Rész

 1    2|      karjával, megcsókolta poros arcát, és sírt, mint a zápor.~ ~-
 2    2|          mély föld födné kedvese arcát, nem csókolná-e meg azt
 3    2|       kötényébe takarta könnyező arcát, s azt zokogta, hogy: látszik,
 4    4| összeillesztgettem gyönyörűséges arcát, mindannyiszor azon vettem
 5    4|         odafutott apjához és égő arcát annak keblére rejté. A jó
 6    4|          még pirosabbra dörzsölé arcát.~ ~- Már majd csak magam
 7    6|         térdeire hajtva, elrejté arcát kezeibe.~ ~Az ősz nem sürgette,
 8    6|        villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
 9    6| eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~ ~
10    6|        kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul
11    6|       nyomorék felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez
12    6|           megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos,
13    7|     gázolsz rajta, büszkén fogja arcát az égnek emelni; királyok
14    7|  szívemen kívül látni, csak az ő arcát kelle néznem, és láttam
15    7|          annál magasabbra emelte arcát, és tagadta teremtőjét,
16    8| bizalmatlan kifejezésű májfoltos arcát.~ ~Az ötödik egy hölgy,
17    8|    lehull a köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~ ~
18    8|      férfi elértette az intést s arcát eltakarta, hogy ne lássa
19    9|       nem bírt ránézni, eltakará arcát palástjába, az asszony reszketve,
20    9|   borzadva ismerte meg a próféta arcát, s leborult előtte a földre.~ ~"
21   10|          mintha cirógatná, egész arcát bekormozta, akkor meg lármát
22   10|        is megijedt, s iparkodott arcát elrejteni a kalmár elől,
23   11|      adót nem fizettél, s hódító arcát nem ismerted soha, ti délceg
24   11|         Herode borzadva rejté el arcát palástjába.~ ~- Anyám, ez
25   11|       Végre Aureliánnak sikerült arcát ellene mellére nyomhatni,
26   11|        csepegett alá. Kigyulladt arcát, villogó szemeit közelről
27   12|        végezve, megtörlé kezével arcát, meghajtá magát jobbra és
28   12|         Ibrahim!" - hörgé újra s arcát dívánja vánkosai közé rejté.~ ~-
29   12|       hörögve takarta el könnyes arcát, mintha egy halálra sebzett
30   13|      érze, midőn ajkai annak égő arcát érinték, s fülei a kiirtott
31   13|          a vizet, a csók a leány arcát festette pirosra; egyik