Rész

 1    1|           kicsi kötényébe szedi pici, fehér kezeivel.~ ~Az experimentumoknál
 2    1|               erőt adott neki a vész, fehér kezeivel a durva kötélbe
 3    2|           lovas.~ ~A kozákok vezetője fehér arabfaj lovon ült, melynek
 4    2|              Ők csak egy kis gömbölyű fehér felleget láttak belőle,
 5    2|             azon a szép piros sörényű fehér paripán, ami Lajosnak olyan
 6    2|              Én lőttem ki alólad szép fehér arab lovadat, piros serénye
 7    3|               Szibériában.~ ~ ~ ~Nagy fehér hómezőnek kellő közepében,
 8    3|           vagy kútgém nőtt volna ki a fehér hó közül. Iszonytató szál
 9    4|                meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát, - mintha most
10    4|             kis sötét szobára, a nagy fehér kemencével; szögletben állt
11    4|            kezével, lábával alálógva, fehér fogait rámvicsorítá.~ ~Véghetetlenül
12    4|            estve, attól lett oly szép fehér a bőröm. Most is látszik
13    4|        micsoda itt? - kérdezé, valami fehér tömeget húzva ki lábai alól.~ ~
14    6|           sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az
15    6|         hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér kendő, mit feltűzött dárdája
16    6|               hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. -
17    6|      fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak:
18    6|         sarkantyúba kapta, egyet inte fehér kendőjével a hátrahagyott
19    7|             ide feljegyezni. ~ ~ I.~ ~Fehér arc, sötét szív.~ ~Milyen
20    7|             arc, sötét szív.~ ~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete
21    7|                király volna a neve!~ ~Fehér arc, sötét szív.~ ~S te
22    7|         nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs.
23    7|             fenékig jéggé merevült.~ ~Fehér, sápadt lett a föld körös-körül.
24    7|               a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta a szél.~ ~
25    8|               s percek múlva csak egy fehér sirály alakja lebegett a
26    8|             vadon puszta helyen, mint fehér hableány a mesék világából,
27    9|         arcaikat, minőek?" - "Egy vén fehér ember, - szólt reszketve
28    9|    templomához.~ ~Egy napon azonban a fehér hangyák és méhek meglepték
29    9|            volt, most az egyszer nagy fehér ábrázatot kapott helyette.
30    9|               feléjök. Alakja egészen fehér palástba volt burkolva,
31    9|               Drumfield.~ ~- No ezt a fehér parókát értem a fején.~ ~-
32    9|          indulatokat nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé
33    9|      tenyésznek, bűbájos ellentétül a fehér hómezővel.~ ~A vezető nő
34    9|               bedörzsölé, s azzal egy fehér lepellel tetőtül-talpig
35    9|               hajuk és szakálluk volt fehér. A hold besütött a barlangba.
36   10|         Fügefi úr kilépett abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva
37   11| fegyverzeteikkel, egész ezredek csupa fehér lovon, mások mind feketén,
38   11|              izzadnak a hőségtől, s a fehér kérgű gumifák repedezett
39   11|              el az ágak alatt egy-egy fehér páva, hosszú csillagszemes
40   11|     suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek könnyű ringásáról.~ ~
41   11|              négylovas szekéren, vagy fehér elefántokon álltak, kezeikben
42   11|             Zenóbia palotája, egészen fehér márványból, alabástrom oszlopokkal,
43   11|      ragyogott trónja körül, őt magát fehér ruha födé, melyre bíborpalást
44   11|           kifejlett domború izmokkal, fehér rövid tunika, barna szandálok,
45   11|           lovasok, hosszú dárdáikkal, fehér lepleik alól sötétlő szakállal
46   11|           templomból előhozva, melyet fehér palástba öltözött bonc őrzött
47   11|          bálvány mellett ült: hosszú, fehér szakálla eltakarta a mellére
48   11|          lángjától, orcája hevétől. A fehér paripa ágaskodva táncolt
49   11|          mindenütt bátorítva; itt egy fehér asszony, vadul víva a hátráló
50   12|             Mahmud síremléke, zöld és fehér corynthi márványoszlopokbul
51   12|               választá szét, mik négy fehér lótól vonatva, a harcban
52   12|          Ahidalla, hozta az Alkoránt, fehér ujjával rámutatott: "megesküvél"
53   13|             uralkodó a földön, minden fehér elefántoknak ura! ne vesd