Rész

 1    1|  kollégium ablakából? én másszam át idegen kerítésen éjszaka?...~ ~
 2    1|          fején, a másik a szűrin át kötötte a kardot, némelyik
 3    2|         ami kihajolt a kerítésen át az utcára.~ ~De büszke is
 4    2|          jámbor párizsiak éveken át, tudtokon kívül emberevő
 5    2|       ott aztán "megállj! jobbra át!", mert ott már a jus következik,
 6    2| megszakadna érted. Jer, öltözzél át; ő még alszik, mire fölkel,
 7    2|          úgy kell tenni. "Jobbra át!", aztán "indulj!"~ ~Az
 8    2|          ő kerteken, kerítéseken át utat a tűzi fecskendőnek,
 9    3|      Azon kéményben, hol ő télen át lakik, rajta kívül, semmi
10    3|       tizenegy órakor megy velök át Budára, a rácvárosba csájára
11    4|          benyíló nyitott ajtaján át szemlélhető falra akasztott
12    4|         belőle.~ ~Egész éjszakán át majd megettem a csillagos
13    4|     Péter, aki annyiszor hordott át asszonynéninek fiókgalambokat,
14    4|         igaz. Tehát ezen macskák át szoktak látogatni egymáshoz;
15    4|    forgattát! Hanem nekem többet át ne kastankodjál, mikor itthon
16    4|      kila mennydörgős égiháború! át mered ütni az orrodat, fogadom
17    4|     akkor is csak a kerítésünkön át, amidőn mindannyiszor azon
18    4|       piros rózsává festette; ha át nem kapom, elájul szegényke;
19    7|         olykor a villám nyilallt át az elsötétült égen.~ ~Emberi
20    7| betegágyadnál éjeket virrasztott át, a megnyugtató kebel, az
21    7|          a szívben egy évtizeden át lobogott gyehennát vele.
22    7|          ilyenkor a halál ugorja át az embert, amint számítja
23    8|          már most óvatosan lépte át a szívevőt, azután hölgyének
24    8|     melyben a jó ördög a hölgyet át akarta rajta emelni, rivalgó
25    8|       éjt iszonyú orkán dühöngte át, minőt csak a déli tartományok
26    9|        tisztnek inte, hogy vegye át az afgánokhoz viendő levelét.
27    9|           hogy borzadás ne fussa át lelkemet.~ ~- Tőle jössz?~ ~-
28   11|      szellem, egy nőbe költözött át, hogy azt minden élőkön
29   11|        egy gondolattól lelkesült át, annak lelke egy lélek az
30   11|         megannyi tűszúrás hatott át a ruhákon keresztül, be
31   11|          pórusokba, le a mellre, át a szemek idegein, az olthatlan
32   11|        előtt, lelke erejét öntve át azokba. Ezüst láncszemekből
33   13|            Ez így tartott éveken át. A hun nép nem szántott,
34   13|   seregeit, s tudtokra adá, hogy át fognak menni Szkítiába,