Rész

 1    1|         van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról-ivadékra
 2    1|            a természettől, hogy ha azokat mások vesztére mozgásba
 3    1|      magának ki-ki egy husángot, s azokat a tóga alá rejtve, észrevétlenül
 4    1|            nem lévén senki, akitől azokat behajtsuk.~ ~Trajtzigfritzig
 5    2|            rózsa. Gyönyörűség lesz azokat nézni. Aztán ők csak a hazát
 6    2|              Hát mikor most láttam azokat az új honvédkatonákat, akiket
 7    2|        vártak sorban ülve.~ ~Mikor azokat megitatta, és visszajött,
 8    3|         árulnak és fenyőmadarakat. Azokat a jó debreceni cipókat,
 9    3|            akik vitézebbek voltak, azokat felheczczelték a kaputosok
10    3|            sőt annyiban lágyította azokat, hogy a fizetendő büntetési
11    4|           Debora asszony nem fogja azokat reámuszítani.~ ~Csak azt
12    4|         akkora karikákat tűzkővel, azokat a nagyítóüvegek helyeire
13    4|        lehettek. Én pedig bekentem azokat a vizek csípősebbikéből,
14    4|        alól, s ráparancsolék, hogy azokat ki ne merje bontani, míg
15    4|      mosolygva repeső tekintetet - azokat az ártatlan, szótlan ajkakat,
16    6|      elkészített szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod,
17    6|      elfoglalta a várost, lehányod azokat a házak tetejére, s visszafoglalod
18    7|          egyszer felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék szemeket,
19    7| ajtóküszöbben kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák,
20    7|          Könyv nélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám!~ ~
21    8|      állatok tagjaiba fúrva magát, azokat a megdühödésig kínozza.~ ~
22    9|       lényekkel kötnek rokonságot, azokat pokoli magasságra emelve
23    9|        nevetve és beszélve hozzánk azokat a vad, ijesztő szavakat,
24    9|        őket, s most kénytelen volt azokat fölkeresni, kik előle elrejtőztek.
25    9|         megtelt emberekkel, hallám azokat a kárhozatos démoni szavakat,
26    9|      vettetnem. Legalább nem látom azokat a csúf zöldképű vénasszonyokat,
27   10|         szamara sem maradt, kivéve azokat, akik pénzt kölcsönöztek
28   10|    gúnynevét, hasztalan iparkodott azokat lesimítani, mindig hullámosan
29   10|            a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt részeire, hogy
30   11|       látta az izmos karokat, amik azokat forgatták, el kellett ismernie,
31   11|            mérgeskígyó fejét, hogy azokat lábaidhoz rakva elmondhassam:
32   11|     keresztül, jobbra-balra döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket.
33   11|        kentek be cédrusgyantával s azokat meggyújtva, oda lövöldözék,
34   11|           arcára omlottak, odavoná azokat ajkaihoz, összecsókolá,
35   11|            élet hosszabbítására, s azokat Zenóbia lábaihoz rakva,
36   11|            kapuit.~ ~Tiana bezárta azokat. Azon nép, mely közt Apollonius
37   11|          dárdasuhintás kényszeríté azokat az elfoglalt tért nekik
38   11|            mindig lassabban bírták azokat hajtani a melléjük állított
39   11|   Szétszórt sorokban kellett volna azokat elfogadni, mert az oktalan
40   11|         népek ménesei legeltek; ha azokat elérheté, többé nem kellett
41   11|           maradt dandárok ellen, s azokat az utolsó emberig kiirtá,
42   12|             s másnap újra megtölté azokat, a halál minden nemei segítének
43   13|          szeme láttára süllyesztve azokat a víz fenekére.~ ~- Most
44   13|            bástyáikra, s megtöltve azokat ama csodálatos porral, melyet
45   13|        mint az otthagyott sírokat, azokat mohón feldúlták, de amit