Rész

 1    1|        rózsák közé, s Áron markában újra felemelkedék a kötélen a
 2    1|       rektor szavai okoztak bennük, újra összebeszélének, s miután
 3    2|            is elkövetkezett, melyen újra meglátták egymást.~ ~Csakhogy
 4    2|             suhogtatva feje fölött, újra rákiáltott keményen:~ ~-
 5    2|       magyar a párja.~ ~Kondor uram újra megnyomta Lajosnak a lábát -
 6    3|           vármegye, azt nem kellett újra keresztelni, annak a nevében
 7    4| megkérlelhetlenképpen.~ ~Erre Eszti újra bejött, s leült asztalkájához.~ ~
 8    4|     nézhettem a violám szemébe, már újra rárivallt:~ ~- Eszterka,
 9    4|                Debora asszony pedig újra leborult és sírt.~ ~Eleget
10    4|       alkalmaztam, s reggelre kelve újra helyére escamotíroztuk a
11    4|         Ejnye láncadta! - kiálta, s újra felhajítá azt, s újra nyaka
12    4|             s újra felhajítá azt, s újra nyaka közé esett.~ ~- Kárpáti
13    4|           erdő! - ekként káromkodék újra, s újra felhajítá, megint
14    4|           ekként káromkodék újra, s újra felhajítá, megint visszajött
15    4|         másik három nyakon fogott s újra felemelt, az atillámat összehasogatták,
16    4|             keresni?... Hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd
17    7|        visszamennék azon tájra, tán újra eszembe jutnának. Ha látnám
18    7|         egyenkint hullatva el; - ha újra hallanám a titokszerű hangot,
19    7|            nincs napsugár, mely azt újra virágzásba hozza.~ ~Ily
20    8|       közelebb.~ ~A két fénylő szem újra elhunyt, s egy alvó hortyogása
21    8|             egy állatias üvöltéssel újra fellökte magát, dühösen
22    8|   barátjaiért panaszkodjék, s magát újra elfogassa?~ ~Nem fogják-e
23    8|          fegyverét, célzott; azután újra leereszté azt, vállat vonva
24    9|         kezdődik. Kedvem lett volna újra visszamenni, midőn harmadszor
25    9|         látta a csillagot, - hallám újra gúnyosan mondatni!~ ~A rám
26   10|              mert minden bukás után újra kikeresztelkedett, s az
27   11|          vizet az utolsó cseppig.~ ~Újra eljött az éj. Csatarendben
28   11|       felhajíták egymást, s a leeső újra ismét talpon állt, s mikor
29   11|           utolsó emberig kiirtá, és újra be lőnek zárva a kapuk,
30   12|             fedezve.~ ~A menet után újra az elébbi sorozat ismétlé
31   12|            minden börtönt, s másnap újra megtölté azokat, a halál
32   12|        csapva; - "Ibrahim!" - hörgé újra s arcát dívánja vánkosai
33   12|        mondának neki.~ ~S a szultán újra álmodott.~ ~Ismét ott volt
34   12|       szerencsétlen Ahidallát.~ ~És újra álmodott a szultán.~ ~Holthalaványan