Rész

 1    1|              minden csizmadiát eltörlök a föld színéről!~ ~Ennél merészebb
 2    2|                vonult Lajoska Szélaknánál föld alatti úton keresztül az
 3    2|                   por! Hátha hat láb mély föld födné kedvese arcát, nem
 4    2| keresztültüzesednek a sűrű lövés miatt, a föld körös-körül fel van már
 5    2|                   ismét remegni kezdett a föld; az ágyúkat előrevontatták.
 6    2|               keresgélni a porondban.~ ~A föld úgy dübörgött már a közeledő
 7    6|                   alatt inogni látszott a föld.~ ~Térdei olykor megtörtek
 8    6|         lakházainkban, éltünk jobb fele a föld alá van téve. De még ez
 9    7|             nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak, midőn
10    7|                léptekkel, az ázott, mohos föld csúszott lábaim alatt, s
11    7|                 Minden állatnak megadja a föld, mire szüksége van; az embert
12    7|             kisebb férgeket eltaposd, s a föld virágait letépd.~ ~Mit adtál
13    7|              jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr
14    7|                   előle a napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap az
15    7|                 anyai keblen pihenni, - a föld kebelében, mikor sírba tesznek.
16    7|                  atom körül, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja
17    7|                  amint kihúztam belőle. A föld megitta véremet, s mikor
18    7|                 pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~ ~Meg volt rá
19    7|                 És kietlen, puszta volt a föld minden határa. Az ember
20    7|    felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld népe.~ ~Csak egyetlen ember
21    7|                  megégessék, midőn az élő föld, teremtője "ne legyen" szavára,
22    7|                      Fehér, sápadt lett a föld körös-körül. A nap nem csalt
23    7|                  az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját
24    7|                  csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi fájdalom súlyától.~ ~
25    8|                  egymást, kinek számára a föld mérget terem, az ég üldöző
26    8|                Lépéseik alatt dübörgött a föld, amint mindketten roppant
27    8|        mennyországban?~ ~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról űzött ide
28    8|                   hallatszottak, mintha a föld mélyéből egy haldokló sóhajtana
29    8|                    most pedig itt lakik a föld alatt; azon nyolc év alatt,
30    9|        végigvonultak, azon a folton még a föld sem termett esztendőkig.~ ~
31    9|                   rémségest, csodálatost, föld fölöttit és föld alattit,
32    9|             csodálatost, föld fölöttit és föld alattit, eszébe jutott e
33    9|                   pihenni, midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen
34   10|            tengereket, s köpd ki azokat a föld öt részeire, hogy haljon
35   11|                 nagy világváros az ismert föld legvégső tartományait nevezte
36   11|               gyászok szelleme nem maradt föld alatt, s ha Rómában obeliszkokat
37   11|                   a növényzet, a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat,
38   11|                  E falakon belől gazdag a föld, kívül rajtok koldus és
39   11|                 Velünk harcol az Isten, a föld és az idő.~ ~A követ visszatért
40   11|             zavarodottan bomlanak szét, a föld maga ég a szétzavart sorok
41   11|                    a nap nem oly forró, a föld nem oly kopár, mint egyébkor.
42   11|               elleheli a roppant várost a föld színéről, a sokszínű paloták
43   12|                 az oszmán hadseregek.~ ~A föld leghatalmasabb királyai
44   13|                hajdan fegyveredet? Melyik föld, melyik nép nem látott még
45   13|        ostromlottak nagy árkokat fúrtak a föld alatt oda, honnan legerősebben
46   13|               városiak tűzaknákat ástak a föld alatt, azalatt ő a városukban
47   13|             lakókat házaikból, s eloltá a föld alá fúrt tűzaknákat.~ ~Tsong-Nu
48   13|                   állottak, lehordattak a föld színére, a kőhalmokat behordták