Rész

 1    1|   történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor urat
 2    1|         leányarcú, tizenhétéves ifjú, Gerzson úr különös kegyence,
 3    1|     emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a
 4    1|        hallgatag és csendesvérű ifjú, akit azért kedvele Gerzson
 5    1| tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van
 6    1|       elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum ablakában, s beszélgetett
 7    1|    ablakáig szerencsésen; a két ifjú csak akkor bámult el egymáson,
 8    1|        a templomban elhelyezett ifjú hajadonok nevében könyörgött
 9    2|          józan keresztyén életű ifjú! Tükre lehetett volna a
10    2|         hadvezér maga tűzött az ifjú hős keblére, s ott ragyogott
11    2|        környezve, nem látott az ifjú hős egyebet, mint a szemei
12    2|          Elég volt! - ordítá az ifjú honvéd, s kirúgta maga alól
13    6|      titkolni, hogy zokog.~ ~Az ifjú még tétovázott, még várta,
14    6|        A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről,
15    6|     asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly szépek,
16    6|        szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
17    7|  csatolva van: mindazon ragyogó ifjú gondolat, miknek szivárványegysége,
18    8|       szebb volt nálok a hölgy; ifjú halavány arcán valami mondhatlan
19    8|       fel, hanem egy szőkefürtű ifjú, szép, mint Apolló.~ ~-
20    8|     Isten, istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese
21    8|  fojtogatott; két perc múlva az ifjú kardja átjárta testöket.
22    8|        a mennyországban?~ ~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról
23    8|      akarsz? - kiáltá Mária, az ifjú térdeit átkarolva.~ ~- Meg
24    8|            esenge a hölgy.~ ~Az ifjú habozott.~ ~E percben két
25    9|         a vincetoxikont az erős ifjú természet kiheveri. Hanem
26   10|      tudta vélni, mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha
27   11|    undorító szenvedélye, itt az ifjú szűzesség.~ ~A római nép
28   11|          A szegény, gyámoltalan ifjú Herode, Odenath fia első
29   11|        szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa ez, ki
30   11|   gyöngéd csel következtében az ifjú halvány arcán elvonult.~ ~
31   11|     szülői szivet és kart!~ ~Az ifjú nem bírt nyugodni, míg Zenóbia
32   11|     Vaballath, már ekkor harcos ifjú volt, ő járt utcáról-utcára,
33   11|       felé rohanni egy palmírai ifjú, pajzsát szemei elé tartá,
34   11|  rómaiak! - ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve, s