Rész

 1    1|          szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett, hogy őket látogatják,
 2    1|         labanc?~ ~Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is elpusztított
 3    1|            mint azoknak neveit, akik emberek agyonverésében tüntették
 4    2|            gyorsaké a futás. Kicsiny emberek között lakik a boldogság.
 5    2|           szép világ? abban hányféle emberek laknak, egyik sem olyan,
 6    2|        macskakarmolást, amit a tudós emberek egymás között írásnak neveznek,
 7    2|           Tapasztaltam már sokat. Az emberek mindenre képesek.~ ~- De
 8    2|         képesek.~ ~- De nem a magyar emberek! Aztán itt egy tálból mártunk
 9    2|           keresztje alatt.~ ~E ritka emberek közé tartozott Lajos. Egy
10    6|               a szél és a láng.~ ~Az emberek elfutottak onnan. Csak két
11    7|           magadat, megérdemelted. Ha emberek üldöznek, ha Isten karja
12    7|               bűnhődni fogok, de nem emberek kezétől. Az örök igazság
13    7|            is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét megvetem.~ ~ IX.~ ~
14    7|   templomajtó előtt kicsukva rongyos emberek ültek. Piszkos öltönyük
15    7|             fölállítva, e kunyhókban emberek laktak, mely emberek a hozzájok
16    7|      kunyhókban emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó hajótöröttet -
17    8|               sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba fúrva
18    8|             nagy urak voltak szegény emberek filléreiből, s kik miatt
19    8|         világból poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög barátom,
20    8|              téged szabadítaniok, ha emberek, bárha Quarrelson emberei
21    9|             fognak látni benne, minő emberek között szokott előfordulni.~ ~
22    9|           rendkívüli volt, mintha az emberek nemzeti szokást csináltak
23    9|             az a nyelv, amit ezek az emberek beszélnek, alig hasonlít
24    9|             ott örömest járhatnak az emberek templomba, - monda az orvos.~ ~-
25   10|          napig élt az úton; a gonosz emberek Pesten a nagy tolongásban
26   10|         korom és csatak, hogy idegen emberek akárhányszor kérdezték tőle,
27   10|            koporsó után, amit gyalog emberek visznek? minden fáklya,
28   10|         homlokára ütve az ifju. - Ti emberek, te összes emberiség! Hát
29   10|             elveszett a mindenség az emberek bűnei miatt, s ti fellegek
30   10|            képű és éppen nem elegáns emberek között, kik kocogtatás nélkül
31   10| rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei elől: a boldog, az
32   11|          mellett ott ül a bakó!~ ~Az emberek tétovázva tekintének egymás
33   11|              visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre felvidámult.
34   11|         csöndesen ügetnek tovább, az emberek szomorúan fordítják félre
35   12|            pusztító haragjának.~ ~Az emberek elbújtak házaikba, a Besestán
36   13|      közepére, ügyesen tépdesi ki az emberek állaiból a szőrt; a házak