Rész

 1    1|       rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~-
 2    4|       elé, jön-e már?~ ~S ismét egyedül maradtam.~ ~Debora asszony
 3    6|        tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek, egyedül cselekszem,
 4    6|       mondanám, egyedül megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok
 5    6|     megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek benneteket.
 6    6|         a városból a gazdátlan, egyedül maradt házőrzőebek sejtő
 7    7|         fej! és e sok fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz
 8    7|         a másikba, mint utolsó, egyedül maradott lakója a földnek,
 9    7|        mintha repülnék. Rohanok egyedül határtalan síkon, sötétlő
10    8|    Szegény bátyám! - sóhajta az egyedül maradt legény, mindkét evezőt
11    8|       hölgy a gyermekded arccal egyedül maradt az ismeretlen partokon.~ ~
12    9|         leányt.~ ~- Áh, áh!~ ~- Egyedül volt, soha csodásabb alak
13    9|      kunyhóban találtam magamat egyedül és sehol sem lelém a nyílást,
14   10|  pirosra nem festette ki magát, egyedül fehérre, s a gyászruhát
15   10|        liliom, mely a sírhalmon egyedül nyílik, halavány nefelejtse
16   10| borongós lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet Palmirájának
17   10|     miután Minerva sohasem volt egyedül.~ ~Egyszer végtére mégis
18   11|       bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán a bozótnak.~ ~
19   11|         kedv nem még. A férfiak egyedül maradtak asztalaiknál, mialatt
20   11|    csapott le. Az ordítás közül egyedül Maeon mennydörgő hangja
21   11|          s örömeit keresni; hol egyedül lakott még igazság a földön;
22   11|       még igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt fővel a nép
23   11|       királya trónja előtt; hol egyedül volt még megjutalmazva az
24   11|    vagyunk urai e földnek; urai egyedül az istenek, kik országokat
25   11|     megszabadítsa. A propraetor egyedül érkezett meg Rómába, elmondva,
26   11|    nehéz, kétélű kard, páncélul egyedül a mellet védő lorica.~ ~
27   11|  hadnagyai, s keleti szokáskint egyedül állva ki a had közötti síkra,
28   11| csapkodva szeges buzogányával s egyedül küzdve tömegek ellen, hosszú
29   11|   sisakján. Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenég körül özönlé;
30   11|        ismét összeszedte magát, egyedül azon csoportot látszott
31   11|  sashordozó marad fenn, s midőn egyedül látja magát, a sassal együtt
32   11| fogságában is királyné. - Téged egyedül ismerlek el legyőzőmnek.~ ~- ~ ~
33   11|       összeomlanak e falak, nem egyedül minket temetnek el.~ ~A
34   12|   intésével visszatéríté őket: "egyedül Ibrahimot illeti annak felnyitása" -
35   13|    rokonát lenyakaztatá, míglen egyedül állott a trónon.~ ~Ekkor
36   13|       egész földnek örököse, az egyedül győzhetetlen úr: - s ez
37   13|       messze maradtak mögöttük, egyedül a császár s válogatott kísérete