Rész

   1    1   |                   ötven esztendeje annak1, hogy a kuruc-labanc világ legszebb
   2    1   |                   derék emberek, ahelyett, hogy őket látogatják, inkább
   3    1   |              egymáshoz annyira hasonlatos, hogy máig is fennmaradt róla
   4    1   |                   mindig attól tarthatott, hogy ha holnap véletlenül egész
   5    1   |                segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen elváltoztatták,
   6    1   |            egyiknek az a furcsa neve volt, hogy "Trajtzigfritzig!", a másik
   7    1   |                 vitte a kálvinista gyerek, hogy lúdtollból kalamust tudott
   8    1   |          megáldotta s otthagyta, rábízván, hogy legyen belőle pap, professzor,
   9    1   |                 szerencséje volt, anélkül, hogy apja-anyja törte volna rajta
  10    1   |                  annyira el tudott veszni, hogy gyakorta kénytelen volt
  11    1   |                   kiterjedésben, ahelyett, hogy a jámborok, jótékony és
  12    1   |                 históriai személyek ellen, hogy tanítványai lelki üdvére
  13    1   |                   a história-professzorra, hogy Cleopatrát, Semiramist s
  14    1   |              faragott fenyőszálakon ültek, hogy így fel ne érhessék fejeikkel
  15    1   |                    a nagytiszteletű úrnak, hogy fiatalembernek addig, míg
  16    1   |                  nem vezet jóra.~ ~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb
  17    1   |                kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói
  18    1   |                  Az csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor
  19    1   |                   az sem történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor
  20    1   |             diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan elszaladt volna
  21    1   |                 kegyence, akiről azt hivé, hogy lelkét sokkal inkább bezárta
  22    1   |              anacreoni; magától értetődik, hogy ezek között szerelmes vers
  23    1   |                   érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon
  24    1   |                   megáldva a természettől, hogy ha azokat mások vesztére
  25    1   |                    senki sem mondta volna, hogy nem valósággal leány, Áront
  26    1   |               Centaurusokkal való harcban, hogy vert egymaga harminc pogány
  27    1   |                félgolyó a levegőnyomástól? hogy lehet a levegőt meggyújtani?
  28    1   |               kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott működjenek nagy szorgalommal,
  29    1   |            szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán
  30    1   |                   csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok, mint ők.~ ~
  31    1   |                  ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat vizsgálnak,
  32    1   |                    azzal foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken
  33    1   |                 amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin
  34    1   |                    azzal mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé
  35    1   |                olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá
  36    1   |                    kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután leüle az asztalhoz
  37    1   |                    Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében szebb versnek
  38    1   |                    volt a sor azt mondani, hogy "hm".~ ~- Úgy kellene azt,
  39    1   |             elrejteni a nyíló rózsák közé, hogy amint korán reggel kijő
  40    1   |                       Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak
  41    1   |                  azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű volna megtenni...~ ~
  42    1   |                 sem látszott azon aggódni, hogy ha társa kezéből kicsúszik
  43    1   |                  ez azon egy dolog lehete, hogy ha meg találja valaki látni.~ ~
  44    1   |                  akkor bámult el egymáson, hogy milyen bolondot cselekvének?~ ~
  45    1   |         felpillantani, azt hivé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
  46    1   |                    hol másszor megtörtént, hogy a tanulóifjúság nem csupán
  47    1   |      kegyelmességeik beizenének a városba, hogy nekik száz darab vágómarhát,
  48    1   |               fogyatkozva élelmiszerekben, hogy csak végső megszorítás mellett
  49    1   |          Mondhatták ők Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót,
  50    1   |                 maga hadait és megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet, s bor
  51    1   |         nagytiszteletű Szabó Gerzson uram, hogy tanítványai kardokkal és
  52    1   |                 sem akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik a labancok
  53    1   |        nagytiszteletű Szabó Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~ ~-
  54    1   |               avagy a megveszett Achilles, hogy engem harcba akarjatok vinni?
  55    1   |                    neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző gondolatokat
  56    1   |                 bölcsességet és tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár
  57    1   |               katona, aki azért született, hogy meghaljon?~ ~E beszéd közben
  58    1   |               közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami fringiát
  59    1   |                   Hát volt rá eset valaha, hogy poéták, a múzsák választottai,
  60    1   |                  ha én megtiltom tinektek, hogy fegyvert merjetek fogni,
  61    1   |                   Zetelaky, annyit mondok, hogy nem szükség minden kérdésre
  62    1   |                pedig parancsolom tinektek, hogy e percben lerakjatok minden
  63    1   |                 templom alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen
  64    1   |               faraktárba szépen. Gondolák, hogy ez is jó fegyver, ha jó
  65    1   |                   professzort választá ki, hogy deputációba menjenek eléje.~ ~
  66    1   |                ezen ágyúkat sütni anélkül, hogy az ember a körülállók életét
  67    1   |                    nyírott bajusszal volt, hogy összekeveredés esetén mégis
  68    1   |               csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
  69    1   |                   vonásaiból ugyan kirítt, hogy e pompához sem születése,
  70    1   |                   látszott arra fordítani, hogy mentül piszkosabb lehessen.
  71    1   |                bátran dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül más vizet
  72    1   |                   vezér, amint észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet
  73    1   |               valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát eltörlök
  74    1   |                    az egész város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes
  75    1   |                    fél a fegyveres néptől, hogy közeledésteknek hírére mind
  76    1   |               pedig lehetetlenné tennétek, hogy kívánságaitoknak megfelelhessünk,
  77    1   |                  lévén, mink sem kívánván, hogy házaitokat üresen hagyván,
  78    1   |                  és megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők
  79    1   |                háznál gyertyát gyújtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan
  80    1   |                   gyújtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan otthon vagynak,
  81    1   |                  meglátjátok azt az egyet, hogy!~ ~Ilyen ékesen szólással
  82    1   |                  tudtul adá a lakosságnak, hogy ki-ki menjen haza a maga
  83    1   |      szegénységétől kitelik, hordja össze, hogy a labanc urakat kielégíthessék
  84    1   |                    kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel
  85    1   |                nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk
  86    1   |                 valami alak felköltené őt, hogy ne alugyék, hanem menjen
  87    1   |           nemsokára kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport,
  88    1   |                  labancok csak azt várták, hogy a népség házaiban, szétoszolva
  89    1   |                    szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva rajta üssenek...
  90    1   |                   ment vissza a templomba, hogy társnéit felköltse, hanem
  91    1   |                    mázsás harang kötelébe, hogy azt meghúzva, jelt adjon
  92    1   |            kijátszásra, s parancsot adott, hogy rögtön tizenkét helyen fel
  93    1   |                    olyan zápor kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést:
  94    1   |                 engedte őket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan csalárd hazug
  95    1   |              embereket, és erősen esküvék, hogy négy ágyújával porrá lövi
  96    1   |                   azon kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet
  97    1   |           biztatással egyszerre elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról
  98    1   |                   dolgot; amint meglátták, hogy labancaik ugyancsak dülöngnek
  99    1   |              patakhoz értek, akkor látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert
 100    1   |                   vége.~ ~Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni,
 101    1   |                     úgy odavágott Áronhoz, hogy ha félre nem ugrik, derekában
 102    1   |              talált a labanc körmére ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből
 103    1   |               husánggal a fején keresztül, hogy meghajolt bele a bot, s
 104    1   |                akadtál emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én
 105    1   |                partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott
 106    1   |                 rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs menekülés, leszálla
 107    1   |                 úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy pendült, a másikkal
 108    1   |               pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~ ~Megbódult
 109    1   |                 szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg? Pedig
 110    1   |                  vágta derékon ellenfelét, hogy az csak végignyúlt a földön,
 111    1   |                mire Zetelaky azt gondolva, hogy tán aléltan a lóhoz kötözött
 112    1   |             fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki.
 113    1   |                 két fűzfáról s elénekelve, hogy: "Erős várunk nekünk az
 114    1(4)|                     megszállva, azt vélik, hogy ellenség ütött rajtok, s
 115    2   |           hentesműveket gyanúsakká teszik, hogy saját nemzeti kedvenceinket
 116    2   |            virsliket készített, kihirdeté, hogy elveszett a kis kutyája,
 117    2   |                volt rajzolva fametszésben, hogy tudniillik ott egy házban
 118    2   |    húspástétomairól, míg egyszer kiderült, hogy a fürdőmesterrel egyetértve,
 119    2   |          elégtétele, miután elismert adat, hogy magyar sertésekben sehol
 120    2   |                  fogyatkozást érzett; azt, hogy egyetlen gyermeke nem volt
 121    2   |                   tüzesen; remélhető volt, hogy a fiából is életrevaló mesterember
 122    2   |                   az Isten.~ ~Hanem azért, hogy Lajoskát hentesnek szánták,
 123    2   |          felküldték ám az iskolába. Azért, hogy keze után fog élni, a fejének
 124    2   |                  azt sem felesleges tudni, hogy melyik város, melyik vármegyében
 125    2   |                melyik vármegyében fekszik? hogy ne legyen idegen a saját
 126    2   |            történetét is illő megismernie, hogy tudja meg, kik voltak és
 127    2   |                    járt végig, csak azért, hogy tudjon valamit, nem, hogy
 128    2   |                  hogy tudjon valamit, nem, hogy azután éljen. Hát a Lajoska
 129    2   |                    nem kívánja tőle senki, hogy eminenciát hozzon haza kalkulusában,
 130    2   |               bírót, szenátort. Úgy tudom, hogy egyszer valami baja volt
 131    2   |                       Úgy történt azonban, hogy az iskolába járó Lajoska
 132    2   |                 csak annyiba ment a tréfa, hogy Lajoska aranypapirosba kötött
 133    2   |               professzorai jövendölgették, hogy ebből nagy ember lesz, hovatovább
 134    2   |          magánhangzóit a latinok. Fogadom, hogy azt sem tudja nászasszonyom,
 135    2   |                   sem tudja nászasszonyom, hogy mi az a magánhangzó?~ ~Erre
 136    2   |                felelte Daczosné asszonyom, hogy de bizony tudja: a "sertvés",
 137    2   |                éjszaka is dolgozik; tudom, hogy akkor készíti a hosszú diáriumokat.
 138    2   |                asszonyom azt vágta vissza, hogy hagyjon neki békét, hisz
 139    2   |                 labdázni is olyan jól tud, hogy a "longá"-ban mindig ő a
 140    2   |         ütközeteket játszanak a temetőben, hogy ritka orr, mely betöretlen
 141    2   |                   ellen úgy megvédelmezte, hogy be nem tudták venni, pedig
 142    2   |                    azért csak amondó volt, hogy mégse kellene neki olyan
 143    2   |                   mondogatták az anyjának, hogy fiából bizony nagy ember
 144    2   |                 minek legyen ő nagy ember? Hogy a mestergerendába megüsse
 145    2   |                   okosan jegyzé meg végül, hogy más útja is van a nagyságnak,
 146    2   |                   meg kell enni a másikat, hogy maga megélhessen.~ ~- Vagy
 147    2   |                 hogyha isten úgy rendelte, hogy Kondor uram valaha unokákat
 148    2   |                    az akként állt bosszút, hogy a szomszédasszony beszédének
 149    2   |                   alatt akkorákat ásított, hogy a szomszédasszony csak a
 150    2   |                    főkötőjének köszönheté, hogy az elnyeletés veszedelmét
 151    2   |                    feneket kerítve előadá, hogy így Ádámot, amúgy Évát minő
 152    2   |                  alkotá a teremtő? azokról hogy maradt ránk ez a szép világ?
 153    2   |               minden ember egyforma volna, hogy ismerné meg a feleség az
 154    2   |                 csizmát? És így szükséges, hogy akinek az Isten egy talentumot
 155    2   |                mint száz: én azért jöttem, hogy megmondjam kereken, hogy
 156    2   |                   hogy megmondjam kereken, hogy én bizony Lajoskát nem fogom
 157    2   |                    nagy kegyesen elrebegé, hogy tán legtisztességesebb lenne
 158    2   |                  koroskás hajadonát, hanem hogy jobban boldoguljon, körülnéz,
 159    2   |              jobban boldoguljon, körülnéz, hogy melyik esperesnek vannak
 160    2   |               sírva fakadt, s azt kívánta, hogy inkább süllyedjen el mind
 161    2   |                bagó süvegét, s azt mondta, hogy:~ ~- Inkább legyen belőle
 162    2   |              belebámult, mintha nem hinné, hogy már az ezentúl az ő fejét
 163    2   |                    pedig erősen bizonyítá, hogy - "az ám".~ ~- No, hát legyen
 164    2   |                        Hát csak azt értem, hogy nem szeretném, ha abban
 165    2   |                 uram, s bele is nyugodott, hogy biz az ő jövendőbeli veje
 166    2   |                    levélben pedig az volt, hogy Lajos fölcsapott honvédnek.~ ~
 167    2   |              mesterségét, hanem azt vette, hogy Lajoska neki egyetlenegy
 168    2   |                azért voltam rá oly büszke, hogy most, mikor már kezében
 169    2   |                  igazi rumburgi vászonból, hogy most a komisz kitlit öltse
 170    2   |                    venni, mint más időben, hogy katonának csak a kicsapott
 171    2   |               kardot, puskát kell ragadni, hogy az országot védelmezze,
 172    2   |            fiatalságnak jó példát mutatni, hogy a közrendű ifjak lássák,
 173    2   |                   a közrendű ifjak lássák, hogy itt van ám a selyemposztós
 174    2   |                    a kigyelmed fia, tudom, hogy másképp beszélne.~ ~- No,
 175    2   |                    csak akkor vette észre, hogy szaván fogták, de már vissza
 176    2   |                    természetesen jólesett, hogy özvegysége magányában egy
 177    2   |               vehette ő azt olyan könnyen, hogy az a másik gyermek már most
 178    2   |                 uram naponként rajtakapta, hogy már megint ki vannak sírva
 179    2   |               énekelték, aminek az a vége, hogy a szegény katona "csillagot
 180    2   |             megéhezik?~ ~- Már megmondtam, hogy Lajoska az én fiam. Ha fázik,
 181    2   |                   is valahol, azt mondják, hogy ott feküdtünk. Itt van nálam
 182    2   |                abban történt a megegyezés, hogy Lajos ezentúl az új apjának
 183    2   |                 volt Kondor uram részéről, hogy őkigyelme Sárikával összebeszélvén,
 184    2   |                   rá Daczosné asszonyomat, hogy mikor Sárika valami rosszat
 185    2   |                mindig valami jót olvasott, hogy a szegény anya szívét ne
 186    2   |                    neki mondva az apjától, hogy csak tartsa magát: egy hentes
 187    2   |                    fel, melyről nem tudni, hogy mikor és minő halállal holt
 188    2   |                   eszünk mellé holnapután, hogy meg ne ártson; mert a tócsából
 189    2   |                   azt akarná neki mondani, hogy "te! ne igen hajigáld olyan
 190    2   |                állt tudniillik a levélben, hogy "már egy hét óta úgy szakad
 191    2   |                    már rólunk, s ugyan jó, hogy éjszakára az ágyú lafétájára
 192    2   |               utoljára Kondor uram, látva, hogy Sárika most mindjárt sírva
 193    2   |              megtetszett a generálisomnak, hogy azonnal kinevezett tűzmesternek."
 194    2   |                  De az volt a levél végén, hogy az éjjel megtámadtuk Fehértemplomnál
 195    2   |               Daczosné asszonyom megtudni, hogy mi az a tűzmester?~ ~- No,
 196    2   |                    meg Daczosné asszonyom, hogy fia éppenséggel honvédtüzér
 197    2   |                  azt is megneszelte volna, hogy az ő fia ágyúk körül jár,
 198    2   |                    rendén valónak találta, hogy még leendő nászurát is veres
 199    2   |                Senki sem hitte volna róla, hogy prókátorból egyszerre olyan
 200    2   |             leginkább az egész állapotban, hogy a leánya ilyenformán csakugyan
 201    2   |              valaki?~ ~Csakugyan megérték, hogy Lajoska főhadnagy is lett.
 202    2   |                 levélből azt is megtudták, hogy írt ő már nekik vagy ötven
 203    2   |                   uram volt. Meg is tudta, hogy Lajoska az utóhadnál van;
 204    2   |                  olyan forró napok voltak, hogy forróbbat nem kívánhat magának
 205    2   |             trombitaszó nélkül. Szerencse, hogy Sárika korán szokott kelni,
 206    2   |               néven Daczosné asszonyomnak, hogy a főkötője megfordítva volt
 207    2   |                       Mert ne felejtse el, hogy Lajos az én fiam.~ ~- Hiszen
 208    2   |                 órára jöttem be a városba, hogy titeket lássalak, megöleljelek.
 209    2   |             könnyező arcát, s azt zokogta, hogy: látszik, hogy nem igazi
 210    2   |                    zokogta, hogy: látszik, hogy nem igazi apja kigyelmed.~ ~-
 211    2   |                  diószegivel. - Gondolván, hogy a katonaember szomjas ember,
 212    2   |              szomjas ember, s nem kívánja, hogy az egerekkel együtt itassák.
 213    2   |                  sistergés hangja hirdeté, hogy a jó reggelihez jó kívánsággal
 214    2   |                   egy poharat, s unszolta, hogy üljön le hát, és igyék. ~ ~
 215    2   |                      Annyi pedig bizonyos, hogy Lajos nemigen mutatta szomjas
 216    2   |             homlokát, annak is azt mondta, hogy nem messze megy, majd visszatér,
 217    2   |                utcára kikísérte, azt súgá, hogy jöjjön vele, beszéde lesz
 218    2   |                 nem csal, azt kell hinnem, hogy előőrseink már találkoztak.
 219    2   |                 már találkoztak. Meglehet, hogy nem lesz belőle valami komolyabb
 220    2   |             komolyabb verekedés, meglehet, hogy azzá fejlődik. Azt most
 221    2   |                 senki sem tudja. Meglehet, hogy ezek vonulnak vissza. Hanem
 222    2   |              vissza. Hanem annyi bizonyos, hogy mi az éjszakát már nem fogjuk
 223    2   |                   hát lehetséges volna az, hogy a muszka bejöjjön Debrecenbe?
 224    2   |              vissza, és maradjon a háznál, hogy valami baj ne essék.~ ~-
 225    2   |                 most is az a veszedelmünk, hogy a sok menekvő szekértől
 226    2   |                  inkább azt hazudta nekik, hogy Lajos majd nemsokára visszatér,
 227    2   |                     Hanem mikor azt látta, hogy Sárika a konyhában hogy
 228    2   |                    hogy Sárika a konyhában hogy készíti délre a sok szép
 229    2   |                    megérzi előre az ember, hogy vagy égi vagy földi dörgés,
 230    2   |           megérkezte után azzal bízta meg, hogy kússzék fel a dombra, és
 231    2   |                bizony elmondhatja magáról, hogy ő vén katona, mert tizenhat
 232    2   |                    világos szándékuk volt, hogy a négy század huszárt a
 233    2   |                várostól elvágják.~ ~- Kár, hogy homloksorban közelednek -
 234    2   |              magában Lajos, irigyen nézve, hogy kergeti el a másik üteg
 235    2   |                  öltönyébe harap fogaival, hogy nyögéssel ne zavarja társai
 236    2   |                  ember közt úgy vágtak le, hogy mind a kettőt érte a szele.~ ~
 237    2   |                    tüzérek nevetve nézték, hogy pattant el minden gránátja
 238    2   |           repesztett volna lyukat az égen, hogy minden villámot kiontson
 239    2   |                    felocsúdott, azt látta, hogy a földön fekszik.~ ~Azt
 240    2   |             fekszik.~ ~Azt nem is kereste, hogy maga meg van-e sebesítve,
 241    2   |                 van-e sebesítve, csak azt, hogy az ágyúja megvan-e még?
 242    2   |              ordítását; nem vehette észre, hogy más kiáltás is hangzik már
 243    2   |               valamennyi ágyúszekerésznek, hogy a lovakat hirtelen fogják
 244    2   |             utasítást adott az altisztnek, hogy merre vonuljanak a városon
 245    2   |                    csak akkor vette észre, hogy megsebesült.~ ~- Nem tesz
 246    2   |               tekintett, akkor vevé észre, hogy a leszakított darabbal együtt
 247    2   |              vezetékét kantárszáron fogva, hogy a harci riadalban el ne
 248    2   |               annyira közel volt hozzájuk, hogy jól hallhatá, amint a kozákok
 249    2   |              megtetszett az ütközet alatt, hogy szerette volna - lelőni.~ ~
 250    2   |                 vette észre nagy bánatára, hogy nem a jó hóka lova van most
 251    2   |                    még arra is ideje volt, hogy a sipkájával köszöntse a
 252    2   |                annyira elmaradtak mögötte, hogy porukat sem látta.~ ~A város
 253    2   |                    mellékutcát választott, hogy mint aki igen jártas szülötte
 254    2   |                   ért rá azt számlálgatni, hogy hányan vannak, akik ellene
 255    2   |              Lázárt, ki tréfásan mondá el, hogy a fényszarui ütközetből
 256    2   |                  álló kozáknak a dárdáját, hogy majd azt kicsavarja kezéből.
 257    2   |              lovaikkal az udvar oldalának, hogy lévén az gyarló deszkából,
 258    2   |                 Lajos mindjárt észrevette, hogy az Bíró László uramnak a
 259    2   |               házhoz vezet. Azt már látta, hogy ágyúitól el volt vágva,
 260    2   |             előresiettek. Az volt a terve, hogy anyja házánál majd addig
 261    2   |               köténye alatt egy öreg kést, hogy ha valami kozák Sárikára
 262    2   |       sopánkodással; mikor még nem tudjuk, hogy érte-e Lajos fiunkat valami
 263    2   |            asszonyom úgy meg volt rémülve, hogy szót fogadott, s leült a
 264    2   |                     azon vevé észre magát, hogy sehogy sem tudja megölni;
 265    2   |                    Kondor uram nyaka közé, hogy csak a földön ismertek egymásra.~ ~-
 266    2   |                  hirtelen henteslegénynek, hogy senki se gyanakodjék felőled.~ ~
 267    2   |            Sárikának kellett bizonyítania, hogy nem álmodik.~ ~A fehérnép
 268    2   |               álmodik.~ ~A fehérnép persze hogy majd megette aztán a hazatért
 269    2   |                  és kedvesének észrevenni, hogy meg van sebesítve. "Csigavér!",
 270    2   |                mikor az figyelmeztette rá, hogy valami flastrom kéne oda,
 271    2   |         megtolmácsolá Kondor uram szavait, hogy lesz mindjárt "vutki", amennyi
 272    2   |              egyszer-másszor elsajátított, hogy kedves vendégét mulattassa
 273    2   |                  megértetett őnagyságával, hogy leánya nem jöhet be a konyhából,
 274    2   |                  úgy intézem hát a dolgot, hogy beléd ne botoljék többet.
 275    2   |                    úgy leitatom a jámbort, hogy azt se fogja tudni, hogy
 276    2   |                   hogy azt se fogja tudni, hogy hát ő maga ki katonája.~ ~
 277    2   |                   amint előjön a szolgáló, hogy a vendégséghez fölterítsen,
 278    2   |            csinálni, mint aki nem értette, hogy miről volt szó.~ ~- Ki legyen
 279    2   |                     mint az egész világon, hogy a mester asztalánál az öreg
 280    2   |        megtiszteltetést; de én azt akarom, hogy minden ember együtt egyék
 281    2   |                csak nem tetszik azt hinni, hogy valami mérget kevernek nálunk
 282    2   |                  az asztalhoz, és kikötöm, hogy minden ételből ő vegyen
 283    2   |               vadmacska odabenn attól fél, hogy megéteti valaki, s nem nyugszik,
 284    2   |                bevágnod a magad porcióját, hogy lássa őkegyelme, miként
 285    2   |                fogjuk mondani a muszkának, hogy nem tudsz németül. Tudod,
 286    2   |                 írásodra kellene mondanod, hogy nem ismered. No, egyszóval,
 287    2   |                akár máshoz. Mert meglehet, hogy gyanút fogott ellened, s
 288    2   |                    akarja belőled kivenni, hogy ki vagy? mi vagy? No, hát,
 289    2   |          gyerekkorodból. Ott Pesten tudom, hogy nem szoktál imádkozni, mikor
 290    2   |              magadat parasztosan, mint mi, hogy a muszka ki ne olvassa belőled
 291    2   |        honvédkapitányt.~ ~Lajos megígérte, hogy vigyázni fog magára, s amint
 292    2   |                    érdekelné más, mint az, hogy meg ne égesse a száját.~ ~
 293    2   |                    Kondor uram vevé észre, hogy milyen vasvilla szemeket
 294    2   |                   mikor az ételt felhozta, hogy üljön le a vendég mellé,
 295    2   |               konyhában tudatta Sárikával, hogy Kondor uram saját maga megfogta
 296    2   |             beszélgetés megkezdésére, mint hogy megkínálta a párolgó gulyáshúsos
 297    2   |             ábrázatját.~ ~Sárika biztatta, hogy "igenis, csak tessék".~ ~-
 298    2   |                  Sárika azt válaszolta rá, hogy az nem megennivaló.~ ~Mire
 299    2   |                    a tiszt esküvel állitá, hogy a szép kínálkozó maga is
 300    2   |                cselekedjék a fiú; s aztán, hogy maga is segítségére jöjjön
 301    2   |                  uram!~ ~- Megveszem tőle! hogy adja? - szólt a tiszt tréfás
 302    2   |                  kiállotta az első próbát: hogy szeme láttára, füle hallatára
 303    2   |                   mint igazi tüzér. Látta, hogy az ellenség csak demonstrál,
 304    2   |                         Szégyen, gyalázat! hogy ilyen nagy kamasz, ilyen
 305    2   |              gyerekek pazarolják életüket, hogy az ember sajnál rájok lőni.
 306    2   |               mindenki előtt világos volt, hogy a muszka tiszt nagyon gyanakszik
 307    2   |                   s csak azért beszél így, hogy kiugrassa rejtekéből.~ ~
 308    2   |                neked, ha azt hiszik rólad, hogy gyáva vagy!"~ ~Daczosné
 309    2   |               annyira oda volt félelmében, hogy egy német szó nem jutott
 310    2   |                 tiszthez, mikor már látta, hogy Lajos a második nehéz kísértést
 311    2   |                 nem tud semmit. Azt hiszi, hogy majd elvégzi azt, amit ő
 312    2   |                   uram, tudjuk mi azt jól, hogy titokban a francia kormány
 313    2   |                   vette észre Kondor uram, hogy most mindjárt ő fog valamit
 314    2   |                kormánynak volt annyi esze, hogy magyar neveket adott nekik,
 315    2   |                     és célzott. Mondhatom, hogy az remek lövés volt. Kuprianoff
 316    2   |                    én franciám észrevette, hogy elveszté az érdemrendét.
 317    2   |                     s ő időt vett magának, hogy leszálljon a lováról, s
 318    2   |                  azt csak francia tehette. Hogy mutogatta fennen azt a megtalált
 319    2   |                  volt élő tanúbizonyságra, hogy a magyar hadseregben francia
 320    2   |                  ezerrubeles arab lovamat, hogy én lovastul együtt bukfencet
 321    2   |                 ütött öklével az asztalra, hogy ahány tányér, ahány pohár
 322    2   |                       Elhallgattam, kozák, hogy jegyesemet nyájas szavaiddal
 323    2   |               beszennyezted; elhallgattam, hogy gyávának neveztél; de nemzetemet
 324    2   |                   kötve, még nem is tudom, hogy fáj-e, mert van, ami jobban
 325    2   |                    kiáltsd be kozákjaidat, hogy vágjanak össze, mert élve
 326    2   |                  csak azért beszéltem így, hogy igazi alakodban megjelenni
 327    2   |                    együtt. Te siratod azt, hogy vesztettél, én siratom azt,
 328    2   |                vesztettél, én siratom azt, hogy győztünk...~ ~A lengyel
 329    2   |                    vész.~ ~A vész, tudjuk, hogy nem múlt el.~ ~Lajos nem
 330    2   |              Kondor uram csakugyan elérte, hogy leánya mégsem lett tekintetes
 331    3   |            szerencsét?~ ~- Hát csak annak, hogy azon három napig, míg távol
 332    3   |            pálinkát, - fölségeset!~ ~- Jó, hogy eszembe juttatod, szörnyen
 333    3   |                   ez nem gátlá őket abban, hogy a róka-pamlagra le ne heveredjenek
 334    3   |              Selofo. Eczoczo. Gyiczoczo!~ ~Hogy a kakas csípje meg, de szép!~ ~
 335    3   |               Magyarországon? Hanem kérem: hogy ha magyarul szól, igen lassan
 336    3   |                     s ha meghallja valaki, hogy magyarul discurálunk, még
 337    3   |                 mintha még azt sem tudnák, hogy Hungariát jelenleg Illyriának
 338    3   |              kürtjére erőszakkal ráfogták, hogy az a Zvatopluk puskaportartója
 339    3   |                 semmivel, ha mondták néki: hogy ég a ház, azt felelte, hogy
 340    3   |                hogy ég a ház, azt felelte, hogy jó az isten, majd eloltja,
 341    3   |                   akarja; ha mondták neki, hogy jő a muszka, dehogy hitte,
 342    3   |                 fenyegetőzött, azt mondta, hogy megeszi ő azt, de arról
 343    3   |                    arról nem gondolkozott, hogy kanala is legyen, a mivel
 344    3   |                szüntelen a fülébe kiabált, hogy keljen föl és készüljön
 345    3   |                   Ti is köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által ne
 346    3   |                 körül. A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből? Azok
 347    3   |                     épen azon czivakodtak: hogy fekete legyen-e a nemzetőrség
 348    3   |                   felkapta a véres kardot, hogy meghordozza az országban:
 349    3   |                     A nemesség azt mondta: hogy menjen a paraszt védeni
 350    3   |                   táblabíróság azt mondta: hogy no most tűzlelkű fiatalság,
 351    3   |                  spiszburgeráj azt mondta: hogy ő csak István-napkor köteles
 352    3   |                    tökéletes mindegy volt: hogy magyarok alatt legyenek-e
 353    3   |                   azt a divatot hozták be: hogy a muszka nem fizet; a német
 354    3   |                  Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debreczen neve most
 355    3   |                 csakugyan kezdték elhinni: hogy a 1-ae 9-us nem szentírás,
 356    3   |                   ae 9-us nem szentírás, s hogy a muszka a repraesentatiótól
 357    3   |                 sem lakott. Azt gondolták, hogy Kis-Kun-Halas városa határába
 358    3   |               magok közül három parasztot, hogy a többi nemes embernek legyen
 359    3   |               sehogy sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan
 360    3   |                  el tud beszélni, anélkül, hogy valakit vagy megütne, vagy
 361    3   |              melyen a jó úr úgy felindult, hogy az inasát agyonpofozta,
 362    3   |             megégették, mások azt mondják, hogy keresztre feszíttetett,
 363    3   |              hetmannak, s vigyázz magadra, hogy verset ne írj a királyokhoz,
 364    3   |             melytől a cár úgy megszeppent, hogy tüstént maga eleibe hozatta
 365    3   |                annyira beleszerelmesedett, hogy rögtön kinevezte udvari
 366    3   |                   Némelyek azt rebesgetik, hogy valami titkos viszony aligha
 367    3   |                    9-től 10-ig szabad idő: hogy Bernát Gazsi csizmáit kifényesíthesse,
 368    3   |                    a czárt borozás közben, hogy Gazsi adósságait elvállalta
 369    3   |                 Már azt elhiszem, különben hogy éli világát a mi kedves
 370    3   |                 kinek akkora szakálla van, hogy szalmát sem tart az ajtaja
 371    3   |             színház az?~ ~- Természetesen, hogy a nemzeti, a Kerepesi úton.
 372    3   |                  magyarul tán annyit tesz: hogy "bravó!") hangzék minden
 373    3   |                bajok ellen, s úgy látszik, hogy van sikere.~ ~- Biz ezek
 374    3   |           excollega és csaknem hihetetlen, hogy mint volt képes hatvanezer
 375    3   |                   A dolog nagyon egyszerű: hogy az elkeseredés véres forradalmat
 376    3   |                   csak azt kelle hirdetni: hogy azért akarnak fegyvert adni
 377    3   |                    fegyvert adni a kezébe, hogy az országból kivigyék katonának;
 378    3   |                  beszélni senki. Tudjátok, hogy a tót ragad, mint a kulláncs!~ ~-
 379    3   |                    a politikára? Tudjátok, hogy a magyar academiánál politikai
 380    3   |                   miből bátran következik: hogy az academia hatáskörébe
 381    3   |          természettani ez: "fejtessék meg, hogy a cserebogár miért nem szereti
 382    3   |               posteriori annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében
 383    3   |                 tudományok mellett, látja, hogy senkinek sem ártanak vele.~ ~-
 384    3   |                annyiban lágyította azokat, hogy a fizetendő büntetési összegek
 385    3   |                   például: ha írja valaki, hogy Szatmár vármegyének Tyukod
 386    3   |                  ír, be kell bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt,
 387    3   |                   sem szabad bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan
 388    3   |                  az ördögöt vétettek önök, hogy idejutottak Szibériába?~ ~-
 389    3   |                  be van rekedve, a nélkül, hogy kancsukát kapna, s a magyar
 390    3   |                    magyar academia nemcsak hogy ott nincs, ahol ezután két
 391    3   |                  bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában,
 392    4   |           keresztül zaklatott, azt hittem, hogy addig meg sem állok, míg
 393    4   |                   dörgésekből gyaníthatám, hogy majd le is üt: nem vettem
 394    4   |               dolgot, hanem körültekinték, hogy hol hagyott a kőmíves rést
 395    4   |             vitézül elvasaltam...~ ~De hát hogy nyilvánvalóvá tegyem, miért
 396    4   |            praecise és accurate mondhatok, hogy a francia háború után és
 397    4   |        megdögönyözött s azzal fenyegetett, hogy mészárosinasnak ad; de szerencsétlenségemre
 398    4   |                  húsvágómester azt mondta, hogy ész kell ahhoz - különben
 399    4   |                ráncba szedik ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-et
 400    4   |                  tudnak odahaza jégesőzni, hogy szintúgy porzik bele az
 401    4   |                  napirenden szokott lenni, hogy a gazda az első ajtón kiment,
 402    4   |            urambátyámmal pedig megtörtént, hogy mikor későn vetődött haza
 403    4   |                  volt legszebb a dologban, hogy kivált az ilyenek szoktak
 404    4   |               szemlélni, hanem úgy került, hogy a sok szemlélet közben valamire,
 405    4   |                    állani a kazal tetején, hogy olykor megláthassam a szentemet,
 406    4   |              sokszor elfelejtettem miatta: hogy délelőtt van-e az idő, vagy
 407    4   |                  az okos tanács nem gomba, hogy ott is teremjen, ahol nem
 408    4   |                mert tudva volt faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám
 409    4   |                    az a rebellis elve van, hogy leányához kilenc lépésnyire
 410    4   |              bolondítsa!" Később beláttam, hogy igaza volt, de akkor, mondhatom,
 411    4   |                 volt, de akkor, mondhatom, hogy nagyon bosszantott. Tudtam
 412    4   |                      Prosit! - Azt mondta, hogy a leánya még nagyon fiatal,
 413    4   |              nagyon fiatal, nem arra való, hogy a háztartást reábízza az
 414    4   |            elszívelte volna nála az ember, hogy leányát úgy féltette; tudtuk
 415    4   |                     tudtuk volna mi azért, hogy micsoda nyelven beszéltek
 416    4   |           ellátogatni! Lekorpázta azt úgy, hogy vőlegénykorában is szájában
 417    4   |                      Némelyek azt mondták, hogy testvére az öregúrnak; mások
 418    4   |             öregúrnak; mások azt vitatták, hogy felesége; - tudja Isten,
 419    4   |                    várnál! Annyi bizonyos, hogy még akkor matrikulának eszméje
 420    4   |            emlékezni!~ ~Meg sem gondoltam, hogy azon hat esztendő óta, míg
 421    4   |                  már érte a gyülekezetben, hogy könnyebbítse meg a jó Isten
 422    4   |                   Amint egyszer megsejtve, hogy az öregúr hátat fordított
 423    4   |          Lehetetlen volt észre nem vennem, hogy a figyelmeztetés nekem szól,
 424    4   |                  nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e most, vagy
 425    4   | határozatlanságomat megszünteté azon eset, hogy az ablak felszakíttatott
 426    4   |                akkorát aludtam bánatomban, hogy este lett, mire felsejtettem
 427    4   |                 azon vettem észre magamat, hogy ismét a vén Deborát látom
 428    4   |                   trillázták és cifrázták, hogy az embernek még a lelke
 429    4   |                  mikor aztán vettem észre, hogy már nem lesz ám vége, mert
 430    4   |                    hajítám, s képzelhetni, hogy volt színpadi hatás!~ ~E
 431    4   |                   Mit tegyek? Ha megtudja, hogy én dobtam agyon, még macskává
 432    4   |               világból, vagy úgy megátkoz, hogy sohasem kapok feleséget...
 433    4   |                 hadarászott és kapálózott, hogy csupa mulatság volt.~ ~És
 434    4   |                   körülnéztem a keszkenőt, hogy nem lóg-e ki valamerre a
 435    4   |                  már nem is ismer? - Ugye, hogy megnőttem? Én vagyok ám
 436    4   |                   el szaporán, mert látja, hogy nem érünk rá; nálunk sok
 437    4   |                     csak annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát
 438    4   |                 győzi magát őrizni eléggé, hogy valami szerencsétlenség
 439    4   |                  üljön le a... (megmondta, hogy hova) - odahaza csak nem
 440    4   |              például a családján, például, hogy felhozzam, méltóztatik tudni,
 441    4   |                tudni, kedves asszonynéném, hogy kegyelmeteknek is vannak
 442    4   |          összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte gyönyörűség volt
 443    4   |                   Végigtapogattam magamat, hogy nem váltam-e tőle kővé.~ ~-
 444    4   |                   az én macskám! - ordíta, hogy az ablak reszketett bele,
 445    4   |                  mulattatni; mondtam neki, hogy ugyan szép idő van odakint,
 446    4   |                  szép idő van odakint, meg hogy a kukorica már a selymét
 447    4   |        meggyilkoltad, - kitudom - szóla -, hogy ki voltál, s megbosszulom
 448    4   |                    legjobban rajta leszek, hogy ez iszonyú tett szerzője
 449    4   |                 kiálta, s úgy nekem esett, hogy attól féltem, megcsókol. -
 450    4   |                  ünnepélyesen felfogadtam, hogy amennyire tőlem kitelik,
 451    4   |                dörömbölni! mily okos volt! hogy fel tudott ugrani az asztalra!
 452    4   |                  már, ha a tányér zörgött, hogy ebéd ideje van! Mily szépen
 453    4   |               aztán oly tiszta állat volt, hogy soha olyan piszkos állatot,
 454    4   |             jajgatásával adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem,
 455    4   |                   azonban erősen elfeledé, hogy Esztikét kiküldte az uramatyámat
 456    4   |                    akarta.~ ~Ekkor láttam, hogy milyen szépek a fekete szemek,
 457    4   |                     Látszott a galambomon, hogy menni is akart, nem is,
 458    4   |                    akkor majd én is tudom, hogy merre van a Duna.~ ~Ezt
 459    4   |                 azon vettem észre magamat, hogy sírok, mint a gyermek. - -
 460    4   |           urambátyám agaraitól, tudva azt, hogy Debora asszony nem fogja
 461    4   |                  azt lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a
 462    4   |                   egypárszor azon nesszel, hogy nyomában vagyok már a macskagyilkosnak, -
 463    4   |               fejét, aki akarta.~ ~Később, hogy erre ráuntam, s Debora asszony
 464    4   |             találtam szalasztani a számon, hogy - ki hallotta, mi történt
 465    4   |               füllenték neki könyv nélkül, hogy majd eldűlt bele.~ ~Hanem
 466    4   |                  mindig oly szerencsétlen, hogy éppen olyankor jő, mikor
 467    4   |               idehaza.~ ~Tudta volna csak, hogy mennyire verem a fejem a
 468    4   |                    Hanem jól tudtam eleve, hogy e füst alatt nem fogom sokáig
 469    4   |             odakaptam a házhoz, elannyira, hogy Esztikének könyveket is
 470    4   |                   előfogott a drága lélek, hogy fordítsak neki a bent megírt
 471    4   |                könyvekből a hivő léleknek, hogy valamennyiünk szeme könnybe
 472    4   |                 győzött eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja össze
 473    4   |                  azon egyszerű eset által, hogy midőn én egyszer éppen látogatásom
 474    4   |               eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok, akkor jöttem
 475    4   |               jöttem csak azon gondolatra, hogy bátornak kellene lennem. -
 476    4   |               itten?~ ~(Tán bolond vagyok, hogy megmondom, gondolám magamban;
 477    4   |                   is mondjak? azt mondjam: hogy Debora asszonyt látogattam?
 478    4   |                  Csak azt jöttem kérdezni, hogy mikor tetszik bemenni a
 479    4   |                    Pilátus volt a világon, hogy Dóka Pista legyen a nevem,
 480    4   |               ássan, - mondám, örvendezve, hogy ily könnyen megszabadulok.~ ~
 481    4   |                egyszer rábízva az ördögre, hogy vigyen haza, belódult s
 482    4   |               előtt.~ ~Már tartottam tőle, hogy idestova a kutyákon lesz
 483    4   |                    mutatta pantomimikával, hogy fél, miképp meglátja valaki, -
 484    4   |                   konverzáltunk egymással, hogy egyikünk az egyik padlásablakból,
 485    4   |                    égre.~ ~...Lőn azonban, hogy urambátyám egyszer hosszabb
 486    4   |            elutazék, mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt agarakat ez
 487    4   |             asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy másik kezem és lábam még
 488    4   |       asszonynéninek, - szabódám - tudtam, hogy igen szereti.~ ~- Vagy úgy! -
 489    4   |                    beh derék fiú maga; hát hogy aludt, mit álmodott? Tessék
 490    4   |                       Hát majd csak annak, hogy estére szíveskedjék kedves
 491    4   |                  no - vága közbe Debora, - hogy szemorvos, no, - ej-ej.~ ~-
 492    4   |                    úgy meghökkent. Persze, hogy a sima üvegen keresztül
 493    4   |                choroidaeán?~ ~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidaea!
 494    4   |                 choroidaea! S azt felelte, hogy de biz érzett.~ ~- Hát különben
 495    4   |                 frázis talál hozzájárulni, hogy a könyöke meg talál fájdulni
 496    4   |                  fog következni.~ ~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~ ~- Jaj nekem,
 497    4   |                       Nem értette szegény, hogy mit mondtam, de megnyugodott
 498    4   |               azután bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott ki
 499    4   |         asztalkendő alól, s ráparancsolék, hogy azokat ki ne merje bontani,
 500    4   |            megcsókoltam őt kedvem szerint, hogy a szívem majd kiugrott örömében. ~ ~-
 501    4   |                  Tudva van az anatómiából, hogy az embernek arra való a
 502    4   |                    való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok, szüntelen
 503    4   |                   azon veszedelem áll elő, hogy kétféle ablakokon átmenő
 504    4   |                    szépen tömni gyapottal, hogy légvonat ne támadjon. Már
 505    4   |                  mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak általa az
 506    4   |                dicsérni, hanem annyi igaz, hogy boldogok és emellett önfeledtek
 507    4   |                   volt.~ ~Hallottam ugyan, hogy valaki zörgetett egy ideig
 508    4   |              hallatlan vitézséggel mondám, hogy ne féljen, míg engem lát,
 509    4   |                  azért vagyok én mellette, hogy ne hagyjam bántani; meg
 510    4   |              rángattam magamat, imádkozva, hogy bárcsak leszakadna egyetlen
 511    4   |                   Eközben rémülten hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál
 512    4   |               hanem én kezdtem észrevenni, hogy a távolság aligha nem fogy
 513    4   |           urambátyám éppen nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon
 514    4   |                    midőn lejuta, nem tudá, hogy melyik részében legyen a
 515    4   |                   körülötte, oly sötétség, hogy zsebre lehetett volna rakni.~ ~-
 516    4   |               Mindig mondta a tiszteletes, hogy ne káromkodjam annyit, mert
 517    4   |              dörmögte aztán, erősen hivén, hogy legalábbis a purgatórium
 518    4   |                  ötlött nekem meg eszembe, hogy hátha igazi farkas talál
 519    4   |            világítani pipám: azt gondolta, hogy már ő alája gyújtják a szalmát.~ ~
 520    4   |                gondolám, s fújtam a tüzet, hogy szintúgy sziporkázott.~ ~
 521    4   |                rúgni a sarkantyús lábával, hogy a szemem is szikrát hányt
 522    4   |                    verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát járhasson
 523    4   |                  is vagyunk mind a ketten? hogy jöttünk ide mind a ketten?~ ~-
 524    4   |                mármost csak azon örüljünk, hogy épkézláb leértünk.~ ~- De
 525    4   |                elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben vagyok; azt
 526    4   |                   sárkányköröm-teringette! hogy jutunk ki innét? Forgós
 527    4   |                 szélvész-ráncigálta dolga! Hogy a skorpió vágja le a bolond
 528    4   |        filozófiáját, aki ide vermet ásott! Hogy a lidérc szántson rajta,
 529    4   |               haragos mennyköveket, látva, hogy füttyel sem éri el az én
 530    4   |                   urambátyámat úgy nyakon, hogy jobban se kellett.~ ~- Ejnye
 531    4   |                   az enyim lesz? ~ ~- Ijh, hogy te egyébről sem tudsz gondolkodni,
 532    4   |               Magam jóvoltáért megígértem, hogy hallgatok és nem megyek
 533    4   |                    mindent, s természetes, hogy mégsem találtak.~ ~Reggel
 534    4   |                   találtak.~ ~Reggel felé, hogy az éhség elővett, magunk
 535    4   |           urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy kifordítja a bőrüket, ha
 536    4   |             valakinek holvoltunkat.~ ~S jó hogy hazamentünk, különben már
 537    4   |              olyankor érte; de megígértem, hogy nem szólok hozzá, s meg
 538    4   |               egyébre nem emlékszem, mint, hogy egyszer egy vaskos legény
 539    4   |                 kezében volt lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra
 540    4   |                    áldott azon gondolatra, hogy ő is lehet menyasszony,
 541    4   |                lefőzetésünkön, s reménylé, hogy ezúttal keresztyéni módon
 542    4   |         agyoncsaptam.~ ~Tehát örült rajta, hogy Esztike búsul.~ ~- Öcsém, -
 543    4   |                   oly közel áll kegyedhez, hogy senki sincsen nálánál közelebb.~ ~
 544    4   |                    gratulációval fogadtak, hogy szinte magam is elijedtem.~ ~-
 545    4   |                     mondá Gergely bácsi, - hogy az a leány akármit egyebet
 546    4   |                lett, s végre, midőn látta, hogy mindenki mosolyogni kezd
 547    4   |                  De már úgy jótállok róla, hogy ma sem látjuk a nádméztartót, -
 548    4   |                   régen el is felejtették, hogy kávét ittak, mire mi kivetődtünk
 549    4   |                azzal mentegettük magunkat, hogy nem volt benne vágott cukor.~ ~
 550    4   |               vágott cukor.~ ~Szerencsénk, hogy nem investigáltak tovább
 551    4   |                 dologban; mert igaz ugyan, hogy mikor bementünk, nem volt
 552    4   |                 volna meg.~ ~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak nem
 553    4   |                   átértem, elhízott azóta, hogy most karral is dolgot ad
 554    4   |                     Előre praenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja
 555    5   |             Erdélyországban; úgy látszott, hogy nagyon megszerette azt az
 556    5   |                 úgy szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden
 557    5   |                     Így történt egy ízben, hogy egy fullajtárja a szász
 558    5   |               kijózanodván, kérdezősködék: hogy merre menjen Fejérvárra,
 559    5   |                    szépen útbaigazították, hogy estefelé csakugyan eljutott
 560    5   |           tévesztett el egyebet, csak azt, hogy nyugot helyett délnek tartott.~ ~
 561    5   |               aztán megértve a városházán, hogy tíz mérfölddel van messzebb
 562    5   |              bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász választófejedelem
 563    5   |              föltevé zöld bársonysipkáját, hogy legyen mivel köszönnie az
 564    5   |                 jutottak arra a tudomásra: hogy egyik sem érti, amit a másik
 565    5   |                 Hogyne tudnék? Esztendeje, hogy itt őgyelgek.~ ~- No hát
 566    5   |                  És mivel tudvalévő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít,
 567    5   |                    nyelvre megtanít, tehát hogy annál jobban megértsék egymást,
 568    5   |                  én uram olyan erős ember, hogy egy malomkövet felvesz a
 569    5   |                     De azt mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja
 570    5   |                   meg tudja azt szorítani, hogy összevissza horpad, s kiömlik
 571    5   |                    öcsém - szólt a varga - hogy nyúlj ehhez a kupához, s
 572    5   |                ehhez a kupához, s ne várd, hogy az nyúljon tehozzád, mert
 573    5   |                  meg.~ ~A fullajtár látva, hogy a varga haragszik, még erősebben
 574    5   |                 mikor már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.~ ~-
 575    5   |                   úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül hanyatt dűlt.~ ~
 576    5   |                    tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja
 577    5   |                   a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, de
 578    5   |                   megveré, de elhallgatta, hogy miért? megmutogatta kék
 579    5   |                jövendőre tanulja meg kend: hogy ha inni akar, igyék a többi
 580    6   |                       Az ősz nem sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behúnyt
 581    6   |                    hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben
 582    6   |                  éjben s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné,
 583    6   |                  még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt megláthassa.
 584    6   |               sietni a város felé.~ ~Majd, hogy észrevette a temető dombjára
 585    6   |               nagyon iparkodott elrejteni, hogy senki meg ne lássa.~ ~Mindenki
 586    6   |             felelni akart. Akarta mondani, hogy fegyverét ott hagyta ellensége
 587    6   |                    Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj, vagy
 588    6   |                közt és el akarta titkolni, hogy zokog.~ ~Az ifjú még tétovázott,
 589    6   |                 még tétovázott, még várta, hogy valaki tán marasztani fogja.
 590    6   |           marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól hozzá, még
 591    6   |                rosszul esett neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt,
 592    6   |                   magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon
 593    6   |                    meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség elfoglalta a
 594    6   |                  szemeiből olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül
 595    6   |                máris szárnyakat viselne.~ ~Hogy átmentek a halottastermen,
 596    6   |                  Judit meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak, míg ő visszajő,
 597    6   |                Bizonyos akarok róla lenni, hogy a kísértet órájában bátran
 598    6   |                     erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki
 599    6   |                   vezérének lenni.~ ~Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~ ~
 600    6   |                  az életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők közt vagyok,
 601    6   |             pitvarokban, maguk sem tudták, hogy miért.~ ~ Predialó felől
 602    6   |                  harang kondulása jelenté, hogy nem szeretett vendégek jönnek.~ ~-
 603    6   |                 magára, senki sem mondaná, hogy nem magyar.~ ~De az öltözet
 604    6   |                 ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni, hogy
 605    6   |                hogy nem tud vele beszélni, hogy nem tudja megkérdeni tőle,
 606    6   |                 mennek, elmondanák otthon, hogy az eltávozott testvérek
 607    6   |                   emelt szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~ ~A vezető
 608    6   |                    évig hagyta élni Isten, hogy vezére, tanácslója legyen
 609    6   |             kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be akar jönni, elborzadva
 610    6   |                   elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket valaki megsirasson.
 611    6   |              hegyére, azt látszék mutatni, hogy békét, engesztelést hozott
 612    6   |                  érzett magában erőt arra, hogy a városba bemenjen, mint
 613    6   |                   a cserkesz arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja,
 614    6   |                    Félre fordította fejét, hogy az asszonyok ne lássák a
 615    7   |                  lehet, midőn megtanultam, hogy az életben több a fájdalom,
 616    7   |                   megvénültem; úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem
 617    7   |                gyötör, joga van elmondani, hogy megvénült.~ ~Nem az a legvénebb,
 618    7   |                   Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy
 619    7   |                    mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna
 620    7   |                örömöt hazudni, mert tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~
 621    7   |                   felé a szép mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~
 622    7   |     kórómaradványaikkal van tele, s bánja, hogy helyettök nem csicsókát
 623    7   |             látszott benne. Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele
 624    7   |                nyakamon nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna magamat az
 625    7   |                   úton, s ezt okosan tevé; hogy előttem futott és nem utánam.
 626    7   |                 alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat sem láttam,
 627    7   |               látok. Itt vevém csak észre, hogy jó helyre jöttem; fejemről
 628    7   |                   ezúttal úgy vevém észre, hogy módom lesz benne nyakig
 629    7   |                   lélek elszállt, anélkül, hogy valami ijesztő lett volna
 630    7   |                  bántó hatással volt reám, hogy szinte remegtem tőle; e
 631    7   |                sziklával úgy térden ütött, hogy szinte vele mentem. Az ütés
 632    7   |                   nyitva hagytam, azért-e, hogy szükség úgy hozván magával,
 633    7   |                   szabadon futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt be
 634    7   |               Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája
 635    7   |                 fogadta el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonítsa e szerencsét,
 636    7   |                 tulajdonítsa e szerencsét, hogy házánál tisztelhet; hagyott
 637    7   |             hagyott beszélni, de látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~
 638    7   |                  szöktem volna, de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy
 639    7   |                 hogy les, s ha észreveszi, hogy félek, utánamesik és megragad.~ ~
 640    7   |                   ott, s maig is csodálom, hogy e félóra alatt meg nem őszültem.
 641    7   |                 Minden percben azt hittem, hogy fel fog kelni az ember,
 642    7   |                 fojtá a lélegzetet. Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat
 643    7   |                 sem bírtam kikutatni, mint hogy valaha itt egy vad ember
 644    7   |               vette magát, és hová lett.~ ~Hogy ráakadtam e helyre, tapasztalám,
 645    7   |           ráakadtam e helyre, tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam,
 646    7   |              rabszolgája.~ ~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket
 647    7   |                   adtál te a természetnek, hogy mindent elvégy tőle?~ ~Királya
 648    7   |                  Kevélység démona! Hiszed, hogy e csillagos mindenség csupán
 649    7   |                  te gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem,
 650    7   |                 csak azért van megalkotva, hogy téged, kinek élete egy buborék
 651    7   |                 marok port, és gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal
 652    7   |               volna.~ ~A koldus ebet tart, hogy legyen kinek parancsolnia,
 653    7   |         megláncolva forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan tömeg el-elfogja
 654    7   |                  időkből, midőn megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van,
 655    7   |                   rangját, leszállt hozzá, hogy vele egyenlő legyen, megosztá
 656    7   |                   s éjt, napot átfáradott, hogy legyen vele mit megosztania. -
 657    7   |                    után, onnét is eljövök, hogy tied lehessek.~ ~Ezt mondta
 658    7   |             reszkettek ölemben.~ ~Érzette, hogy egykor...? Irgalmas Isten!~ ~
 659    7   |               feccsent, siettem az erdőbe, hogy azt a legelső patakban lemossam
 660    7   |          különbözik a többi vadállatoktól, hogy mindig részegen találni;
 661    7   |                 körül a nap. Még rájövünk, hogy el fogjuk ismerni, hogy
 662    7   |                    hogy el fogjuk ismerni, hogy minden lénynek van lelke
 663    7   |             kelyhét, szinte látszik rajta, hogy mosolyog vagy kacérkodik. -
 664    7   |                  kacérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a
 665    7   |                   azért nőtt ki a földből, hogy legyen mit leszakasztanod?
 666    7   |                 világoszöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van
 667    7   |                  virágok legpompásabbjain, hogy semmi haszonra nincsenek?
 668    7   |                  madarakkal beszélni, kár, hogy a mai tudósok nem görögök
 669    7   |                   is csak azért kiáltozák, hogy a jövő-menőket alamizsnavetésre
 670    7   |               Isten szent nevére esküdtek, hogy egymást szeretni fogják...~ ~
 671    7   |                   az egész világ fog égni, hogy fognak ezek jajgatni és
 672    7   |                 eszébe jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt
 673    7   |                  sírjából, s úgy találták, hogy méreggel végeztetett ki
 674    7   |                   a tengertől, mondá neki: hogy honn síró családja, apró
 675    7   |                    parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák, s kiveté
 676    7   |                       Másszor azt álmodám, hogy megöltem magamat.~ ~Megátkozám
 677    7   |               Megölelte a hulló csillagot, hogy vele együtt semmivé lehessen, -
 678    7   |                  Egykor pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~ ~Meg
 679    7   |                szegeket vertek körmei alá, hogy mondja velök együtt: nincsen
 680    7   |               Ekkor máglyára hurcolták őt, hogy megégessék, midőn az élő
 681    7   |                   földnek harcolt afölött, hogy melyiket illeti közülök
 682    7   |               éjnek éjén fölver álmaimból, hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat,
 683    7   |              rohanva futok el onnan ismét, hogy utol ne érjen... Saját arcom
 684    7   |            sóhajtást arcomra, oly hideget, hogy szívem megáll bele, vagy
 685    7   |                 mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik bele,
 686    7   |                  megborzadok, azt mondják, hogy ilyenkor a halál ugorja
 687    7   |                  gazdagok lehettek egykor! Hogy ragyogott rajtok arany és
 688    7   |                valaha e gondolatra rájött, hogy minden szenvedést emberi
 689    8   |              távozni, és szemeit behunyja, hogy ne lásson.~ ~Mi történik
 690    8   |                  intést s arcát eltakarta, hogy ne lássa azt.~ ~- Csónakba
 691    8   |            kormányost úgy találta oldalba, hogy a kerékhez tántorodott.~ ~-
 692    8   |            szörnyen megrettenve - mondtam, hogy ne jöjjünk a parthoz ily
 693    8   |                   láttam ártatlan arcodon, hogy nem a törvény keze volt
 694    8   |                    volna vissza, de lehet, hogy egy sem; te iszonyú helyre
 695    8   |                   nehogy a nép megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott
 696    8   |             szívevő, ki hat szűzet megölt, hogy szíveiket kitépje, s azt
 697    8   |            szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket megölné,
 698    8   |                     És te?~ ~- Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz
 699    8   |                    tanult, csak azt látta, hogy míg a nagy tolvaj karonfogva
 700    8   |                 ördög. Óh, ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
 701    8   |              szellem hangja susogja nekem, hogy még nincs ideje a meghalásnak,
 702    8   |                    mind azt mondják nekem, hogy még napok vannak hátra,
 703    8   |          végigfutott a homlokán; látszott, hogy eddig alvó eszmék ébrednek
 704    8   |        pokolszigeti jó ördög kezet fogtak, hogy egymást védni fogják!~ ~-
 705    8   |                    találtam őt rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett
 706    8   |                 puska volt vetve. Anélkül, hogy feléjök nézett volna, ismét
 707    8   |                   barátunk; vak szerencse, hogy ez eszelős helyett minket
 708    8   |                   volt e túlságos emberen, hogy a hölgynek semmiféle múlt
 709    8   |                    kiáltának mindketten, s hogy meggyőződhessenek a valóságról,
 710    8   |                   azon jó gondolatra jött, hogy mindazon fiait, kik neki
 711    8   |                  nagyon természetes tehát, hogy senki sem vonhatta őt kérdőre
 712    8   |                   sem biztosíthatta senki, hogy a jövő reggel Valparaisoban
 713    8   |                 hölgy iránt; elmondá neki, hogy szerencsétlensége nagy,
 714    8   |                     s a hölgy azt felelte, hogy kétfelé osztott teher kevesebb;
 715    8   |                   melyben kinyilatkoztatá, hogy a száműzött idegen sorsához
 716    8   |                    akar tőle megmenekülni, hogy majd a sydneyi főkormányzószéknél
 717    8   |       Nepean-szigetre; ott kitette, tudva, hogy onnét még vissza nem jött
 718    8   |                annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~ ~
 719    8   |                 ördög; egészen elfeledték, hogy a Nepean-sziget neve: pokolsziget.~ ~
 720    8   |                   szikla alatt, nyolc éve, hogy nem látott napvilágot. Ez
 721    8   |            felesége előtt, tudtára adandó, hogy férjét a menyasszonyajándékkal
 722    8   |                alatt; azon nyolc év alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult
 723    8   |           világosságra felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg
 724    8   |        hársvitorlákkal. Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor
 725    8   |                  után abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
 726    8   |                    a kormányzót tudósítsa, hogy a Nepean-szigeten méltatlanul
 727    8   |                  törvényszéket felkeresni, hogy ott barátjaiért panaszkodjék,
 728    8   |                   mennyi idő kellett arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül
 729    8   |               kormányos, inte a legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte
 730    8   |                kormányosnak fejrázva inte, hogy nem fog lőni.~ ~Géza közeledett.~ ~-
 731    8   |                    a kormányos szeme közé, hogy visszatántorodott az árbocig;
 732    8   |                 azon kegyet kérte magának, hogy Nepeanra eresszék, adván
 733    8   |                embereket vadászni s tudta, hogy a nepeani lelkekről senki
 734    8   |             annyira elszokott a beszédtől, hogy ritkaság volt tőle egyhuzamban
 735    8   |                     az pedig már jó ideje, hogy több szót nem tud, mint "
 736    8   |                  látja; de annyi bizonyos, hogy azóta senki vissza a pokolszigetről
 737    8   |       igazságtételt ezáltal zavarba hozni, hogy további életök folyamát
 738    8   |                ideírjam; elég azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan boldogok
 739    8   |                  viszontagságainak alapja, hogy honát jobban szerette, mint
 740    8   |               magát, jobban, mint nejét, s hogy az ily szeretetért mi szokott
 741    9   |           kereskedő ugyan komolyan állítá, hogy az általa elmondottak egy
 742    9   |             megtetszett, s ha észrevették, hogy valahol komolyabb készületek
 743    9   |                   szomszédok hozták hírül, hogy ott az afgánok jártak.~ ~
 744    9   |                     rendesen oly távolban, hogy lőni nem lehetett rájok.~ ~
 745    9   |              ereszténk előre, hírül hozák, hogy a Sepra túlsó partján nagy
 746    9   |              kísértve meg.~ ~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel legyőztük
 747    9   |             szokást csináltak volna abból, hogy kinézésök irtózatos legyen,
 748    9   |                    nyargaltak felénk, úgy, hogy csak fölemelt fejeik látszának
 749    9   |                 ezredévek után arra várna, hogy valaki folytassa. Az épülethez
 750    9   |                látható, mindez arra mutat, hogy itt valaha magasabb, erősebb,
 751    9   |                  az őrök egyike hírül adá, hogy a Saul-templom felől látja
 752    9   |              fiúnak ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget kergeté mind
 753    9   |                   egyike figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél
 754    9   |                   a szívemet, úgy látszik, hogy aligha el nem veszítém.~ ~
 755    9   |                   Mindez elég lehete arra, hogy egy fiatalember agyát fölgyújtsa;
 756    9   |                    állottam előtte. Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam
 757    9   |           segítendék magamon helyzetedben, hogy átöleltem volna, - szólt
 758    9   |                 föl minden vér agyam felé, hogy én, mint a gutaütött, lélegzetfogyottan
 759    9   |                 meg Davidson beszédéből, - hogy az a nyelv, amit ezek az
 760    9   |             nyelvöket ismerni, s nagy kár, hogy nem ismerem, - szólt közbe
 761    9   |               elharapva s kiköpve Smith. - Hogy majd ha egyet-egyet elfogunk
 762    9   |                 önöknél, utánanézhetnének, hogy igaz-e az, amit mondani
 763    9   |                   indultam hadba, anélkül, hogy egy kis, nonpareille betűkkel
 764    9   |               szentírása világosan mondja, hogy Saul király régi ismeretségben
 765    9   |            Ilyenkor arra biztatá az ördög, hogy azon dárdával, mit a király
 766    9   |             uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot hegyeken, országokon
 767    9   |              kergesse. Az ördög tudta jól, hogy ez ember lesz egykor az
 768    9   |              kétszer adta tanújelét annak, hogy megölhette volna a királyt,
 769    9   |                     biztatá, gyötré Sault, hogy építsen egy roppant templomot
 770    9   |                 nem mert hozzáfogni, félt, hogy az építők kitalálják titkát
 771    9   |                 Egy napon hírül vevé Saul, hogy ellenségei táborba gyülekeztek
 772    9   |                    tudom, hanem hallottam, hogy a ti szent könyveitek is
 773    9   |                   s álruhában: fölszólítá, hogy kérdezze meg a sírok lelkeit,
 774    9   |             esküvel és ígéretekkel rávevé, hogy idézze magára a jövendők
 775    9   |               kísérői rémülve vevék észre, hogy a király termetének kettős
 776    9   |                  reszketve kérte Asasielt, hogy szabadítsa meg a haláltól.~ ~"
 777    9   |                  ültesse a királyi székbe, hogy meg ne tudják, miszerint
 778    9   |            Előhivatá fiait, kérdezé tőlük, hogy látják-e azt a csillagot
 779    9   |               démonok ijedten vevék észre, hogy a király fő nélkül ül trónusában
 780    9   |               ráakadtak, s azt mondták rá, hogy "meteor".~ ~Izbózethet ez
 781    9   |                  megvan az a tulajdonsága, hogy akik a harcot túl nem élik,
 782    9   |                         Hát természetesen, hogy ott van, - felelé - egy
 783    9   |                     az mégis különös volt, hogy egy és ugyanazon csillagot
 784    9   |             másrészről azért támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot
 785    9   |                  majd ő meg fogja mondani, hogy kell-e azon helyen csillagnak
 786    9   |              vissza. A colonel azt mondta: hogy az Andromeda ködfoltjában
 787    9   |                 csúfolták az öreg malayet, hogy felsült az asztrológiával;
 788    9   |                   Míg társaink azt hitték, hogy tréfálunk, mi világosan
 789    9   |                   őrök azt mondták felőle, hogy félrement egy bokorba, ott
 790    9   |                  oly bizonyosnak tartotta, hogy ott vesz.~ ~- Ah uram, önnek
 791    9   |             odafutott orvosok azt mondták, hogy meghalt s félrevitették.~ ~-
 792    9   |                   egy másik tisztnek inte, hogy vegye át az afgánokhoz viendő
 793    9   |                    mert a csapat ahelyett, hogy ránk rohant volna, hirtelen
 794    9   |                   Csak akkor vettem észre, hogy a vér egészen ellepte ruhámat,
 795    9   |              üldözte, de jól emlékszem rá, hogy mind e zavart kép között
 796    9   |                kémek által meghozott hírt: hogy az afgánok a hozzájok küldött
 797    9   |             elveszett."~ ~Borzadva hallám, hogy én is az elveszettek közé
 798    9   |                  azt véltem még hallhatni, hogy másnapra általános támadás
 799    9   |             bágyadtság érezteté még velem, hogy meg vagyok sebesülve; a
 800    9   |                   Anyám nem hiába unszolt, hogy el ne hagyjam magamtól.~ ~-
 801    9   |                   Smith, kiről azt hittük, hogy a ló agyonzúzta, szinte
 802    9   |                   meg, másfelől azt látva, hogy a sátorok mind eltűntek
 803    9   |                    nekünk azt parancsolta, hogy innen meg ne mozduljunk,
 804    9   |                   jobbra-balra eltávozott, hogy még ne is gyaníthassuk az
 805    9   |                tegnap óta úgy elváltozott, hogy alig lehete ráismerni. Szemei
 806    9   |                  alig látszott észrevenni, hogy én is beteg vagyok.~ ~-
 807    9   |                pokoli kaland. Alig hiszem, hogy valaha kigyógyuljak belőle,
 808    9   |               gondolhatni többet, anélkül, hogy borzadás ne fussa át lelkemet.~ ~-
 809    9   |                 azon katonás határozattal, hogy akit benne fogok találni,
 810    9   |                   Csak akkor vettem észre, hogy a kunyhóból egy bejárás
 811    9   |              magamhoz szorítám oly erővel, hogy azt hivém meg kell halnia
 812    9   |                   voltam téve.~ ~- Mondám, hogy méreg! - kiálta az orvos
 813    9   |                  oly szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni.
 814    9   |                  tartozik annak a dámának, hogy megszabadítá.~ ~- Átkom
 815    9   |            szemhéjaimat, lassanként érzém, hogy tagjaim merevültsége feloldódik,
 816    9   |              könnyedén lecsukódnak, érzém, hogy testem visszakapja mozgását
 817    9   |              mozgását s azon gondolkoztam, hogy mint fogok rögtön felugrani,
 818    9   |                   volna, azt kelle hinnem, hogy egy évig aludtam, s álmodtam
 819    9   |                 dologban legcsodálatosabb: hogy ön is látta tegnap az Andromedában
 820    9   |              csakugyan azt kellene hinnem, hogy a többiek mind el fognak
 821    9   |                   senki sem merte ráfogni, hogy kicsoda. Odavezették hozzánk.
 822    9   |               dolgok.~ ~Mindnyájan kértük, hogy ismertessen meg ez eseményekkel.~ ~-
 823    9   |                 valami ruhát. Láthatjátok, hogy úgy vagyok felöltöztetve,
 824    9   |                 papnéja. Úgy veszem észre, hogy itt e hivatalt mind a nőnem
 825    9   |      megtiszteltetésben kelle részesülnöm, hogy az izzó bálvány karjai közé
 826    9   |                Snarkinsé, mikor kisült rá, hogy lopott... E percben zaj
 827    9   |             kivehetém, azon támadott vita, hogy elfogóim az utóbb jött némber
 828    9   |                áldozaton. Attól tartottam, hogy megfeleznek. De nem történt
 829    9   |                  bálványuknak, azt hítták, hogy tegyen igazságot, s hogy
 830    9   |                   hogy tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult a kedvökért,
 831    9   |                   fontaine vize oly forró, hogy amit belévetnek, rögtön
 832    9   |                magukat előtte. Kitaláltam, hogy a forrás ama másik bálvány,
 833    9   |        tetőtül-talpig letakart. Megvallom, hogy midőn sima bársony kezével
 834    9   |                tartóztathatám meg magamat, hogy az előmbe nyújtott kezet
 835    9   |                   Csak akkor vettem észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb.
 836    9   |           bedörzsölé, megfehéríté hajamat, hogy megmentse fejemet. Sebaj,
 837    9   |                 akarom; de bőrt nem tudom, hogy festenék magamra, ha abba
 838    9   |               előttem e történetet. Lehet, hogy mindez eseményt anélkül
 839    9   |             anélkül hozta össze a vakeset, hogy valami magasabb fátumnak
 840    9   |               bevezetést adni egy mesének, hogy az olvasó által azt könnyebben
 841    9   |                   kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről
 842   10   |            görögnek. Ha azt akarja szerző, hogy a munkája megjelenjen, írja
 843   10   |                Kálmán azonban nem engedte, hogy kimaradjak a képviselőházból.
 844   10   |                bizonyos, csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e? Mert tudod,
 845   10   |                    Azt hozzák föl ellened, hogy te egyszer minket, örményeket,
 846   10   |                    a revizió-ív.~ ~- Igaz, hogy egy novellámnak azt a címet
 847   10   |             novellámnak azt a címet adtam, hogy "Örmény és családja", de
 848   10   |                    rendben az következnék, hogy visszaállítsam ez összes
 849   10   |                    kalmár, akit nem tudni, hogy híttak?~ ~Azért élt pedig »
 850   10   |                    a különös szokása volt, hogy minden esztendőben más-más
 851   10   |                  azért nem lehetett tudni, hogy voltaképpen melyik az igazi
 852   10   |                  pénze volt, hanem persze, hogy utoljára minden hajója vagy
 853   10   |          hitelezőinek, kereskedőtársainak, hogy üssék őt agyon, vagy akasszák
 854   10   |                    szerencsétlent, nemcsak hogy agyon nem verték, sőt adtak
 855   10   |              melyet olyformán vett magára, hogy két lyukat vágott rajta,
 856   10   |                  ne kérdezte legyen senki, hogy mint szolgál egészsége?
 857   10   |              rögtön sírva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett, mennyi
 858   10   |              mennyi szerencsétlenség érte, hogy nincs annyi pénze, amennyivel
 859   10   |                  lábtyűjét kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené,
 860   10   |            elalkudott vele, megmagyarázva, hogy mennyibe kerül az, míg Egyiptomban
 861   10   |                  fáradságot vette magának, hogy nyomról-nyomra utána járva,
 862   10   |                   már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam azt a gézengúzt.~ ~-
 863   10   |             semmirevaló?~ ~- No meg engem, hogy akasztanák fel a neve napján.~ ~-
 864   10   |                     ezustot, bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok,
 865   10   |                 keresik nagy bolond módra, hogy sütnék meg, ahol megkaphatják,
 866   10   |                 földre.~ ~A kupec átlátta, hogy becsületes emberrel van
 867   10   |                 szemekkel zokogván: hiszen hogy engem koldussá tett, azt
 868   10   |                     meg az atyjának is, de hogy több ily becsületes embert
 869   10   |        esszenciásbul. Ne ez a poflé előre, hogy ne igyál belőle.~ ~A borért
 870   10   |     Hódmezővásárhelyre, s otthon elmondja, hogy milyen derék, becsületes
 871   10   |                 Tőle magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak? mert ő sohasem
 872   10   |             magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak? mert ő sohasem tudott
 873   10   |                    megkérdezte a fuvarost: hogy is hínak tigodet?~ ~- Tóth
 874   10   |                   bakternek, sem kákasnak, hogy engemet felkukurikáluj!~ ~
 875   10   |                     mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor
 876   10   |                    beszéd abból állott is, hogy a hátához vágtak valamit.~ ~
 877   10   |                    filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul hozz? ugorj
 878   10   |          veszedelme volt.~ ~Ha azt mondta, hogy Amerikából, a kalmár véghetetlenül
 879   10   |                 tudnillik korom és csatak, hogy idegen emberek akárhányszor
 880   10   |                 mire ő azt szokta felelni, hogy itthon, ha ellenkezőleg
 881   10   |                  ha ellenkezőleg megsejté, hogy valaki iránta a tiszteletnek
 882   10   |                    akkor meg lármát ütött, hogy a Birbuc őtet meg akarta
 883   10   |                   s denunciálta a segédet, hogy nem dolgozik. Egyik deláció
 884   10   |                       A Birbuc azt mondta, hogy elmegy a háztól.~ ~- A Birbuc
 885   10   |                gorombáskodott, azt mondta, hogy elmenj te leány.~ ~E delációk
 886   10   |              köhinthetett, nem ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna
 887   10   |               előtt annak bebizonyítására, hogy a kasszát nem lopta meg,
 888   10   |               hitelesen kellett igazolnia, hogy hol kapta, kitől kapta,
 889   10   |                  abból is gyanítani lehet, hogy míg a kisebbik leány díszneve »
 890   10   |             kétségbe ejté. Ha tudta volna, hogy ez milyen széppé teszi.
 891   10   |                  széppé teszi. Úgy hiszem, hogy Birbuc diák későbben aligha
 892   10   |                     Nem mer senki elvenni, hogy így megnőttél. Nyakámon
 893   10   |                    midőn Olivia észrevevé, hogy atyja egy percre kifordult
 894   10   |            hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc nincs a helyén, se
 895   10   |                   boltot s megparancsolta, hogy senki ki ne merje azt nyitni
 896   10   |                azonban abbahagyott, látva, hogy nem nyílik.~ ~- Hadd várjun, -
 897   10   |               levőnek azonban úgy látszék, hogy tetszett az időtöltés, s
 898   10   |                  nem hitt kevesebbet, mint hogy Birbuc leitta magát valahol,
 899   10   |   akasztófárahuznyi! Kirj szipen mindjárt, hogy ne haragudjak.~ ~A kérelem
 900   10   |                    kérelem kicsinybe múlt, hogy le nem törte a kilincset,
 901   10   |                  ügyesen mutatta be magát, hogy három lépéssel mind a három
 902   10   |                    a fejihez vágom. Tudja, hogy nem ilyen »kík cérna« kell
 903   10   |                  Csoéto? Kutya?~ ~- Ejnye, hogy nem tud kee magyarul, nem
 904   10   |                    bezárta utána az ajtót, hogy akarva sem tudta többet
 905   10   |                kinyitni.~ ~Annyi bizonyos, hogy Birbuc diáknak ezúttal alkalma
 906   10   |                 annyi esze nem lett volna, hogy amint az első zörgetésre
 907   10   |                    emez pedig azt kívánta, hogy csak sátoros ünnepeken viselje,
 908   10   |             fegyverre került a dolog, azaz hogy rőfre és seprűnyélre, melyből
 909   10   |                     amiből az következett, hogy őt verték meg mind a ketten,
 910   10   |              kuporodva azt akarta mutatni, hogy nem sír, előjött az »arányus
 911   10   |                azonban, akik azt gyaníták, hogy a leány a legszolgaibb munkákat
 912   10   |                  oly szegényesen járatják, hogy nem mer idegenek szemei
 913   10   |                   személy lőn előtte, mint hogy észrevehette volna, ha valamit
 914   10   |                  Gerguc alig jutott hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa
 915   10   |                 titkolózással, azt ígérve, hogy valamit mutat neki, csak
 916   10   |                 foghatva azon merészséget, hogy Birbuc diák mutathasson
 917   10   |                   ami érdemes legyen arra, hogy ő megnézze.~ ~De Birbuc
 918   10   |                     s meghagyta Birbucnak, hogy akárkivel beszél, mindeniknek
 919   10   |                    mindeniknek azt mondja, hogy semmit sem tud.~ ~Maga pedig
 920   10   |                    kerítés mellé, rávárva, hogy megcsípje a hivatlan látogatót.~ ~
 921   10   |                   szabad ide menni?~ ~- De hogy szabadna? Mit akarsz itten?~ ~-
 922   10   |              akartam menni, azt gondoltam, hogy Durchhaus.~ ~- Az én házam
 923   10   |             találta azt vinni a szemeihez, hogy az orra betörött miatta,
 924   10   |                    maradva a sárban fekve, hogy lássák mi történt vele,
 925   10   |                  ugyan gyanakodni sem tud, hogy ki lehetett az?~ ~Mincucka
 926   10   |               mondom meg.~ ~- Paráncsulum, hogy megmund! - kiáltá a kalmár.~ ~-
 927   10   |                   kérem.~ ~- Ha elfogadod, hogy nem szólsz neki egy szót
 928   10   |                  Az el nem tudta gondolni, hogy hová álljon, és miért álljon?~ ~
 929   10   |                 szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?~ ~Eszébe jutott,
 930   10   |                   vágyun?~ ~Eszébe jutott, hogy hátha valami nevezetes ember
 931   10   |                   a háztul. Soha ne mondd, hogy az én leányom voltál, Libucka.~ ~
 932   10   |                    tehetek. Minek mondtad, hogy a Libucka volt? Hát mit
 933   10   |                 úgy kivesztek apródonkint, hogy utoljára csak egy kompatriótája
 934   10   |                Gerguc gazda sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több
 935   10   |              másodmagával az üres boltban, hogy magát sem találta benne.~ ~
 936   10   |                 erőhöz jönni. Végre látva, hogy a baj nagyobbodik, megtért
 937   10   |       megfűszerezve.~ ~Ettől természetesen hogy rögtön megütötte félig a
 938   10   |                 Birbucnak volt annyi esze, hogy elfusson egy borbély után,
 939   10   |                  borbély azonban megértve, hogy Gerguchoz hívják, célszerűnek
 940   10   |                    volna tíz garas. Tudom, hogy attál neki tizenkettőt.~ ~
 941   10   |             tizenkettőt.~ ~A borbély inté, hogy ne lármázzon, jobb lesz,
 942   10   |                  által figyelmeztetve lőn, hogy készüljön ama mennyei hitelező
 943   10   |                   ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny vagytok; én
 944   10   |                  ez ünnepély tiszteletére, hogy ez alkalommal pirosra nem
 945   10   |                rajta.~ ~A népség megtudva, hogy viaszgyertyákat fognak osztani
 946   10   |               amúgy.~ ~- Mit gondol, mama? Hogy mehetnék én egy fakó koporsó
 947   10   |                miután meggyőződtek felőle, hogy a kiállítási pompa rangjokhoz
 948   10   |                gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza vele
 949   10   |             sziveknek.~ ~- Megmondom neki, hogy menjen innen.~ ~- Dehogy
 950   10   |                   Dehogy azt. Mondja neki, hogy jöjjön ide, hadd adok neki
 951   10   |                   azon meggyőződésben élt, hogy Olivia a szebbik a megboldogult
 952   10   |             vigasztaló szomszédasszonynak, hogy ez a gazember, akiért most
 953   10   |                     Amiből az következett, hogy mire a temetőben ismét összegyűlt
 954   10   |                erőt vett rajta a fájdalom, hogy Fügefi úr le sem tehette
 955   10   |               jöttem, csupán azért jöttem, hogy önnek, hogy kegyednek, hogy
 956   10   |                  azért jöttem, hogy önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak
 957   10   |                hogy önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak kijelentsem,
 958   10   |                    nagysádnak kijelentsem, hogy az én szívem meg van hidegülve
 959   10   |               kiről az hivém, óh balga én! hogy égi szárnyalása közt még
 960   10   |               fogsz e sírhoz rohanni majd, hogy e virágot letépd halotti
 961   10   |            hallgass, vagy úgy megcibállak, hogy soha se láttál olyat! -
 962   10   |              hallható; hát nem megmondtam, hogy elveszlek?~ ~- Jaj, maga
 963   10   |                  ne is hitesse el magával, hogy ez valami szerencse volna
 964   10   |               magát kisegítettem a bajból, hogy a szabóját nem fizethette
 965   10   |                    miattad!~ ~- Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?~ ~-
 966   10   |                   kávéházban, pedig tudod, hogy én elmondhatok, ki vagy
 967   10   |                 azokat a föld öt részeire, hogy haljon meg ember és barom.
 968   10   |                vérével a pusztaságos égbe, hogy elveszett a mindenség az
 969   10   |                    mégis megsejté Borbála, hogy Minervának nincsenek látogatói
 970   10   |                    te babilóniai királyné, hogy ilyen bolond vagy? ha a
 971   10   |         megboldogult édesapád látna téged, hogy mondaná: jaj te leány, mit
 972   10   |           ablakokkal, mennyi fa kell arra, hogy ez befűljön! Minek neked
 973   10   |                   kuktától megtudakozandó, hogy megjött-e már Fügefi gróf?~ ~-
 974   10   |          pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró Juinszky-féle
 975   10   |           cselekedni most?~ ~- Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött az
 976   10   |                   boldog kinézése mutatja, hogy Isten áldása bőven volt
 977   10   |                  általános meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul rosszat,
 978   10   |                 alak a fiúkkal perlekedni, hogy menjenek be a szobába. Ez
 979   10   |                   Borbála asszony, persze, hogy szavainak nincs foganatja.
 980   10   |                       Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál boldogabb
 981   10   |          föltalálni.~ ~Senki sem gyanítja, hogy a világkerülő lény, kinek
 982   11   |                    a nap is.~ ~Igaz ugyan, hogy illendőbb volna ehelyett,
 983   11   |                  illendőbb volna ehelyett, hogy azon földről beszélek, mely
 984   11   |                     egy nőbe költözött át, hogy azt minden élőkön túlemelje.~ ~
 985   11   |                  őket királyoknak hivatni, hogy magát királyok királyának
 986   11   |                   Eufrátba! Fejedelem-e ő, hogy nekem ajándékot mer küldeni?
 987   11   |                   övé. Mondjátok meg neki, hogy ha kegyelmet akar találni
 988   11   |                felé; jer, mutasd meg neki, hogy itt minden porszem szabad,
 989   11   |            forgatták, el kellett ismernie, hogy azon fegyverek jók fognak
 990   11   |          arany-sisakja alá, mi arra mutat, hogy a női piperével keveset
 991   11   |                   oldalán azt gyaníttatja, hogy a vállig meztelen, gömbölyű
 992   11   |                    emeltem a hódító ellen, hogy fejemet ne hajtsam meg előtte.
 993   11   |                  fölemelém kormánybotomat, hogy országom idegen ellenségtől
 994   11   |                    férfi lehajlék lováról, hogy Zenóbia palástja szegélyét
 995   11   |                       Mit mondál?~ ~- Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem
 996   11   |                  nem egyszer volt rá eset, hogy a perzsa hadsereg, midőn
 997   11   |                    után, s nem vevé észre, hogy amit kezébe ragadott, az
 998   11   |                    ütött és megmenekült.~ ~Hogy neki kellett örülnie a megmenekvésen,
 999   11   |                   örülnie a megmenekvésen, hogy szemeivel kelle látnia,
1000   11   |               dicsőség.~ ~Néhány év múlva, hogy Valerián császárral elbukott