Rész

 1    1|            tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki. Hirtelen
 2    2|       következik, a törvénytudomány, oda már be nem szabad lépned,
 3    2|              fölcsapott honvédnek.~ ~Oda a prókátorság, oda a drága
 4    2|      honvédnek.~ ~Oda a prókátorság, oda a drága testimoniumok, oda
 5    2|           oda a drága testimoniumok, oda a jus és filozófia: kard
 6    2|                 De'jsz, ezt nem adom oda ingyen - mondá Lajos, s
 7    2|            hogy valami flastrom kéne oda, vagy mi. Majd beheged.~ ~
 8    2|      megitatta, és visszajött, Lajos oda dörmögött hozzá:~ ~- No,
 9    2|              nem nyugszik, míg te is oda nem ülsz az asztalhoz, s
10    2|              asszonyom pedig annyira oda volt félelmében, hogy egy
11    3|              meg málét. Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debreczen
12    4|                  Ugyan, János gazda, oda vág-e kee, ahová néz? -
13    4|   rosszabbikkal meg énrám nézve.~ ~- Oda bizony, hallja! - felelte
14    4| legsiralmasabb énekhangon dúdolá: - "oda vagyok, oda vagyoo-oók!" -
15    4|    énekhangon dúdolá: - "oda vagyok, oda vagyoo-oók!" - és zokogott
16    4|      macskáját siratja; pedig gutát! oda vigyázott, s alig nézhettem
17    4|           selymét hányja; mindhiába! oda sem hallgatott.~ ~Végre
18    4|        jajgatásnak jajgatásával adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka
19    4|      ürgelyuk.~ ~- Jaj nekem, úgy én oda vagyok! Nem látok rajta.~ ~-
20    4|        sikolta s szemeihez kapott. - Oda vagyok, oda vagyok! - Uramöcsém,
21    4|      szemeihez kapott. - Oda vagyok, oda vagyok! - Uramöcsém, kedves
22    5|             Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott, ahova küldve volt.~ ~
23    5|          Balázsfalvára; a fullajtárt oda is elvitték magukkal, s
24    5|            Mihály uram sem tölti azt oda.~ ~A fullajtár megdúzta
25    6|          mondd. Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett
26    7|    koporsófödél, számodra megnyílik, oda is veled megyek, ott sem
27    7|            síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment,
28    8|              vesselek, mint bátyádat oda vetettem? - s ezzel dühösen
29    9|          küldött két őrlovag veszett oda; hanem az utat felfogó fatörzsökkel
30    9|         folyvást tükörfényes, csupán oda, hol egyik kő a másikat
31    9|       Szeretném, ha nem mentem volna oda soha.~ ~- Nagyon heves a
32    9|            termetemet, szolgám fejét oda téve maga mellé, kardommal
33    9|      csodálatos alakú pagodába, mely oda volt építve valamelyik isten
34   10|          szökött a semmirekellő?~ ~- Oda az istentelen haramia. Innen
35   10|                 Az én kedvemért járt oda Boldizsár; ma neveestéje
36   10|             ott maradt, amint valaki oda az utcáról felhágott.~ ~
37   10|         szárnyát, kérdezve:~ ~- Hová oda orfi?~ ~Amaz is megijedt,
38   10|             de Fügefi gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem
39   10|        Borbála - a holdba. Azért van oda olyan soká, csak várd. Hát
40   10|             sem tudja, honnan került oda, ki egy külön szobában van
41   11|            neki gyönge szivet. Eredj oda, ahol veszély van.~ ~- Nincs
42   11|         félnék tőle.~ ~- Ne hallgass oda; vidám kiáltások azok, kedvtelő
43   11|             megeshetik rajta. Jerünk oda, ahol az a lárma hallik.~ ~-
44   11| cédrusgyantával s azokat meggyújtva, oda lövöldözék, ahol morogni
45   11|       kivenni, egyszer azonban éppen oda eshetett az égő nyíl, hol
46   11|          elég... paripáikat ültették oda közibétek!...~ ~- Asszony,
47   11|   keresztül-kasul lőve a mindenünnen oda irányzott nyilaktól, s az
48   12|               Leánya Ahidalla rohant oda fekhelyéhez, kétségbeesett
49   12|             nőt tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. - "
50   13|         követek éppen akkor érkeztek oda a sarcolt harácsot átvenni,
51   13|          volt is, nem hivatása vitte oda, hanem a kaszt, melyben
52   13|          árkokat fúrtak a föld alatt oda, honnan legerősebben hányták
53   13|          fognak nőni azalatt, amíg ő oda lesz, s emlékezni fognak
54   13|            veszni. De ha eljutnál is oda, gondold meg, hogy most