Rész

 1    2|           debreceni kolbászt, mert azt mindenki láthatta, hogyan készül?
 2    2|               álltak égő kanócokkal, s mindenki várta nyugodtan a közelgő
 3    2|       meghízlalhassa magát.~ ~Most már mindenki előtt világos volt, hogy
 4    2|           Debrecen városában, s ismeri mindenki azt a férfit, aki, ha a
 5    4|           serpenyőket képzelje magában mindenki, mint szintén a két első
 6    4|               végre, midőn látta, hogy mindenki mosolyogni kezd rajta, odafutott
 7    6|             hogy senki meg ne lássa.~ ~Mindenki ráismert benne Judit fiára,
 8    6|          álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy nézni a halottat.
 9    6|             Mindenkinek szerette volt, mindenki halottja most, mindenkinek
10    6|         mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor nincs,
11    6|         kisírni. Pedig sírhatott volna mindenki otthon is, halottja volt
12    6|                Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~ ~S azután
13    6|                Most haza fogtok menni, mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét
14    6| összekeveredtek a szomszéd fajokkal, - mindenki nagyot változott - s mikor
15    7|                 ha nyomorúvá lettél, s mindenki megvetett, gyűlöld meg magadat,
16    9|              sietve erre felé jönni.~ ~Mindenki fiatal, hevesvérű fiúnak
17    9|             Már késő volt, közülünk is mindenki ott veszett, aki közelebb
18    9|                Perc múlva sorra ölelte mindenki a jövevényt.~ ~- A mennykőbe, -
19   10|   ministránsokig teljes ornátusban lőn mindenki megrendelve.~ ~Az özvegy
20   10|         sohasem csal meg senkit, ezért mindenki tőle vásárol.~ ~Néha ki-kitéved
21   10|                váltva fel az övével.~ ~Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál
22   11|               az éj. Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt pihenni,
23   11|            mulattatni, kit rajta kívül mindenki megvet, kicsúfol; s míg
24   11|              tombolás általánossá lőn, mindenki ellenségnek nézte társát,
25   11|             alatt ébren és helyén volt mindenki. Hiába temették be előlük
26   11|               csatarend, visszafordult mindenki, s eszeveszett tömkelegben
27   11|       palmíraiakat rendbeszedni többé. Mindenki csak a veszélyben forgó
28   11|                szétzavart sorok alatt, mindenki fut! s azon pillanatban,
29   11|             fölhívásokkal bosszantani, mindenki el volt bízva.~ ~Zenóbia
30   12|              tudtul öröme nagyságát.~ ~Mindenki beteljesülve látta vágyait.
31   12|                legutoljára Szolimán.~ ~Mindenki feszülten leste, mi tisztelet