Rész

 1    1|  Trajtzigfritzig!", a másik pedig ily regényesen hangzott: "Bórembukk!"~ ~
 2    1|      neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző gondolatokat tápláltok
 3    1|       elesni, ha futni akarnak.~ ~Ily ármádiának volt vezére Trajtzigfritzig;
 4    2|       szolgált, le is festette őt ily katonás viseletben; az is
 5    2|      túlharsogták. És Lajos ráért ily pillanatban letépett érdemrendét
 6    2|        együtt bukfencet vetettem. Ily vakmerőségre csak francia
 7    3|        lakhatást megengedni, mert ily kutyabőrpusztító népnek
 8    3|         keresztre feszíttetett, s ily situációban sokáig mutogatta
 9    3|         mikor benn volt az ellen, ily okoskodást kellett terjeszteni
10    3|       csakugyan rosszéletű ember. Ily módon aztán a magyar litteraturának
11    4|          mondám, örvendezve, hogy ily könnyen megszabadulok.~ ~
12    7|        fényt vetve a világra. Óh, ily távol emberi szívektől,
13    7|        emberi szívektől, az éghez ily közel, mily magas sejtések
14    7|          újra virágzásba hozza.~ ~Ily lélekállapotban olykor naphosszant
15    7|          a barna vízikígyó.~ ~Egy ily bolyongásom alkalmával a
16    7|     szemeimnek hinni; e helyen, - ily elhagyatva; ki lakhatik
17    7|    halálban keserű.~ ~A férfi, ki ily őrülten szeretett, én voltam.~ ~
18    7|          az ember emlékei fölé is ily köd vonulni?~ ~VIII.~ ~Futottam
19    8|         hogy ne jöjjünk a parthoz ily közel!~ ~De a hajósnak csak
20    8|        benne az örök jónak, midőn ily boldog emberekre lenézhetett. -
21    8|    csontjaikat is az országból!~ ~Ily kitüntetésben osztozott
22    8|     kerubok vagy mik őrködének.~ ~Ily kéjutazásai egyikében, midőn
23    8|     jobban, mint nejét, s hogy az ily szeretetért mi szokott lenni
24    9|         kárt tettek az országnak. Ily helyzetben nem volt mit
25    9|          és lovat ott temetnek.~ ~Ily jelenetnek mindjárt a legelső
26    9|         figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél könnyen
27   10|      taksálva volt huszonöttel.~ ~Ily címmel jelent meg az alábbi
28   10|      megtörtént.~ ~Szegény ember! ily kifordított szerencse után
29   10|           keresztülköté derékban. Ily alakban ismerték őt legutóbbi
30   10|         atyjának is, de hogy több ily becsületes embert is koldussá
31   10|     érzelmeket, melyek a fájdalom ily magasztos pillanataiban
32   10|     keletkeznek a szivek mélyén s ily ünnepélyes tények megragadó
33   10|       mondja ezt nekem? Kegyed üt ily hideg tőröket lázongó szivemnek
34   11|     páncélkemény bőre, mintha nem ily karcsú termetre volna szabva,
35   11|       jajgatást?~ ~- Ki tudná ezt ily távolról kivenni?~ ~- Én
36   12|           Annak, kit magad tettél ily hatalmassá.~ ~- Nem értelek, -
37   13| kinyargalt hadserege elé, melyhez ily beszédet tartott:~ ~- Napsugárból