Rész

 1    1|         az egész lakosságnak.~ ~A szegény nép nagyon megijedt e kegyetlen
 2    2|      izzadni, mikor silbakon áll, szegény, szegény egyetlenegy Lajoskám.~ ~
 3    2|      mikor silbakon áll, szegény, szegény egyetlenegy Lajoskám.~ ~
 4    2|          aminek az a vége, hogy a szegény katona "csillagot néz vacsorára",
 5    2|   kiosztottam közöttük. Hát az én szegény Lajoskámnak ad-e valaki
 6    2|       valami jót olvasott, hogy a szegény anya szívét ne terhelje
 7    2|     ellenség lőporos szekerébe.~ ~Szegény fiú! ha prókátor marad,
 8    2|           szolgáló töltényeket. A szegény honvédek meg voltak főve
 9    2|           kicsordult szeméből.~ ~"Szegény leány; kinek a számára sütsz-főzessz
10    2|         arab ló nagyon verte az ő szegény remondáját ebben az erős
11    2|        ütögették a nyelével, mint szegény megboldogult Mészáros Lázárt,
12    2|         az asszonysírás. Daczosné szegény, azt sem tudta, hová legyen?
13    2|          állított be anyja elé; a szegény jó asszony majd elájult
14    3|        lesz nyakravaló.~ ~- Hanem szegény G.....i járta meg; annak
15    3|   alphabet betűi. ~ ~Nehezen ment szegény magyar nyelvecskéiknek az
16    3|          századik alatt meghalt a szegény dade, s a többi százat a
17    3|          az ellenség nem bántja a szegény embert, ez csak arra tör,
18    4|         kötött, s jaj volt neked, szegény fiatalember, aki Esztikéhez
19    4|        lehetett, hisz vénebb volt szegény a visegrádi várnál! Annyi
20    4|       lett. Egészen nyakára vénül szegény apjának.~ ~- Hanem asszonynéni
21    4| köténykéje bojtját csipegeté.~ ~- Szegény kis Esztikém, mennyit kell
22    4|         az emberen.~ ~Nem értette szegény, hogy mit mondtam, de megnyugodott
23    4|           kézfogót.~ ~*~ ~Azonban szegény ember akaratját boldog Isten
24    4|    magával. - Megáldott bennünket szegény, azután még egyszer elkerítette
25    6|      vinni.~ ~Judit megcsókolta a szegény béna homlokát, s azzal otthagyta
26    7|        férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt
27    7|        verni és hívni a halált.~ ~Szegény asszony.~ ~Később valakinek
28    7|     eltűnt. Ki sem tudta, hová.~ ~Szegény asszony!...~ ~Egyszer zivataros
29    8| buborékolt fel a víz színére.~ ~- Szegény bátyám! - sóhajta az egyedül
30    8|         kik mind nagy urak voltak szegény emberek filléreiből, s kik
31   10|         Élt egyszer itt-amott egy szegény becsületes kalmár, akit
32   10|      levantei árukkal kereskedett szegény, az egész kereskedő világ
33   10|       futott, aki futhatott, ez a szegény kalmár egy csibukkal a kezében,
34   10|           el Belgrádba.~ ~Itten - szegény - több atyafiak társaságában
35   10|    maradása, mindenbe beleveszett szegény, mindenütt húzták, vonták,
36   10|          rajta mind megtörtént.~ ~Szegény ember! ily kifordított szerencse
37   10|          erdélyi városba, ott egy szegény kis cérnásboltot nyitott,
38   10|        paterfamiliási hatalmát.~ ~Szegény diák azon korban volt már,
39   10|          hátadat.~ ~Ezzel aztán a szegény diák agyon volt ütve.~ ~
40   10|           volt apjánál, anyjánál. Szegény, mennyit kellett neki ezért
41   10|          diák sírt ő helyette is. Szegény Birbucnak oly vörös volt
42   10|        meg az a sok tánc! Ha a te szegény édesapád látna téged, de
43   10|         beszélek a családnak, egy szegény elnyomorodott nőről, kiről
44   11|    termetre az, de lélekre nem. A szegény, gyámoltalan ifjú Herode,
45   11|           lovagol apja mellett, a szegény Herodéval csak mostohája