Rész

 1    1|         labancok jöttének hírére hirtelen elhagyá házait, ami féltője
 2    1|        társnéit felköltse, hanem hirtelen áthatva a mentőgondolattól,
 3    1|         oda alant is van valaki. Hirtelen odafutott, s a tógánál fogva
 4    2|     évvel fiatalabb volt nála; a hirtelen növéstől még karcsú és vont
 5    2|  szemeiből az inge ujjával.~ ~De hirtelen kiment az álom a szeméből
 6    2|    mosolygásról ráismert Sárika. Hirtelen eldobta kezéből a szakajtót,
 7    2|         a távolból. ~ ~A lövésre hirtelen felugrott a székről, letette
 8    2|          kellene lennem.~ ~Azzal hirtelen felcsatolta kardját, mit
 9    2|       egészen kapóra.~ ~Az ágyúk hirtelen az előttök elvonuló ellenségre
10    2|         Csak előre!~ ~Az ágyúkat hirtelen felcsatolták talyigájokra,
11    2| ágyúszekerésznek, hogy a lovakat hirtelen fogják a lövegek elé, s
12    2|          lelőtt lova hevert; ott hirtelen leszökött nyergéből, s vezetékét
13    2|         az elveszett érdemjelet; hirtelen keblébe dugta azt, s egy
14    2|       lövés után a szép arab mén hirtelen két hátulsó lábára ágaskodott,
15    2|      köteleken. Lajos tehát nagy hirtelen kiszabadítva lábát a kengyelből,
16    2|        magának a dolgot kétszer, hirtelen megértette, miről van szó,
17    2|        fel a sipkámat, s állj be hirtelen henteslegénynek, hogy senki
18    2|          tüzérek! - vágott közbe hirtelen Kondor uram.~ ~- No, bizony,
19    4|  szalmáját; de tapasztaltam nagy hirtelen tévelygésemet.~ ~Amint egyszer
20    6|          elhalók kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből szállnának
21    6|    temetésnek hangja. Most egyet hirtelen fordul a szél, a lángokat
22    7|      zivatar véletlen utolért. A hirtelen támadt szélvész tördelte
23    7|       isteni név, midőn a tenger hirtelen fenékig jéggé merevült.~ ~
24    8|      parancsnokot merengéseiből, hirtelen leveté köpenyét, a kormányküllőt
25    8|       doradok aeoli zengzetét.~ ~Hirtelen durva kéz érinté vállát,
26    8|         vezetve, előretörtetett, hirtelen a sötétben egy az útban
27    8|         keserű poharat megivott, hirtelen azon jó gondolatra jött,
28    9|        vannak ellenök, ismét oly hirtelen eltűntek, mint jövének.~ ~
29    9|  sátorába ért, és magára maradt, hirtelen egy fényes alak szállt alá
30    9|     mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak elő minden oldalról
31    9|          hogy ránk rohant volna, hirtelen félre kanyarodott, s nemsokára
32    9|  ajkaival hévvel kereső ajkaimra hirtelen lehajolt, azt hivém, az
33    9|          jönne közelebb. A leány hirtelen felugrott a kerevetről,
34    9|          a fegyver élét, s azzal hirtelen kirohant a teremből. Perc
35   10|      percre kifordult a boltból, hirtelen odasurrant mellé, s valami
36   11|    ellenében a palmírai sereg?~ ~Hirtelen összecsoportosult nomádnép,
37   11|    kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen felsarjult bambusznádak,
38   11|        irányzá a vad felé, Maeon hirtelen elébb ráhajítá a magáét,
39   11|          nádbokrok között, midőn hirtelen egy elhamarkodva hajított
40   11|          lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva, borzasztó nyávogás
41   11|         égő sudar körül, s azzal hirtelen lebomlott arról, s a tűzre
42   11|     kiállhatatlanná kezde válni, hirtelen elordítá magát a vad, s
43   11|        lépéssel előbbre simulva, hirtelen egy óriási szökéssel azon
44   11|      kiölté annak ölelése alól s hirtelen félreugrott előle; Aurelián
45   11|      összecsaphattak volna vele, hirtelen megfordult s szélesen kiterjedt
46   13|          becsukva annak szemeit, hirtelen kirántá kardját s a szép