Rész

 1    4|              kedves Sonkolyi Gergely urambátyám mokány egy ember volt.~ ~
 2    4|              kedves Sonkolyi Gergely urambátyám, egy jókora vargabetűt kell
 3    4|  szomszédságában lakott az én kedves urambátyám, Sonkolyi Gergely. - Isten
 4    4|              előttem látnám szomszéd urambátyám udvarát.~ ~A kilenc agár
 5    4|        strázsált a pitvarajtóban, ha urambátyám vadászni nem volt, s gazdagítá
 6    4|         lakott az én kedves szomszéd urambátyám, nemzetes és vitézlett Sonkolyi
 7    4|      faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám kuruc ember, aki bizonyos
 8    4|              éppen akkor disputáltak urambátyám agarai egy házaló zsidóval,
 9    4|             kértek volna passzust, s urambátyám kutyáját megütni főbenjáró
10    4|            óta nem féltem a szomszéd urambátyám agaraitól, tudva azt, hogy
11    4|        tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg szokott jőni), s kifelé
12    4|             vitézlő Sonkolyi Gergely urambátyám állt előttem, testestül-lelkestül
13    4|                   Hát öcsém, - kérdé urambátyám, nagyot pödörve kacskaringós
14    4|         hazudni?)~ ~- Nem én, kedves urambátyám, - felelém - nem járok én
15    4|       városba?~ ~- De öcsém, - szólt urambátyám, elmozdítván karomnál fogva
16    4|             könnyen megszabadulok.~ ~Urambátyám pedig, még egyszer rábízva
17    4|                    Lőn azonban, hogy urambátyám egyszer hosszabb időre elutazék,
18    4|           Ujujú! ez az én tekintetes urambátyám! - ordíték, mint akinek
19    4|        Eközben rémülten hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál fogva
20    4|          azon percben történt, midőn urambátyám kilépett az ajtón.~ ~- Szaladj! -
21    4|         magamhoz.~ ~Már az én kedves urambátyám éppen nekihuzakodott, hogy
22    4| mindkettőnknek.~ ~Tehát az én kedves urambátyám imádkozott.~ ~Tőle eszerint
23    4|        gonosztól! - ordítá felszökve urambátyám, midőn a sötétben elkezde
24    4|            Ne nyughatatlankodjék már urambátyám - mondám neki -, hiszen
25    4|          haragos milliomrivalta!~ ~- Urambátyám! lassabban! csak az elébb
26    4|              a nyílást.~ ~- De pedig urambátyám, ne kiabáljon annyit - csillapítám -
27    4|                kezdé egyszer eközben urambátyám, kisujjával letömködve a
28    4|            házamnál, hallod?~ ~- Már urambátyám, akár inde, akár unde, hova
29    4|    mérföldnyire vagy is tőle.~ ~- De urambátyám, nem úgy verik a cigányt:
30    4|       Kandidátus koplaló - fejezé be urambátyám -; jobb lett volna öcsém,
31    4|        Esztikéről.~ ~- Nem bánom én, urambátyám, ha alispánnak megtesznek
32    4|              szépen ölembe fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan
33    4|             messziről a nyomunkra.~ ~Urambátyám két béresének jutott a szerencse,
34    4|         siralomnak völgyéből, kiknek urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy
35    4|                Tisztújítás utáni nap urambátyám nagy ozsonnát rendezett
36    4|       mennyegzőre! - Ezzel fejezé be urambátyám a kézfogót.~ ~*~ ~Azonban