Rész

 1    2|               volt a szomszédban özvegy Daczosné asszonyomnak egyetlen fia,
 2    2|              össze voltak szokva, aztán Daczosné asszonyom szintén a hentesmesterséget
 3    2|           hatalmasabb hírre kap majd.~ ~Daczosné asszonyomnak is tetszett
 4    2|    tudákossággal - zsörtölődött gyakran Daczosné asszonyommal -, minek az
 5    2|                 Erre azután azt felelte Daczosné asszonyom, hogy de bizony
 6    2|               megöregszik.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom azt vágta vissza,
 7    2|               bizony nagy ember lesz.~ ~Daczosné asszonyom azzal természetesen
 8    2|            szabad engemet felkölteni.~ ~Daczosné asszonyom jól megszidta
 9    2|                 kenyéradó tanosztályba, Daczosné asszonyom valami nagy dologra
10    2|                az álom a szeméből amint Daczosné asszonyom egyszerre a rövidebb
11    2|         végigjárkálni, utoljára megállt Daczosné asszonyom előtt, s nagyot
12    2|               kigyelmed kitaníttatni?~ ~Daczosné asszonyom eleinte nagyon
13    2|                  Erre a szóra meg aztán Daczosné asszonyomat fogta elő az
14    2|                leghamarább általesik.~ ~Daczosné asszonyom csakhogy meg nem
15    2|                 címekkel? - pattant fel Daczosné asszonyom, ki valami sértést
16    2|            szóra sírás-rívás odahaza!~ ~Daczosné asszonyom pedig éppen nem
17    2|               napon el tudott keseregni Daczosné asszonyom, csak az lett
18    2| szomszédasszonyé, a fia meg az enyim.~ ~Daczosné asszonyom kapott a szón,
19    2|             kicserélték gyermekeiket.~ ~Daczosné asszonyomnak természetesen
20    2|               Fekszik? - kiáltá ijedten Daczosné asszonyom.~ ~- No, ez csak
21    2|            leveleivel akként szedték rá Daczosné asszonyomat, hogy mikor
22    2|                 sóhajta elérzékenyülten Daczosné asszonyom. - Kondor uram
23    2|                Hanem azt szerette volna Daczosné asszonyom megtudni, hogy
24    2|                 ideig még nem tudta meg Daczosné asszonyom, hogy fia éppenséggel
25    2|           embert ölni.~ ~Lassanként még Daczosné asszonyom is hozzászokott
26    2|              történeteket úgy hallgatta Daczosné asszonyom, mint amiknél
27    2|            aztán magára hagyva, sietett Daczosné asszonyomat fölkelteni,
28    2|               Mire Sárika felköltögette Daczosné asszonyomat, s átkiáltozta
29    2|              Senki se vegye rossz néven Daczosné asszonyomnak, hogy a főkötője
30    2|                menni kell.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom kötényébe takarta
31    2|          kívánsággal készülnek.~ ~Hanem Daczosné asszonyomnak egész kedvét
32    2|               rögtön elmenni? - sikolta Daczosné, elállva útját az ajtó előtt. -
33    2|              nagy volt az asszonysírás. Daczosné szegény, azt sem tudta,
34    2|                kegyelmedet megsegíti.~ ~Daczosné asszonyom úgy meg volt rémülve,
35    2|              rólad, hogy gyáva vagy!"~ ~Daczosné asszonyom pedig annyira