Rész

 1   11|          védni jöttél minket?~ ~- Én Zenóbia vagyok, Szíria királynője,
 2   11|         férfi lehajlék lováról, hogy Zenóbia palástja szegélyét ajkaihoz
 3   11|         egymásba fonódva, Odenath és Zenóbia. Az elgázolt tartományok
 4   11|            vadászatra kicsalatni, ha Zenóbia megigéré, hogy mellette
 5   11|              mellette fog maradni.~ ~Zenóbia gyöngéd anyai szeretettel
 6   11|         játszott, ki ezeket hozta.~ ~Zenóbia ott lovagol hófehér paripáján
 7   11|              sietsz előbbre? - Maeon Zenóbia elé lovagolva, égető szemeit
 8   11|         semmit sem lőtt.~ ~- Értelek Zenóbia; szeretnél oly dühössé tenni
 9   11|               mint neked.~ ~ ~ ~6.~ ~Zenóbia ezalatt az Orontes partján
10   11|          ifjú nem bírt nyugodni, míg Zenóbia parancsot nem adott a hátramaradt
11   11|            járta keresztül. E nyilat Zenóbia küldte neki.~ ~ ~ ~8.~ ~
12   11|            harc, nem choraea!~ ~- Én Zenóbia vagyok! - viszonzá büszkén
13   11|           ezt az orgyilkot! - kiáltá Zenóbia, Maeon kardjára ütve.~ ~
14   11|            markolatig merült szivébe Zenóbia kardja.~ ~Szótlanul rogyott
15   11|             Szótlanul rogyott össze; Zenóbia hosszú hollófekete hajfürtei
16   11|       fölvirult az ország.~ ~Ez volt Zenóbia, Palmíra királynője, a hasonlíthatlan
17   11|                 Vele átellenben állt Zenóbia palotája, egészen fehér
18   11|           Rómába, hanem Palmírába, s Zenóbia bíbor palástban s fején
19   11|             a világ négy része felől Zenóbia trónja elé.~ ~Nyájasan,
20   11|            hosszabbítására, s azokat Zenóbia lábaihoz rakva, elfogódott
21   11|           neked, kelet királynéja!~ ~Zenóbia komoly arccal fogadá a hódolatokat,
22   11|              váltogatá egymást, csak Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit
23   11|       Palmíra özvegye fogsz lenni.~ ~Zenóbia arca lángolni kezde e szavakra.
24   11|              érzett szégyen miatt.~ ~Zenóbia méltóságteljesen lépett
25   11|     kisázsiai és egyiptomi légiókkal Zenóbia ellen; az ország határán
26   11|         Rómába, elmondva, hogy látta Zenóbia kardját villogni.~ ~A győztes
27   11|           római követek jelentek meg Zenóbia előtt, Claudius császár
28   11|       birodalmat, addig annak fényét Zenóbia tartsa fenn keleten...~ ~ ~
29   11|              vagy áruló lett.~ ~Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra mert
30   11|      megjelent Antiochia falai előtt Zenóbia.~ ~Kelet királynéja összegyűjté
31   11|           jött Aurelián, Emeza felől Zenóbia.~ ~Ezer lépésnyi távolban
32   11|         egész seregét beláthatá, míg Zenóbia végtől-végig nyargalt seregei
33   11|              nyílsüvöltés közül csak Zenóbia szavai hangzottak elő, amint
34   11|           harcba ereszkednék vele.~ ~Zenóbia válogatott hada addig egész
35   11|             vágott hosszú pallosával Zenóbia felé. Az öblös pajzs nagyot
36   11|              tért nekik átengedni.~ ~Zenóbia szemközt állt Aureliánnal.
37   11|           midőn a győzelem már félig Zenóbia kezei közt volt.~ ~A palmírai
38   11|            az üldözők közül, s amint Zenóbia hátra tekinte, meglátta,
39   11|           még áll Palmíra! - Hangzék Zenóbia szava a vesztett csata után.~ ~-
40   11|            kard!~ ~Minden úgy lőn.~ ~Zenóbia legkisebbik fia, Vaballath,
41   11|              trónját és birtokait.~ ~Zenóbia körülhordozá a követet a
42   11|          viselek. Azonban nem ismeri Zenóbia jellemét és hatalmát. Lehetetlen
43   11|       csapatokkal. Amaz Aurelián, ez Zenóbia.~ ~A palmíraiak egész sáncaikig
44   11|            mindenki el volt bízva.~ ~Zenóbia legtitkosabb szobájába vonult
45   11|             Véremből nőttél, - szólt Zenóbia, megszorítva kezét, s még
46   11| elefántjaikhoz és görögtüzeikhez; de Zenóbia még egy új nemét találta
47   11|           átkarolva ült a nyeregben, Zenóbia meghagyá nekik, hogy hátra
48   11|             megállt, és hátramaradt. Zenóbia ijedten ragadta meg a teve
49   11|  Kapaszkodjatok fel hozzám, - kiálta Zenóbia leányainak s maga mellé
50   11|              s menekülj meg magad.~ ~Zenóbia könnyezve csókolá meg a
51   11|             Aureolus előtt, - felelt Zenóbia, még fogságában is királyné. -
52   11|              saját népét elárulá, és Zenóbia, kelet királynéja.~ ~Legpompásabb