Rész

 1    1| Ka-ras-siay!~ ~- Ka-ras-siay! - kiálta fel elszörnyűlködve a labanc; -
 2    2|        nem hagyom itt nektek! - kiálta dacosan; s visszavágtatott
 3    4|   fogadom, ígérem.~ ~- Ígéri? - kiálta, s úgy nekem esett, hogy
 4    4|  kellett.~ ~- Ejnye láncadta! - kiálta, s újra felhajítá azt, s
 5    4|          Hozott Isten, öcsém! - kiálta Gergely bátya - hát ilyen
 6    5|       beszél.~ ~- Der Duivel! - kiálta fel János varga, lecsapva
 7    5|         akkora, mint a fejem! - kiálta villogó szemekkel a varga.~ ~
 8    5| választó herceg egészségéért! - kiálta, odanyújtva kupáját.~ ~A
 9    6|      Hol hagytad fegyveredet? - kiálta rá, előlépve a tömeg közül,
10    6|           én Uram, én Istenem!« kiálta s megszünt világtalan lenni,
11    6|        le azt a fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. - Döfd e
12    7|     keresztül a házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! Visszajött,
13    7|  éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta gyilkos átkokat egyetlen
14    7|              Légy elátkozott! - kiálta vért sírva két szeméből.~ ~
15    8|         az Istenért, mi lelt? - kiálta a fiatalabb, s a mondhatatlan
16    8|              Evezőre gyorsan! - kiálta ez, szörnyen megrettenve -
17    8|   ébrednek agyában.~ ~- Igen! - kiálta indulatosan - dac nekik!
18    8|   hajóslegényre.~ ~- Ne félj! - kiálta Géza, egy ugrással a hajóban
19    9|     lehetetlen azt nem látni, - kiálta közbe Smith hevesen. - Ott
20    9|           Mondám, hogy méreg! - kiálta az orvos triumfáló hangon. -
21   10|         meggondolnom.~ ~- Mit - kiálta fel büszkén a kupec. - Engem
22   10|       az orfit arra a gombra! - kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán
23   10|        valahova.~ ~- Fugd el! - kiálta Gerguc dühösen. - Fugd be
24   10|    némbert, kire minden ütésnél kiálta: - ne te Libucka! semmirevaló
25   10|              Jaj de sok pénz! - kiálta fel Minerva a láda mellé
26   10|              Arányus leányum! - kiálta fel Gerguc. - Jer, had üleljelek
27   10|         soha se láttál olyat! - kiálta fel az úrfi, egészen kihozva
28   10|    Éppen azt.~ ~- Hahhahahha! - kiálta fel homlokára ütve az ifju. -
29   11|        Kicsoda ez az Odenath? - kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan
30   11|     ágon.~ ~- Ősöm isteneire! - kiálta föl lángragyulladt arccal
31   11|        félek tőle.~ ~- Maeon, - kiálta a nő - miért nem sietsz
32   11|      elefánt ormányára, kacagva kiálta vissza futtában az egész
33   11|       Ostoba, mit cselekszel? - kiálta rá a király. A fenevad azon
34   11|            Vegyétek el lovát, - kiálta haragosan a király. - Szállítsátok
35   11|    engem.~ ~- Ragadjátok meg! - kiálta Odenath - facsarjátok ki
36   11|     véres kardját öklébe fogva, kiálta a rémülettől megkövült férfiaknak:~ ~-
37   11|           Meg ne mozduljatok! - kiálta Maeon hiénai szemforgással -
38   11|    Asszonyé fog hát elejteni, - kiálta közbe egy haragtól csengő
39   11|        földet s elragadtatással kiálta: »üdv neked, kelet királynéja!«~ ~
40   11|        rámutatva, kemény hangon kiálta rá:~ ~- Le onnan a trónról,
41   11|           Asszony, ne tovább! - kiálta közbe a római.~ ~- Cáfolj
42   11|          hanem szúrj, katona! - kiálta Aurelián a harcosoknak;
43   11|            Minden veszve van! - kiálta Zabdas, magával vonva a
44   11|    királyné és add meg magad! - kiálta utána egy erőteljes hang
45   11|     előtt.~ ~- Előre rómaiak! - kiálta ekkor a tribun, elkapva
46   11|    Kapaszkodjatok fel hozzám, - kiálta Zenóbia leányainak s maga
47   12|    eszedbe ez órában, leány?! - kiálta fel Szolimán elszörnyedő
48   12|         Siessetek! siessetek! - kiálta utánuk, a porfelleg elnyelte
49   13|        megyek a példával elő! - kiálta fel Tsong-Nu, s maga elé
50   13|  visszhangja.~ ~Tsong-Nu utánuk kiálta: "megálljatok!" s parancsolá