Rész

1001    9   |                másik bálvány papnéja volt, s most a két hamis isten összekapott
1002    9   |                     hogy tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult
1003    9   |           felkaptak az afgánok a levegőbe, s vittek úrnőjük után. Csak
1004    9   |           belévetnek, rögtön megfől benne, s körös-körül mellette, a
1005    9   |                 letettek a forrás partjára s, tisztelettel hajták meg
1006    9   |         vénasszonyokat, gondolám magamban, s megnyugodtam benne.~ ~A
1007    9   |              mormogása közben, bedörzsölé, s azzal egy fehér lepellel
1008    9   |               meghajtá magát a hold előtt, s annak foltos képére mutogatva,
1009    9   |           hajfürtöt, mit fejemről levágott s a forrás krátere fölé tartotta.
1010    9   |                 fel a forrásvíz hangja is, s mentül jobban kiáltozott
1011    9   |                  sikoltással veté a vízbe, s balkezével felém mutatott.
1012    9   |                 levették fejemről a lepelt s azon pillanatban ijedten
1013    9   |                  tántorodtak vissza tőlem, s arccal a földre borultak
1014    9   |                  föloldották kötelékeimet, s a legnagyobb tisztelet kifejezéseivel
1015    9   |                 lefeküdt előttem a földre, s midőn egy berek közepén
1016    9   |              megcsókolták ruhám szegélyét, s bebocsátottak az ajtón.
1017    9   |                   Hajfürteidnek", - felelé s egy gömbölyű ezüst tükröt
1018   10   |                    mandátumáról lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit,
1019   10   |                 egy mesédben kifiguráztál, s ezért ellenjelöltet emlegetnek.~ ~
1020   10   |                örmény, az örményből kalmár s belőlem anabaptista.~ ~Most
1021   10   |                    egy nagy crida követett s éppen azért nem lehetett
1022   10   |                    újra kikeresztelkedett, s az új országban új mesterséghez
1023   10   |           kereskedő világ hitelezett neki, s íme egyszer kiüt a mameluklázadás,
1024   10   |                   egy csibukkal a kezében, s két gyerekkel a hátán jutott
1025   10   |                elkezdett marhakereskedést, s mikor felhajtotta a közös
1026   10   |              rakott szekerekkel a vásárra, s visszajött szekér nélkül,
1027   10   |                    megszökött a kasszával, s hiába kurrentáltatta, sohasem
1028   10   |                   egyszer meg is bolondult s kifutott a nádasba; a jámbor
1029   10   |                     felkeresték a nádasban s esztendeig gyógyíttatták
1030   10   |               melyen a két karját kidugta, s szíjjal keresztülköté derékban.
1031   10   |                  felakasztotta volna magát s több efféle érzékeny dolgokat.~ ~
1032   10   |                  Boldizsár diákkal egyben, s ha jött vásáros, egy garas
1033   10   |                 kupec messziről megismerte s rákiáltott:~ ~- Jó napot,
1034   10   |                kalmár nagy szemet csinált, s rendületlen ábrázattal felele
1035   10   |                lábamra, magam mennék neki, s elhoznám a bőrit, ha nincsen
1036   10   |             becsületes emberrel van dolga, s addig engesztelé Gerguc
1037   10   |                    fog ezt a tíz forintot (s odaád neki öt garast), hozz
1038   10   |             visszamegy Hódmezővásárhelyre, s otthon elmondja, hogy milyen
1039   10   |             félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen uzusba tartá fölötte
1040   10   |       leányasszonyok pamukért, halcsontért s Birbuc kezeit dörzsölve
1041   10   |                 szavait Gerguchoz intézve, s Birbucra célozva. - Csak
1042   10   |                   nem volt oka megtörülni, s fölkelt az asztaltól, jóllakva
1043   10   |                   kapaszkodott, hízelegve, s mintha cirógatná, egész
1044   10   |                 őtet meg akarta ijeszteni, s Birbucot meg is szidták,
1045   10   |              eldugta a kereskedőkönyveket, s denunciálta a segédet, hogy
1046   10   |                    ne lett volna jelentve, s bárha kezein soha egy fillér
1047   10   |                   a kasszát nem lopta meg, s ha akadt itt-ott egy-egy
1048   10   |                   egyszerre elmosolyodnak, s azzal rögtön ismét elharapja
1049   10   |               fölkel és kimegy a szobából, s ha Oliviát üldözik, Birbuc
1050   10   |                    diák fülig elvörösödik, s ami kezébe akad, jaj annak
1051   10   |               körmeit szájánál melengetve, s egy rossz szalmaszéken hintálva
1052   10   |                 hirtelen odasurrant mellé, s valami papírba tekert csomagot
1053   10   |                  értelmében vevé kalapját, s miután egy gombot nagy kínnal
1054   10   |            hamarabb hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc nincs
1055   10   |                  hallott, bezárta a boltot s megparancsolta, hogy senki
1056   10   |                  kulcsot is zsebébe tette, s meleg szobájába távozva,
1057   10   |              nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre sarkával, öklével
1058   10   |                  asszony, utána a Minerva, s egyszerre trióban kezdék
1059   10   |                kiütöm a fogad. Agyonütlek, s aztán elkergetlek.~ ~A kívül
1060   10   |                hogy tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett
1061   10   |               Birbuc leitta magát valahol, s nehogy kivegye az ajtót
1062   10   |                zörgetés e hangra megszűnt, s az így támadt pauzát jónak
1063   10   |                   kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett ijedtében,
1064   10   |             teletömte a meszelyt cérnával, s nyújtá a kocsisnak.~ ~-
1065   10   |                     mert kápom ezt a rőfet s meglülek véle.~ ~- Hát mért
1066   10   |           kituszkolva a kocsist a boltból, s úgy bezárta utána az ajtót,
1067   10   |                   egy skatulyát hozott elő s azt felnyitva, Olivia egy
1068   10   |                 gondolnák, sok pénzed van, s kiásnák érted a házat.~ ~
1069   10   |                   rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele;
1070   10   |               előjött az »arányus leányum« s felkapaszkodva szülei ölébe,
1071   10   |                    munkákat végzi ezalatt, s szüléi oly szegényesen járatják,
1072   10   |              utcára negédes fejecskéjével, s mindannyiszor ment azon
1073   10   |                   hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa aranyos leányát,
1074   10   |               tetszett az úrfi látogatása, s ha ez olyankor talált érkezni,
1075   10   |                  mindig üres szokott lenni s következőleg most is az
1076   10   |             odahúzta a kalmárt az ablakhoz s egy tökéletes lábnyomot
1077   10   |                kalmár felvonta szemöldeit, s miután végigbámulta a species
1078   10   |                       Azzal ment a boltba, s kezeit hátra téve, egész
1079   10   |                téve, egész nap járkált fel s alá, és egy szót sem szólt.~ ~
1080   10   |                korábban becsukta a boltot, s meghagyta Birbucnak, hogy
1081   10   |                   fel az utcai lámpásokat, s Gerguc gazdának minden törekvése
1082   10   |                kocogást hall a háta mögött s közel maga mellett egy frakkos
1083   10   |               előtt megáll, azt felnyitja, s az egyik lábát felteszi
1084   10   |                  orfi?~ ~Amaz is megijedt, s iparkodott arcát elrejteni
1085   10   |            különben sem ismerhette őt meg, s komikus találékonysággal
1086   10   |                   az orra betörött miatta, s ő maga hanyattesett a sárba.
1087   10   |                    lássák mi történt vele, s föl nem hagyta magát addig
1088   10   |                  sántított kezére, lábára, s minden csontjaira jajgatott.~ ~
1089   10   |                   fülig elpirult e szókra, s azt mondá ujjait ropogtatva:~ ~-
1090   10   |                   míg ő papucsát, bundáját s karikás ostorát kereste,
1091   10   |               nevezetes ember lesz a kópé, s Birbuc diák amilyen bolond,
1092   10   |                   a száját, ne kiáltson! - s azzal kétrét fogva a karikást,
1093   10   |                 háznép elősietett a zajra, s a kalmár a legelső érkezőben
1094   10   |                   ácsorgást ezen a földön, s egy szép éjszakán csendesen
1095   10   |                     ahol örökké húsvét van s paszuly nem terem s hol
1096   10   |                    van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
1097   10   |           prédikációkat tartott a boltban, s míg egy-egy vásárló fuvaros
1098   10   |                 felmondotta a szolgálatot, s tagjai egyenkint nyugalmaztatásért
1099   10   |                zsebeiből takarék garasait, s valahogy kifizetve a borbélyt,
1100   10   |                vágtak rajta, tért magához, s természetesen első volt
1101   10   |                keresztényi módon meggyónt, s miután a lelkész által figyelmeztetve
1102   10   |                   lehet, bezáratta ajtóit, s családját ágya körül gyűjtve,
1103   10   |             kihúzatott egy nehéz vasládát, s azt felnyittatá egy szüntelen
1104   10   |                 ötven esztendőn keresztül, s nem viszek el belőle semmit.~ ~-
1105   10   |                  szerényen lesüté szemeit, s felsóhajtva felelt:~ ~-
1106   10   |                     akit mindig becsültem, s ki tégedet szintén becsült
1107   10   |             félmilliót arányban, ezüstben, s te választod a koldust?
1108   10   |                   Én jó szívéért szeretem, s az többet ér nekem a világ
1109   10   |                    magát, egyedül fehérre, s a gyászruhát csak kétszer
1110   10   |                    bársonnyal volt bevonva s ezüst szegekkel kiverve,
1111   10   |                    kántorokat és zenekart, s a szekerektől kezdve a ministránsokig
1112   10   |          kiállítási pompa rangjokhoz illő, s minden kompromisszió nélkül
1113   10   |                    vele össze a kesztyűit, s nem fogadta el.~ ~Minerva
1114   10   |                   magát a vett parancs elé s őszinte kegyességgel fogadá
1115   10   |                keletkeznek a szivek mélyén s ily ünnepélyes tények megragadó
1116   10   |                   karjai közé hanyatlania; s ezúttal aztán annyira erőt
1117   10   |                   csak kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti
1118   10   |                  mellette helyet foglalni, s egész hazáig ápoló felügyelete
1119   10   |                       A leány félrefordult s köténye bojtjából szélmalmot
1120   10   |                 sem szórják le égi talpai, s íme, alig lebbenté fel a
1121   10   |                   az égi bosszúállás keze, s az egész világ csak egy
1122   10   |                  karjait összefonva mellén s megsemmisítő tekintetet
1123   10   |                szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon
1124   10   |              jöttek gyűjteni a virágokból, s ők skorpiók levének, melyek
1125   10   |                  fel orrodba a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt
1126   10   |                ragadjatok egymás üstökébe, s írjátok fel egymás vérével
1127   10   |                    az emberek bűnei miatt, s ti fellegek szédüljetek
1128   10   |           szédüljetek le onnan a magasból, s adjatok helyet borongós
1129   10   |                Ezzel vágtatott a kávéházba s a legelső alaguerre partiban
1130   10   |             Minervának nincsenek látogatói s rajtarontott. A jó asszony
1131   10   |                    gyenge likőrt fog inni, s majd megfúlt tőle.~ ~- Mit
1132   10   |                  utána?~ ~- Cridát mondok, s megint meggazdagszom.~ ~-
1133   10   |                     monda Borbála asszony, s fejcsóválva hagyta el leányát.~ ~
1134   10   |            fölkeresni leánya pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol
1135   10   |                    meresztett a kérdezőre, s mogorva arccal felelé, de
1136   10   |                kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül
1137   10   |                    a guta azonnyomban.~ ~- S nem ugrottál még a Dunába?~ ~-
1138   10   |                rongálta arcán kora szépség s késő szégyen nyomait vélik
1139   10   |                   a rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei
1140   11   |                   híreket táncvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasúti
1141   11   |                   a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat,
1142   11   |                   ott volt, ahol Perzsiáé, s a nagy világváros az ismert
1143   11   |            szelleme nem maradt föld alatt, s ha Rómában obeliszkokat
1144   11   |           Caracalla trónra ültette a bűnt, s nyilvános tiszteletet adott
1145   11   |               száműzött erény és dicsőség, s mintha szégyelné magát a
1146   11   |                   már trónja zsámolya alá, s engedte őket királyoknak
1147   11   |               ellen országát védve viselt, s a szabadságharcba utoljára
1148   11   |              Valerian, átkelt az Eufráton, s mielőtt a hír érkezhetett
1149   11   |                   király lovas seregeit, - s nemsokára háta mögött is, -
1150   11   |                    ellenségnek a császárt, s az minden oldalról körülvéve
1151   11   |                   a római sereg fegyverét, s császárját kiadta a barbár
1152   11   |                    a várost és templomait, s Caesarea falai közt Demoszthenész
1153   11   |               töltetett meg holttestekkel, s míg a szétdúlt provinciákból
1154   11   |                   császár bíborpalástjába, s kikiáltatá és megéljenezteté
1155   11   |                    a holt fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a
1156   11   |               nekem ajándékot mer küldeni? s nem alacsony rabszolga-e?
1157   11   |                  akar találni arcom előtt, s büntetése enyhítését reményli,
1158   11   |                  elfogod a futó antilopot, s kihúzod az oroszlánt barlangjából,
1159   11   |            nomádfaj, ki adót nem fizettél, s hódító arcát nem ismerted
1160   11   |                 országokat ellepő erdőkön, s megelőzitek a homokfelleget,
1161   11   |                 itt minden porszem szabad, s föltámad az ellen, aki reátapod,
1162   11   |                minden rekettye nyílvessző, s minden bérc fellegvár, mely
1163   11   |                 mind Palmíra felé sietnek, s amint a hegyekről jövők
1164   11   |                     rendezik a csapatokat, s minden vészt, a táborínség
1165   11   |                  keveset szokott bajlódni, s a nagy, széles görbe pallos
1166   11   |             fejemet ne hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő, ki
1167   11   |            királynője, egyiptusi királynők s macedón királyok utóda,
1168   11   |                     Hagyd a királyi címet, s nevezz egyszerűen nődnek.~ ~-
1169   11   |             ajkaihoz a nyujtott szép kezet s szívből eredt hódolattal
1170   11   |                oldalamon ősapámról maradt, s nemde Sapor király nem Dárius
1171   11   |                    szájra adta e hangokat, s Palmíra körül ércfal támadt
1172   11   |                  mindig leghátul tartotta, s javát maga előtt hajtá.~ ~
1173   11   |                    nyilat, vagy buzogányt, s kiknél a hadirend helyét
1174   11   |                 ellenségök harcra ellenök, s nem egyszer volt rá eset,
1175   11   |                    harcot az elemek ellen, s reggeltől estig éppen egy
1176   11   |            elszabadultak vezetőik kezéből, s bőszülten nyargaltak valamely
1177   11   |                követve, némelyik elmaradt, s ott eldűlt a sivatagban,
1178   11   |                    honnan a forrás fakadt, s akik odáig vánszorogtak,
1179   11   |                 perzsa sereg sátorai felé, s amint csöndesen odaért,
1180   11   |               támadt, sokszorozva önmagát, s ijesztő üvöltésével fárasztva,
1181   11   |               által világított tömegekben, s ki lövöldözhetett ő utánok?
1182   11   |                   nyugtalanított seregeit, s íme ellenség nem volt sehol;
1183   11   |        körülrajongák egész éjjel a tábort, s reggelre visszatértek volna
1184   11   |              előrenyomulást a hadseregnek, s még egy nap folytatta hódító
1185   11   |           holttestekkel találta betemetve, s azon véresen itta ki belőlük
1186   11   |                    Várták az éji támadást, s most már azt sem tudhaták,
1187   11   |                   hangokkal az éj csöndjét s benn a tábor közepében a
1188   11   |               források vérrel kevert vizét s az elhullt tevék húsából
1189   11   |                halak, a legdrágább madarak s gyümölcsök illatoztak arany
1190   11   |              hárfáik és tollas sípjaikkal, s a sátor elején líbiai almék
1191   11   |                    hallik a sátoron kívül, s a nyílásnál őrt álló szerecsen
1192   11   |               ijedten kapott fegyver után, s nem vevé észre, hogy amit
1193   11   |             ordítással ugrott fel helyéről s sátora hátuljába futva,
1194   11   |                sötétében háta mögé kerülve s egész sátoráig lopózva,
1195   11   |                rabolják el minden kincseit s két kedvenc hölgyét, kiket
1196   11   |             rabolta el a babért, koronákat s rózsakoszorúkat, s mindazt
1197   11   |               koronákat s rózsakoszorúkat, s mindazt más tette fejére,
1198   11   |                  mindazt más tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett
1199   11   |           megjelenni, ki láncaikat feloldá s a fölöttük civódó ellenségeket
1200   11   |                   futó seregeit beüldözék, s a római hadseregeken annyiszor
1201   11   |                 pajzsa védte meg Ázsiát.~ ~S amily messze a férj és nő
1202   11   |                   azontúl hűk egymáshoz.~ ~S míg nyugoton Cato és Scaevola
1203   11   |                   csináltak a förtelemből, s felforgatva a természet
1204   11   |                  is csak a lelket szerette s a vér indulatait leláncolva
1205   11   |                   tevé az összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született
1206   11   |                    szakácsaival egy sorban s kinek midőn hírül hozták
1207   11   |              menyhal-ikrát kaphatni onnan, s vállvonva kérdezé, hogy
1208   11   |               ezentúl az egyiptomi vásznat s galliai szőnyegeket nélkülöznie
1209   11   |           markolatja drágakövektől ragyog, s miknek vasán csaták dicsősége,
1210   11   |             kezeikben aranyozott acél ívek s ezüst tollú nyilak. Csupán
1211   11   |               szokta magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé
1212   11   |        tengerviharokból ragyogó kagylókat, s vérengző csatákból bogláros
1213   11   |               szemeit a hölgyre függeszté, s dacosan kérdé tőle:~ ~-
1214   11   |               mennék a tigris barlangjába, s puszta kézzel fojtanám meg,
1215   11   |                   begyébe minden szavamat, s még ez órában el fog atyjának
1216   11   |                  senki keze sem elég erős, s nincs oly magasság, melyről
1217   11   |             megsarkantyúzá paripáját Maeon s kopjája nyelével ráütve
1218   11   |                    nyillal ott kezedben? - S azzal az erdőben eltűnt.~ ~
1219   11   |                      rebegé a gyámoltalan, s reszketve nyujtá tegzét
1220   11   |              harmatot izzadnak a hőségtől, s a fehér kérgű gumifák repedezett
1221   11   |                  kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen felsarjult bambusznádak,
1222   11   |                   a levelek suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek
1223   11   |                   elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul nőttek ki
1224   11   |             megelőzi, előre is sokat igér, s a legsűrűbb tövisbozót eloszlik
1225   11   |                   dongó, tépi összevissza, s egy borzasztó ordítással
1226   11   |                 mely valaha erdőket evett, s mocsárokat ivott rá.~ ~Egy
1227   11   |                 alig hosszabb két ölésnél, s rövid lábacskái versenyeznek
1228   11   |                    nyaka és combjai körül, s ha megrázza magán, csak
1229   11   |                    mikbe egyszer lefeküdt, s miknek ottlétéről tudomást
1230   11   |                 tudomást sem látszik venni s egyik hátulsó lábával egy
1231   11   |               körmei közé talált szorulni, s most zörgő leveleivel kíséri
1232   11   |                    egyszerre egyenesülnek, s nagy, széles száját eltátva,
1233   11   |                  az előtte álló kókuszfát, s nekimegy az orrával, melyért
1234   11   |                  azt menten ketté harapja, s azzal megnyugodva, térdre
1235   11   |                    megnyugodva, térdre ül, s az egész fát, koronáján
1236   11   |                 fenevad felszökik fektéből s a legcsodálatosabb ügyetlenséggel
1237   11   |                kétszer megfordul helyében, s azzal kiszámítva magában
1238   11   |                 két hátulsó lábával lépve, s szaggatott röfögés közt
1239   11   |           csörtetés zaja ismét visszatért, s ugyanazon helyre, ahonnan
1240   11   |           keresztben, melyet felszakított, s nem ért rá lenyelni. Szemei
1241   11   |                 dagadva véres pillái közé, s orrszava nem mozog többé,
1242   11   |                    érzi ellenségei szagát, s hallja a közeledő lármát,
1243   11   |                  nem volna képes felfogni, s e lárma dühössé teszi. Fölemeli
1244   11   |                  Fölemeli idomtalan fejét, s szörnyű száját eltátva,
1245   11   |            csatahangot küldve üldözői elé, s azzal nekidűl féloldalával
1246   11   |        féloldalával egy mohos kősziklának, s fenyegető morgás között
1247   11   |              tornyai, nyilas amazonaikkal, s a nyergeikben fölemelkedett
1248   11   |                     ormányaikat fölemelve, s a paripák toporzékolva hánykódnak,
1249   11   |                  szörny Odenathnak fordul, s orrát a földnek szegezve,
1250   11   |                    a pázsiton nyargaltában s azon pillanatban, midőn
1251   11   |                  villámsebesen megfordult, s kikerülve Odenathot, vérengző
1252   11   |              szemelt ki bosszúja tárgyának s bőszült ordítással rohant
1253   11   |                   visszapattogtak bőréről, s a hölgyek, kik a megriadt
1254   11   |    villámsebességgel rohant az elefánt alá s egy iszonyú döféssel hanyatt
1255   11   |                   dönté azt a bokrok közé, s azzal elkezde alakjától
1256   11   |                Odenath másodszor elékerült s mennydörgő hangjával rákiáltott:~ ~-
1257   11   |                  az állat méltó ellenfelét s egy lépést hátrálva, nagy
1258   11   |                  bömbölve szórta a földet, s azzal elhallgatott, fejét
1259   11   |                    volt ellenére feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt
1260   11   |                    tartá kezében dárdáját, s amint a fenevad közel ért,
1261   11   |                  mélyen feltúrva a földet, s lábait szétmeresztve.~ ~
1262   11   |             vadászkürt örömhangja rivallt, s a környezők a király ügyességét
1263   11   |             találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért
1264   11   |                   aranyhalakat akasszanak, s tudta osztani a mosolyt,
1265   11   |                elvonult.~ ~Mennyi lélekerő s mily női gyöngédség kellett
1266   11   |                  hangjai füléig hatnak el, s leüljön egy lélekbeteg gyermeket
1267   11   |                 mindenki megvet, kicsúfol; s míg férjét és tulajdon fiát
1268   11   |               betörni a bölény koponyáját, s az oroszlánt fél kézzel
1269   11   |                   lát meg, én észrevenném, s rákiáltanék, hogy vigyázzon.
1270   11   |                    Eltévedhet kiséretétől, s valamely mocsárban elveszhet,
1271   11   |                 többször iparkodék mondani s arcával és mozdulataival
1272   11   |                   kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első tanyához értek,
1273   11   |                 egy elefántot összegázolt, s kemény kérges bőrével összenézte
1274   11   |                  elefántja hátára, vissza, s félve kérdezé a vadászoktól,
1275   11   |           tigrispár vette magát a berekbe, s most azt nem bírják onnan
1276   11   |               megindulva az elefánt előtt, s azon táj felé vezette, hol
1277   11   |                 arabok jártak lármát ütve, s botokkal kongatva a vastag
1278   11   |              fogják hajtani. Fogd e dárdát s amint látod, hogy kiugrik
1279   11   |                első kopját te hajítád reá, s a dicsvágy bátorrá fog tenni.~ ~
1280   11   |                    arab kürtöt vett kezébe s a csalitba lopózva, csendesen
1281   11   |                   tigris háta mögé került, s míg ez makacson fekve maradt
1282   11   |                 maradt a hajtók lármájára, s fektéből meg sem mozdult,
1283   11   |           bőszülten szökött fel a fenevad, s ijedt ordítással törte magát
1284   11   |                    Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
1285   11   |               nyávogás közt visszafordult, s szép csöndesen hasoncsúszva,
1286   11   |                   hüvelyét elveté magától, s anélkül, hogy egy szót szólna,
1287   11   |                    király.~ ~Maeon megállt s visszafordítá fejét duzzogva.~ ~-
1288   11   |                    őrjöngőt egy barlangba, s hengerítsetek követ a nyílásra,
1289   11   |                 lőnek, Maeont lefegyverzék s barlang hiányában beerőszakolták
1290   11   |                     Már esteledni kezdett, s még nem bírtak vele boldogulni,
1291   11   |                  kentek be cédrusgyantával s azokat meggyújtva, oda lövöldözék,
1292   11   |                  az égő pontok összeértek, s a nedves rekettye ropogása
1293   11   |            ordítozással töltve be a léget; s minden irányban lehete látni
1294   11   |            benszorult teknősbéka jajgatása s borzasztó volt látni egy
1295   11   |                  alatta összeérő lángokra, s midőn a pálma is meggyulladt,
1296   11   |             csavargott az égő sudar körül, s azzal hirtelen lebomlott
1297   11   |                  hirtelen lebomlott arról, s a tűzre veté magát, fetrengő
1298   11   |                   a vad elrejtőzve feküdt, s amint a lángok melegsége
1299   11   |             hirtelen elordítá magát a vad, s bőszülten rohant ki a még
1300   11   |                     felé emelt dárdáikkal, s lehajtva a földre gyönyörű
1301   11   |                    által meg volt meredve, s a dárdát kezében tartá,
1302   11   |                   készen várta ellenfelét, s ormányát hasa alá rejtve,
1303   11   |               egyszerre derékon kapta azt, s egyet lódítva rajta, fölhajtá
1304   11   |               vetett bukfencet a magasban, s amint visszafelé esett,
1305   11   |                 egy kézív pendülése hallék s a földre hullott vad nem
1306   11   |                    cédrust gyujtottak meg, s ezek világánál ülték meg
1307   11   |                   esti légben fegyvereiket s öltözetük nehezebb részeit
1308   11   |                  nők rögtönzött sátoraikba s fák galyaira feszített függőágyaikba
1309   11   |                  harmónia felelt vissza.~ ~S midőn a bor lelke a sziveket
1310   11   |                      Bocsássátok ki Maeont s hozzátok közénk.~ ~Herode
1311   11   |                 Herode fölneszelt e névre, s elveté a tollakat kezéből
1312   11   |                  elveté a tollakat kezéből s karjaival átfonva apja térdét,
1313   11   |                  vállai körül volt tekerve s mindkét keze eldugva alatta.~ ~-
1314   11   |              tartsák eszükben a rokonok.~ ~S azzal két billikomot hozatva
1315   11   |            balkezével vette el a serleget, s azon pillanatban, midőn
1316   11   |                  melyben kardja villogott, s felordítva: »és ez a kard
1317   11   |                 király fejéről a diadémot, s azt saját homlokára téve,
1318   11   |                  felszökött annak helyére, s véres kardját öklébe fogva,
1319   11   |             eldugott fegyvereiket keresték s a bosszú, a lovagiasság
1320   11   |             fegyverrel, ami kezökbe akadt, s egyenkint estek el vad viadal
1321   11   |                  ellenségnek nézte társát, s a szilaj tusa közepett az
1322   11   |              egyszerre elsápadt, elnémult; s a küzdő tömegeken keresztül
1323   11   |                     viszonzá büszkén a nő, s a kardcsapás, mellyel az
1324   11   |                asszony az égből esett ide, s minket a pokolra küld.~ ~
1325   11   |                védeni halálcsapásai ellen, s erőtlenül hullottak el körüle.
1326   11   |                  arccal tekinte a hölgyre, s kardját elhajítá magától.~ ~-
1327   11   |               hiába öltem volna meg ezt.~ ~S hogy szavai nem kegyelemkérés
1328   11   |                  napig vándorolt az utazó, s nem talált egyebet egyes
1329   11   |                  sietett kincseit hordani, s örömeit keresni; hol egyedül
1330   11   |                  gazdag volt a becsületes, s boldog volt a tisztalelkű;
1331   11   |                  előtt elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~ ~Ez
1332   11   |                    rakva, védő tornyokkal, s száz kapuval, miknek portáléin
1333   11   |              nyíllövésben, kopjahajításban s bámulatos fordulatok kivitelében.~ ~
1334   11   |                  fordulatok kivitelében.~ ~S ha szükség volt rá, fegyvert
1335   11   |                     aki Palmírában lakott, s ha ez nem volt elég, fegyvert
1336   11   |                rakott merész ívezetű hidak s a tágas téreken fölnyúlongó
1337   11   |               füröszték márvány tagjaikat; s mind e pompa és magasság
1338   11   |                   Rómába, hanem Palmírába, s Zenóbia bíbor palástban
1339   11   |                    Zenóbia bíbor palástban s fején diadémmal fogadá a
1340   11   |                   a hatalmas nő közelléte, s egy napon egyszerre négy
1341   11   |                    küldé; csodabalzsamokat s varázsfűszereket hozott,
1342   11   |                   az élet hosszabbítására, s azokat Zenóbia lábaihoz
1343   11   |                  neked, kelet királynéja!« s háromszor veté magát előtte
1344   11   |                 megcsókolá előtte a földet s elragadtatással kiálta: »
1345   11   |              mélyéről halászott gyöngyöket s beszélő madarakat hozva
1346   11   |             madarakat hozva a királynénak, s amint homlokával érintve
1347   11   |                    lépett, fölemelé fejét, s ujjával rámutatva, kemény
1348   11   |             arcokon az ijedtség viaszszíne s a harag lobogványa váltogatá
1349   11   |                  összevonta mellén karjait s rendületlen hangon szónokolt:~ ~-
1350   11   |                  Ez ország Róma tartománya s te Róma alattvalója vagy;
1351   11   |             halálával ravatallá változott, s a koronát, mely utána sem
1352   11   |                 férjül, azt tiltjuk neked, s ha te Palmíra neje lettél,
1353   11   |                    fölemelkedék trónjában, s belső indulattól reszkető
1354   11   |                   kik országokat osztanak, s királyokat kennek föl. E
1355   11   |              légiótok lerakták a fegyvert, s ki legvitézebb császártok
1356   11   |                 Róma falai előtt állottak, s midőn kardunk megvédte tőlük
1357   11   |               szégyenel nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
1358   11   |         soraitokból e büszkeségeit Rómának s ültettek helyökbe borbélyokat,
1359   11   |                    alá trónja lépcsőjéről, s kezét a római vállára tevé.~ ~-
1360   11   |               megtanultam bánni a karddal, s ha neki illik a szoknya
1361   11   |                   illik a páncél és sisak, s ha kedve van engem attól
1362   11   |                 mondád! - viszonzá a római s sebesen eltávozott.~ ~ ~ ~
1363   11   |              hátrált egész a Boszporuszig, s ott az utolsó emberig elhullt,
1364   11   |              dicsőséget visszahozta rájuk. S van-e öröm hasonlítható
1365   11   |                   a harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők
1366   11   |             szállították Aurelián légióit, s a másik reggelen már meg
1367   11   |             fölkeresték a gyalogösvényeket s utat törtek a seregnek,
1368   11   |                 alatt körülsáncolta magát, s egy perc alatt ébren és
1369   11   |                kiknek játék volt a háború, s a legnehezebb fáradság mindennapi
1370   11   |               mondá a császár az árulónak, s válogatott triarusai élén
1371   11   |                    volt az elárult népnek, s ha nem védheté magát vele,
1372   11   |                  hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam a bűnt. Ti legyetek
1373   11   |                  megragadá az áruló kezét, s kilódítá azt a dühödt néptömeg
1374   11   |                   ízekre tépték az árulót, s a másik percben hódolattal
1375   11   |         súlyosabbak voltak a szokottaknál, s bajnoki tusák.~ ~Aurelián
1376   11   |                síkon bokrokban tenyészett, s azt fölmutatva, fölszólítá
1377   11   |                  szembeállva a császárral, s minden erejét megfeszítve,
1378   11   |                   néha felhajíták egymást, s a leeső újra ismét talpon
1379   11   |                    újra ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott,
1380   11   |                  ellene mellére nyomhatni, s acélölelésével hátraszorítani
1381   11   |                  kiölté annak ölelése alól s hirtelen félreugrott előle;
1382   11   |                súlyegyenből, előre bukott, s térde és egyik keze a földet
1383   11   |                    fölszedték vagyonaikat, s elköltöztek a hegyek közé,
1384   11   |              ígérve nekik, ha visszatérnek s felszólítására nemsoká megjelent
1385   11   |              összegyűjté válogatott hadait s fiát, Vaballathot, s nevelőjét,
1386   11   |                hadait s fiát, Vaballathot, s nevelőjét, a bölcs Longinust,
1387   11   |             hadfiak, szeges buzogányaikkal s hosszú pallosaikkal, az
1388   11   |                   volt engedve a küzdésre, s a cohorsok elején, hol a
1389   11   |            parancskezekre kötött szalagok, s nem hallik benne semmi hang,
1390   11   |           szájról-szájra kelő jelkiáltása, s ha egy tag indul, vagy fegyvereit
1391   11   |                  védelmére, mikkel köveket s óriási nyilakat lehet az
1392   11   |             lepleik alól sötétlő szakállal s villogó szemekkel, a közepe
1393   11   |           szaracénok nehéz harckardjaikkal s fűrészfogú hústépő pallosaikkal;
1394   11   |                ércszarvával amazt átölelni s ölelésével megfojtani fenyegeté.~ ~
1395   11   |                 oroszlánfejekben végződve, s karcsú derekán széles aranyövvel
1396   11   |        előnyargaltak az ezredek hadnagyai, s keleti szokáskint egyedül
1397   11   |             visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés
1398   11   |               harsogása folytatta szavait, s a hadsereg dörgő ordítása
1399   11   |                  szétrepeszté a pajzsokat, s a hosszú karcsú dárda kihányta
1400   11   |                  vele, hirtelen megfordult s szélesen kiterjedt sorban
1401   11   |                   azt a mocsáros lapályba, s egyszer-egyszer összecsoportosulva
1402   11   |       összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát,
1403   11   |         keresztül-kasul hordta azt a síkon s kifárasztva, anélkül, hogy
1404   11   |                 karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám
1405   11   |              csapkodva szeges buzogányával s egyedül küzdve tömegek ellen,
1406   11   |                  dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. Nem futott
1407   11   |            kezökben tartva a nehéz pilumot s azon pillanatban egyszerre
1408   11   |              vasával öldöklött, ahova ért, s azzal kezökbe ragadva a
1409   11   |                 döfés keresztüljárt rajta, s a palmírai lovasság egy
1410   11   |                 rögtön másik állt helyébe, s ha kifáradt az első sor,
1411   11   |                 légió tribunja is elhullt, s a cohors közepén ketté töretett.~ ~
1412   11   |                babérágat ajkaihoz szorítá, s egy jajkiáltás, egy sóhaj
1413   11   |                   nyomuló palmíraiak felé, s az első dárdasuhintás kényszeríté
1414   11   |             rivallása, a haldoklók nyögése s a küzdők tombolása közül
1415   11   |                azoknak szétosztott sorain, s míg azok messze hátra maradtak
1416   11   |                futásban kereste menedékét, s a kétszáz elefánt a bálványképekkel
1417   11   |                    visszafordult mindenki, s eszeveszett tömkelegben
1418   11   |           ormánnyal rohant a lovasok közé, s felkapva egy decuriót nyakánál
1419   11   |                   a legsűrűbb tömegek közt s hajigálva fel maga körül
1420   11   |                 jobbra-balra az embereket, s a visszaesőket iszonyú agyaraival
1421   11   |           veszélyben forgó bálványt látta, s annak megmentésére sietett
1422   11   |                  visszatérő lovasai által, s iparkodott a zavargó csatazajban
1423   11   |               szemközt állt az ellenséggel s bátorítá, akik körüle álltak
1424   11   |                    visszarohanó tömegektől s leapríttattak az utolsó
1425   11   |           erőteljes hang az üldözők közül, s amint Zenóbia hátra tekinte,
1426   11   |                megvoná csendesen a kézíjat s percig célzott. Az ideg
1427   11   |             felszólítva őt a meghódolásra, s azon esetben biztosítva
1428   11   |              harckészleteit kövek, nyilak, s mindennemű hajító fegyverekben.
1429   11   |                   ballisztával van ellátva s harci gépei mesterséges
1430   11   |            körös-körül fénylettek a dárdák s a tornyok párkányain megjelentek
1431   11   |                kerék búgva gördült vissza, s a fölpattanó ércgerenda
1432   11   |                       Azok hulló nyílzápor s lecsapó kövek között jöttek
1433   11   |                rohantak előre az ostromlók s míg egyfelől hosszú hágcsókat
1434   11   |                kezdtek ásni a bástyák alá, s mindezek között lehete látni
1435   11   |           eltakarva egy felvont híd által, s alól kilátszottak a faltörő
1436   11   |            megtalálta a sujtó gránitdarab, s az széthasadozva dűlt fel
1437   11   |                   az olthatatlan görögtűz, s az ott égett el a seregek
1438   11   |                visszahullott a hajítódárda s a kénköves kanóc szorosan
1439   11   |                odaférkőzék a sáncok mellé, s akkor egyszerre csörömpölve
1440   11   |                   oda irányzott nyilaktól, s az utánuk jövők egy pillanatra
1441   11   |           vexillifer kezéből a római sast, s áthajítva azt az ellenség
1442   11   |                    hogy ne lássa a halált; s míg tíz aláhullt a hídról,
1443   11   |                 egy végre a sáncig jutott, s míg az oroszláni vitézséggel
1444   11   |                 vexillum vissza volt víva, s a csapatok előtt magasra
1445   11   |                 ifjú az ostromlókhoz érve, s megcsóválván maga körül
1446   11   |           sziporkái megolvaszták az ércet, s keresztülégtek a csontig.~ ~
1447   11   |                   a gyilkoló szikrák elől, s e néhány perc elég volt
1448   11   |                   romboló görögtűzkanócot, s akkor kirántva kardját fölkiálthasson: »
1449   11   |                   a sashordozó marad fenn, s midőn egyedül látja magát,
1450   11   |                    mindig magasabbra nőtt, s az összekötött pajzsok mindig
1451   11   |                miket a falakról leszórtak, s mik ártalom nélkül gurultak
1452   11   |                    kapcsolt pajzs képezte, s melyet sehol sem lehetett
1453   11   |                    le maga a vastetőzetre, s lábaival az ostromlók feje
1454   11   |                   vaspőrölye zuhanásaitól, s az ember maga elbukik a
1455   11   |              megbontá az érc pikkelyzetét, s a falakról égő nyilak özöne
1456   11   |                  az ostromlók lábai alatt, s egy óriási rézcsoda kinyúló
1457   11   |           legmagasabb toronyból égő naftát s olvadt szurkot okádott a
1458   11   |                 sorok alatt, mindenki fut! s azon pillanatban, midőn
1459   11   |                    leforrázott hangyaboly, s visszahemzsegve a lángbaborult
1460   11   |                   Erre megnyílnak a kapuk, s vad ordítással rohan a hátráló
1461   11   |                  nem szakadó harci zenéje, s a palmírai falakról áttörnek
1462   11   |                 hogy el kell azt foglalni. S amit egy római komolyan
1463   11   |                  vonult félre Vaballathtal s széttekintve, ha nem hallja-e
1464   11   |              Egyiptommal együtt elveszett, s Sapor király, midőn éppen
1465   11   |            segítségünkre készült, meghalt, s halálával birodalma is szétomlott.
1466   11   |                  ástak a puszta közelében, s minden világrészből szállítják
1467   11   |                 nomád népeket föllázítani, s egyetlen rohammal elsöpörni
1468   11   |                  ki kell jutni a városból, s a másiknak védni azt azalatt,
1469   11   |                    intézni minden kapuról, s e zajban könnyű lesz kimenekülnöm.
1470   11   |                Zenóbia, megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával
1471   11   |             megnyíltak Palmíra kapui mind, s a szíriai seregek kirohantak
1472   11   |            pillanat alatt talpon állottak, s úgy várták be a rohamot.
1473   11   |             venyigenyalábokat kötöztetett, s ezeket meggyújtva, egyszerre
1474   11   |                állatok szilajon ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták
1475   11   |                 ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták képzelni,
1476   11   |                   Bátran megálltak előtte, s midőn a szarvaikon hordott
1477   11   |                   a dárdák közepébe rohant s a fájdalomtól elvakulva
1478   11   |         szétbomolva hátráltak sáncaik mögé s onnan lődözték le nyilaikkal
1479   11   |                 bömböléssel nyargaltak alá s föl a mezőn, a földet túrva
1480   11   |               őrszem észrevette a futókat, s a könnyű lovasság egy cohorsa
1481   11   |                meghallá az üldözők robaját s pihenés nélkül vágtatott
1482   11   |               lassudni, szügye reszketett, s egyszerre megállt, és hátramaradt.
1483   11   |               ragadta meg a teve kantárát, s erővel vonta azt maga után,
1484   11   |                   mindig lassabban haladt, s gátolta társának futását,
1485   11   |                 végre két térdére rogyott, s onnan egész testével a földre.
1486   11   |                másik teve lehajlott hozzá, s megfogta nyakán levő kantárát
1487   11   |                  kiálta Zenóbia leányainak s maga mellé ültetve őket,
1488   11   |                  vetett közelgő üldözőire, s vágtatott tovább.~ ~Az elhagyott
1489   11   |                   szólt az egyik gyermek - s menekülj meg magad.~ ~Zenóbia
1490   11   |                    csókolá meg a gyermeket s szorosabban ölelé magához.~ ~
1491   11   |                      Még egy félórai futás s kelet királynéja a reménylett
1492   11   |                 bilincsekkel leláncolt nőt s két gyermeket mutatott föl
1493   11   |                  fordult társaihoz vissza, s csüggedten ment le a piacra.~ ~-
1494   11   |                 ott maradt dandárok ellen, s azokat az utolsó emberig
1495   11   |              császár rögtön visszafordult, s napok múlva, akik keletre
1496   11   |                    a csatában fogattak el, s végre, kiken az egész nép
1497   11   |         holttestéből vetett magának ágyat, s templomok romjaiból készített
1498   11   |                  éltek még Olaszországban, s emlékeztek az elmúlt dicső
1499   11   |                   terjedeznek nagy sötéten s körülárnyékozzák a ragyogó
1500   11   |               dicsőségéről. Jön egy szellő s elleheli a roppant várost
1501   11   |                   félig behordott a homok, s egy tágas templom cirkuszában
1502   12   |                   meg a félhold hatalmától s követeik meghódoló ajándékkal
1503   12   |                 mellé ültetett platánokra, s riadozva zúgták szakadatlanul
1504   12   |                    ciprus sötétzöld bokrai s a rózsa és jazmin eleven
1505   12   |           császárok idejéből maradtak meg, s a körülök halmozott apró
1506   12   |                palota mellett, a sírkertek s a legtávolabb hegyek is
1507   12   |                 érve, ott lováról leszállt s ájtatoskodni betért a mecsetbe.
1508   12   |                    villogó hegyű dárdákkal s tekenős pajzzsal, arany
1509   12   |                dobjaikkal, csengettyűikkel s mind e tarka csoport között
1510   12   |             ormányaikban pálmaágat tartva, s a hátukon vitt bíborral
1511   12   |                    csodás tagjártatásokkal s még csodásabb énekléssel.~ ~
1512   12   |                    mindenütt, amerre járt, s a "Szolimán!" kiáltás közt
1513   12   |            utálatos fekete vén ember volt, s valamivel kevesebb, mint
1514   12   |         Szultána-Valideh, a szultán anyja, s Szultána-Aseki, Szolimán
1515   12   |                 rejtett mélység nyílásáról s ekkor egy aranycsapot megfordítva,
1516   12   |              föltárták a csikorgó kapukat, s a börtön szomorú lakóit
1517   12   |                  mellett kétfelül állanak, s azzal átadta az ulemának
1518   12   |            márvánnyal és mozaikkal kirakva s arabeszkekkel kifestve.~ ~
1519   12   |                    elszórt pénzt fölszedé, s az új szökőkút kristályvizét
1520   12   |                 börtönükből kiszabadultak, s a papok, kik új templomot
1521   12   |           templomot kaptak, mely pompában, s a Korán mondatai nagyszerűségében,
1522   12   |              koszorúk zápora borítá útját, s a hölgyek illatos víz harmatát
1523   12   |                  országa legfőbb embereit, s egyenkint mindeniket külön
1524   12   |             mindeniket külön megajándékozá s magasabb hivatalra emelte.
1525   12   |             mellett adott tudtul a népnek, s a nép harsogó kiáltásban
1526   12   |                  koronán alul bírni lehet, s midőn a szultán maga elé
1527   12   |                  megreszketteté a palotát, s a dívánba gyűlt országnagyok
1528   12   |                   ki szomorúan sóhajta fel s szemeit a földre szegzé.~ ~-
1529   12   |                selyemfüggöny kétfelé vált, s a rejtekből egy csodaszép
1530   12   |                    Hellesponton hajókázni, s nem egy szerelmes szót váltott
1531   12   |                rebegé, reszketve szerelem- s meglepetéstől.~ ~- Ő leányom,
1532   12   |                 monda a szultán gyöngéden, s a dívánjához járuló gyermek
1533   12   |               keblére az imádott hajadont, s a körülállók arcain egy
1534   12   |             összecsókolá kedvenc gyermekét s ölébe ültetve, hízelgő hangon
1535   12   |            Ahidalla apja térdeihez borult, s reszkető hangon szólt:~ ~-
1536   12   |             terheikkel a tengerbe hullani, s a boldog kegyenceket nem
1537   12   |                magyarok által megveretett, s azóta néném szürke gyászruhát
1538   12   |                   szürke gyászruhát visel, s ha férjét kérdik tőle, könnyez.
1539   12   |                 kit most fiadnak fogadtál, s kit legjobban szeretsz.~ ~
1540   12   |          homlokaikkal a padozatot érintve, s azon helyzetben maradva,
1541   12   |                     megölelte, megcsókolá, s maga mellé ülteté jobb felől,
1542   12   |             szultán haragra volt gerjedve, s haragját népein tölté, egy
1543   12   |                    kiüríte minden börtönt, s másnap újra megtölté azokat,
1544   12   |                   sírva és Allaht ordítva, s korbáccsal verve hátukat,
1545   12   |                    posztóval bevont dobok, s a sikoltó tilinkók, miknek
1546   12   |                Körül ordított, sírt a nép, s a port csókolta fel a földről.
1547   12   |                   Mitrei Chrestinnai! Óh!" s meztelen testüket éles késekkel
1548   12   |               lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy
1549   12   |                    előre végze el mindent, s tőle rossz nem jöhet. Most
1550   12   |                 Erdélyt és Magyarországot, s szövetkezett, hogy téged
1551   12   |                irományai közt találtattak, s magad add tudtul a rossz
1552   12   |                  kezébe vette a leveleket, s végigfutott rajtok tekintetével.
1553   12   |                     Ibrahim!" - hörgé újra s arcát dívánja vánkosai közé
1554   12   |                     Azután fölemelé fejét, s egyszerre hideggé vált arccal
1555   12   |                  az alkoránra esküvél.~ ~- S az alkorán szent könyv.~ ~-
1556   12   |                 mondád, - szólt a szultán, s elbocsátá az ulemát.~ ~Este
1557   12   |         gyermekeiről, megcsókolta homlokát s jó éjt kívánva neki, elbocsátá
1558   12   |              őrködött hálóterme ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt
1559   12   |                    volt, odaült apja ölébe s ősz szakállát cirógatva,
1560   12   |                   állt mindig háta mögött, s őrzé minden szavát, minden
1561   12   |                   él.~ ~A szultán álmodott s künn hálószobája előtt a
1562   12   |                 aluszik", mondának neki.~ ~S a szultán újra álmodott.~ ~
1563   12   |                   haza, és légy nyugodt.~ ~S másodszor is elűzték a testőrök
1564   12   |               hörgé eliszonyodva Szolimán, s visszarogyott fekhelyére.~ ~
1565   13   |                 köd rejté el szemeid elől, s a chalons-i mezőn, hol a
1566   13   |                    áll porcelán tornyaival s roppant népségével, mely
1567   13   |           rengetegen utat égetett magának, s a folyamokat keresztülúszta.~ ~
1568   13   |                  semmi nyíl nem juthatott, s odavárta elleneit.~ ~A hunok
1569   13   |                    hunok négy felé váltak, s roppant seregeiket szétosztva,
1570   13   |                  mind a tengerbe hányatta, s valamennyi testvérét, nagybátyját,
1571   13   |       Kétszázmillió főnyi népen uralkodék, s mégis adófizetője volt kétszázezer
1572   13   |                   jöttetek, - monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak,
1573   13   |                  hozzon veszélyt országára s ne semmisítsen meg annyi
1574   13   |              leütteté a mandarinok fejeit, s azzal maga ment a hajók
1575   13   |                  szittya követek elmentek, s a mennyei birodalom minden
1576   13   |                 leszórni, a hivatalnokokat s szemfényvesztőket füleiktől
1577   13   |                   is megégetteté a császár s az asztagokat felgyújtatta,
1578   13   |                   lehetett ütni a halakat, s kavicsdombjain gyémántok
1579   13   |               szikrát adott, mint a tűzkő, s melyet hajlítani lehete,
1580   13   |                   Európában híre sem volt; s midőn az év tiszteletére
1581   13   |            keresztbevetett lábbal leültek, s egy öblös tálból két vékony
1582   13   |             szájukba a halból, zöldségből, s gyümölcsből összefőtt ételt;
1583   13   |              szőnyegén kerengve, szökellve s csörgős dobját verve feje
1584   13   |                árul jól meghízott kutyákat s póznára feltűzött kövér
1585   13   |                csörgőkígyót farkára állani s sziszegve táncolni köröskörül
1586   13   |                    alakú kontyba csavarni, s a bogláros emailtűkkel oly
1587   13   |            lázadókat menjenek megbüntetni, s egy hét alatt nem volt a
1588   13   |                 kézíjhoz kellett szokniok, s a legyező helyett nehéz
1589   13   |                   vertek a hibázó talpára, s egy engedetlen tekintetért
1590   13   |                izentek, amelyből való volt s jaj volt neki, ha elő nem
1591   13   |                 szökevényeket keresse föl, s midőn az engedett időre
1592   13   |              legiszonyúbb próbája volt ez, s még nem akadt rá eset, hogy
1593   13   |                 megerősíté annak bástyáit, s a piac közepére egy nagy,
1594   13   |                      e vadállat Tsong-Nu", s azzal kimondá, hogy városát
1595   13   |                   templomokban, a piacokon s a városok kapuiban a császár
1596   13   |                  után összegyűjté seregeit s minden oldalról betört Quenn-Hinn
1597   13   |                  partján táboroztak ekkor, s nem értek rá őt zaklatni,
1598   13   |               mázsás sziklákat bástyáikra, s megtöltve azokat ama csodálatos
1599   13   |                erővel fordult meg medrében s néhány nap alatt tengerré
1600   13   |                kiűzte a lakókat házaikból, s eloltá a föld alá fúrt tűzaknákat.~ ~
1601   13   |                szállítá ostromló seregeit, s így támadta meg a védelemtől
1602   13   |           egyenként támadták meg a házakat s utcáról-utcára foglalák
1603   13   |                  fölgyújtá palotáit a nép, s a hullámok és lángok csatája
1604   13   |                 vidék erdői felgyújtattak, s hogy még a vizeknek se legyen
1605   13   |               Azóta sem lakhatik benne hal s vizével semmi állat sem
1606   13   |                  birodalmában rabszolgákul s a hölgyeket díjul adta katonáinak.~ ~
1607   13   |                  császár lábai elé rogyott s szépsége bűbájával egy percre
1608   13   |             testvérei kard által estek el, s kinek arcán még piroslott
1609   13   |                   keblére ölelte a leányt, s kettős gyönyört érze, midőn
1610   13   |                   annak égő arcát érinték, s fülei a kiirtott nép halálordítását
1611   13   |          reszkettek a szörnyű példa előtt, s hallgatva teljesíték a kényúr
1612   13   |              Po-yang-hu tavat kiszárítsák, s medrébe narancserdőt ültessenek,
1613   13   |              kívánt: összegyűjté seregeit, s tudtokra adá, hogy át fognak
1614   13   |                    országukban küzdeni le, s birodalmuk fővárosait elfoglalni.~ ~
1615   13   |                  azalatt, amíg ő oda lesz, s emlékezni fognak rokonaik
1616   13   |                  fognak rokonaik halálára, s föltámadhatnak ellene, azért
1617   13   |                    gyermeket megöljenek.~ ~S akkor útnak indult.~ ~Az
1618   13   |               élelemvivő tevék, elefántok, s a bivalyoktól vont szekereknek
1619   13   |                     szívök megesett rajta, s egy közülök a császár elé
1620   13   |                Tsong-Nu arany trónja előtt s fölemelve kezeit, ellentmonda
1621   13   |                tejet és húst eszik csupán, s ha ellensége közelít, odább
1622   13   |             közelít, odább tereli élelmét, s üldözőit éhen hagyja veszni.
1623   13   |               hamar szemközt jöhetnek rád, s fegyvereik hatalmasak. Azért
1624   13   |            végighallgatá a bölcs beszédét, s akkor leüttette fejét.~ ~
1625   13   |                      Azzal paripájára ült, s kinyargalt hadserege elé,
1626   13   |                    ahol tej és méz folyik, s zengő almákat terem az erdő;
1627   13   |             kedvvel rohanjatok Schythiára, s ne kívánjatok itthon maradni; -
1628   13   |                édesebb, szerelmük forróbb, s kik a ti öleléseitekre fognak
1629   13   |                   csak terhünkre lennének, s nehogy visszakívánkozzatok
1630   13   |                       kiálta fel Tsong-Nu, s maga elé hozatva kedvesét,
1631   13   |             Bir-mán-hát, keblére ölelé őt, s csókjaival becsukva annak
1632   13   |                   hirtelen kirántá kardját s a szép leány szívébe döfte.~ ~
1633   13   |                    Aztán ismét megcsókolá, s kit pirosan, mosolygóan
1634   13   |                  kard kirepült hüvelyéből, s minden hölgy holtan feküdt
1635   13   |              fenevad is csak meghalni jár, s megmászhatlan sziklák hegyláncai,
1636   13   |               mocsárokra hidat építtetett, s mire megtevé a kétszáz mértföldnyi
1637   13   |                senki sem állt neki ellent, s midőn már azt hivé, hogy
1638   13   |               fölrakták ernyős szekereikre s gulyáikkal, méneseikkel
1639   13   |                    a szétdúlt tűzhelyeket, s a zsákmányéhes hadsereg
1640   13   |                    ígért paloták, kincsek, s tűzszemű hölgyek helyett
1641   13   |                   volt egyéb fegyvereknél, s azoknak sem vehették hasznát,
1642   13   |                    kínai kar megfeszíteni, s a buzogányt magára ejté,
1643   13   |            felhőként odább húzódtak előle, s nem engedte megpihenni népeit,
1644   13   |                  kényszerített üldözésben, s még egyet sem bírt elfogni
1645   13   |                 elfogytak, lovai kidűltek, s már hétszáz mérföldnyire
1646   13   |                    e dicstelen fáradságot, s miután népének és kincseinek
1647   13   |                    megállt Hylaea közepén, s amint ott egy kopasz gránit
1648   13   |                 egyedül győzhetetlen úr: - s ez emléket hagyá itt Schythia
1649   13   |                vállaikra vetett kacagányuk s kézíveik mutaták, hogy hun
1650   13   |                   meglátták, megfordultak, s egy közülök hosszan kürtjébe
1651   13   |              utánuk kiálta: "megálljatok!" s parancsolá lovagjainak,
1652   13   |              széllel tanultak versenyezni, s míg a kínai ügyetlen lovasok
1653   13   |                mögöttük, egyedül a császár s válogatott kísérete érhetett
1654   13   |                  lovagok közül hátratekint s azzal lekapva válláról tegzét,
1655   13   |               nyílvesszőt illesztett íjára s lassan, figyelve megfeszíté
1656   13   |                   tíz napig tartott a harc s tíz országot festett végig
1657   13   |                nevét és tetteit fölvésette s ezt írták utána:~ ~"Idáig