Rész

 1    1|            volna, hogy nem valósággal leány, Áront pedig csupa gyönyörűség
 2    1|             de mint afféle jól nevelt leány, első kötelességének tartá
 3    1|             városnak.~ ~Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki
 4    2|               volt fiú, természetesen leány volt.~ ~Mert ha fiú lett
 5    2|             nem következvén más, csak leány, ennek még előbb jövendőbelit
 6    2|       tizenhat évvel, egész legény; a leány is hozzáillett, két évvel
 7    2|             kedves, gondos, szófogadó leány jutott a házához, ki a gazdasszonykodás
 8    2|           futott az ablakhoz asszony, leány: azt hitték, az ő ágyúi
 9    2|       kicsordult szeméből.~ ~"Szegény leány; kinek a számára sütsz-főzessz
10    2|              lábát - megfelel ám ez a leány magáért, nem kell félteni.~ ~
11    4|              termett azóta olyan szép leány a vármegyében sem, mint
12    4|            átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést. De megállj,
13    4|       idestova Esztike húgom is eladó leány lesz.~ ~- Semmi idestova, -
14    4|            Gergely bácsi, - hogy az a leány akármit egyebet kihoz, csak
15    7|            meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit,
16    7|            volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt és gazdag.
17    8|             kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta annak levelét,
18    9| lélegzetfogyottan rogytam térdeimre a leány lábaihoz, kezeimmel öltönyébe
19    9|                ami emberi, és ha az a leány is azon nyelvet beszélte,
20    9|               történt veled?~ ~- Az a leány... az a leány! Sohasem fogok
21    9|                    Az a leány... az a leány! Sohasem fogok nőre gondolhatni
22    9|   angora-szőnyeggel volt beterítve; a leány odafutott, félrerántotta
23    9|       reszketteté, szívem szökellt. A leány ott ült mellettem, elbűvölő,
24    9|             és nem tudtam mozdulni. A leány pedig oly gyöngéden, oly
25    9|              moraja jönne közelebb. A leány hirtelen felugrott a kerevetről,
26    9|              s nemsokára visszatért a leány, egy levágott főt hozva
27    9|              igézetet; most már nem a leány után, hanem kardom után
28    9|             nem tudtam megmozdulni. A leány leveté a padlatra a véres
29    9|              előcsapatom háta mögé. A leány egyik kezét és fél térdét
30    9|             el vagyok veszve. Ekkor a leány odanyújtá nekik a levágott
31    9|            ismét feltakarta arcomat a leány, odaborult rám, megölelt,
32    9|               megnyugodtam benne.~ ~A leány odalépett hozzám, egy fürtöt
33    9|               Éppen holdtölte volt. A leány kiállt a középre, kezeit
34   10|       megkülönböztetések; a nagyobbik leány hallatszott ekként: te burzas!
35   10|            azt mondta, hogy elmenj te leány.~ ~E delációk így folytak,
36   10|            lehet, hogy míg a kisebbik leány díszneve »arányus leányum«,
37   10|        sebtében elosontott, azalatt a leány őrizte a boltot.~ ~Vesztére
38   10|               vettem atyus, - szólt a leány. - Éjjel gyermekfőkötőket
39   10|             akik azt gyaníták, hogy a leány a legszolgaibb munkákat
40   10|        lázongó szivemnek keblébe?~ ~A leány félrefordult s köténye bojtjából
41   10|            gyökereket eszik meg. Hah, leány, ha én egyet-mást elmondok
42   10|           téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit cselekszel! Minek neked
43   12|             Mi jut eszedbe ez órában, leány?! - kiálta fel Szolimán
44   13|            azt onnan letörölték. ~ ~A leány legszebb volt a Quenn-Hinn
45   13|               a vér a vizet, a csók a leány arcát festette pirosra;
46   13|             rózsaszínű ég, rózsaszínű leány, - ott egy letört ország,
47   13|              kirántá kardját s a szép leány szívébe döfte.~ ~Aztán ismét