Rész

 1    6|         túli földön, - a Kaukázus vad bércei mögött, - az elvált
 2    6|          a nagy zaj, hallatszék a vad, rikácsoló ének onnan fölül:~ ~
 3    7|      lélek hangja; - ha érzeném a vad erdők lélekemelő illatát,
 4    7|         hol végződik, mentem vele vad szirtmosásokon, lapályos
 5    7|          mint hogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől nem
 6    7|            merre ment; ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása,
 7    7|        ismét a földre hullok...~ ~Vad, gyötrő sejtelem, mit látogatsz
 8    8|      nevei, miket érteni irtózat! Vad férfiak mind, kik mindnyájan
 9    8|   mosollyal tette gyöngéd kezét a vad férfi ideges karjára s szólt:~ ~-
10    8|      akarta rajta emelni, rivalgó vad ordítással felszökött fektéből
11    8|          kését, képe elvörösült s vad bosszúval rohant a fegyvertelen
12    9|        közé, Hindukus és Himalája vad bércei tán újabb századokra
13    9|       elnézni nem lehetett. Míg a vad szomszédok csak a falvak
14    9|      láttunk néha előttünk egyes, vad kinézésű lovagokat, nagy,
15    9| körös-körül az erdőből töméntelen vad, sátán alakú nép rohant
16    9|         éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt, mintha
17    9|         beszélve hozzánk azokat a vad, ijesztő szavakat, amik
18    9|          szót szólt hozzám azon a vad, idegen nyelven, amit az
19    9|        mely név alatt tisztelik a vad népek a földalatti istent.~ ~
20    9|         Fekete, szökdellő alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó
21    9|      szaggatott tételekben valami vad hangzatú verseket mondott,
22    9|        míg végre a nő hajfürtömet vad sikoltással veté a vízbe,
23   11|        egyszerre megnépesülnek. A vad homokpuszták, miken azelőtt
24   11|           az ismeretlen helységek vad, bőrrel övedzett harcosokat
25   11|        egy férfi lovagolt, izmos, vad tekintetű alak, ki Herode
26   11|           biztos kézzel irányzá a vad felé, Maeon hirtelen elébb
27   11|         legelső elefánt, melyet a vad megtámadott, egy irtóztató
28   11|       eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve feküdt, s amint
29   11|         hirtelen elordítá magát a vad, s bőszülten rohant ki a
30   11|         hallék s a földre hullott vad nem ugrott fel többet, ott
31   11|       akadt, s egyenkint estek el vad viadal közben, anélkül,
32   11|  közellenség ellen, fanatizálva a vad szaracén fajokat.~ ~Európa
33   11|       lovagokat nyergeikből, ezek vad futamodással rohantak a
34   11|         harcosok szívét egyszerre vad ijedtség állta el, midőn
35   11|        Erre megnyílnak a kapuk, s vad ordítással rohan a hátráló
36   11|     szembeállnak az üldözőkkel, a vad csatalárma, fegyverzörej
37   11|    harcnak. Összefogatott kétszáz vad bikát a palmírai legelőkről,
38   11| nyilaikkal e bőszült vadakat, mik vad bömböléssel nyargaltak alá
39   12|         úgy összhangzanak szemeik vad villanásival.~ ~Utánok jött
40   13|       vidék volt Schythia határa. Vad erdők látszottak mindenütt