Rész

 1    1|           városban, megint csak ő hozzá tért volna vissza.~ ~Valahány
 2    2|           hát délben csak beállít hozzá egy szabólegény, s kérdi
 3    2|         Tegnap pecsenyénk is volt hozzá; egy árokban egy süldőt
 4    2|     tócsából merített víz egészen hozzá való ital."~ ~- Jól van! -
 5    2|           úrnak, semmi tekintetes hozzá; a kapitányt kapitány úrnak,
 6    2|         fölkel, akkorra átjöhetsz hozzá.~ ~- Bizony, Sárikám lelkem,
 7    2|         jöjjön vele, beszéde lesz hozzá, az úton ráér elmondani.~ ~
 8    2|         sietés közben így beszélt hozzá:~ ~- Kedves apámuram, azt
 9    2|           most pedig Lajos látott hozzá. Jólesett neki, ebéd ideje
10    2|        orosz még közelebb nyomult hozzá, s kardját suhogtatva feje
11    2|          tudja megölni; nem lévén hozzá férfisegítsége. Persze,
12    2|   visszajött, Lajos oda dörmögött hozzá:~ ~- No, édes öregem: ugyan
13    2|           is azon módon, még csak hozzá sem nyúlt. Tán azt hiszi,
14    2|           s halk hangon Így szólt hozzá:~ ~- Ne félj semmit, bajtárs!
15    3|           a törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva őt a
16    3|        egy ködmen, három szánkó a hozzá tartozandó kutyaekvipázszsal,
17    4|        asszony.~ ~Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét
18    4|       forró kacsóját, odahajoltam hozzá, s reszkető hangon kérdezém:~ ~-
19    4|          sírt.~ ~Eleget beszéltem hozzá, akartam volna mulattatni;
20    4|          Tartotta messze és közel hozzá a nézendő tárgyat: semmit
21    4|          csak szeresd; de ne járj hozzá. Szeretheted, ha kilenc
22    4|       megígértem, hogy nem szólok hozzá, s meg akartam szavamat
23    5| választófejedelem fullajtárja jön hozzá szállásra, igen megörüle,
24    5|       elébe, s félvállról intézve hozzá a szót, monda:~ ~- Hallja
25    5|     embernek, mikor már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.~ ~-
26    5|     nagyobbat röhögött, úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül
27    6|          fűzi karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár
28    6|         Aranka még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt
29    6|        látta, hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya sem, még
30    7|       gombák. Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta
31    7|           venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen
32    7|          gyermekkorában kezdhetne hozzá, s megőszülne, mégsem érné
33    7|        elhagyta rangját, leszállt hozzá, hogy vele egyenlő legyen,
34    7|           a viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak
35    9|     földalattival. Gyakran eljárt hozzá az `úrnak gonosz lelke`,
36    9|      tartva, míg az ördög beszélt hozzá. Ilyenkor hivatá magához
37    9|           alakot készítének, mely hozzá hasonlított, azt felöltöztették
38    9|      lépésnyire; közelebb akartam hozzá menni, kezemet akartam utána
39    9|           kicsinyt káromkodott is hozzá.~ ~- Az ördögbe, ahány van,
40   10|       mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor ez
41   10|     Birbuc diákot. Odasompolygott hozzá, nyakába kapaszkodott, hízelegve,
42   10|           maga Gerguc alig jutott hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa
43   10|        hozta.~ ~- Hát mi kell még hozzá?~ ~- A zálogos sommát kell
44   11|        pusztulás a családra, mely hozzá tartozik, pusztulás a városra,
45   11|     Herode aggodalmasan tekint le hozzá, félénken kérdezősködve:
46   11|       vett magának, hogy leszállt hozzá, és meg merte tapintani
47   11|         szavait valaki? így szóla hozzá reszkető hangon.~ ~- Vesztünk
48   11|            A másik teve lehajlott hozzá, s megfogta nyakán levő
49   12|         az ulemát.~ ~Este odajött hozzá leánya Ahidalla, gyöngéd
50   12|    tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. - "A nagy úr aluszik",
51   13|            a kínai lovagok lőttek hozzá, de nyilaik a köztük levő