Rész

   1    1|        miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük különbséget
   2    1|                 nyomor és bosszúvágyból nem hagyott nekik más választást,
   3    1|          szétszaladva, ahol megijedtek. Nem is igen nagy szenvedéllyel
   4    1|               tudjon mondani, hacsak ki nem töri benne a nyelvét, többnyire
   5    1|       főkapitány vagy tanácsúr. Azontúl nem is volt rá gondja többet.
   6    1|              csillagászat és mechanika, nem szereté pedig a históriát,
   7    1|                 amely, az ő szavaiként, nem tanít egyebet, mint azoknak
   8    1|          ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző históriai személyek
   9    1|                alakra azoknak szemeiket nem volt szabad vetni, tánc,
  10    1|           fiatalembernek addig, míg meg nem házasodhatik, tehát míg
  11    1|        házasodhatik, tehát míg iskoláit nem végezte és amíg nincs mit
  12    1|            nincs mit aprítania a tejbe, nem szükséges fehérszemélyeket
  13    1|            történik, csak hivalkodás és nem vezet jóra.~ ~Persze, hogy
  14    1|                elszaladt volna előle.~ ~Nem is volt pedig minden bolond
  15    1|              ezek között szerelmes vers nem találtaték, hanem a télről,
  16    1|              verekedésnél az ő neve elő nem fordult, amiből nagy baj
  17    1|            senki sem mondta volna, hogy nem valósággal leány, Áront
  18    1|               milyen gyönyörű", sóhajt, nem bírva magával... Talán mégis
  19    1|            József egészen odalett belé; nem bírt megválni a látcsőtől,
  20    1|                a látcsőtől, s ha sokáig nem láthatá a leányt, nem evett,
  21    1|            sokáig nem láthatá a leányt, nem evett, nem aludt, nem volt
  22    1|            láthatá a leányt, nem evett, nem aludt, nem volt kedve semmihez,
  23    1|           leányt, nem evett, nem aludt, nem volt kedve semmihez, csak
  24    1|              klasszist.~ ~Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi lelhette
  25    1|                  Kutatott, fürkészett - nem talált semmit; mire ő a
  26    1|                Hm! - felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyű,
  27    1|                akkor olyan könnyű, mert nem volt még hét divatlap, ahol
  28    1|           megijedt e szóra.~ ~- Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd
  29    1|            Egyszer csak megszólalt.~ ~- Nem tudsz itt valahol egy hosszú
  30    1|          bolondot cselekvének?~ ~Másnap nem is mertek egymásra nézni,
  31    1|          Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani, azt
  32    1|                 mint élő. A világért rá nem nézett volna a tanárra,
  33    1|               tulipán-ágyakat. Különben nem rossz vers, amit írt, csakhogy
  34    1|                 kérdéses verset. József nem bánta volna, ha e percben
  35    1|              Többé sem experimentumokat nem bízott rá, sem a fizikum
  36    1|                  sem a fizikum múzeumba nem küldé dolgozni.~ ~Ezenközben
  37    1|        megtörtént, hogy a tanulóifjúság nem csupán azon dolgokról hallott,
  38    1|                eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni rokon-
  39    1|                 szívében az ifjúi vér: "nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk
  40    1|                   nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk a várost!" szóltak
  41    1|           Zetelaky, annyit mondok, hogy nem szükség minden kérdésre
  42    1|            annak ez életben tagja többé nem leend!... Clarissimi domini,
  43    1|              történt volna, míg az órát nem csengették; akkor elbocsátá
  44    1|             nagy puskát cipelt, melynek nem volt már sem kulcsa, sem
  45    1|              jobbára, de minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem
  46    1|                nem volt, az a sarkantyú nem szolgált egyébre, minthogy
  47    1|              sem születése, sem érdemei nem juttatták; s ahány csojtár,
  48    1|                észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni,
  49    1|            céhmester hol maradt?~ ~- Az nem látta célirányosnak közénk
  50    1|       kívánságaitoknak megfelelhessünk, nem lévén senki, akitől azokat
  51    1|            visszahívattak, s késő estig nem szűnt meg az egész város
  52    1|              percet sem akart veszteni, nem ment vissza a templomba,
  53    1|           hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki a harangot meghúzta.~ ~-
  54    1|                 elfoglalt labancokra.~ ~Nem volt kezökben egyéb, mint
  55    1|                  A megszorult két vezér nem vette tréfára a dolgot;
  56    1|                  akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert a fellegszakadás
  57    1|        odavágott Áronhoz, hogy ha félre nem ugrik, derekában vágja ketté;
  58    1|         egyszerre cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna az,
  59    1|                vagdaljam el?~ ~Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta
  60    1|              arcú vezér elé.~ ~- Ejnye! nem mégy el innen? - ordítá
  61    1|               honnan ütötték meg? Pedig nem kellett azt keresni, mert
  62    1|             József szerelmére is, kinek nem kellett többé perspektíván
  63    2|             saját házában; cifra címere nem volt ugyan, ami az embereket
  64    2|               volt a maga mesterségére. Nem kellett az ő füstölt sonkáinak,
  65    2|      szalonnaoldalainak auszlágkasztni, nem kellett az ő kolbászait,
  66    2|                valami bőrtokba, de csak nem debreceni kolbász az azért.
  67    2|              német frankfurti virslije? Nem egy embernek elmondta Kondor
  68    2|                 soha semmi kirurgus meg nem menti életét. Hát még ha
  69    2|            fenevadak. Mindezen vádakkal nem illette soha senki a jó
  70    2|                  hogy egyetlen gyermeke nem volt fiú. S minthogy nem
  71    2|                nem volt fiú. S minthogy nem volt fiú, természetesen
  72    2|         hányadíziglen? Hanem már őutána nem következvén más, csak leány,
  73    2|       rámaradván a ház és a vágótőke.~ ~Nem is messze kellett keresgélni.
  74    2|               árt, legalább a tanácsban nem adhatják el diákul; sőt
  75    2|             azért, hogy tudjon valamit, nem, hogy azután éljen. Hát
  76    2|               kollégium padjait, hiszen nem muszáj neki éppen megrontani
  77    2|                a termetét a tanulással; nem kívánja tőle senki, hogy
  78    2|             törvénytudomány, oda már be nem szabad lépned, mert eltörik
  79    2|                 prókátorok ellen, pedig nem azok voltak okai a nagy
  80    2|        nászasszonyom, a Lajos gyerekből nem lesz olyan derék szál ember,
  81    2|              gyertyát az ablakában. Ezt nem engedném meg neki. A gyermeknek
  82    2|             nadrágot elnyű az a gyerek, nem győzi foltozással; nincs
  83    2|            birkózást illeti, arra éppen nem szükség őt biztatni, mert
  84    2|              úgy megvédelmezte, hogy be nem tudták venni, pedig egész
  85    2|               évről évre jobban tanult; nem tűrt maga előtt a padban
  86    2|        mestergerendába megüsse a fejét? Nem a gyorsaké a futás. Kicsiny
  87    2|                 rajta édesdeden, s neki nem szabad engemet felkölteni.~ ~
  88    2|                két keze munkája után el nem tud élni.~ ~- No - vagy
  89    2|               az én unokáim apja doktor nem lesz.~ ~Márpedig nagyon
  90    2|                 hogy én bizony Lajoskát nem fogom el az iskolától a
  91    2|            attól hat esztendőn alul meg nem szabadul. Akkor az én leányom
  92    2|                 nincs esze, akkor miért nem maradt hentes? ha pedig
  93    2|               ha pedig van esze, bizony nem veszi feleségül egy debreceni
  94    2|         Daczosné asszonyom csakhogy meg nem csókolta erre a szóra.~ ~-
  95    2|             süvegét, belebámult, mintha nem hinné, hogy már az ezentúl
  96    2|                      Miért ne?~ ~- Mert nem szeretném, ha a vejemet
  97    2|                 fülem hallatára, amiket nem szeretek.~ ~- Micsoda címekkel? -
  98    2|                Hát csak azt értem, hogy nem szeretném, ha abban a városban,
  99    2|              puska a fiú kezébe! De még nem is kard és puska, hanem
 100    2|          Daczosné asszonyom pedig éppen nem úgy fogta föl a dolgot,
 101    2|           fontos talpú bakanccsal, amit nem is az ő lábára mérnek! Mennyit
 102    2|                  szomszédasszonyom; azt nem úgy kell venni, mint más
 103    2|            országot védelmezze, mert ha nem védelmezik a fiatalok, majd
 104    2|          drágábban, mint a másik. Aztán nem is olyan katonák lesznek
 105    2|            szaván fogták, de már vissza nem húzhatta.~ ~- Nem bánom.
 106    2|                vissza nem húzhatta.~ ~- Nem bánom. Legyen úgy - mondá
 107    2|          levette róla, hanem azért csak nem vehette ő azt olyan könnyen,
 108    2|                rongyos. Most azonban se nem éhezik, se nem fázik, se
 109    2|               azonban se nem éhezik, se nem fázik, se nem rongyos.~ ~-
 110    2|                éhezik, se nem fázik, se nem rongyos.~ ~- Tán bizony
 111    2|             magát: egy hentes leányának nem szükség mindjárt elpityeredni.~ ~
 112    2|           süldőt fedeztünk fel, melyről nem tudni, hogy mikor és minő
 113    2|            járnak, úgyhogy a köpönyeget nem is tűrhetjük magunkon; éjjel
 114    2|                el sem alszom, míg egyet nem imádkozom az otthon maradottakért."~ ~-
 115    2|                 vágott közbe:~ ~- Nohát nem látod, vagy nem tudod olvasni? "
 116    2|                   Nohát nem látod, vagy nem tudod olvasni? "ma éjjel
 117    2|                   Merthogy ez ideig még nem tudta meg Daczosné asszonyom,
 118    2|                Fiától azonban hónapokig nem kapott levelet, még csak
 119    2|                táborból odavetődött, az nem kerülheté el Kondor uram
 120    2|           kapott, mégpedig érdeme után, nem barátságból. Kondor uram
 121    2|              prókátor marad, annyi pört nem nyert és vesztett volna
 122    2|            leánya ilyenformán csakugyan nem lesz tekintetes asszony.
 123    2|                  nincsenek többé címek. Nem is lesznek ezután. Minden
 124    2|                   Csakhogy az a nap már nem tartozott az örvendetes
 125    2|            napok voltak, hogy forróbbat nem kívánhat magának az olyan
 126    2|               hazaérkezett, mikor éppen nem várták; korán hajnalban,
 127    2|                 kedves.~ ~Pedig ezúttal nem volt valami nagyon csinos
 128    2|              melynek már az izzadságtól nem volt színe; s arca fekete
 129    2|                 kedvese elé sietett, és nem szólt neki semmit, csak
 130    2|               föld födné kedvese arcát, nem csókolná-e meg azt a földet?~ ~-
 131    2|             Sárikám lelkem, tíz nap óta nem volt rajtam tiszta. Málhám
 132    2|             hátrafelé, míg Sárika észre nem vette, és helyreigazította,
 133    2|                  ismétlé Lajos, s arcán nem látszott semmi tréfálási
 134    2|                helyem.~ ~- De biz innen nem eresztünk! - szólt belecsimpajkózva
 135    2|                tappot sem mégy, amíg ki nem beszéltük magunkat. Majd
 136    2|                 nászasszonyom! Azt maga nem érti. Katonának ott kell
 137    2|               ahová parancsolják. Annak nem parancsol sem apja, sem
 138    2|            zokogta, hogy: látszik, hogy nem igazi apja kigyelmed.~ ~-
 139    2|            Kondor uram. - Mert én ugyan nem hoztam számára egy tarisznya
 140    2|            katonaember szomjas ember, s nem kívánja, hogy az egerekkel
 141    2|                 az egyórai szabott idő; nem tudott többé kijönni a zokogásból.
 142    2|            leoldott derekáról.~ ~- Csak nem akarsz rögtön elmenni? -
 143    2|                van még az óra?!~ ~Lajos nem felelt, csak átölelte gyöngéden
 144    2|               annak is azt mondta, hogy nem messze megy, majd visszatér,
 145    2|               az utcaajtóból: "ejh mit! nem szabad katona után könnyes
 146    2|          ellenséget. Ha ez az ágyúlövés nem csal, azt kell hinnem, hogy
 147    2|             találkoztak. Meglehet, hogy nem lesz belőle valami komolyabb
 148    2|                 hogy mi az éjszakát már nem fogjuk itt tölteni. Ha győztünk
 149    2|            tehetsége szerint, aki pedig nem az, az maradjon veszteg.
 150    2|                veszteg. Ásóval, kapával nem lehet nekirontani az ágyúnak.
 151    2|              aki megfeleljen neki. Csak nem kell az embernek eszét elveszteni.
 152    2|           Kondor uram pedig éppenséggel nem találta ezt megnyugtatónak.~ ~-
 153    2|              agyondobáljuk őket.~ ~- Az nem lehet, apámuram, mert nagyon
 154    2|                is eleget dobáljuk őket, nem is cipóval, mégis sokan
 155    2|                 a magyar tábor.)~ ~- Az nem lehet; forduljon kigyelmed
 156    2|                 a sok menekvő szekértől nem bírunk mozdulni.~ ~- Hát
 157    2|               mező tele munkásokkal; de nem olyan munkásokkal, kik az
 158    2|                 ágyúdörgést hallani, és nem szólhatni közbe. A síkon
 159    2|               egymásba kavarodott.~ ~Ez nem tartott sokáig; néhány perc
 160    2|             felé, s mint tudjuk, még ma nem evett. Biz ennél jobb ebédre
 161    2|           huszárok. Rendben közeledtek; nem voltak soraik megbontva.
 162    2|           hangzott a parancsszó. - Most nem rejtekből, hanem szemtől
 163    2|         durranást hallották, egyéb kárt nem tett.~ ~Hanem egyszer, mintha
 164    2|                 a földön fekszik.~ ~Azt nem is kereste, hogy maga meg
 165    2|                megvan-e még? Az ágyúban nem történt baj, hanem az átkozott
 166    2|               ezt észre? Csakhogy csont nem törött!~ ~- De'jsz, ezt
 167    2|                 törött!~ ~- De'jsz, ezt nem adom oda ingyen - mondá
 168    2|               te is jössz!", s most már nem az ágyút, de az almásszürkét
 169    2|            alatta az orosz tábornok, ki nem állt lábára többet, mert
 170    2|               felvert portól környezve, nem látott az ifjú hős egyebet,
 171    2|             előtt bomladozó ellenséget; nem hallott egyebet, mint annak
 172    2|             annak tehetetlen ordítását; nem vehette észre, hogy más
 173    2|           rohamának hírnöke volt. Lajos nem láthatta azt saját harcai
 174    2|            észre, hogy megsebesült.~ ~- Nem tesz semmit! csak karcolás.~ ~-
 175    2|                melléről.~ ~- De'jsz ezt nem hagyom itt nektek! - kiálta
 176    2|               észre nagy bánatára, hogy nem a jó hóka lova van most
 177    2|              érni ellenfelét, pedig még nem is igen sarkantyúzta paripáját.~ ~
 178    2|                feléjük, míg a város alá nem ért, ott meg már annyira
 179    2|        tömegétől. E tömegeken keresztül nem volt reménye Lajosnak ágyúihoz
 180    2|                az utcák tömkelegében, s nem kevéssé voltak a szemközt
 181    2|           elkezdett jobbra-balra vágni, nem nézve, orrot talál-e vagy
 182    2|             egészen közéjök keveredett, nem szúrhatták, csak úgy ütögették
 183    2|             ágyúitól el volt vágva, bár nem értette, hogyan? Vagy azok
 184    2|                 nagyon erős volt. Ennek nem lehetett másképp lenni.
 185    2|               mindent; másnap aztán, ha nem lesz mit enni, majd odábbmennek.~ ~-
 186    2|                 Daczosnét Kondor uram - nem illik így felverni a házat
 187    2|                sopánkodással; mikor még nem tudjuk, hogy érte-e Lajos
 188    2|                magyarosan, ha már agyon nem vertük őket magyarosan.
 189    2|               talán az Úristen, ha mást nem is, de kegyelmedet megsegíti.~ ~
 190    2|               sehogy sem tudja megölni; nem lévén hozzá férfisegítsége.
 191    2|          ártányt, mert különben a kozák nem kap ma hurkát. Hanem vesd
 192    2|                mert összetéped.~ ~Pedig nem volt azon már mit jobban
 193    2|                Tán megsebesítettek?~ ~- Nem a. Csak a disznótól van.~ ~
 194    2|              kellett bizonyítania, hogy nem álmodik.~ ~A fehérnép persze
 195    2|            háznál, akkor a közlegénység nem mer garázdálkodni.~ ~A pater
 196    2|     henteskötény eltakarta véres ingét, nem engedte anyjának és kedvesének
 197    2|               őnagyságával, hogy leánya nem jöhet be a konyhából, mert
 198    2|            ugyan megjártam. Szerencsére nem ismert rád a hentesi ruhában.
 199    2|               csalódását. A kozák tiszt nem akar inni. Ott áll előtte
 200    2|                   Hát az ötödikre miért nem terítenek?~ ~Kondor uram
 201    2|             kérdésre csinálni, mint aki nem értette, hogy miről volt
 202    2|              tagjaival.~ ~- Azt hittük: nem lenne illendő, mikor ilyen
 203    2|                tálalnak.~ ~- Talán csak nem tetszik azt hinni, hogy
 204    2|                mindenre képesek.~ ~- De nem a magyar emberek! Aztán
 205    2|         emberrel több vagy kevesebb, az nem vet a latban semmit. Az
 206    2|               legelőször. Aki valamiből nem eszik, azt rögtön agyonlövöm!
 207    2|                 hogy megéteti valaki, s nem nyugszik, míg te is oda
 208    2|                 nyugszik, míg te is oda nem ülsz az asztalhoz, s minden
 209    2|                 a szemébe nézek.~ ~- De nem azt teszed most, fiam, amit
 210    2|               mondani a muszkának, hogy nem tudsz németül. Tudod, csinálj
 211    2|         írásodra kellene mondanod, hogy nem ismered. No, egyszóval,
 212    2|                  Ott Pesten tudom, hogy nem szoktál imádkozni, mikor
 213    2|                  mintha semmi a világon nem érdekelné más, mint az,
 214    2|                 odakinn a gyepen. Annak nem szabad Lajosra ráismerni.~ ~
 215    2|              azt válaszolta rá, hogy az nem megennivaló.~ ~Mire a tiszt
 216    2|            tréfás hetykeséggel.~ ~- Azt nem adják nálunk pénzért - viszonzá
 217    2|           elveszem magát feleségül.~ ~- Nem megyek én Muszkaországba,
 218    2|         megfelel ám ez a leány magáért, nem kell félteni.~ ~Lajos csakugyan
 219    2|         hallgatással. Sértett szerelmét nem hagyta kitörni.~ ~Következett
 220    2|                 való az ilyen embernek, nem feleség.~ ~Kondor uramnak
 221    2|             kitálaljon a muszkának, ami nem megennivaló.~ ~Hanem Lajos
 222    2|             ellenség csak demonstrál, s nem hagyta magát fedett állásából
 223    2|               zsebbe dugja a két kezét, nem törődik se hazájával, se
 224    2|               hazájával, se nemzetével; nem kell neki se szabadság,
 225    2|                halld meg ezeket, hiszen nem igaz, amit mondanak, de
 226    2|          félelmében, hogy egy német szó nem jutott eszébe Lajos védelmére.
 227    2|            fogát piszkálta, s egy vonás nem változott el az arcán.~ ~-
 228    2|              változott el az arcán.~ ~- Nem tud ám ez a legény egy kukkot
 229    2|            kiállotta.~ ~- Elég hiba, ha nem tud - veté ellene az orosz. -
 230    2|             ellene az orosz. - A magyar nem akar tanulni semmit, azért
 231    2|              akar tanulni semmit, azért nem tud semmit. Azt hiszi, hogy
 232    2|                majd elvégzi azt, amit ő nem tud, helyette más. Miért
 233    2|                 is, ha francia tüzéreik nem lettek volna, egy csatán
 234    2|          helytállni.~ ~- Ah, uram, azok nem voltak francia tüzérek! -
 235    2|                  bizony, magyar tüzérek nem voltak, mert azok oly gyakorlottan,
 236    2|        hidegvérrel lőttek, ahogy magyar nem fog tudni soha. Ó, uram,
 237    2|              tüzéreket.~ ~- De uram, az nem valóság! - bizonyozott Kondor
 238    2|              fog valamit kitálalni, ami nem megennivaló), azazhogy én
 239    2|                kineveződtek.~ ~- Ah, az nem bizonyít semmit. A magyar
 240    2|             szalagot. Egy magyar bizony nem szállt volna le egy kis
 241    2|               mind táncra kerekedett.~ ~Nem ügyelt már sem Kondor uram
 242    2|         nemzetemet ne gyalázd, mert azt nem tűröm el! Én voltam az,
 243    2|               még be sincsen kötve, még nem is tudom, hogy fáj-e, mert
 244    2|                élve e szobából engem ki nem visz senki!~ ~A fiatal honvéd
 245    2|              semmit, bajtárs! sem össze nem vágatlak én téged, sem rabságra
 246    2|         vágatlak én téged, sem rabságra nem vitetlek. Lengyel vagyok
 247    2|          oroszok Debrecenben tanyáztak, nem bántotta senki Lajost, sem
 248    2|            tábor visszajön helyedbe; ha nem jő vissza, akkor nem is
 249    2|                 ha nem jő vissza, akkor nem is találsz rá többé soha.
 250    2|                    A vész, tudjuk, hogy nem múlt el.~ ~Lajos nem látott
 251    2|               hogy nem múlt el.~ ~Lajos nem látott visszatérő magyar
 252    2|                 vállaira; ritka, aki le nem roskadt a türelem keresztje
 253    2|             keze el bír még tartani, az nem térdepel le a hatalmasok
 254    2|           gyűlölt bírákkal való komázás nem egészséges gyomornak való.
 255    2|             férfit, aki, ha a világ fel nem fordul, most talán városbírája
 256    2|                 lehetne, s ha még egyet nem fordul a világ, talán tábornok
 257    3|        bekiabálnak a kéménye nyílásán s nem hagyják aludni.~ ~Amennyiben
 258    3|            mikor hat hónapig egymásután nem jő fel a nap. Szibériában
 259    3|         beszélni, de én a medvéket csak nem foghatom vidravassal.~ ~-
 260    3|                 a kunyhómat hóval, most nem találok haza, be kell várnom,
 261    3|              sok iramszarvasod?~ ~- No, nem sok, hanem elég. Tavaly
 262    3|                  hanem elég. Tavaly még nem volt több tíznél, most már
 263    3|               és érett túró összefőzve. Nem is képzeled, milyen angyali
 264    3|  medvebőr-kucsmája alól, melynek miatta nem látott sem eget, sem földet.~ ~
 265    3|                  legalább a feleségeink nem unják magukat, szálljon
 266    3|               úton, ha a tuszlit magára nem veszi s azt a kétújjú keztyűt,
 267    3|         ajándékozott neki, ködmenül fel nem ölti, azóta gfrorneszül
 268    3|       gfrorneszül hoztam volna ide.~ ~- Nem bánom, menjünk be tehát
 269    3|             házba, csakhogy ott pipázni nem lehet, mert a tűzhely s
 270    3|              volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket abban, hogy a
 271    3|             Nyitra!" helyett a "hej huj nem bánom"-ot találta rákezdeni,
 272    3|                 sírja?~ ~- Sehol sincs. Nem került itt csatára a dolog.
 273    3|                  ott pirította a fogát, nem gondolt semmivel, ha mondták
 274    3|                 megeszi ő azt, de arról nem gondolkozott, hogy kanala
 275    3|              piros. Utójára is sem pénz nem volt, sem fegyver, sem puskapor,
 276    3|                 ifjúnak, öregnek. Nyár, nem nyár, azoknak déczbundában
 277    3|                hozták be: hogy a muszka nem fizet; a német czímerek
 278    3|           festeni egy nap alatt; ki ezt nem tette, kifordították a bőrit.
 279    3|             járt Csongrád vármegye, azt nem kellett újra keresztelni,
 280    3|               elhinni: hogy a 1-ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka
 281    3|                 a repraesentatiótól meg nem ijed. Denique nem akartak
 282    3| repraesentatiótól meg nem ijed. Denique nem akartak oly országban élni,
 283    3|        kutyabőrpusztító népnek ott élni nem szabad, hol a kutyák szentek.
 284    3|       országgyűlési dikciókat tartanak; nem érti ugyan senki, de a deyt
 285    3|               valamit Petőfiről is.~ ~- Nem tudni róla valami bizonyosat.
 286    3|            valami titkos viszony aligha nem létez közötte és a cár felesége
 287    3|                 tánczolni, sem énekelni nem tud, röhögni pedig szeret.
 288    3|          színpadra. Azonban a szereplők nem keltek föl többet. Az utolsó
 289    3|           kancsukát kap, a ki ismételni nem akar, kancsukát kap. Ez
 290    3|       terjeszteni közte: ez az ellenség nem bántja a szegény embert,
 291    3|          otthagyja a földet, azt sem el nem viszi, sem meg nem eszi,
 292    3|               sem el nem viszi, sem meg nem eszi, esztendőre megint
 293    3|                 lelkük felvilágosodását nem. Ők estek legelőször áldozatul.
 294    3|                 széperős magyar nyelvet nem fogja beszélni senki. Tudjátok,
 295    3|               ilyen statustani kérdések nem vágnak. Jövő évre ismét
 296    3|                a szája az orra alatt és nem a háta közepén?" (Valóban
 297    3|                 hogy a cserebogár miért nem szereti az eczetes salátát?"
 298    3|    sajtószabadságnak vége van?~ ~- Épen nem, olyan alakban, mint ezt
 299    3|              magyar irodalomnak. Semmit nem kellett változtatnia azon
 300    3|          falujában van egy szélmalom, s nem tudja bebizonyítani, kancsukát
 301    3|      erkölcsiség ellen vétett. Zsidónak nem szabad keresztyén hölgyhöz
 302    3|                 a magyar litteraturának nem mesterség kipusztulni az
 303    3|                    Hála istennek, tehát nem vagyunk Szibériában!~ ~Nem
 304    3|              nem vagyunk Szibériában!~ ~Nem járunk medvebőrben, nem
 305    3|                 Nem járunk medvebőrben, nem szánkázunk kutyákon, nem
 306    3|                nem szánkázunk kutyákon, nem iszunk szarvastejet.~ ~Nem
 307    3|              nem iszunk szarvastejet.~ ~Nem lövünk adóba farkasokat
 308    3|            farkasokat és jegesmedvéket, nem szedünk tengeri kutyafogakat.~ ~
 309    3|                 tengeri kutyafogakat.~ ~Nem tanulunk muszka és samojed
 310    3|              muszka és samojed ábéczét, nem köszönünk egymásnak dobre
 311    3|              dobre zdrawit.~ ~Hungariát nem hívják Illyriának, Debreczen
 312    3|                 még mindig Debreczen és nem Szlovenszkograd, s a Nyitranszke
 313    3|                A Rákóczi-induló helyett nem húzzák a Nyekszehruszi saka
 314    3|             németül vannak.~ ~Kecskemét nem tanul görögül, Heves vármegyében
 315    3|              görögül, Heves vármegyében nem esznek a kozákok dinnyét
 316    3|          kozákok dinnyét s a táblabírák nem hordják Mesopotamiából,
 317    3|             alatt.~ ~Petőfit még mindég nem égették meg, sőt a "két
 318    3|              arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában, s ha
 319    3|                  s ha Isten úgy akarja, nem is leszünk.~ ~Amen...~ ~
 320    4|                  míg a világ kerítésébe nem ütöm orromat.~ ~Mintha most
 321    4|        gyaníthatám, hogy majd le is üt: nem vettem tréfára a dolgot,
 322    4|                    Tehát - mikor, mikor nem, bizonyosan nem emlékszem
 323    4|            mikor, mikor nem, bizonyosan nem emlékszem rá, hanem annyit
 324    4|            vétettem az emberiség ellen: nem akartam vágott orrú csizmát
 325    4|                ide?~ ~- Hja, maga ahhoz nem ért. Látja, hallja, minálunk
 326    4|                 ember déltől estig csak nem piszkálhatja a fogát, -
 327    4|             széttekinteni a faluban. Ez nem volt nagy mesterség, mert
 328    4|       eltávozott. Mit keresett ott, mit nem? azt nem tudom. Talán atyafia
 329    4|              keresett ott, mit nem? azt nem tudom. Talán atyafia volt
 330    4|                 azt irombán az öregúr s nem kelle azt többé meszelni.~ ~
 331    4|                  ha urambátyám vadászni nem volt, s gazdagítá képzeletét
 332    4|          bútorzatát is, melyeket én elő nem számlálhatok, minthogy bennök
 333    4|                 szomszédunkban, én bele nem botlottam volna, hogyha...
 334    4|             hogyha olyan szép kisleánya nem lett volna!...~ ~Tehát szép
 335    4|            teremtés volt... Beh sokszor nem aludtam miatta! De még többször
 336    4|           miknek egyetlenegy tekintetét nem adtam volna a kínai császár
 337    4|          császár legszebb sipkájáért... nem rösteltem naphosszant őrt
 338    4|                 délután?~ ~Hanem mindez nem volt elég az üdvösségre.
 339    4|               keresztül nyalja a mézet, nem igen érzi édességét, pedig
 340    4|                  azonban az okos tanács nem gomba, hogy ott is teremjen,
 341    4|              hogy ott is teremjen, ahol nem vetették.~ ~Kellett volna
 342    4|                  aki bizonyos dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis
 343    4|             leányához kilenc lépésnyire nem enged férfiembert közelíteni;
 344    4|                venni, kérje meg; aki el nem akarja venni, ne bolondítsa!"
 345    4|               leánya még nagyon fiatal, nem arra való, hogy a háztartást
 346    4|                 csak az a fatális - óh! nem tudok nevet találni számára:
 347    4|                egy ülőhelyéből mozdulni nem tudott, mindig otthon kötött,
 348    4|          ablakot! Lehetetlen volt észre nem vennem, hogy a figyelmeztetés
 349    4|            figyelmeztetés nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e
 350    4|                lelúgoztak volna. Mintha nem is én lettem volna az, aki
 351    4|              megettem a csillagos eget; nem jött az álomnak gondolatja
 352    4|            aztán vettem észre, hogy már nem lesz ám vége, mert ezek
 353    4|              Sybilla asszonyt, ha hátul nem köti a sarkamat.~ ~Uramatyám
 354    4|           körülnéztem a keszkenőt, hogy nem lóg-e ki valamerre a macska
 355    4|               igen lesütötte szemeit, s nem nézett rám.~ ~- No - mit
 356    4|                a fogaimhoz. Brrh! Azóta nem ehetem a kocsonyát.~ ~-
 357    4|                 asszonynéném, talán már nem is ismer? - Ugye, hogy megnőttem?
 358    4|          asszonynéninek fiókgalambokat, nem tudja?~ ~- Úgy? Aki annyiszor
 359    4|                kisasszony. (Ha egyébért nem, ezért a hazugságomért bizonyosan
 360    4|              énrajtam (no ugyan!). Hej, nem termett azóta olyan szép
 361    4|            megkeresztelte; gondolám, de nem mondtam el.)~ ~- Hanem bizony
 362    4|                magamba; - ártatlanabbul nem átkozhattam meg.)~ ~- Hát
 363    4|              szaporán, mert látja, hogy nem érünk rá; nálunk sok a dolog,
 364    4|                 rá; nálunk sok a dolog, nem úgy, mint maguknál.~ ~-
 365    4|         annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát őrizni eléggé,
 366    4|               hogy hova) - odahaza csak nem történik az emberen semmi
 367    4|               az emberen semmi baj.~ ~- Nem emberen, hanem például a
 368    4|                oldalast; hanem a mieink nem mennek kegyelmetekhez, van
 369    4|              csontoddal! - gondolám, de nem mondtam el.)~ ~- Hát gondolja,
 370    4|           becsületes ember volt.~ ~- De nem a mienket dobta ám agyon,
 371    4|           Végigtapogattam magamat, hogy nem váltam-e tőle kővé.~ ~-
 372    4|         hozzásimultam (t.i. Esztikéhez, nem Debora asszonyhoz), megfogva
 373    4|             Ugye, kedves Esztikém, maga nem haragszik énreám?~ ~- Miért
 374    4|               megvallom, de az embernek nem oly könnyen jönnek ám az
 375    4|     nénémasszony; gondolám magamban, de nem mondtam el.)~ ~S ezennel
 376    4|             Deborától szenvedni!~ ~Erre nem felelt szegényke semmit,
 377    4|                 megteltek könnyel, noha nem akarta.~ ~Ekkor láttam,
 378    4|                  mikor sírnak. A kéknek nem illik a sírás. Azt örömestebb
 379    4|                én bánni kegyeddel! - De nem hagynám én bántani senkitől,
 380    4|           senkitől, ha tehetném.~ ~Erre nem felelt semmit. Megvallom,
 381    4|               felelt semmit. Megvallom, nem is szerettem volna, ha minden
 382    4|        galambomon, hogy menni is akart, nem is, de minthogy igen illendően
 383    4|       selyemkendő volt tűzve.~ ~- Miért nem tesz melegebb kendőt? -
 384    4|           meghűti magát, és meghal.~ ~- Nem nagy kár lesz értem - szólt
 385    4|                  az isten áldja meg, ha nem akarja szívemet megrepeszteni (
 386    4|               Hej, ha az embernek szíve nem `volna`!~ ~Ez idő óta nem
 387    4|               nem `volna`!~ ~Ez idő óta nem féltem a szomszéd urambátyám
 388    4|                azt, hogy Debora asszony nem fogja azokat reámuszítani.~ ~
 389    4|             sipkától bagariáig egy soha nem látott személyt, akinek
 390    4|                sem küldött haza, míg ki nem fogytam, s ekként számtalanszor
 391    4|                 neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük is egymásnak
 392    4|           urambátyámat keresni, s ismét nem találtam honn. Természetesen,
 393    4|                eleve, hogy e füst alatt nem fogom sokáig csalhatni a
 394    4|              voltak, szegények! - de én nem tehettem róla; ha magyar
 395    4|            mikor hazavittem a könyveit, nem győzött eléggé dőzsölődni,
 396    4|                    Így ment ez, míg meg nem állt; megállt pedig egyszer
 397    4|                s mikor már láttam, hogy nem futhatok, akkor jöttem csak
 398    4|                 lenni, csak saját magam nem.~ ~- Hát öcsém, - kérdé
 399    4|                Mit tudjak hazudni?)~ ~- Nem én, kedves urambátyám, -
 400    4|                 urambátyám, - felelém - nem járok én itten... Csak azt
 401    4|              kastankodjál, mikor itthon nem vagyok, a hatszázezermilliomáldotta
 402    4|               legyen a nevem, ha szíjat nem hasítok a hátadból, ropogós
 403    4|                 Esztike is észrevett, - nem mert közelebb jőni hozzám;
 404    4|          szemkifejezéssel felmutattam - nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra,
 405    4|           szüntelen ütötték-verték, mit nem mertek volna tenni, ha az
 406    4|                 jár-e még iskolába?~ ~- Nem biz én; már végeztem.~ ~-
 407    4|                Füllentettem, tisztesség nem esik mondván.~ ~- De hát
 408    4|                Szikszait, felütötte, de nem tudott olvasni belőle, -
 409    4|        pápaszemeit: hasztalan - a dolog nem változott.~ ~- Nem látok, - -
 410    4|                dolog nem változott.~ ~- Nem látok, - - így szóla végre
 411    4|               nekem, úgy én oda vagyok! Nem látok rajta.~ ~- Asszonynéném! -
 412    4|               szürkehályogot kap. Miért nem gondol magával?~ ~- Szürkehályogot! -
 413    4|         szemöldök-grimászokat vágtam -, nem érzett kegyed holmi szélhűdéseket
 414    4|                Hát különben éjjelenként nem szokott-e fel-felébredni?~ ~-
 415    4|            válni, s ha még ezekhez azon nem várt frázis talál hozzájárulni,
 416    4|            ablepsia marad az emberen.~ ~Nem értette szegény, hogy mit
 417    4|              akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak lehettek.
 418    4|                ne merje bontani, míg én nem mondom, különben rögtön
 419    4|                 vakon születik.~ ~Tehát nem látott...~ ~Csak ennyit
 420    4|              lesz - gondolám - az ember nem beszélhet miatta, mert fülei
 421    4|                 a falat kenyér. Magamat nem akarom dicsérni, hanem annyi
 422    4|                 beesett volna rajta; de nem ügyeltem rá; mit bántam
 423    4|               melyen ő, tehát egymástól nem valami nagyon messze!~ ~
 424    4|          gála-öltönyömnek a szárnya; de nem tudtam szabadulni.~ ~Eközben
 425    4|               az agyonütés kedvéért meg nem álltam, a láb-eltörésért
 426    4|                 láb-eltörésért csak meg nem állok.~ ~Így futottunk egymásután
 427    4|                  hogy a távolság aligha nem fogy közöttünk (az öregúr
 428    4|        szőrin-szálán elvesztem előle.~ ~Nem ért azonban rá a jó úr efölött
 429    4|           mélységbe, hova midőn lejuta, nem tudá, hogy melyik részében
 430    4|             bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem ellened, nem káromkodom
 431    4|            többet nem vétkezem ellened, nem káromkodom többé, nem megyek
 432    4|          ellened, nem káromkodom többé, nem megyek a tilosba vadászni,
 433    4|                  s imádkozott volna, de nem tudott egyebet, mint a hiszekegy
 434    4|             imádkozott.~ ~Tőle eszerint nem lett volna mit félni, hanem
 435    4|                 mikben a szomszéd nádas nem szűkölködik!~ ~Hanem erre
 436    4|                farkas, akár félek, akár nem félek, megesz; ha nem jő:
 437    4|              akár nem félek, megesz; ha nem jő: akár félek, akár nem
 438    4|                nem jő: akár félek, akár nem félek, nem esz meg, s e
 439    4|             akár félek, akár nem félek, nem esz meg, s e szillogizmus
 440    4|             szikrát hányt bele (a verem nem volt oly tág, hogy az ember
 441    4|                 Mit, az elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben
 442    4|               esküdött ma minden élő és nem élő állat.~ ~S én szerencsésen
 443    4|              szólanod.~ ~- Urambátyámba nem vagyok ám szerelmes.~ ~-
 444    4|                tőle.~ ~- De urambátyám, nem úgy verik a cigányt: nem
 445    4|                nem úgy verik a cigányt: nem akarom én annyiról szeretni
 446    4|                volt már; hanem tehát ha nem bánja és nincs ellenem valami
 447    4|      mostohaanyám; ipam is, vőm is csak nem akarsz lenni egyszerre? -
 448    4|             pipáját tenyerében tartva - nem készíttet a jó Isten banknótákat
 449    4|               falufüle fráternek bizony nem repül ám a sült veréb a
 450    4|                káplán volnál valahol, s nem hozott volna ide a tatár
 451    4|       gondolkodni, mint Esztikéről.~ ~- Nem bánom én, urambátyám, ha
 452    4|                üsse meg a káposztás kő! nem bánom; hanem restóráció
 453    4|                 senkinek, és hozzánk be nem ütöd az orrodat, különben
 454    4|           megígértem, hogy hallgatok és nem megyek Esztikéhez, s azzal
 455    4|               álmában is rágta a pipát. Nem alhattam miatta. Szintúgy
 456    4|                 a magam fütyülése miatt nem alhattam, s ha én elhagytam,
 457    4|                        Két álló hónapig nem beszéltem Esztikével; sokszor
 458    4|               érte; de megígértem, hogy nem szólok hozzá, s meg akartam
 459    4|              szép, csakhogy már egyébre nem emlékszem, mint, hogy egyszer
 460    4|             asszonynénje, sem urabátyja nem voltam).~ ~Mi volt legyen
 461    4|           tartalma amaz ozsonnának, azt nem tudom, mert - fontos okaim
 462    4|                  fontos okaim voltak rá nem tudni. A szakácskönyv hamarább
 463    4|          találta meg a lugos ajtaját. - Nem jött az áldott azon gondolatra,
 464    4|                 rózsává festette; ha át nem kapom, elájul szegényke;
 465    4|               kihoz, csak a cukortartót nem, amiért beküldték.~ ~Fogadhatott
 466    4|                  tevé megjegyzését - és nem alaptalanul - a két széken
 467    4|              mentegettük magunkat, hogy nem volt benne vágott cukor.~ ~
 468    4|              cukor.~ ~Szerencsénk, hogy nem investigáltak tovább a dologban;
 469    4|            ugyan, hogy mikor bementünk, nem volt a kérdéses szelencében
 470    4|               hogy őt soha uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban
 471    4|               Esztikém!"~ ~És csakugyan nem is érte ajkaimat soha oly
 472    4|         uralkodik, testének semmi része nem mozog már, a nyelvét kivéve.
 473    4|             beszélni. Adja Isten! De én nem kívánom.~ ~
 474    5|            csakugyan eljutott Szebenbe. Nem tévesztett el egyebet, csak
 475    5|                 azok tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak láttatott
 476    5|                vendégnek.~ ~A fullajtár nem soká váratta magát, s miután
 477    5|               amit németül szóltál, azt nem értem.~ ~Tehát beszéltek
 478    5|                viszonzá a varga.~ ~- De nem megy ám ennek a fejibe.~ ~-
 479    5|              nyúljon tehozzád, mert azt nem köszönöd meg.~ ~A fullajtár
 480    5|            ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán
 481    5|             lábait kezdené mozgatni, el nem tudja képzelni magában:
 482    6|          székely asszonyok, várva-várva nem a csatából megtérő kedveseiket,
 483    6|           mennydörgése...~ ~S mikor már nem hallatszott semmi, dobogó
 484    6|                   Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában. Ide
 485    6|             magát a temetőkertbe. Miért nem ásatott sírt is magának!~ ~
 486    6|         Keserűen mondja magában: »miért nem lehetek én ottan!«~ ~Az
 487    6|          vesztette el életét.~ ~- Miért nem lehetek én ottan? - nyöszörg
 488    6|         meghomályosodtak.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább olvasni, föl
 489    6|            megteltek könnyel.~ ~- Miért nem olvasod tovább? - kérdé
 490    6|               aggastyán.~ ~- Sötét van, nem látom az írást.~ ~- Nem
 491    6|                 nem látom az írást.~ ~- Nem mondtál igazat. A lemenő
 492    6|                még érzem arcomon. Miért nem olvasod tovább?~ ~A nyomorék
 493    6|                elnyerték.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább tartani magát.
 494    6|                 arcát kezeibe.~ ~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
 495    6|                 a távolba bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna
 496    6|        példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak, kik arcuk
 497    6|           alaktalan távol ködeiben.~ ~- Nem látsz ott egy alakot közelíteni? -
 498    6|                 nő vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem csillagsugára
 499    6|                A kék szem csillagsugára nem bír magának utat törni odáig
 500    6|             anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni. Ott
 501    6|               szívében, benne törve, de nem volt ereje szólani, a hang
 502    6|                Ez a temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem
 503    6|                nem ad. A mi halálunkban nem osztozol. Eredj tőlünk.
 504    6|              indult az úttalan avarnak, nem nézett egyszer sem vissza,
 505    6|             hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~ ~Elátkozták,
 506    6|             hazákba, most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~- ~ ~
 507    6|           mondogatta magában:~ ~- Miért nem lehettem én ott? Miért nem
 508    6|              nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem ott el?~ ~ Nem
 509    6|               nem veszhettem ott el?~ ~ Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
 510    6|               elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat siratják.~ ~
 511    6|             legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja senki annak.~ ~Az
 512    6|          nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~ ~Mindkettő feje
 513    6|                 tűzhányó hegy oldalából nem fakad patak. Szemeikből
 514    6|             gondolkozol?... Egész éjjel nem aludtál, hallottalak ágyadban
 515    6|             asszony. - Terád semmi öröm nem vár az életben. Pedig ki
 516    6|               világról a földre...«~ ~- Nem értelek.~ ~- Nem akarsz
 517    6|                        Nem értelek.~ ~- Nem akarsz talán... Csak mégis
 518    6|            vinnéd azt hősiesen meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~ ~-
 519    6|               Mik az én karjaim? Szavam nem hallatszik a harcban. Kezem
 520    6|           harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~ ~- Figyelj
 521    6|            holnap városunkba jönnek. De nem leszen itt megpihenésük,
 522    6|                leszen itt megpihenésük, nem vár reájuk öröm, nem nyugalom.
 523    6|      megpihenésük, nem vár reájuk öröm, nem nyugalom. A házak be lesznek
 524    6|          városuk védelmében, asszonyaik nem lesznek hozzájuk méltatlanok.
 525    6|            temetni. Sírjánál bevárjuk a nem szeretett vendégeket, s
 526    6|              harangot, míg a csata erőt nem vesz. Akkor találsz ott
 527    6|                  örülni, vigadni fogok! Nem leszek béna, nem leszek
 528    6|                 fogok! Nem leszek béna, nem leszek nyomorék, hős fogok
 529    6|                énekelni, míg a láng meg nem emészt: »szolgáidnak testek,
 530    6|                 asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
 531    6|         felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott erővel ment az
 532    6|         ablakból s mankóját leveté.~ ~- Nem lesz rá többé szükségem!
 533    6|             várna, valakire, aki vissza nem jő. Akármeddig éljünk, számunkra
 534    6|       Akármeddig éljünk, számunkra öröm nem terem többé. Megagghatunk,
 535    6|                 alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak,
 536    6|              tekintete. De én azon időt nem fogom gyáván megérni. A
 537    6|                 élet elvett, s a halált nem veheti el senki, mint az
 538    6|               senki, mint az életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők
 539    6|            zárva a város. Innen élve ki nem megy azontúl senki. Most
 540    6|                 kondulása jelenté, hogy nem szeretett vendégek jönnek.~ ~-
 541    6|          üldözte már akkor is a sors, - nem maradhatott régi honában, -
 542    6|              állanak egymással szemben, nem ismernek egymásra többé;
 543    6|            szívét, ellankadni karját és nem tudja miért?~ ~A csapat
 544    6|                 senki sem mondaná, hogy nem magyar.~ ~De az öltözet
 545    6|               felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni, hogy
 546    6|                 tud vele beszélni, hogy nem tudja megkérdeni tőle, mit
 547    6|                 bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az új földön.
 548    6|           jobban bezárni a várost, mely nem akar magába több lakost
 549    6|                 Csodálatos volt halála, nem kínlódott, mint más ember;
 550    6|              tíz esztendő óta, mert, ha nem lett volna az, akkor nem
 551    6|                nem lett volna az, akkor nem a csata híre ölte volna
 552    6|     begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide találni többé,
 553    6|             pedig egyenkint elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket
 554    6|                mind ismerősei volnának, nem tudott nekik mit szólni.~ ~
 555    6|             nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában erőt arra,
 556    6|                  sem a cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~ ~A sereghez
 557    6|             állíták, amiért a parancsot nem teljesíté, s kit a csaták
 558    6|               egy tömör óriás, aki maga nem mozdulhat - fölülemelkedve
 559    6|               csillagos hazába.~ ~Miért nem vagyunk mi is ottan!~ ~1850~ ~
 560    7|                 fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála Istennek,
 561    7|             hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem
 562    7|            többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem szeret,
 563    7|              nem fél, semmit nem remél, nem hisz és nem szeret, kinek
 564    7|           semmit nem remél, nem hisz és nem szeret, kinek semmi nem
 565    7|                 nem szeret, kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör,
 566    7|                semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga van elmondani,
 567    7|            elmondani, hogy megvénült.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb
 568    7|                mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsugár
 569    7|                neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
 570    7|                nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja többé az arc a szív
 571    7|                az arc a szív fellegeit, nem ád hangot szenvedéseinek,
 572    7|           hegyek közt csinos majorsága, nem messze tőle kallómalom,
 573    7|            lakóiból állott környezetem; nem mondhatnám, mintha valami
 574    7|                 az emberekkel, beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak
 575    7|         beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak emberi hangon; tetőtül
 576    7|               az alattam terülő, embert nem mutató vidékre, a hűs hegyi
 577    7|               De, szerencsémre, e műtét nem volt rám bízva. Legalább
 578    7|                 s bánja, hogy helyettök nem csicsókát termett, vagy
 579    7|                Hála Istennek, ez eszmék nem bántanak többé, még emlékeiktől
 580    7|                képekben gazdag álma, le nem írható, de el sem felejthető.~ ~
 581    7|                 el sem felejthető.~ ~De nem, az emberéletben nincsen
 582    7|                fergeteg nyakamon nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna
 583    7|                  hogy előttem futott és nem utánam. A völgy igen mély
 584    7|              egy magányos emberi lak.~ ~Nem akartam szemeimnek hinni;
 585    7|              sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~ ~
 586    7|                 láb nyoma.~ ~Tekintetem nem bírtam levenni róla, szemeim
 587    7|              mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes
 588    7|           hagyva sütni, láthassak nála? Nem bírom meghatározni.~ ~Beléptemmel
 589    7|             rakva, fejét félrehajtá, és nem mozdult.~ ~Egész tisztelettel
 590    7|              kívántam neki jó napot, de nem fogadta el. Elmondám neki,
 591    7|                 hogy e félóra alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá
 592    7|               nagy okai voltak ilyesmit nem tenni, s félóra múlva a
 593    7|                 a szabad légen semmitől nem érintve lassankint elhamvadt,
 594    7|        megtartva, míg porrá omló teteme nem érinteték.~ ~E kombinációt
 595    7|         eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik ama két hónapi
 596    7|           minden körülményt, s félelmem nem vala tőle.~ ~Kérdezősködtem
 597    7|              vad ember élt, ki senkitől nem kért semmit, senkinek nem
 598    7|               nem kért semmit, senkinek nem adott semmit, ki senkihez
 599    7|               adott semmit, ki senkihez nem szólt, senkinek nem felelt,
 600    7|            senkihez nem szólt, senkinek nem felelt, s kiről senki sem
 601    7|           bámulni, s kiket a forduló év nem találand többé...~ ~Minek
 602    7|            midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik
 603    7|               véghetetlen égbe... Miért nem tudja: hol s mikor? Mint
 604    7|                ereklyeként, mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem
 605    7|               paradicsom a szívben van, nem a mennyországban. Kiűztél
 606    7|       tündérországban. Gyönyör, melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel
 607    7|                Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment, s engemet
 608    7|             Elment, s engemet látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a
 609    7|               Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~
 610    7|             Mormogva magában~ Így szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~
 611    7|            magában~ Így szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~ Szép
 612    7|               szól: nem igaz, nem igaz, nem igaz...~ Szép Emma, mi bánt?~
 613    7|              örömeinek örül.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve van e két
 614    7|                világot szeretni akarod, nem szereted-e benne legjobban
 615    7|             mely most benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre, mellyel
 616    7|           tőletek mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent adott.
 617    7|           magadat, megérdemelted. Ha te nem, - vétkeztek apáid, s mint
 618    7|            pusztítának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél,
 619    7|                 semmit nem hisz, semmit nem remél, és senkitől sem szerettetik...
 620    7|                feledni akarta, s miután nem tudta őt elfeledni, megölte
 621    7|               hajótörések bércei. Miért nem tud az ember emlékei fölé
 622    7|          patakban lemossam kezemről, de nem ment le. Mostam, vérig mostam
 623    7|               mosom kezemet, és soha le nem megy róla. Ott lesz az rajt,
 624    7|           vétkeztem, bűnhődni fogok, de nem emberek kezétől. Az örök
 625    7|                 Az örök igazság pallosa nem enged el, ne is engedjen
 626    7|              csak pusztítani tud. Miért nem teremté őt az Isten az első
 627    7|            vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi
 628    7|                leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden
 629    7|                élete? Vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak? S ki
 630    7|                 kár, hogy a mai tudósok nem görögök és nem bölcsek,
 631    7|              mai tudósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának
 632    7|              Régen volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni. A templomajtó
 633    7|              Piszkos öltönyük volt, így nem jelenhettek meg az Isten
 634    7|               magukat, alkalmasb helyet nem is választhattak volna az
 635    7|             fillért rimánykodott tőlök, nem hallották, hanem végignézték
 636    7|               alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem nyakláncaikat
 637    7|                 én oltárképet festenék, nem úgy festeném a megváltót,
 638    7|          megváltót, amint ti szoktátok, nem a halál árnyékában, nem
 639    7|                 nem a halál árnyékában, nem a keresztre feszítve, vérehullóan,
 640    7|               Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne.
 641    7|             alig állt lábain, eszmélete nem volt többé, végigtekintett
 642    7|               egyedül az övé az, melyet nem lesz szabad hordozni többé.~ ~
 643    7|              egy ősz öreg ember feküdt, nem sírt, csak nyögött, szemei
 644    7|                  mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a
 645    7|           zászló, a kegyelemparancs. De nem látott semmi fehéret. Le
 646    7|               végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten
 647    7|                akarta azt szaggatni, de nem engedett az. Erősebben rántotta,
 648    7|           Visszajött, a csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte odabenn
 649    7|            onnét az érzékeny részvevők, nem szégyellt sírni és magát
 650    7|           mondani, hogy az ember halála nem volt természetes, s a holtat
 651    7|                  Semmi élet, semmi hang nem élt rajta; oldalain sem
 652    7|              oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, csak a vihar vert
 653    7|              élő lángok laktak, s mikor nem tűrheté tovább az átkok
 654    7|              ajtajáig, mit élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt,
 655    7|             soha.~ ~Várt, várt, a nemtő nem jött érte.~ ~Alatta olykor
 656    7|                a pirosló seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és
 657    7|            Megindult végre kalauztalan, nem tudva, hova szálljon le
 658    7|        szemeikkel merőn bámultak rá, és nem szólíták meg. Sorra járta
 659    7|           mennyet, kereste a poklot, de nem talált rájok. Örök bujdosásra
 660    7|          elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt rá nézve többé idő:
 661    7|             napok ragyogtak elé idegen, nem melegítő világgal, ismeretlen
 662    7|          Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak szavai!...~ ...Óh
 663    7|                 a múmiák is elrohadtak. Nem lehetett a kerek földön
 664    7|            egykor halott ne lett volna, nem egy követ letenni, hol egykor
 665    7|                és az állatok ezer nemei nem léteztek többé, csak az
 666    7|           mentül törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra emelte
 667    7|                teremtőjét, az Istent.~ ~Nem álltak templomok sehol;
 668    7|                 álltak templomok sehol; nem imádkozott senki, felvilágosultnak
 669    7|                 föld körös-körül. A nap nem csalt ki több meleget belőle,
 670    7|                  melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor
 671    7|        vérfoltokat, miket kívülem senki nem lát, dúlt arcokat, kik engemet
 672    7|           engemet ismernek, de kiket én nem ismerek, - mély örvénynyílásokat
 673    7|                 mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó, mely
 674    7|             szívem megáll bele, vagy el nem vonható titkos ujj mutat
 675    7|      emberiségnek? - Akit te megölelsz, nem sír többé. Örökre megpihen.
 676    7|               üldözöttnek, terajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid
 677    7|              emlékire nyugtatni le gond nem ismerő fejünket. És azt
 678    7|            élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni a
 679    7|              hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi
 680    7|               teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~
 681    8|              belől, mikből senki vissza nem lép? Kik laknak ez átkos
 682    8|           foszforfénnyel; mely tünemény nem szokatlan a déli tengerben,
 683    8|              kámzsa borul, - ott ül, és nem látszik élni.~ ~A csónak
 684    8|         átölelte, és sírt.~ ~Amaz pedig nem bírt szólani, arca elkékült,
 685    8|                aki ezt megízleli, annak nem fáj többé az élet. - De
 686    8|              többé az élet. - De mégis, nem! - ez igen erős kín, noha
 687    8|           láttam ártatlan arcodon, hogy nem a törvény keze volt az,
 688    8|                kik téged idehoztak, egy nem tért volna vissza, de lehet,
 689    8|                    s benn a szavannákon nem egy vérgyalázó, stellionatus,
 690    8|               ördög volt ő, törvényeket nem tanult, csak azt látta,
 691    8|                halál, sem feltámadás ki nem szabadít! - Óh jer, ismerd
 692    8|               lenni; a keskeny út, mely nem volt egyéb, mint az embermagas
 693    8|           liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott itt a felül összenőtt
 694    8|                 nyújtá kezét. - Alszik, nem vett észre; vigyázz, rá
 695    8|                 ne lépj!~ ~De a szívevő nem aludt, hanem azon percben,
 696    8|              vérszomjjal lódult a futni nem bíró hölgy felé.~ ~Még egy
 697    8|            ordítá kétségbeesve Williám, nem bírva zsibbadt keze miatt
 698    8|               ez eszelős helyett minket nem lőtt le. Ez Grundler, a
 699    8|           semmiféle múlt körülményeiről nem tudakozódott, sőt nevét
 700    8|                 kezdett helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli kiáltozásoktól
 701    8|                 Williám, s azóta vissza nem tért. - Most mintegy kipihenni
 702    8|              érkező elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel,
 703    8|             száraz szót a krónikából:~ ~Nem mondok évszámot - hanem
 704    8|              neve: Géza.~ ~Családi neve nem akar eszembe jutni, majd
 705    8|            tudva, hogy onnét még vissza nem jött senki, s midőn kérdezték
 706    8|           szikla alatt, nyolc éve, hogy nem látott napvilágot. Ez a
 707    8|       northumberlandi grófságban, nevét nem tudom, volt neki vagy húsz:
 708    8|               alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult odvából; én szoktam
 709    8|                 karjai közé. A sötétben nem lehete megismerni, micsoda;
 710    8|               ember tizenharmadszor meg nem szökött börtönéből; az a
 711    8|            csónakával a sydneyi öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok?
 712    8|           temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e el éhen?~ ~Vagy ha
 713    8|                 magát újra elfogassa?~ ~Nem fogják-e őt, mint szökevényt,
 714    8|               panaszát elmondhatná?~ ~S nem hiába fognak-e akkor várni
 715    8|             vagy meghalok magam, de így nem szabad a sorsnak csúfot
 716    8|        kormányosnak fejrázva inte, hogy nem fog lőni.~ ~Géza közeledett.~ ~-
 717    8|        ülőhelyet keresve a gunyhóban.~ ~Nem volt abban egyéb egy nyaláb
 718    8|          nepeani lelkekről senki számot nem kér. Különben mogorva vadállat-kinézése
 719    8|                fog véghezmenni. Akkorra nem szabad nekik azon két személyt
 720    8|              szállítottak ide, s kiknek nem szabad a hóhéron kívül egyébbel
 721    8|                jó ideje, hogy több szót nem tud, mint "rum és lőpor";
 722    8|                 vissza a pokolszigetről nem került. Williám letette
 723    8|              Mária mint éltek tovább?~ ~Nem akarom a költői igazságtételt
 724    8|           csakugyan boldogok lettek, ha nem is ezen, de legalább a másvilágon.~ ~
 725    9|               országnak. Ily helyzetben nem volt mit tennie, mint magát
 726    9|              volt; a telepítvény helyén nem maradt egy élő fa, egy zöld
 727    9|             jártak.~ ~Ezt többé elnézni nem lehetett. Míg a vad szomszédok
 728    9|            injúriát megtorlatlan hagyni nem lehete.~ ~Rögtön egy tekintélyes
 729    9|           Szerencsénkre a lovas osztály nem volt még benn az erdőben,
 730    9|           minden élő lélek kiköltözött. Nem találtunk egyebet az agyagból
 731    9|                 oly távolban, hogy lőni nem lehetett rájok.~ ~A lovagok
 732    9|               tömegekben támadva meg.~ ~Nem első csata volt ez, melyben
 733    9|            félelmesebb ellenség szemébe nem néztem soha. Ezek a szilaj
 734    9|                  ijesztő szavakat, amik nem emberi nyelv és emberi fül
 735    9|         pillanatig: úgy látszék, mintha nem tartották volna még magukat
 736    9|                 Csodás, sajátszerű rom, nem olyan, mint más romok szoktak
 737    9|              másutt emberi kezek művein nem találni: a vakmerő boltozatok,
 738    9|                a beközelgő alkony miatt nem lehete mennünk; éji szállásra
 739    9|             Saul-templom felől látja őt nem éppen sietve erre felé jönni.~ ~
 740    9|              fejét.~ ~- A fejemet éppen nem, - viszonzá Davidson mosolyogva -
 741    9|                 látszik, hogy aligha el nem veszítém.~ ~Mindnyájan kérdőleg
 742    9|               oldalához tapasztva? Ugye nem? Én is csak visszafelé jöttünkben
 743    9|              találtam.~ ~- Tigrist?~ ~- Nem, egy szép leányt.~ ~- Áh,
 744    9|             soha csodásabb alak szemébe nem néztem. Magas, karcsú, mint
 745    9|                Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam ellene állani.~ ~-
 746    9|            percben minden bajom elmúlt, nem hagyva egyéb utóérzést hátra,
 747    9|           kötelesség hív. Szeretném, ha nem mentem volna oda soha.~ ~-
 748    9|              azon nyelvet beszélte, úgy nem csodálom fiatal barátunk
 749    9|               ismerni, s nagy kár, hogy nem ismerem, - szólt közbe szivara
 750    9|                ellen fordítani, ki neki nem vétett, sőt szerette, s
 751    9|          megölhette volna a királyt, és nem tevé.~ ~E lélek megtanítá
 752    9|               földalatti istent.~ ~Saul nem mert hozzáfogni, félt, hogy
 753    9|       ellenséges sereg, a városok nevei nem jutnak már eszembe.~ ~-
 754    9|       bátorságot adja, eltávozott tőle. Nem nyughatott, tudni akarta
 755    9|                volna menekülni innen, s nem fogadtatott be amott, kérdezé
 756    9|              maradt kérdésére, az Isten nem jelent meg álomlátásai között.
 757    9|                tesznek róla... A király nem nyughatott, ismerni akará
 758    9|               sorsát, s miután prófétái nem adtak feleletet, a varázslókhoz
 759    9|                félj, - monda a király - nem lesz bántásod, idézd előmbe
 760    9|              átlátszó alakját. A király nem bírt ránézni, eltakará arcát
 761    9|              kiáltva hítta Asasielt. Az nem kelhetett, a földön feküdt,
 762    9|               elvennem szabad, de adnom nem", - válaszolt a lélek.~ ~"
 763    9|                  Abinadab és Malkisuah. Nem tudom, úgy híják-e őket
 764    9|                így maradt félbe. Az idő nem bírt azóta egy követ is
 765    9|             lábára sánta volt, s bajnok nem lehetett belőle, ott a tudományokra
 766    9|              csillagászat, az övék. Itt nem egyes embereknek van külön
 767    9|          intézve szavait Smith.~ ~- Azt nem kell önnek csodálni; egy
 768    9|                 részesültek.~ ~- Hát te nem vagy-e ismerős a csillagzatokkal,
 769    9|          mutatott Saulnak, s amelyet az nem látott?~ ~- Oh, igen, -
 770    9|                  hogy akik a harcot túl nem élik, nem látják meg.~ ~-
 771    9|             akik a harcot túl nem élik, nem látják meg.~ ~- Ah, ezt
 772    9|              ilyen csillagot szép volna nem látni.~ ~- Szívesen, - felelt
 773    9|             tréfáljatok, lehetetlen azt nem látni, - kiálta közbe Smith
 774    9|               Ott van világosan, és aki nem myops, láthatja.~ ~- Ugyé,
 775    9|                 gondolataiba elmélyedve nem figyelt a beszéd folyamára,
 776    9|                 ember lásson és a többi nem.~ ~Még egyszer odatekinték,
 777    9|          negyedrangú csillag.~ ~- Ah ön nem jól lát! - kiáltának rám
 778    9|             ködfoltjában nincs csillag, nem is volt soha.~ ~Társaink
 779    9|      visszautasítva a megbízást, - erre nem vállalkozom, semmi kedvem -
 780    9|              barna dragonyos. Ennek már nem volt mit bíznia az ősz hajakban,
 781    9|                 mely a veszély félelmét nem hagyta ismerni; kardját
 782    9|               találni kelle. A décharge nem volt hatás nélkül, mert
 783    9|                dárda hegyére.~ ~- Miért nem szabadítottátok meg? ~ ~-
 784    9|            vagyok sorozva, de testemnek nem volt megmozdulásra való
 785    9|                 ember volna."~ ~- Anyám nem hiába unszolt, hogy el ne
 786    9|                 hüledezve tért vissza: "Nem mondtam? - szólt, - önnek
 787    9|               volt észrevehető.~ ~- Azt nem tudom - felelé az orvos, -
 788    9|            észrevehető.~ ~Leült mellém, nem bírva lábain állani, alig
 789    9|               honnét jövök? Ah barátom, nem feketék az ördögök, hanem
 790    9|                vitték a méregismeretet, nem csak ételben italban tudják
 791    9|          szempillái alól felém lövellt, nem volt az a leverő, visszataszító
 792    9|           odajövék s lovamról leugorva, nem törődve semmivel a világon,
 793    9|               közt tartva és szemeimmel nem bírva megválni ragyogó arcától.
 794    9|                 építésznek soha eszméje nem volt. Egyik oszlop a másikat
 795    9|                olaj, semmi éghető anyag nem volt körüle, ott lebegett
 796    9|            szólt közbe az orvos.~ ~- De nem azért, mintha ez akkor eszembe
 797    9|             különvált lénnyé szakadtak, nem eszmélék magamról.~ ~- Ez
 798    9|            akartam utána kinyújtani, és nem tudtam megmozdulni többé...
 799    9|             merevedve. Szólni akarék, s nem bírtam ajkamat kinyitni,
 800    9|               élt. Láttam, eszméltem és nem tudtam mozdulni. A leány
 801    9|              szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni.
 802    9|         lebilincselő igézetet; most már nem a leány után, hanem kardom
 803    9|               kinyújtani kezeimet... és nem tudtam megmozdulni. A leány
 804    9|             Bírtam volna csak magammal, nem lett volna az ő szabadítására
 805    9|           szerte elhullott holttesteket nem láttam volna, azt kelle
 806    9|       érzékenyek, fejem kábult és vérem nem akart lecsöndesülni, semmivé
 807    9|             magamnak. Ilyen indulatokat nem tartok. Ez a fehér haj engem
 808    9|     hozzákapcsolt események miatt. Azok nem mindennapi dolgok.~ ~Mindnyájan
 809    9|             igaza volt, mikor a levelet nem akarta az afgánokhoz vinni.
 810    9|              afgánokhoz vinni. Még azok nem tanulták a jus gentiumot;
 811    9|                a nőnem viseli, férfinak nem szabad magát e heverő mesterségre
 812    9|         tartottam, hogy megfeleznek. De nem történt úgy; az afgánok
 813    9|                kell vettetnem. Legalább nem látom azokat a csúf zöldképű
 814    9|               borultak le előttem... Én nem értettem a dolgot... A papnő
 815    9|              mehetsz, merre akarsz." Én nem tartóztathatám meg magamat,
 816    9|               amilyenre akarom; de bőrt nem tudom, hogy festenék magamra,
 817    9|              látszik.~ ~A mi nevetésünk nem tartott soká. Néhány hírmondó
 818    9|         képzeletem alakjai, akiket soha nem láttam. Ez nemcsak költői
 819    9|                 erről az eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt
 820    9|            ezelőtt negyven esztendővel. Nem tudtam rá választ adni. (
 821   10|              Hiszen kérem, az én alakom nem rác, hanem görög.~ ~- No
 822   10|             bolonddá! Ez a komikus alak nem maradhat görögnek. Ha azt
 823   10|                szabad volt. Az örmények nem voltak az osztrákok fegyvertársai.~ ~
 824   10|       vezérférfia. Tisza Kálmán azonban nem engedte, hogy kimaradjak
 825   10|                 becsületes kalmár, akit nem tudni, hogy híttak?~ ~Azért
 826   10|            crida követett s éppen azért nem lehetett tudni, hogy voltaképpen
 827   10|           valami új, válogatott és soha nem hallott sors csapása be
 828   10|                 hallott sors csapása be nem fejezte.~ ~Törökországban
 829   10|      szerencsétlent, nemcsak hogy agyon nem verték, sőt adtak neki enni,
 830   10|      kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené, rég felakasztotta
 831   10|             szájában volt, hanem dohány nem volt benne.~ ~A kupec messziről
 832   10|              hínak Gergucot.~ ~- Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~ ~-
 833   10|            megkaphatják, mert ha koldus nem lennék mind a két lábamra,
 834   10|          nincsen egyebe.~ ~- No azt már nem bántom, hiszen ha igazán
 835   10|              okája. Ha spekulátul, mért nem kalkulátul? Ne mássz a fára,
 836   10|            kalkulátul? Ne mássz a fára, nem fulsz belája; ne menj a
 837   10|             belája; ne menj a vízbe, le nem esol. Ezt régen megmondta
 838   10|          büszkén a kupec. - Engem ugyan nem tett koldussá. Maradt még
 839   10|                belőle száz forint árát. Nem vagyok én koldus.~ ~- Engedje
 840   10|             forintot ír is, odádum.~ ~- Nem kell nekem semmi. Itt a
 841   10|             semmi. Itt a pamuk ára.~ ~- Nem eresztolek, míg valamit
 842   10|         eresztolek, míg valamit magadba nem vettél tülem. Mit eszol,
 843   10|        Mincuckának, a feleségéről pláne nem hallatszott egyéb, mint
 844   10|           meglakolni, és ha semmi rossz nem történt, neki azért is meg
 845   10|            hajnálba, reggelbe, éjfélbe? Nem fogádtalak én tigodet bakternek,
 846   10|              süt, és mégis álussz. Mirt nem szegődtél medvének, ott
 847   10|                 magát, úgy tett, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek,
 848   10|           pinzellek, én uktátlak, mégis nem tudsz semmit.~ ~Ha kellett
 849   10|           mindenből.)~ ~Ha az idegennek nem tetszett a portéka, jobbat
 850   10|                  Mit mondtam, te filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul
 851   10|        jobbikbul hozz? ugorj egyszerre. Nem ábul, amábul! felsőbul.
 852   10|               lássa zúr ezt a bulundot, nem ismeri az extrafaint. Pedig
 853   10|          viseltetik, azzal gorombaságát nem szűnt meg éreztetni.~ ~-
 854   10|                 kenyérpusztítót? Mintha nem ellehetnél nála nélkül;
 855   10|       megtörülte - szemeit, mert száját nem volt oka megtörülni, s fölkelt
 856   10|             denunciálta a segédet, hogy nem dolgozik. Egyik deláció
 857   10|                 maguk után; Birbuc diák nem léphetett, nem állhatott,
 858   10|              Birbuc diák nem léphetett, nem állhatott, nem köhinthetett,
 859   10|               léphetett, nem állhatott, nem köhinthetett, nem ásíthatott,
 860   10|            állhatott, nem köhinthetett, nem ásíthatott, hogy az menten
 861   10|         bebizonyítására, hogy a kasszát nem lopta meg, s ha akadt itt-ott
 862   10|              családnak egy még eddig be nem mutatott tagját, Oliviát,
 863   10|           Birbuc diákot szidják, Olivia nem hallhatja, fölkel és kimegy
 864   10|                diák későbben aligha fel nem világosítá e körülmény felől.~ ~
 865   10|         csillágnak a szemit a fejeddel. Nem győzlek ruhával. Nem mer
 866   10|          fejeddel. Nem győzlek ruhával. Nem mer senki elvenni, hogy
 867   10|               széttekintve az ajtón, ha nem látja-e meg a gazda, vagy
 868   10|                abbahagyott, látva, hogy nem nyílik.~ ~- Hadd várjun, -
 869   10|                a szidást.~ ~- Te Birbuc nem hallgatsz! betöröd az ájtut,
 870   10|           hangoztatva mellé.~ ~A kalmár nem hitt kevesebbet, mint hogy
 871   10|                 kicsinybe múlt, hogy le nem törte a kilincset, akkorát
 872   10|              fejihez vágom. Tudja, hogy nem ilyen »kík cérna« kell nekem.~ ~-
 873   10|              kík cérna« kell nekem.~ ~- Nem ilyen? A lelked látott jobbat.
 874   10|                Hát milyen kell?~ ~- Hát nem érti? papramorgó kell.~ ~-
 875   10|                  Kutya?~ ~- Ejnye, hogy nem tud kee magyarul, nem kutya
 876   10|              hogy nem tud kee magyarul, nem kutya a, se nem cérna, hanem
 877   10|               magyarul, nem kutya a, se nem cérna, hanem pálinka.~ ~-
 878   10|              megvirradni, ha annyi esze nem lett volna, hogy amint az
 879   10|                amint az első zörgetésre nem adatott válasz, a kerítésen
 880   10|                ez a faj lassan beszélni nem képes) szobájába visszatért,
 881   10|                 grufninak, hercegninak, nem ilyen vin bolondninak, mit
 882   10|           főkötő, Gerguc gazdának pedig nem tetszett; az rögtön fel
 883   10|              Olivia gyöngéd szüléi közé nem veti magát, amiből az következett,
 884   10|                azt akarta mutatni, hogy nem sír, előjött az »arányus
 885   10|                 te husvéti tarka birka. Nem adnálak a kétszáz forintért,
 886   10|            adnálak a kétszáz forintért, nem adnálak - a háromszázért!~ ~
 887   10|              szegényesen járatják, hogy nem mer idegenek szemei elé
 888   10|                pukedli kellett.~ ~Többé nem tréfált Birbuccal. Sokkal
 889   10|            izente meg neki.~ ~Gerguc el nem tudta vélni, mit jár annyi
 890   10|           talált érkezni, mikor Minerva nem volt a boltban, Gerguc ordítva
 891   10|                 lenézőleg a kalmár, meg nem foghatva azon merészséget,
 892   10|                facti hiteles másolatát, nem mondott egyebet, mint:~ ~-
 893   10|          lehetett kisvárosban, ahol még nem találták fel az utcai lámpásokat,
 894   10|         találékonysággal kérdé:~ ~- Hát nem szabad ide menni?~ ~- De
 895   10|           lássák mi történt vele, s föl nem hagyta magát addig emelni
 896   10|                 a publikum teljesen meg nem győződött esete felől, akkor
 897   10|                    Én tudom ki volt, de nem mondom meg.~ ~- Paráncsulum,
 898   10|                      Ha elfogadod, hogy nem szólsz neki egy szót sem
 899   10|                sem róla, sem másnak meg nem mondod, sem nem bántod érte.~ ~-
 900   10|              másnak meg nem mondod, sem nem bántod érte.~ ~- Fogádum,
 901   10|                   A... No megállj, most nem bántum, de majd bántum máskor.
 902   10|                     No megállj!~ ~Az el nem tudta gondolni, hogy hová
 903   10|            ablákun, had szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?~ ~
 904   10|               másikkal száját fogta be, nem törődve a karmolással és
 905   10|             biztatással. - Erről bizony nem tehetek. Minek mondtad,
 906   10|             örökké húsvét van s paszuly nem terem s hol a boldogultak
 907   10|         megdicsőült szellemei egész nap nem tesznek egyebet, mint pénzt
 908   10|           születninek, a sok cirnásbult nem férne egymástul a földön.~ ~
 909   10|           mangalica egyszer csak elkezd nem enni, csak az ólat rágja,
 910   10|                 rajta kívül több boltos nem hal meg a városban.~ ~E
 911   10|             hozott kedélyére. Leányaira nem ügyelt többé. Birbuc diáknak
 912   10|           életében sem élt orvossággal. Nem azért, mintha a bevételtől,
 913   10|         mozdulni helyéből, míg előre ki nem fizetik a forintját. Birbuc
 914   10|          hebegve - ki fogja fizetni? Én nem.~ ~- Kifizettem én már, -
 915   10|              sem eltagadással megcsalni nem lehet, bezáratta ajtóit,
 916   10|            ötven esztendőn keresztül, s nem viszek el belőle semmit.~ ~-
 917   10|        Kisászuny vagytok mind a ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny
 918   10|               becsült és szeretett.~ ~- Nem ismerok olyan bolondut.~ ~-
 919   10|                grófot, bárót, herceget, nem is egyet, hanem kettőt.~ ~-
 920   10|            meglesztek a magatokénak, én nem bánom. Te Libucka, neked
 921   10|                  a könny, mely szemeibe nem tudott jőni, szinte megfojtotta
 922   10|              hogy ez alkalommal pirosra nem festette ki magát, egyedül
 923   10|                 a szabó fejéhez, amiért nem állt jól rajta.~ ~A népség
 924   10|               utolsó tisztességtételén, nem győzte csodálni a megszomorult
 925   10|        megszomorult felek pietását, kik nem kíméltek semmi áldozatot,
 926   10|              oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza vele össze a kesztyűit,
 927   10|               vele össze a kesztyűit, s nem fogadta el.~ ~Minerva felsikoltva
 928   10|                nagyobb más ember fiának nem jutott.~ ~Tiszteljétek azon
 929   10|              volt a gyászos szépségnek, nem egyszer taposva az úrfi
 930   10|           összegyűlt a sokaság, Oliviát nem tartotta többé senki szépnek,
 931   10|          tehette őt, míg csak kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége
 932   10|         díszlett. Ez köszönt neki, amaz nem fogadta el. Egyenesen benyitott
 933   10|                tükör előtt állt, és már nem volt halovány.~ ~Az úrfi
 934   10|                 pátosszal lépett mellé. Nem tudta, hol kezdje a szót.
 935   10|                 volna azáltal, ha éppen nem jön ide.~ ~- Ön mondja ezt
 936   10|             viszonzá Minerva büszkén. - Nem ismerjük egymást.~ ~Az úrfi
 937   10|               tengerzúgás hallható; hát nem megmondtam, hogy elveszlek?~ ~-
 938   10|             lenni. Addig én megvénülök. Nem várhatok én magára. Azután
 939   10|                te összes emberiség! Hát nem őrültök-e meg e pillanatban?
 940   10|         pillanatban? Te lángzó üstökös! nem jössz-e még kivetni e silány
 941   10|                 bajból, hogy a szabóját nem fizethette ki, s az atyám
 942   10|                már több mint sok. Vajon nem álom-e ez? kísértetnyomásos
 943   10|                asszonynak fényes nappal nem volt szabad kijönni, sem
 944   10|              rajtarontott. A jó asszony nem bírva levetkőzni takarékossági
 945   10|               elveit, mikbe belevénült, nem talált egyébre megbotránkozásnál
 946   10|           magához térve a köhögésből. - Nem szoktam én inni vitriolt.
 947   10|      meggazdagszom.~ ~- Ész kell ahhoz, nem veszteség, - monda Borbála
 948   10|                már Fügefi gróf?~ ~- Még nem, - lőn rá az örök felelet.~ ~
 949   10|                Sok gyanús képű és éppen nem elegáns emberek között,
 950   10|             ezek a vendégek mindig?~ ~- Nem vendégek ezek mama, - szólt
 951   10|                 guta azonnyomban.~ ~- S nem ugrottál még a Dunába?~ ~-
 952   10|                     No már olyan messze nem utazom veled.~ ~ Évek múlva
 953   10|                 mint Boldizsár, - többé nem diák, hanem gazda.~ ~Arcának
 954   10|          meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul rosszat, és sohasem
 955   11|             Kelet királynéja~ ~ ~ ~ ~Én nem tehetek róla, ha gondolataim
 956   11|               ami volt, ami elmúlt, ami nem lesz többet, ha megúntátok
 957   11|                 őseik meghódítottak, de nem azoknak szellemét. Rövid
 958   11|              históriai gyászok szelleme nem maradt föld alatt, s ha
 959   11|                ajándékot mer küldeni? s nem alacsony rabszolga-e? kinek
 960   11|                 laktok, ősidőktől fogva nem tanulva mást, mint fegyverforgatást,
 961   11|           fegyverforgatást, te soha meg nem számlált nomádfaj, ki adót
 962   11|              számlált nomádfaj, ki adót nem fizettél, s hódító arcát
 963   11|                fizettél, s hódító arcát nem ismerted soha, ti délceg
 964   11|                 tekintetű férfi. Mellét nem védi semmi vas, elégnek
 965   11|              hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve, velem egy gondolattól
 966   11|                 kardjokat kértem, és én nem akarom koronámat oly főre
 967   11|             Elfogadod-e jobbomat, arcom nem taszít-e vissza?~ ~Odenath
 968   11|            maradt, s nemde Sapor király nem Dárius utóda-e? E kard,
 969   11|      Kipusztított országok kincsei, föl nem számítható érték, arany
 970   11|            ellenségök harcra ellenök, s nem egyszer volt rá eset, hogy
 971   11|                akik odáig vánszorogtak, nem is tértek vissza többet,
 972   11|                seregeit, s íme ellenség nem volt sehol; mintha valóban
 973   11|           sírjaikba, a perzsa had előtt nem volt köröskörül semmi, csak
 974   11|                 oldalról jön az? Sokáig nem hallatszott semmi hang,
 975   11|          ijedten kapott fegyver után, s nem vevé észre, hogy amit kezébe
 976   11|                 kiket mind e kincsekért nem adott volna.~ ~Ő rabolta
 977   11|             csaták zajában.~ ~Szerelmök nem volt a galambok szerelme,
 978   11|       összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született barbárnak. És
 979   11|                azt sajnálta benne, hogy nem fog több menyhal-ikrát kaphatni
 980   11|                 termetre az, de lélekre nem. A szegény, gyámoltalan
 981   11|              Herode el tud játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az
 982   11|             sötét erdőbe? vadállatokkal nem fogunk-e találkozni ottan?
 983   11|         fogunk-e találkozni ottan? ugye nem hagysz magamra? légy mellettem,
 984   11|                 a szökellő halacskákat. Nem, ne nézzünk a vízbe, mert
 985   11|           lovagol mellettem és kikacag, nem merek odatekinteni, mert
 986   11|            Maeon, - kiálta a nő - miért nem sietsz előbbre? - Maeon
 987   11|                Én csak szivedtől félek, nem kezeidtől.~ ~- Minő démon
 988   11|          Odenathot és szereted Herodét: nem találkozik-e kettőjük között
 989   11|          visszajöttem ugye mindennünen? nem sikerült elvesztened, és
 990   11|                sikerült elvesztened, és nem fog sikerülni soha. Hiába
 991   11|          bérgyilkosokat, férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi
 992   11|      összezúzzam magamat.~ ~- Bámullak. Nem hallottam férfit ennyi ideig
 993   11|                 huzamban. Ha csak azért nem hordtál fel ennyi vadat,
 994   11|        megbüntessen valaki, ha csak úgy nem jársz, hogy kézíj-húrral
 995   11|               hogy kézíj-húrral hátadra nem vernek, mint olyan vadásznak,
 996   11|              összetépett. Odamegyek, de nem veszek el ottan. Elhozom
 997   11|                rakva elmondhassam: ugye nem vesztem el?~ ~E szavakkal
 998   11|                  Anyám, ez a Maeon ugye nem jól beszél?~ ~- Ne hallgass
 999   11|            hallottál. Bolond beszédekre nem indul meg az ég.~ ~- Hallgatni
1000   11|          fényében átlátszó minden lomb. Nem az éjszaki fenyves és bükkerdők