Rész

 1    1|         neki, mintha valami nagy, sötét foltot látna lassan a város
 2    1|        nagy embercsoport, melynek sötét tömegéből kaszák és kopják
 3    4|     szobára emlékszem, arra a kis sötét szobára, a nagy fehér kemencével;
 4    6|           kérdé az aggastyán.~ ~- Sötét van, nem látom az írást.~ ~-
 5    6|           oly jól illik az a kis, sötét bajusz. Ha dolmányt venne
 6    7|           nincsen semmi joga azon sötét archoz, melyet visel, semmi
 7    7|    természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra
 8    7|      kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat
 9    7|  feljegyezni. ~ ~ I.~ ~Fehér arc, sötét szív.~ ~Milyen fehér az
10    7|        volna a neve!~ ~Fehér arc, sötét szív.~ ~S te lész-e az,
11    7|           melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van megalkotva,
12    7|        tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt egykor, olyan,
13    7|     meghalni?~ ~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét lehunyja
14    7|    méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná
15    7|           és szarvasmarhákról. Jó sötét helyre vették magukat, alkalmasb
16    7|         Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek kísérték, vakító
17    8|          sirály alakja lebegett a sötét világú tengeren.~ ~A halavány
18    8|        összenőtt bataták ágaitól: sötét volt. Amint itt hallgatva
19    9|       alakok vickándozó lovaikon, sötét arcaik homályából, melyek
20    9|            szökdellő alakok, vad, sötét arcokkal, s villogó nyugtalan
21    9|            Egyet sem látok. Az ég sötét." ~ ~"Úgy meg fogsz halni", -
22    9|           nevében parancsolának a sötét szolgalegények fölött, kik
23    9|    iszonyú fényt vetve a különben sötét terem alakjára. Száján és
24   10|       látogatót.~ ~Az éjszaka oly sötét volt, amilyen csak lehetett
25   10|          majdan sírni fogsz, ha a sötét bú fátyolát sorsod egére
26   11|          anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe? vadállatokkal nem
27   11|         mert rám néz. Érzem, hogy sötét fekete szemei rajtam függnek,
28   11|    gyümölcs van egyszerre; komoly sötét berkek fügefabokrokból,
29   11|          megégett.~ ~Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá
30   11| félelmesen.~ ~Maeont elővezették; sötét képpel, szótlanul állt meg
31   11|       felé, szétszórt hajfürtei a sötét éjben is feketék voltak,
32   11|       hattyu-karcsú obeliszkok, a sötét mirtuszberkek közepéről
33   11|   sokszínű paloták eltünnek, el a sötét pálmaerdő és a magas falak.
34   12|       csak az Aja Szófia mutatott sötét, élettelen képet óriási
35   12|       ekkor balra fordulva, hol a sötét épület állott, inte a tömlöctartóknak,
36   13|      lábaikkal, epedő, hosszúkás, sötét szemeikkel, halvány arcaikkal,
37   13|         őket, a láthatáron, amint sötét felhőként odább húzódtak