Rész

 1   10|    ismerték őt legutóbbi időkben Gerguc név alatt. Azelőtt Dimitrinek
 2   10|          utána járva, felkereste Gerguc gazdát legutóbbi telepén.~ ~
 3   10|              Én a bátyám vagyok, Gerguc.~ ~- Ejnye milliom a lelke,
 4   10|        dolga, s addig engesztelé Gerguc gazdát, a megszökött Dimitri
 5   10|           Ha korábban kelt, mint Gerguc, azért lőn mortifikálva.~ ~-
 6   10|            Ha későbben kelt mint Gerguc, megint az volt a veszedelem.~ ~-
 7   10| dörzsölve sietett szolgálatukra, Gerguc éppen akkor fordult neki
 8   10|      Hágyd, ászuny, - veté közbe Gerguc feltolva állát, mint valaki,
 9   10|             Hadd várjun, - monda Gerguc. - Hadd fázun. Hadd zürgásun,
10   10|          Ne úgy te! - ordíta fel Gerguc. - Berugod az ájtut.~ ~A
11   10|        támadt pauzát jónak látta Gerguc gazda egy ilyen forma monológra
12   10|     ütlek.~ ~E szavakkal kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett
13   10|    ászuny, hozz neki meszelyt.~ ~Gerguc tehát teletömte a meszelyt
14   10|       van torkodnak! - lármázott Gerguc, kituszkolva a kocsist a
15   10|          nyújtva azt anyjának.~ ~Gerguc ráordított a diákra:~ ~-
16   10|    asszonynak tetszett a főkötő, Gerguc gazdának pedig nem tetszett;
17   10|         attól izente meg neki.~ ~Gerguc el nem tudta vélni, mit
18   10|      valami beszélnivalója, maga Gerguc alig jutott hozzá, hogy
19   10|          arra a gombra! - kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán
20   10|      édesapja? - szokta kérdezni Gerguc. - Egészségesek az ökrük?
21   10|      Minerva nem volt a boltban, Gerguc ordítva dugta ki a fejét
22   10|       fel az utcai lámpásokat, s Gerguc gazdának minden törekvése
23   10|       egyik lábát felteszi rá.~ ~Gerguc gazda ilyen pozitúrában
24   10|         nagy sebesen felrángatja Gerguc gazdát az ágyából.~ ~- Megint
25   10|          hivatlan vendéget, mire Gerguc odaért. A légyott személyzetének
26   10|  valahova.~ ~- Fugd el! - kiálta Gerguc dühösen. - Fugd be a száját,
27   10|         jó ember halálán, csupán Gerguc vette sztoice a dolgot.~ ~-
28   10|          érezné gyászos végét.~ ~Gerguc gazda sejteni kezdé, hogy
29   10|         egy ostornyelet, azalatt Gerguc egész ünnepélyességgel elbúcsúztatta
30   10| nyugalmaztatásért folyamodtak.~ ~Gerguc soha életében sem élt orvossággal.
31   10|    Arányus leányum! - kiálta fel Gerguc. - Jer, had üleljelek a
32   10|       énekeskönyvet kért magának Gerguc, nagyot ásított belőle,