Rész

 1    1|       várának őrségét.~ ~Átellenben állt a kollégium, roppant háromemeletes
 2    2|       kegyetlenül, amiért az akként állt bosszút, hogy a szomszédasszony
 3    2|          hanem éppen ágyú: tüzérnek állt be a legény!~ ~No iszen
 4    2|        Ehelyett pedig körülbelül ez állt valóságban a levélben:~ ~"
 5    2|             majd észreveszik!"~ ~Az állt tudniillik a levélben, hogy "
 6    2|           az orosz tábornok, ki nem állt lábára többet, mert mind
 7    2|            vendég mellé, hol üresen állt a helye, és beszéljen vele
 8    2|             érdemrendét. Akkor maga állt az ágyúhoz, és célzott.
 9    3|             ministerium egyiken sem állt érte bosszút, s ez arra
10    4|        fehér kemencével; szögletben állt a ketyegő falióra, oldalt
11    4|            Így ment ez, míg meg nem állt; megállt pedig egyszer azon
12    4|         Sonkolyi Gergely urambátyám állt előttem, testestül-lelkestül
13    6|          égre voltak emelve. Térden állt, mert mankóit elejté. Úgy
14    7|        magát vinni a vérpadra, alig állt lábain, eszmélete nem volt
15    8|         hátratekintett, - egy férfi állt előtte, széles atlétai termet,
16    8|        hátul a keréknél a kormányos állt.~ ~- Meg kell téged szabadítaniok,
17    8|         hajigált az égre; - bosszút állt magamagán.~ ~A vitorlás
18    9|         düledezve. Ez épen, egészen állt, mintha csak félbe volna
19    9|           ott veszett, aki közelebb állt.~ ~- Ez is látta a csillagot, -
20    9|          közepébe. A pagoda közepén állt egy rézbálvány, ökör feje
21    9|          jött némber azonban előmbe állt, elfödve amazok rohama elől.
22    9|             a dolgot... A papnő ott állt a forrás fölött, a besütő
23    9|            aranyszínű alakjára, úgy állt előttem, mint valami túlvilági
24   10|             tud.~ ~Maga pedig lesbe állt a kerítés mellé, rávárva,
25   10|       korában, ha a csömör a hátába állt, annyiszor segített rajta,
26   10|           szabó fejéhez, amiért nem állt jól rajta.~ ~A népség megtudva,
27   10|            nélkül. Az a tükör előtt állt, és már nem volt halovány.~ ~
28   11|         holt fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a nap templomában
29   11|          eljött az éj. Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt
30   11|             egy magas, harcias alak állt előtte, kivont karddal,
31   11|             sötét képpel, szótlanul állt meg a király előtt, palástja
32   11|       igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt fővel a nép királya
33   11|          kirakva.~ ~Vele átellenben állt Zenóbia palotája, egészen
34   11|          áruló lett.~ ~Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra mert még
35   11|             leeső újra ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott,
36   11|                A sereg két szárnyán állt egy illír és numid lovasság.
37   11|                A palmírai sereg úgy állt a rómaival szemben, mint
38   11|             egy emeltebb dombtetőre állt föl, honnan egész seregét
39   11|         adta meg magát egy is; ahol állt, ott halt meg.~ ~Holttesteken
40   11|           elesett egy, rögtön másik állt helyébe, s ha kifáradt az
41   11|           végre csak az utolsó rend állt még. Az is keresztül töretett,
42   11|      helyéből; végre egy nyílvessző állt meg szíve fölött, a bajnok
43   11|       átengedni.~ ~Zenóbia szemközt állt Aureliánnal. Mintegy új
44   11|             Az még most is szemközt állt az ellenséggel s bátorítá,
45   11|           pillanat alatt tűzlángban állt a torony, a bástyán rekedt
46   12| szőnyegekkel.~ ~A két mecset között állt Mahmud síremléke, zöld és
47   12|        ragyogó keleties síremlékkel állt egy szomorúbb épület: -
48   12|      álmából, felrezzent. A szultán állt előtte egészen felöltözködve.~ ~-
49   12|            találni, de az uléma ott állt mindig háta mögött, s őrzé
50   13|       állítá seregeit, maga középre állt, ahova semmi nyíl nem juthatott,
51   13|            útba vezették, senki sem állt neki ellent, s midőn már