél.~ ~-
53   12|            hozzá rohanni. - "A nagy úr aluszik", mondának neki.~ ~
54   12|        atyja hálótermébe. - "A nagy úr aluszik", mondának neki. ~ ~-
55   13|             az egyedül győzhetetlen úr: - s ez emléket hagyá itt