Rész

1001   11   |               összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született barbárnak.
1002   11   |                   csak azt sajnálta benne, hogy nem fog több menyhal-ikrát
1003   11   |                onnan, s vállvonva kérdezé, hogy mit veszt Róma azzal, ha
1004   11   |           kicsalatni, ha Zenóbia megigéré, hogy mellette fog maradni.~ ~
1005   11   |         játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az halállal játszott, ki
1006   11   |               alatt, hallgassuk, a madarak hogy énekelnek? Nézzük a vízben
1007   11   |         odatekinteni, mert rám néz. Érzem, hogy sötét fekete szemei rajtam
1008   11   |                  rajtam függnek, kérd meg, hogy maradjon el tőlünk, én szeretem
1009   11   |              szégyen pirulása az, vigyázz, hogy a haragé ne legyen!~ ~-
1010   11   |                 neked mi érdemed van arra, hogy szerettessél?~ ~- Tudod
1011   11   |                mondani, de te látni fogod, hogy engem összetörni senki keze
1012   11   |                   hordtál fel ennyi vadat, hogy mire társaid a többit elejtik,
1013   11   |                    valami. Attól ne tarts, hogy üres szavaidért megbüntessen
1014   11   |                     ha csak úgy nem jársz, hogy kézíj-húrral hátadra nem
1015   11   |                dühössé tenni szégyenemben, hogy azt a hírt vedd, miként
1016   11   |              agyarát, a mérgeskígyó fejét, hogy azokat lábaidhoz rakva elmondhassam:
1017   11   |                   ülő rabszolgának, kérve, hogy eressze le felajzott idegét,
1018   11   |      nyugvóhelyéről fölébredett, megnézni, hogy mi baj. Deli termete alig
1019   11   |                    nem arra levén alkotva, hogy lásson velök, nem veszi
1020   11   |            köszörülni rajta, meg-megállva, hogy egy rikoltó, recsegő üvöltésnek
1021   11   |            megbőszíté a vadászok paripáit, hogy lovagjaik alig maradhattak
1022   11   |                   Éppen e tetted volt oka, hogy az első találkozásnál el
1023   11   |            bocsátani mint király, kellene, hogy megbüntesselek szelességedért
1024   11   |               beszélsz velem, mikor tudod, hogy büntetésed nekem fájna jobban,
1025   11   |                parancsot adott búvárainak, hogy a víz alatt a kivetett horogra
1026   11   |                   gyöngédség kellett arra, hogy e férfias munkához edzett
1027   11   |                valami baja eshetik; lehet, hogy kardja eltörik a viadalban,
1028   11   |                észrevenném, s rákiáltanék, hogy vigyázzon. Eltévedhet kiséretétől,
1029   11   |                    hátramaradt kiséretnek, hogy induljanak a vadászok után.~ ~
1030   11   |                   mozdulataival kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első
1031   11   |                   bátorságot vett magának, hogy leszállt hozzá, és meg merte
1032   11   |                  hanem amikor aztán hallá, hogy az egy elefántot összegázolt,
1033   11   |               félve kérdezé a vadászoktól, hogy e tartós lárma hasonló szörnyeteggeli
1034   11   |                annyira elfoglalta e munka, hogy csak akkor vette észre nejét
1035   11   |                    e dárdát s amint látod, hogy kiugrik a bozótból, hajítsd
1036   11   |             mindegy. Tied lesz a dicsőség, hogy az első kopját te hajítád
1037   11   |                  Maeon dacos arca elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~ ~-
1038   11   |                 elveté magától, s anélkül, hogy egy szót szólna, a bozót
1039   11   |                    kezében tartá, anélkül, hogy legkisebbet tenne védelmére.~ ~
1040   11   |            függőágyaikba távoztak pihenni, hogy jelenlétök se ne gátolja
1041   11   |                    viadal közben, anélkül, hogy hozzáférhettek volna.~ ~
1042   11   |                    közé vágott, bizonyítá, hogy ő az.~ ~Maeon hívei elhulltak
1043   11   |                    a legbátrabb férfiakat, hogy nem tudták magukat védeni
1044   11   |                   öltem volna meg ezt.~ ~S hogy szavai nem kegyelemkérés
1045   11   |                   voltak, azzal bizonyitá, hogy ráhágott lábával Odenath
1046   11   |          dombteteje, egészen megaranyozva, hogy még a nap is megismerhesse
1047   11   |             követnek - hanem arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen
1048   11   |                   ellen senki sem szól, de hogy egy országot válassz férjül,
1049   11   |                 keleti határt, megengedte, hogy mi is megpihenjünk saját
1050   11   |                    Cáfolj meg, vagy mondd, hogy Rómában az igazmondás vétek.
1051   11   |                  mellyel magát védelmezze. Hogy ha Galienus jól megtanult
1052   11   |                    utolsó emberig elhullt, hogy vezérét és az utolsó sast
1053   11   |             érkezett meg Rómába, elmondva, hogy látta Zenóbia kardját villogni.~ ~
1054   11   |                  meg a palmírai királynét, hogy míg ő nyugaton védi a birodalmat,
1055   11   |                   illő jutalomért elárulá, hogy egy vízvezető üregén keresztül
1056   11   |                 önszívének fordíthatá azt, hogy hősi öngyilkolással meneküljön
1057   11   |                    és én nem azért jöttem, hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam
1058   11   |               Példabeszéd volt a rómainál, hogy jó katonának jobban kell
1059   11   |                 ellenünk jő, rohanjunk rá, hogy legyen utolsó. - Előttünk
1060   11   |                    s kifárasztva, anélkül, hogy harcba ereszkednék vele.~ ~
1061   11   |            közelről láthatta az imperátor, hogy megítélhesse róla, miként
1062   11   |                királyné paripájának fékét, hogy elvihesse őt a csatatérről.~ ~
1063   11   |                   hátra tekinte, meglátta, hogy ez Aurelián.~ ~Egyszerre
1064   11   |                   népnek.~ ~Az első napon, hogy Aurelián Palmíra alatt megjelent,
1065   11   |                  szeme elé tartá a katona, hogy ne lássa a halált; s míg
1066   11   |                    volt Vaballathnak arra, hogy a bástyafalra ugorva, valamennyi
1067   11   |          ostromlóikat.~ ~Aurelián átlátta, hogy ostrommal be nem veheti
1068   11   |               várost, és mégis felfogadta, hogy el kell azt foglalni. S
1069   11   |                Nap-nap után múlt, anélkül, hogy Palmíra falai gyengültek
1070   11   |                   szabadítasz, gondolod-e, hogy Palmíra megadja magát másképp,
1071   11   |                alatt senki sem vevé észre, hogy két dromedár sebesen vágtat
1072   11   |              cohorsa rögtön utánok indult, hogy őket elfogja. A királyné
1073   11   |                    Zenóbia meghagyá nekik, hogy hátra ne nézzenek.~ ~A reggel
1074   11   |                  nyargalt egy darabig, úgy hogy társa alig bírta utólérni,
1075   11   |                    levő kantárát fogaival, hogy föl segítse emelkedni. Az
1076   11   |                  mintha nem az fájna neki, hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~ ~
1077   11   |                     hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~ ~Az üldözők
1078   11   |                 megszabadulhatott volna.~ ~Hogy hajítná el az anya gyermekeit,
1079   11   |                   ellenséget, én esküszöm, hogy nem fog az megvénülni itten;
1080   11   |                 gondolatja az volt: miért, hogy fiát Vaballathot nem láncolták
1081   12   |                    szeráj ágyúi, hirdetve, hogy a szultán megindult a diadalmenetre,
1082   12   |                  tekintének felé, óhajtva, hogy hulljon le az, ami már magasabbra
1083   12   |               Hírnök, kiáltsd ki a népnek, hogy Szolimán Ibrahimot fiává
1084   12   |                   a földre szegzé.~ ~- És, hogy ne csupán név szerint légy
1085   12   |         kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy
1086   12   |                  hogy az ember szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~ ~
1087   12   |                volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak meg kell halni.~ ~
1088   12   |                 több volt, mint elég arra, hogy életével bűnhődjék érte,
1089   12   |                   mit kívánnom egyéb, mint hogy e boldogságom tartós legyen.
1090   12   |                  azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet, Ibrahimot akárki
1091   12   |               haragos, óh atyám. Én tudom, hogy a nap, miután delet ért,
1092   12   |                  kérek tőled egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert,
1093   12   |                    pedig inte az ulemának, hogy hozza elő az alkoránt.~ ~
1094   12   |                     míg a szultán esküvék, hogy Ibrahimot, amíg ő élni fog,
1095   12   |                     sohasem volt bizonyos, hogy egy visszatetsző moccanásért
1096   12   |                   éles késekkel szurdalák, hogy a vér körös-körül fecskendett
1097   12   |                  átkot esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt
1098   12   |          hallgatának.~ ~Ekkor jött a híre: hogy Gritti, a szultán legkedvesebb
1099   12   |                    s ki legyen oly merész, hogy megmondja azt a haragjában
1100   12   |                jöhet. Most hozatott hírül, hogy küldötted, és megbízottad,
1101   12   |                    te tréfálsz a halállal, hogy e hírt szemembe mered mondani. -~ ~-
1102   12   |            Magyarországot, s szövetkezett, hogy téged trónodról letaszítson.~ ~-
1103   12   |                  kegyelmes úr, mert lehet, hogy azt rossz hírnek vennéd,
1104   12   |                  Megesküvém, - úgymonda -, hogy éltemben nem fogom, és nem
1105   12   |                   E szent könyvre esküvél, hogy amíg élsz, nem öleted meg
1106   12   |                bezárták a kapukat, jeléül: hogy a szultán lefeküdt.~ ~Az
1107   12   |                    sors úgy hozta magával, hogy az egész napot családja
1108   12   |                   csak egy intő suttogást, hogy távozzanak e helyről, menjenek,
1109   12   |                    És te nekem megesküvél, hogy nem fogod őt megöletni.~ ~-
1110   12   |                 ölébe, csókold meg. Látod, hogy él.~ ~A szultán álmodott
1111   12   |               Férjed bűnös, de megesküvém, hogy nem öletem meg. Hagyjátok
1112   13   |                           Történt azonban, hogy Kao-Ti császár meghalálozván,
1113   13   |                  Ennek első dolga az volt, hogy apja háromszázhatvan feleségét
1114   13   |                azzal inte a mandarinoknak, hogy süllyesszék el a hajókat.~ ~
1115   13   |                 császár előtt, könyörögve, hogy ne hozzon veszélyt országára
1116   13   |                 rögtön parancsot adott ki, hogy egész országában minden
1117   13   |                 hajlítani lehete, anélkül, hogy összetörjék. Itt tanyáztak
1118   13   |                    ekkor kiküldé katonáit, hogy a lázadókat menjenek megbüntetni,
1119   13   |                    ráparancsolt a városra, hogy a szökevényeket keresse
1120   13   |              másfél millió lakosú városra, hogy semmivé legyen!~ ~És tulajdon
1121   13   |                   s még nem akadt rá eset, hogy a szülötte városát elpusztítani
1122   13   |                 kiküldött sereg, ahelyett, hogy lerombolta volna apái lakhelyét,
1123   13   |                Tsong-Nu", s azzal kimondá, hogy városát halálig fogja védeni.~ ~
1124   13   |                  felfogadta az isteneknek, hogy nyoma sem marad meg Lieu-King
1125   13   |                 Lieu-King várost, anélkül, hogy egy házat elfoglalhatott
1126   13   |                katonáit ereszté a városra, hogy azt eltemessék. A szó teljes
1127   13   |        drágaságokat belehányták a kutakba, hogy még emléke se maradjon utána;
1128   13   |               vidék erdői felgyújtattak, s hogy még a vizeknek se legyen
1129   13   |                  lelkét a halálkiáltástól, hogy egy percig ne abban gyönyörködjék,
1130   13   |          megteendék. Ha azt kívánta volna, hogy a két tengert kössék össze
1131   13   |                    össze csatornával, vagy hogy a Po-yang-hu tavat kiszárítsák,
1132   13   |                  seregeit, s tudtokra adá, hogy át fognak menni Szkítiába,
1133   13   |                 Lieu-King elpusztítójának, hogy azon gyermekek, kiket a
1134   13   |               azért meghagyá a városoknak, hogy amely napon a hadsereg megindult,
1135   13   |             tenéked Scythiába általkelned, hogy a hunok városait elpusztítsad,
1136   13   |              eljutnál is oda, gondold meg, hogy most a hunok ámbár messze
1137   13   |              eljönnek ők, és nem kívánják, hogy elébök menj.~ ~Tsong-Nu
1138   13   |             idegenek rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük nekik.
1139   13   |                 téve. Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel rohanjatok
1140   13   |              ellent, s midőn már azt hivé, hogy a várost kezében tartja,
1141   13   |             kacagányuk s kézíveik mutaták, hogy hun nemzetből valók. -~ ~
1142   13   |                    parancsolá lovagjainak, hogy fogják el őket; a hun paripák
1143   13   |               lehete oly távolból kivenni, hogy mit akar; a kínai lovagok