Rész

  1    1|                Beszély~ ~ ~ ~Felvinc és Enyed között egy kis bérci
  2    1|         emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai
  3    1|             volna...~ ~...Éppen száz és ötven esztendeje annak1,
  4    1|              ezek bölcs urak voltak, és hallottak valamit azon stratégiai
  5    1|           válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat
  6    1|               s kétségbeesés, nyomor és bosszúvágyból nem hagyott
  7    1|             veszedelme volt Enyednek és a körülfekvő városoknak
  8    1|            is Balika-várnak neveznek és másfelől a Mezőségen tanyázó
  9    1|      megtömték, meghízlalták étellel és tudománnyal, elzárták hermetice
 10    1|          lelkére, felnevelték hitben és egészségben, csináltak belőle
 11    1|          vagy tanácsurat, amire esze és szerencséje volt, anélkül,
 12    1|         rendkívül békeszerető férfiú és a jó erkölcsök fáradhatlan
 13    1|         kedvelé, mint a csillagászat és mechanika, nem szereté pedig
 14    1|      vérengző, kegyetlen embereknek, és hazudik véghetlen kiterjedésben,
 15    1|            hogy a jámborok, jótékony és bölcs elmék példájával javítaná
 16    1|        akikre gondolni is irtózat.~ ~És soha női alakra azoknak
 17    1|             míg iskoláit nem végezte és amíg nincs mit aprítania
 18    1|            fehérszemélyeket ismerni, és minden, ami addig történik,
 19    1|            történik, csak hivalkodás és nem vezet jóra.~ ~Persze,
 20    1|            leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsosajtóval volt
 21    1|             jó leányka oly istenfélő és diákfélő elvekben nevelkedett,
 22    1|          humanissime Zetelaky József és humanissime Karassiay Áron.~ ~
 23    1|              aratásról, villámlásról és tengeri zivatarról s más
 24    1|             görögül, diákul, zsidóul és franciául folyvást beszélt,
 25    1|           szemenkint ismerte, kémiai és fizikai experimentumoknál
 26    1|              magán hordani, elpirult és lesütötte a szemeit.~ ~A
 27    1|           tógás diák, igen hallgatag és csendesvérű ifjú, akit azért
 28    1|             humanissime oly karokkal és vállakkal volt megáldva
 29    1|        működjenek nagy szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két
 30    1|            kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
 31    1|            kertbe, szobába, konyhába és benne gyönyörködnek.~ ~A
 32    1|           semmihez, csak sóhajtozott és mindent elfelejtett, amit
 33    1|     rózsalugasos kerten járt az esze és a szép leánykán, aki a nyílt
 34    1|       fordítva, s munkában a görebek és légszivattyúk.~ ~József
 35    1|           vers sapphicusokból állott és tele volt minden széppel,
 36    1|       megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~- Hát hiszen
 37    1|        iparkodék elrejtegetni rokon- és ellenszenveit, miket a kuruc-labanc
 38    1|            egy napon Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik
 39    1|             szalonnát, ezer kenyeret és tizenkét bendő túrót azonnal
 40    1|         tőlük az egész szállítmányt, és elviszi Torda hasadékába.~ ~
 41    1|         enni-innivalót, menjen utána és vegye el tőle, a labancvezér
 42    1|              felülteté a maga hadait és megesküvék, hogy porrá égeti
 43    1|            lehetett. Tratjzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár
 44    1|        szűrszabó céh, együtt a tímár és varga céh egy negyediket,
 45    1|     negyediket, ötödiket a gombkötők és aranyművesek, hatodik volt
 46    1|              hatodik volt a kovácsok és lakatosoké. Itt tartattak
 47    1|           hogy tanítványai kardokkal és kopjákkal felfegyverkezve
 48    1|            reátok annyi bölcsességet és tudományt, hogy bitangul
 49    1|              még dühösebbé tevé.~ ~- És ha én megtiltom tinektek,
 50    1|         minden fegyvert kezeitekből, és aki ellenkezőleg cselekszik,
 51    1|              e kollégium küszöbéről, és soha annak ez életben tagja
 52    1|            úr pedig vevé kézikönyvét és praelegált, mintha semmi
 53    1|  tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat pedig szekérre
 54    1|           beszállíták a kollégiumba, és elrejték a faraktárba szépen.
 55    1|           valamelyik fél beszegezett és otthagyott, ők pedig kifúrták
 56    1|           oláh, belga, marodeur, rác és oláhcigány egy csoportban,
 57    1|           csoportban, egyik mezítláb és sisak a fején, a másik a
 58    1|         küldöttség nagy tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtiszteltetés
 59    1|           akaratodat, méltóságos úr, és ő minden lehetségest el
 60    1|             szolgák. Minthogy félvén és minthogy bolondok lévén,
 61    1|           találván; tehát hazamenvén és megmondjátok a népnek, hogy
 62    1|   eltakarodjunk, ha ők hazajöjjenek, és azután pediglen kiváltképpen
 63    1|          erdőre kimenekült asszonyok és vének visszahívattak, s
 64    1|           támogatván, a nemes tanács és a professzori kar végre
 65    1|       melynek sötét tömegéből kaszák és kopják vasai villognak elő
 66    1|         összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét futottak ki
 67    1|          labancvezér káromolt Istent és ördögöt e bosszúságért.~ ~
 68    1|              a nagytiszteletű rektor és a városbíró. A vezér szólni
 69    1|              a becsületes embereket, és erősen esküvék, hogy négy
 70    1|            egész várost, a templomot és kollégiumot, kardélre hányatja
 71    1|       kardélre hányatja a lakosokat, és a hajadonokat kiosztja katonái
 72    1|              a lépcsőkön; utána Áron és utána a többiek mind; egy
 73    1|              kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat, egy-egy
 74    1|      egymásnak, elöl Trajtzigfritzig és Bórembukk, sarkukban József
 75    1|          Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike
 76    1|            letűzték a patak medrébe, és Gerzson úr áldást monda
 77    1|         Klárikát, ha látni akarta.~ ~És ezen történetnek száz és
 78    1|             És ezen történetnek száz és ötven esztendeje immár,
 79    2|              híres volt kolbászairól és húspástétomairól, míg egyszer
 80    2|           apja, avval meg a nagyapja és így föl, ki tudja, hányadíziglen?
 81    2|         fenntartsa, rámaradván a ház és a vágótőke.~ ~Nem is messze
 82    2|           hogy tudja meg, kik voltak és mit tettek őseink? Azután,
 83    2|         hirtelen növéstől még karcsú és vont arcú, de egészséges
 84    2|             sem olyan, mint a másik, és az nagy szerencse, mert
 85    2|             akkor egymásnak csizmát? És így szükséges, hogy akinek
 86    2|       zsoltárjába szorított istenfát és boldogasszony tenyere mentájának
 87    2|            krétát szomszédasszonyom, és rója a zsoltár táblájára,
 88    2|             most tizenhat esztendős, és biennis diák; mikor sexennis
 89    2|               s odaállt az ablakhoz, és kinézett az utcára, és folyvást
 90    2|               és kinézett az utcára, és folyvást csóválta a fejét,
 91    2|             testimoniumok, oda a jus és filozófia: kard és puska
 92    2|             a jus és filozófia: kard és puska a fiú kezébe! De még
 93    2|           kezébe! De még nem is kard és puska, hanem éppen ágyú:
 94    2|             honatyák szokták versben és ékes beszédekben földicsérni
 95    2|          volna a többi fiatalságnak. És most fölcsap katonának!
 96    2|        melyről nem tudni, hogy mikor és minő halállal holt meg?
 97    2|         koplalt szász vendégszeretet és magyar élelmezési biztosok
 98    2|        mellette estek el a csatán.~ ~És ezeket a történeteket úgy
 99    2|          marad, annyi pört nem nyert és vesztett volna el egy év
100    2|         alatt, mint amennyi megnyert és elvesztett ütközetben részt
101    2|            részt vett mint katona.~ ~És ezt mind a hárman olyan
102    2|        találták: anyja, menyasszonya és leendő ipja.~ ~Kondor uramnak
103    2|         Sárika mégis üveg alá tette, és koszorút kötött rá örökzöldből.~ ~
104    2|          megálltak, szembefordultak, és harcoltak az ellenséggel.~ ~
105    2|            fekete volt a napsütéstől és a portól, mint a sátoros
106    2|               szurtos volt is az arc és dolmány, ott ragyogott a
107    2|            ez arcon a büszke öntudat és szeretet mosolygása.~ ~E
108    2|               s kedvese elé sietett, és nem szólt neki semmit, csak
109    2|             megcsókolta poros arcát, és sírt, mint a zápor.~ ~-
110    2|              megcsókolta még egyszer és még harmadszor. Mit neki
111    2|        öregek elé.~ ~Volt aztán öröm és hálálkodás. Senki se vegye
112    2|              Sárika észre nem vette, és helyreigazította, de azután
113    2|         unszolta, hogy üljön le hát, és igyék. ~ ~Annyi pedig bizonyos,
114    2|         utánunk, adni kell neki enni és inni, s majd odábbmegy.
115    2|             most csak térjen vissza, és maradjon a háznál, hogy
116    2|           szalutérozott, megfordult, és hazament. Hátra sem mert
117    2|       elkölteni?" - sóhajtá magában, és iparkodott mosolyogni.~ ~
118    2|           hogy kússzék fel a dombra, és távcsövével kémleljen szét
119    2|           nesztelenül térjen vissza, és tudósítsa a látottak felől.~ ~
120    2|          lenni, ágyúdörgést hallani, és nem szólhatni közbe. A síkon
121    2|     felvonult két gyalog hadosztály, és egy újabb lovas osztály,
122    2|           lovon ült, melynek sörénye és farka pirosba játszott;
123    2|       ordítás közepett, lőporfüsttől és felvert portól környezve,
124    2|        trombitaszót is túlharsogták. És Lajos ráért ily pillanatban
125    2|               Lajos visszanézett rá, és gondolta magában: "cserélhetnék
126    2|              meg; alig egypár órája, és már soh'sem látom többet.~ ~-
127    2|              odaállsz a vágótőkéhez, és elkészíted annak rendi szerint
128    2|          ingét, nem engedte anyjának és kedvesének észrevenni, hogy
129    2|              Mikor azokat megitatta, és visszajött, Lajos oda dörmögött
130    2|   fölterítsen, s fölrak négy tányért és ugyanannyi evőeszközt az
131    2|          úrral, az asszony, én magam és a leányzó; aki az urat meg
132    2|           ide teríteni az asztalhoz, és kikötöm, hogy minden ételből
133    2|            én mondok. Tehát bejössz, és leülsz az asztalhoz; az
134    2|             hol üresen állt a helye, és beszéljen vele németül,
135    2|          Akkor maga állt az ágyúhoz, és célzott. Mondhatom, hogy
136    2|          kirúgta maga alól a széket, és olyat ütött öklével az asztalra,
137    2|        felszakítá a keblén mellényét és véres ingét.) Itt a seb,
138    2|              lábai alól szedtem fel, és ez a magyar érdemszalag.
139    2|            piros serénye volt, ugye? És most kiáltsd be kozákjaidat,
140    2|          elfogadni, borulj keblemre, és sírd ki magadat velem együtt.
141    2|             gyermekei, van becsülete és megelégedése.~ ~És így Kondor
142    2|         becsülete és megelégedése.~ ~És így Kondor uram csakugyan
143    2|           borzadt teljes életében.~ ~És erre a történetre nagyon
144    3|               Iszonytató szál ember, és karcsú, mint a gyertyatartó.~ ~
145    3|      kilencven farkast, nyolcz rókát és harmincz nyusztot kell adóznom,
146    3|              Maga keres magának enni és igen jó teje van. Már sajtot
147    3|             is tudok belőle csinálni és pálinkát, - fölségeset!~ ~-
148    3|           juttatod, szörnyen ehetném és ihatnám.~ ~- Lesz minden,
149    3|            földi moha, aszalt kökény és érett túró összefőzve. Nem
150    3|              emberből csak a kucsmát és a csizmaszörnyeteget lehete
151    3|            eget, sem földet.~ ~Vahot és Pálfi látva a törekedést,
152    3|             én, testestül, lelkestül és feleségestül.~ ~- Hozta
153    3|        szálljon egyenesen mi hozzánk és mondja: honnét jön?~ ~-
154    3|              a belseje csapó földdel és medvefaggyúval szépen kitapasztva.~ ~
155    3|               diván, asztal, fekhely és sodródeszka egy személyben,
156    3|        személyben, számtalan farkas- és rókabőrökből építve, melyek
157    3|         építve, melyek ott száradtak és várták az asztrakáni vásárt.~ ~
158    3|          vágjanak.~ ~Ezalatt Vahotné és Nádaskayné Samojed divat
159    3|               ha már egyszer muszkák és tatárok között lakik, muszkául
160    3|       tatárok között lakik, muszkául és tatárul kell tanulnia.~ ~-
161    3|             kiabált, hogy keljen föl és készüljön hadakozni, egy
162    3|            iszonyú medvebőrcsákókkal és iszonyú dárdákkal; utána
163    3|              hugát, menyét, leányait és szolgálóit, felfeküdtek
164    3|   fölébredtek, iszonyúan káromkodtak és pálinkát kértek, s veszekedett
165    3|         végét. Rögtön minden frakkot és attiladolmányt s egyéb civilizált
166    3|               télen pokrócot árulnak és fenyőmadarakat. Azokat a
167    3|       megannyi szolgabíró, táblabíró és legale testimonium, hónuk
168    3|          pedig epehideglelésbe esett és Stáhly segítségével harmadnapra
169    3|            lenni. Már is togában jár és szörnyen megspanyoltalanodott.~ ~-
170    3|         költőjének harmincezer rubel és tíz kopek évi fizetéssel.
171    3|             aligha nem létez közötte és a cár felesége között, mert
172    3|           ház vallattassék be örökös és elidegeníthetetlen tulajdonul
173    3|        Ukraniát. Kétheti prolongatió és kamat maga felemésztette
174    3|             déczbundában adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura
175    3|         Budára, a rácvárosba csájára és ráczürmösre.~ ~- Színházat
176    3|             hölgyek egész turbánokat és krumplivirág koszorúkat
177    3|       szomorú dolgok, édes excollega és csaknem hihetetlen, hogy
178    3|       cseremisz szó között: chrisme, és e tatárszó között: dzsinmu?
179    3|            tatárszó között: dzsinmu? és továbbá honnét vette eredetét
180    3|       embernek a szája az orra alatt és nem a háta közepén?" (Valóban
181    3|             őket továbbra is fáradni és pihenni a tudományok mellett,
182    3|       mesterség kipusztulni az orosz és tót mellett, melynek gyarapítására
183    3|          irtózatosan bőgni, ordítani és toporzékolni, egy szót sem
184    3|              lövünk adóba farkasokat és jegesmedvéket, nem szedünk
185    3|  kutyafogakat.~ ~Nem tanulunk muszka és samojed ábéczét, nem köszönünk
186    3|       Debreczen még mindig Debreczen és nem Szlovenszkograd, s a
187    3|      Afghanistanból a municipiumokat és a pragmatica sanctiót, hanem
188    4|            rá, hanem annyit praecise és accurate mondhatok, hogy
189    4|           hogy a francia háború után és a kolera előtt volt, - midőn
190    4|          majd elrepülnek, oly cifrák és rátartiak - otthon könyökig
191    4|    tekintéllyel.~ ~Mindezt igen szép és tanulságos volt messziről
192    4|              társzekerekkel, ekékkel és boronákkal egyben, s ha
193    4|            agarat, meg a tarka tinót és a fehér lúdfalkát, - mintha
194    4|           tálakat, vendelyeket, réz- és bádogkanalakat, mintákat,
195    4|       mintákat, sodrófákat, szitákat és serpenyőket képzelje magában
196    4|           rézcsákány, tarsolyos kard és nyeregszerszám - egyik sem
197    4|        szomszéd urambátyám, nemzetes és vitézlett Sonkolyi Gergely,
198    4|             mozdulata, minden lépése és lejtése és hajlongása, és
199    4|             minden lépése és lejtése és hajlongása, és minden, de
200    4|            és lejtése és hajlongása, és minden, de minden csupa
201    4|           végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán az én kis Esztikémet
202    4|         vastagon, fújták, trillázták és cifrázták, hogy az embernek
203    4|         ember jajgatott, hadarászott és kapálózott, hogy csupa mulatság
204    4|          hogy csupa mulatság volt.~ ~És ez volt szerencsém, különben
205    4|          sárkány, nagy pillongatások és orrtörlések közt rá kezde
206    4|              már?~ ~Esztike fölkelt, és ment.~ ~(Törjék ki valamennyi
207    4|             a mieink kegyelmetekhez, és a kegyelmetekéi mihozzánk.~ ~-
208    4|              szépen összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte
209    4|               a legszebbiket, orozva és álnokul agyonhajított.~ ~-
210    4|              dühből, kétségbeesésből és rémületből vegyült tekintetet,
211    4|             miközben szemei forogtak és ajkai tajtékot vertek, s
212    4|               s gyermekesen döncölte és csókolgatta azt.~ ~"Cicuskám,
213    4|           vagyok, oda vagyoo-oók!" - és zokogott megkérlelhetlenképpen.~ ~
214    4|          asszony pedig újra leborult és sírt.~ ~Eleget beszéltem
215    4|        feddém, - majd meghűti magát, és meghal.~ ~- Nem nagy kár
216    4|          pletykát tudtam Philemonról és Baucisról, azt mind szélesen
217    4|         Baucisról, azt mind szélesen és hosszasan elhistorizáltam
218    4|        emlékszem rá, regények voltak és holmi szerelmes históriák,
219    4|            poenitentialis létániákat és katechismusokat ama jóravaló
220    4|            az ajtó megnyílt s bejövő és kimenő egymásnak szemközt
221    4|           meg, mint most... Nemzetes és vitézlő Sonkolyi Gergely
222    4|         előttem, testestül-lelkestül és rézcsákányostul. Merre fussak?
223    4|       láncos-lobogós, forgós-suhogós és ropogós! hol jársz itten?~ ~(
224    4|       kezeinkkel egymásnak integetve és fejeinket hajtogatva, s
225    4|            ajtóhoz, hogy másik kezem és lábam még kívül maradt,
226    4|           anélkül. - Tartotta messze és közel hozzá a nézendő tárgyat:
227    4|          testünknek megbocsáttatását és bűneinknek föltámadását
228    4|              le kell feküdni rögtön, és pedig hanyatt, én addig
229    4|        miután sokáig néztem szemeibe és ő az enyimbe, Isten bocsássa
230    4|            embernek arra való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok,
231    4|        megnémítók, de meg is vakítók és süketítők, szemeit és füleit
232    4|        vakítók és süketítők, szemeit és füleit bekötözve emberül.~ ~
233    4|       századai reám nézve az örömnek és üdvösségnek. Debora asszony
234    4|            annyi igaz, hogy boldogok és emellett önfeledtek voltunk,
235    4|           félni? Én is fölkerekedtem és nekitürkőzve, hallatlan
236    4|        sikolta, s elejté a gyertyát. És sötétben maradánk; valami
237    4|             fekete alak jött felénk. És a pitvarajtó fel volt nyitva.~ ~-
238    4|            elkezde bukfenceket vetni és esni mélységes mélységbe,
239    4|               elkárhoztam! Meghaltam és elkárhoztam! Jaj nekem én
240    4|        annyit, mert elvisz az ördög, és íme elvitt. És éppen gyilkolási
241    4|             az ördög, és íme elvitt. És éppen gyilkolási szándékomban
242    4|              az egyszer bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem
243    4|         tudniillik mind a ketten egy és ugyanazon farkasveremben,
244    4|             alattunk a nagy futásban és sötétben leszakadt, és két
245    4|      futásban és sötétben leszakadt, és két öl mély lévén, meglehetős
246    4|            hátulsó zsebemből pipámat és dohányzacskómat, s mert
247    4|           szúnyogoknak, rágyújtottam és füstöltem magam körül jobbra-balra.~ ~-
248    4|           úgy, mint én: gyújtson rá, és fumigálja a világot és a
249    4|               és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~ ~- Ember
250    4|         felhajítá, megint visszajött és megint oldalba ütötte őkegyelmét.~ ~-
251    4|       ellenem esküdött ma minden élő és nem élő állat.~ ~S én szerencsésen
252    4|         öcsém, csak az annak a rendi és módja: nekem kellene először
253    4|             hanem tehát ha nem bánja és nincs ellenem valami különös
254    4|              drágalátos kis kacsóját és vele együtt szép magát, -
255    4|           lesz belőlem tekintetes úr és prókátor.~ ~- Kandidátus
256    4|          kukkot sem szólsz senkinek, és hozzánk be nem ütöd az orrodat,
257    4|           megígértem, hogy hallgatok és nem megyek Esztikéhez, s
258    4|       faluban; kerestek égen, földön és padláson mindkettőnket,
259    4|           hozzáfogva a rikoltozáshoz és kurjongatáshoz.~ ~Végre
260    4|         szegénykét, kisírt szemekkel és halványan, majd a szívem
261    4|         egész falubeli asszonynépség és urambátyámság hivatalos
262    4|            azonban minden nyájassága és pirossága mellett is igen
263    4|                szólt Gergely bátyám; és egy vágással úgy kettévágta
264    4|           óta Gergely bácsit ellenem és Esztike ellen.~ ~No de volt
265    4|            fekve, bekötött szemekkel és bedugott fülekkel. Én kivált
266    4|             rajta, odafutott apjához és égő arcát annak keblére
267    4|  nádméztartót, - tevé megjegyzését - és nem alaptalanul - a két
268    4|         orvosságnak a keserű kínját! és megdicsőült és eltemetteték,
269    4|        keserű kínját! és megdicsőült és eltemetteték, várván ama
270    4|              édes, édes Esztikém!"~ ~És csakugyan nem is érte ajkaimat
271    4|        édesség, mint mikor ő először és maga jószántából forrón
272    4|          asszony mind e mai napig él és uralkodik, testének semmi
273    4|            nyelvét kivéve. Az még ép és egészséges. Előre praenumerált
274    5|          urak is megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra mindig
275    5|             előbb bejárta Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott,
276    5|             azonegy nyelvet beszéli; és kiálla előre a kapuban,
277    5|             az inas lehúzta csizmáit és menten kifényesíté; a két
278    5|     beszéltek mindketten magyarul.~ ~És mivel tudvalévő dolog, hogy
279    5|              A varga elvette, kiitta és mondá:~ ~- Isten éltesse
280    5|             csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt
281    5|  magyarságnak nagy védelmezője vala, és a jó tréfát sem utálta.~ ~
282    5|           megmutogatta kék foltjait, és nagy elégtételt ohajtott.~ ~
283    6|      nyöszörg felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~ ~»És elnyerék
284    6|         nyomorék és tovább olvas:~ ~»És elnyerék az Isten ládáját
285    6|            elnyerék az Isten ládáját és Éli két fia is meghala.«~ ~»
286    6|            pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá és port
287    6|       harcból és ruháját megszaggatá és port hinte fejére.«~ ~»És
288    6|            és port hinte fejére.«~ ~»És íme Éli ül az útfélen, várakozván,
289    6|             kilencvennyolc esztendős és az ő szemei meghomályosodtak.«~ ~
290    6|             tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott, szemei
291    6|        szemének felhőit, a könnyeket és olvasott:~ ~»Monda az ember
292    6|             jól ismert végsorait:~ ~»És mikor Éli az Isten ládáját
293    6|       hátraesék székéből a kapufélen és meghala.«~ ~ ~ ~A temető
294    6|            elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei tán
295    6|            Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~ ~
296    6|              arra vette útját. Sáros és véres volt, haja lecsüggött
297    6|                 A temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem
298    6|           csata?~ ~A fiú némán inte, és fejét lehajtá.~ ~- Vesztél
299    6|             elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni, hogy
300    6|             ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé
301    6|      világtalan vak volt.~ ~Csak nők és gyermekek maradtak még a
302    6|             a városban.~ ~Özvegy nők és árva gyermekek.~ ~A nyolcvanéves
303    6|          mind, akik ismerték, unokái és unokafiai száma egész népet
304    6|           száma egész népet tett már és mindazok, akikkel életében
305    6|            az egy nyomorék van jelen és azt senki sem tartja férfinak.~ ~
306    6|       Juditnak, a büszke lelkű nőnek és Dávidnak, a nyomoréknak.
307    6|             Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~ ~
308    6|     Összevont karokkal megáll előtte és beszél.~ ~- Dávid! Szépapád
309    6|             nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~ ~- Dávid, ha
310    6|             lakháza silányságát.~ ~- És te soha sem leszesz boldog, -
311    6|             odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit átölelte és
312    6|            és annak térdeit átölelte és rebegett valami érthetetlen
313    6|         fogom a tüzes, izzó harangot és énekelni, míg a láng meg
314    6|         Úrnak rettenetes napja!...~ ~És a nyomorék alakja, mintegy
315    6|          kulcsot a toronyablakból.~ ~És azután a távolba nézett.~ ~- ~ ~
316    6|          gyermekek forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első
317    6|          kapuit eltorlaszolta, vizet és olajat forralt, kést köszörült,
318    6|            szívét, ellankadni karját és nem tudja miért?~ ~A csapat
319    6|           nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik,
320    6|        közelíts! E sír határ köztünk és köztetek. Nincs mit keresnetek
321    6|      keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt, kiknek
322    6|             köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint
323    6|             pedig egyenkint elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket
324    6|           várost a világból kizárja, és átkozott legyen, aki azt
325    6|              aki azt átlépi, éltében és halála után - Amen!~ ~A
326    6|             lesz, háború van köztünk és köztetek. Béke nekünk csak
327    6|       latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában
328    6|           lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~ ~És a cserkesz
329    6|             tombolt és ágaskodott.~ ~És a cserkesz arra gondolt,
330    6|             hasonlóak ez asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese,
331    6|               termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete, - a
332    6|              e székely nőké itten.~ ~És szíve erőt vett rajta. Félre
333    6|              szeméből hulló könnyüt, és azután lovát sarkantyúba
334    6|           asszonyokkal, gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel.
335    6|     ablakokból, házhéjáról, kövekkel és forró vízzel küzdött ellene
336    6|            ellene a fanatikus nép.~ ~És a harang egyre kongott.
337    6|              egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj közt hallatszott
338    6|               mint egy óriási fáklya és az égő lángtető alatt még
339    6|           csatának, tűznek, viharnak és temetésnek hangja. Most
340    6|           lett a csatatérnek, a szél és a láng.~ ~Az emberek elfutottak
341    6|    hallatszik még - a vihar üvöltése és a lángok ropogása.~ ~Mintha
342    7|           semmit nem remél, nem hisz és nem szeret, kinek semmi
343    7|             szép, mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az.
344    7|           Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és osztok.
345    7|           szép szót és ütleget kapok és osztok. Számtalan emberrel
346    7|       hordtam azt, most kívülem van, és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk:
347    7|      vadmadár kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely
348    7|            tevé; hogy előttem futott és nem utánam. A völgy igen
349    7|        nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó között felmagzott a
350    7|              voltak bűvölve. Féltem, és mégis vonzódtam bemenni
351    7|             feszítve, azt benyomtam, és beléptem. Az ajtót készakarva
352    7|             rakva, fejét félrehajtá, és nem mozdult.~ ~Egész tisztelettel
353    7|               hogy félek, utánamesik és megragad.~ ~Félóráig ültem
354    7|       Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott. Gondolám: aluszik,
355    7|              tudja, hol vette magát, és hová lett.~ ~Hogy ráakadtam
356    7|                 Végy egy marok port, és gondolj rá: hogy e por,
357    7|         fennen arcodat? ~ ~ II.~ ~Úr és szolga. - Az egész világ
358    7|            egész világ egymásnak ura és szolgája. S nincs úr, kinek
359    7|         fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr meghajtja
360    7|              fejét a király előtt, - és minden király meghajtja
361    7|            megláncolva forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan
362    7|             végtelen közepéig kereng és engedelmeskedik egyik hatalom
363    7|          időt, midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem
364    7|         szerető csókja, a bor lángja és az ellenség vére.~ ~Jut-e
365    7|            is.~ ~Első szerelem, első és utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb
366    7|              hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak
367    7|              mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~ ~A férfi,
368    7|              a szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hívó eskü?~ ~
369    7|            hajnalt akartam szívemben és szívemen kívül látni, csak
370    7|             az ő arcát kelle néznem, és láttam azt.~ ~Mint elsápadt
371    7|        mondott e titkos borzadásról, és vállamra hajolt és átölelt.~ ~
372    7|      borzadásról, és vállamra hajolt és átölelt.~ ~Hű lyánya előtt~
373    7|           Térdre borul a szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta
374    7|                S csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~
375    7|             néhány száradt sírvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem
376    7|              hisz, semmit nem remél, és senkitől sem szerettetik...
377    7|      Futottam a világból. Szeretőmet és csábítóját megöltem.~ ~Éppen
378    7|           áll, mint egy világló kép, és jövendőt mond fejemre. -
379    7|           mint egy örökké élő emlék. És azóta is sokszor mosom kezemet,
380    7|            is sokszor mosom kezemet, és soha le nem megy róla. Ott
381    7|              mai tudósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának
382    7|       oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és szemeik jártak. Forintokról
383    7|        jártak. Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. Jó sötét
384    7|           ragyogott mindkettőn arany és drágakő, arcaikon vastag
385    7|             nyakláncaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön,
386    7|          rezgeték tollaikat fejükön, és hátratekingettek.~ ~Egy
387    7|        hátratekingettek.~ ~Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz.
388    7|              férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen,
389    7|             leány éktelen, idejemúlt és gazdag. Kezöket egymás kezébe
390    7|        kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek,
391    7|           mint mikor a kabbalistákat és a farizeusokat korbáccsal
392    7|          Pedig mindnyájan meghalunk, és így mindnyájan megérdemeltük
393    7|        felett, mely ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta száját, -
394    7|          ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta száját, - mennyi
395    7|        tátotta száját, - mennyi fej! és e sok fej közül egyedül
396    7|               végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten
397    7|           felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
398    7|         szemekkel bámult a bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt
399    7|           imádkozának az emberekhez, és káromolták az Istent. Hát
400    7|            hogy fognak ezek jajgatni és ordítani akkor! Kiknek pedig
401    7|     csecsemősírás hallatszott, ajtók és ablakok s fenn a gerendázat
402    7|       megtömte odabenn zsebeit ezüst és arany szerekkel, s odábbállt
403    7|               gyertyákat osztogattak és halotti címereket és fátyolt
404    7|     osztogattak és halotti címereket és fátyolt minden kísérőnek.
405    7|       részvevők, nem szégyellt sírni és magát annyi nép előtt oly
406    7|              ruhában a földhöz verni és hívni a halált.~ ~Szegény
407    7|           Roppant fekete tömeg, alak és idom nélkül, láthatártalan
408    7|       viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak e hegytetőre
409    7|       nevében átkokat követtek el. - És elveszének mind. - - Mert
410    7|            megolvadt érctüzével urat és szolgákat mélyen eltemetett.~ ~
411    7|                 Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát,
412    7|          életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt, melyben
413    7|            ledobnak, mindent, ami él és mozog, azon kebeltől, mely
414    7|          fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. - A nemtő
415    7|            nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa neki leendő lakhelyét,
416    7|        szemeikkel merőn bámultak rá, és nem szólíták meg. Sorra
417    7|     bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt rá nézve
418    7|            földön túl nincsenek évek és napok, csak a rettenetes
419    7|          Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak szavai!...~ ...
420    7|            emberi szívnek, te kezdet és vég nélküli iszonyú lény,
421    7|          népeket, miket egykor szült és ismét benyelt, a pyramidokat
422    7|           már város ne lett volna.~ ~És kietlen, puszta volt a föld
423    7|               ami él. Erdők, virágok és az állatok ezer nemei nem
424    7|        léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
425    7|              vétek, az erény szégyen és bűnhődés tárgya, jutalmat
426    7|             magasabbra emelte arcát, és tagadta teremtőjét, az Istent.~ ~
427    7|             együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: "
428    7|           hittel mondá: "van Isten", és meghalt a hóhér kezében.~ ~
429    7|           közepéig keresztülfagyott, és minden tűz kialudt rajta,
430    7|            fehéríté meg e hajakat.~ ~És becsületben őszültek meg
431    7|                 Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a hideg,
432    7|           vért sírva két szeméből.~ ~És az ég millió csillagai közül
433    7|   sziporkázva szaladt végig az égen, és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta
434    7|            gond nem ismerő fejünket. És azt a kéjt, mit érez az
435    7|           örökké édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni.
436    7|         édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni
437    7|          Hogy ragyogott rajtok arany és drágakő és a büszkeség arca!
438    7|              rajtok arany és drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra
439    8|           lakja, szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor
440    8|           kisded pilota jelenik meg, és halálveszéllyel közelít
441    8|             másik négy siet távozni, és szemeit behunyja, hogy ne
442    8|              helyen? Oszt-e jutalmat és büntetést itt is ama hatalmas
443    8|        tünemény mutatkozott a Nepean és Norfolk közötti tengeren: -
444    8|              pedig sötéten-hallgatag és félködökbe zárt; egész területén
445    8|               kiknek arcaikat tenger és ég világítja.~ ~Elől két
446    8|    kormánykeréknél köpcös férfi áll, és rekedt, durva hangon kiabál
447    8|          rekedt, durva hangon kiabál és szitkozódik, majd a szelekre,
448    8|              kámzsa borul, - ott ül, és nem látszik élni.~ ~A csónak
449    8|           köpeny felső része s arcát és vállait leleplezi.~ ~Az
450    8|             mellé térdelt, átölelte, és sírt.~ ~Amaz pedig nem bírt
451    8|              szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba fúrva magát,
452    8|             verni, halála közel volt és bizonyos.~ ~E percben a
453    8|            messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak, merengett;
454    8|        termet, ősz, kuszált hajakkal és szénfekete szakállal; feje
455    8|              mindnyájan külön laknak és félve kerülik egymást, kinek
456    8|             ég üldöző mosquitokat... és te ilyen helyre jutottál!~ ~-
457    8|           ilyen helyre jutottál!~ ~- És te?~ ~- Azt kérded, hogy
458    8|        törvény, orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás; ekkor
459    8|        dobzódó ajtajánál éhező árvák és özvegyek sírnak s hiában
460    8|           igazság szobrától védelmet és pártfogást: addig az háborítatlan
461    8|     megjelenik, fejemet megsimogatja és az örök üdvek honából hoz
462    8|          vannak hátra, mikben vérnek és könnynek kell folyni az
463    8|      csináljunk világot a pokolból - és legyen bizalmunk.~ ~A fanatikus
464    8|          ültettek, reményleni fogunk és - egymást biztatni a csüggedésben.~ ~
465    8|            világból száműzött angyal és a pokolszigeti jó ördög
466    8|         mindennemű kúszó növényekkel és cserjékkel összebonyolódottak
467    8|       sziklafal, másikat sűrű gobea- és liánfonadékok képezték.
468    8|            friss vizet, gyümölcsöket és vadakat hordott ide neki,
469    8|        miknek virágharangjain lazúr- és aranyszárnyú lepkék függtek;
470    8|            az eget kedvese szemeiben és az üdvet annak ajkain.~ ~
471    8|           fiait, kik neki szeretetet és szívük vérét fizették, kebléből
472    8|     mindhárman boldogan, Géza, Mária és vén barátjok, a jó ördög;
473    8|             Sokszor megkísérték Géza és Williám, alattomban egy
474    8|      készítve, sajátszerű kormánnyal és hársvitorlákkal. Csak percben
475    8|        méltatlanul szenvedők vannak, és őket szabadítsa meg.~ ~Még
476    8|           evezőlegény, egy kormányos és egy veresszakállú, májfoltos
477    8|              csúfot űzni velünk.~ ~- És én? - esenge a hölgy.~ ~
478    8|           adván vele elegendő lőport és golyót; különös kedve telt
479    8|              szót nem tud, mint "rum és lőpor"; ezek emlékeznek
480    8|         ember végezte életét.~ ~Géza és Mária mint éltek tovább?~ ~
481    9|       elbeszéltetni.~ ~A természetes és természetfölötti események
482    9|              benne uralkodó csillag- és szellemalakok bűbájos fény
483    9|           szellemalakok bűbájos fény és árnyékul lengik körül a
484    9|         eseményekre; a rég megholtak és az örökké élők vándor árnyképei
485    9|   bejárhatlan hegyeik közé, Hindukus és Himalája vad bércei tán
486    9|     századokra elrejték őket, a Sind és Gangesz partjain a vándorfajok
487    9|       karabinier; egy lovas ágyúüteg és egy röppentyűtelep kíséretében,
488    9|              zuhanva, gyakran embert és lovat ott temetnek.~ ~Ily
489    9|              közbeszorult vadállatok és madarak halálordítása, s
490    9|            eddig rejtve volt: gyalog és lovas, ugrált elő a part
491    9|           csodálatost, föld fölöttit és föld alattit, eszébe jutott
492    9|            gúnykacagás közt, nevetve és beszélve hozzánk azokat
493    9|      szavakat, amik nem emberi nyelv és emberi fül számára látszának
494    9|      irtózatos hahota, kecskemekegés és hiénanyívás hangjai közt
495    9|             használva, színes porfír és fekete bazalt, miken az
496    9|             természet százados aloé- és óriási kaktusztöviseket.~ ~
497    9|         kisebb helyen megfér testben és szellemben a mostani ivadék,
498    9|             között csupán batatákkal és törpe keleti szilvabokrokkal
499    9|         visszatért az üldözésből; én és tiszttársaim egy terebély
500    9|        karcsú, mint az antilop, arc- és bőrszíne az itteni nők szennyes
501    9|            volt: minden tagja fényes és gömbölyű, mintha ércből
502    9|        előtte. Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam ellene állani.~ ~-
503    9|      hasonlít valamihez, ami emberi, és ha az a leány is azon nyelvet
504    9|             érzéke föllázadt ellene, és az ördög mégis kényszeríté
505    9|      küzdelemben, fogait csikorgatá, és ajka tajtékot vert s kétszer
506    9|          megölhette volna a királyt, és nem tevé.~ ~E lélek megtanítá
507    9|          közül; ezek voltak Izbózeth és Mefibózeth, a király legkisebb
508    9|         tartoztak engedelmeskedni. Ő és fiai érték e nyelvet.~ ~
509    9|        jutnak már eszembe.~ ~- Súnem és Gilbona, - mondám én, ráakadva
510    9|   kimenetelét. Ingadozni kezde Isten és ördög között, szeretett
511    9|    büntetéstől; Saul azonban esküvel és ígéretekkel rávevé, hogy
512    9|          megmaradok-e?"~ ~"Holnap te és fiaid - velem fogtok lenni",
513    9|         Asasiel. Midőn sátorába ért, és magára maradt, hirtelen
514    9|            egy angyal négy szárnnyal és fényes arccal, mely hasonlatos
515    9|         átadott tégedet nekem, téged és a te fiaidat és a te népedet
516    9|         nekem, téged és a te fiaidat és a te népedet mind. Holnap
517    9|       népedet mind. Holnap meghalsz, és ketté vágatol."~ ~Saul kiáltva
518    9|          tudják, miszerint meghaltál és parancsoljon a te nevedben.~ ~
519    9|            voltak Jonathan, Abinadab és Malkisuah. Nem tudom, úgy
520    9|      csillagot. Ezek voltak Izbózeth és Mefibózeth.~ ~Másnap megütközött
521    9|         magát, az ellenség rátalált, és elvágta fejét. Izbózeth
522    9|              elvágta fejét. Izbózeth és Mefizóbeth megszabadultak.~ ~
523    9|              azonban a fehér hangyák és méhek meglepték a szobrot,
524    9|               végre egészen összedűl és porrá omlik.~ ~Rögtön szétfutottak
525    9|         hindu. - Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
526    9|          harcosok szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága,
527    9|        mormogák tisztjeink mind.~ ~- És azon ködfolt közepében van
528    9|          zavarral fordult hozzájok: "És senki sem látja azt önök
529    9|        hevesen. - Ott van világosan, és aki nem myops, láthatja.~ ~-
530    9|         mégis különös volt, hogy egy és ugyanazon csillagot három
531    9|         csillagot három ember lásson és a többi nem.~ ~Még egyszer
532    9|            legszembeötlőbb fényes.~ ~És valóban én a leírt helyen
533    9|           csillagot, Smith, Davidson és Drumfield fényesnek, én
534    9|           egy bokorba, ott lefeküdt, és sír.~ ~ ~ ~
535    9|             összehivatta a tiszteket és a vezetőket, s a napi parancsokat
536    9|              iszonyú ordítás, hahota és mekegés között támadtak
537    9|             colonel beszélt hozzájok és azok őhozzá.~ ~A bennünket
538    9|     állapotba helyeze, zavart alakok és eszmék rajzottak agyamban,
539    9|         magához jött, ma már beszél, és minden tagját bírja. Én
540    9|             innen meg ne mozduljunk, és seregeivel jobbra-balra
541    9|      egymásután virrasztott volna.~ ~És valóban Davidson arca tegnap
542    9|      elsápadt, ajkai megvékonyultak, és szemei körül valami idegenszerű
543    9|            ellenséges kémet elfogom, és magammal viszem. E szándékomat
544    9|            értem. Ő lehajolt hozzám, és fölemelt, s tiszta hindu
545    9|          reszkető kezeim közt tartva és szemeimmel nem bírva megválni
546    9|           hosszú földalatti folyosón és számtalan csigalépcsőn keresztülhaladva,
547    9|         oldalai nehéz virágos selyem és thibet függönyökkel voltak
548    9|            üvegekkel, mikben narancs és rubinszín italok töltve,
549    9|        kábító lehelete arcomat égeté és szemei égeték bennem a lelket;
550    9|    megszűntem látni, hallani, lelkem és testem két különvált lénnyé
551    9|            akartam utána kinyújtani, és nem tudtam megmozdulni többé...
552    9|             neveit sem ismerjük.~ ~- És vérem, szívem, lelkem élt.
553    9|        lelkem élt. Láttam, eszméltem és nem tudtam mozdulni. A leány
554    9|       akartam kinyújtani kezeimet... és nem tudtam megmozdulni.
555    9|           téve maga mellé, kardommal és tollas fövegemmel együtt.
556    9|            mögé. A leány egyik kezét és fél térdét rám tevé, odaszorítja
557    9|        örömordításban törtek ki erre és odarohantak. Azt hivém,
558    9|     odanyújtá nekik a levágott fejet és tollas kalapomat, azok feltették
559    9|             találtam magamat egyedül és sehol sem lelém a nyílást,
560    9|          mindazt, ami velem történt. És most úgy fáj minden tagom,
561    9|             érzékenyek, fejem kábult és vérem nem akart lecsöndesülni,
562    9|           rézbálvány, ökör feje volt és kövér emberi termete, rendkívül
563    9|         barátom, az asszony vén volt és rút mint az éjszaka, ha
564    9|         sötét terem alakjára. Száján és szemein keresztül sugárosan
565    9|             tizenkettő, egyik vénebb és zöldebb mint a másik, azok
566    9|           elkezdtek körülem táncolni és énekelni, oly táncot és
567    9|              és énekelni, oly táncot és éneket, aminőért megvesznének
568    9|           guggoltak, a számba néztek és énekeltek; a legmulatságosabb
569    9|        látszott más, mint az örök hó és jéghalmok, fehéren, ridegen.
570    9|        Irlandban a Surturhule. Falak és boltozat milliárd gyémánttól
571    9|           körös-körül mellette, a hó és jég közepett, a legbujább
572    9|          múlva a barlang megtelt vén és fiatal afgánokkal, a vének
573    9|          mint a fiatalok, csak hajuk és szakálluk volt fehér. A
574    9|            megnevette beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak
575    9|           Smith, Davidson, Drumfield és én. Magam is meg voltam
576    9|          nagykereskedő, Mr. Drayson, és az angol hadászati folyóirat
577   10|                             A kalmár és családja~ ~ ~ ~ ~Ennek az
578   10|             ez volt a címe: »A görög és családja.« Szerzőt felidézték
579   10|          írja azt címnek: »Az örmény és családja.«~ ~Az szabad volt.
580   10|            címet adtam, hogy "Örmény és családja", de arra az osztrák
581   10|           kényszerített. Íme lássad, és vidd magaddal, itt van nyomtatásban,
582   10|             van korrigálva »A Kalmár és családjá«-ra.~ ~Ez megnyugtatólag
583   10|            oravicai képviselő vagyok és a Szent Száva-rend lovagja.~ ~
584   10|             is valami új, válogatott és soha nem hallott sors csapása
585   10|               víz, jégeső, marhavész és földindulás ártott neki;
586   10|              sárkány, te krukodélus! és más efféle gyöngéd megkülönböztetések;
587   10|             neki kellett meglakolni, és ha semmi rossz nem történt,
588   10|             beszámítás nélkül pernek és patvarnak vala tárgya.~ ~
589   10|         zürge, a nap a zurrodra süt, és mégis álussz. Mirt nem szegődtél
590   10|           félig víz, tudnillik korom és csatak, hogy idegen emberek
591   10|          itthon van-e a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni,
592   10|            kitől kapta, miért kapta, és mire fogja fordítani?~ ~
593   10|        rögtön el fog enyészni, ha őt és a családnak egy még eddig
594   10|              az ajtón, a másik bejön és szemeik véletlenül összetalálkozva,
595   10|         Olivia nem hallhatja, fölkel és kimegy a szobából, s ha
596   10|           azután még egy, még kettő, és még tudja Isten hányszor
597   10|          egyszerre sarkával, öklével és könyökével produkálná rajta
598   10|            mire a kalmár feleségével és kisasszonyával nagy lárma
599   10|             a dolog, azaz hogy rőfre és seprűnyélre, melyből különös
600   10|     össze-vissza nyalatott, falatott és szorongattatott, kényes
601   10|        ruhában, mindig új frizurával és új szeszélyekkel. Minden
602   10|              urfi apja vicispán volt és falukkal bírt.)~ ~- Mit
603   10|         egész nap járkált fel s alá, és egy szót sem szólt.~ ~Este
604   10|          gondolni, hogy hová álljon, és miért álljon?~ ~Egy éjjel
605   10|            nem törődve a karmolással és tépéssel, melynek saját
606   10|         tépéssel, melynek saját képe és haja volt kitéve.~ ~Mikor
607   10|        Birbuctól eleresztve, dühében és fájdalmában a földhöz vagdalta
608   10|          vonásokkal, miknek fájdalma és szégyene egyiránt égető
609   10|             lakott, hajdan sok görög és sok más cérnásboltos élt,
610   10|              ki szintén boltos volt, és mindenfélét árult, ami szemnek,
611   10|          árult, ami szemnek, szájnak és ostornyélnek való volt.~ ~
612   10|             egész város csodálkozott és sajnálkozott e jó ember
613   10|              magát. Semmit sem evett és mindent eladott a boltból,
614   10| törkölypálinkát, borssal, gyömbérrel és szerecsendióval megfűszerezve.~ ~
615   10|             lesz, hivasson egy papot és gyónjon meg, mert egy óra
616   10|              tégedet szintén becsült és szeretett.~ ~- Nem ismerok
617   10|               nagyot ásított belőle, és meghalt.~ ~A temetés napján
618   10| szomszédvárosból hozattak kántorokat és zenekart, s a szekerektől
619   10|             megjelent a vicispán fia és Fügefi gróf, kit ugyan még
620   10|           többé senki szépnek, jónak és kegyesnek, ellenkezőleg
621   10|          avagy elintéze, csodálatnak és helyeslésnek levén tárgya.~ ~
622   10|             a gróf emberszeretetének és minden előítéleteken felül
623   10|           leereszkedésének méltányos és érdem szerinti bámulásában.~ ~
624   10|         szobájába, minden kopogtatás és lábtörlés nélkül. Az a tükör
625   10|               Az a tükör előtt állt, és már nem volt halovány.~ ~
626   10|             a sötétség, tudd meg ezt és a szigete a nyugalomnak
627   10|         kihamvadt érzelmeimnek sírja és e virág, e halvány liliom,
628   10|              villámok fognak lövelni és e villámok harsogása azt
629   10|      részeire, hogy haljon meg ember és barom. Világ elementumai,
630   10|    fenomenonoknak, kiknek fogatairól és estélyeiről az újságokban
631   10|        szólítani mások jelenlétében, és így igen ritkán, miután
632   10|      hozzáférhetést. Sok gyanús képű és éppen nem elegáns emberek
633   10|            látunk ülni, kinek térdén és nyakában egy pár pirospozsgás
634   10|          Boldizsár nem árul rosszat, és sohasem csal meg senkit,
635   10|            van egész nap elzárkózva, és senkivel sem óhajt találkozni.
636   11|        keletre, ahonnan támad a fény és minden, ami fényes, - ahonnan
637   11|            diplomaták, zsurnaliszták és börzeüzérek tudománya? fordítsatok
638   11|    balesetekről, börzefluktuációkról és miniszterkrizisekről, ott
639   11|              mindent ami lesz, lehet és aminek úgy kell lenni.~ ~
640   11|            életű istenek voltak, ész és erő nélkül, - törpék, kikre
641   11|         kitört a szabadság, dicsőség és honszeretet lelke távol
642   11|         lelke távol Perzsia, Armenia és Palmíra ege alatt.~ ~Míg
643   11|          békét, míg Heliogabal rokka és orsó, Galienus főzőkanál
644   11|             támadt a száműzött erény és dicsőség, s mintha szégyelné
645   11|            maroknyi népével a várost és templomait, s Caesarea falai
646   11|               templomaikkal, a hősök és az árulók egy sírba lőnek
647   11|        bíborpalástjába, s kikiáltatá és megéljenezteté az elfogott
648   11|           városra, melyben született és a népre, mely azon várost
649   11|        egyszerű volt, buzogány, nyíl és dárda; de aki látta az izmos
650   11|            volt, mint a szerelmi dal és erős, mint a harcriadó.~ ~-
651   11|          egyszerű polgár vagyok.~ ~- És én egyszerű nő. A sors,
652   11|           katafalk. Mindannyi király és despota közül, kik kezeiket
653   11|              midőn kardjokat kértem, és én nem akarom koronámat
654   11|             mázsás köveket, dárdákat és görögtüzet hánytak ezer
655   11|              számítható érték, arany és drágakő. Leghátul maradt
656   11|        rendezetlen csoport, dárdával és parittyával, csak ütközet
657   11|     ellenséget, azért serege rosszát és kincseit mindig leghátul
658   11|        nomádnép, pásztorok, vadászok és békés kereskedők, kiknek
659   11|           között feküdt a sivatag!~ ~És e sivatag ezeknek hazájok
660   11|         elmúlt a szél, csak az éhség és szomj maradt meg, a paripák
661   11|        lefeküdt pihenni, ott elaludt és meghalt. Várták az éji támadást,
662   11|             közepében a harsogó zene és pohárcsörgés.~ ~Míg a sereg
663   11|      eunuchok énekét kísérve hárfáik és tollas sípjaikkal, s a sátor
664   11|           testőrei közt lármát ütött és megmenekült.~ ~Hogy neki
665   11|           azt? Egy megvetett asszony és egy tudatlan paraszt.~ ~ ~ ~
666   11|            egymásba fonódva, Odenath és Zenóbia. Az elgázolt tartományok
667   11|                S amily messze a férj és nő győzelmeinek híre elhatott,
668   11|     egymáshoz.~ ~S míg nyugoton Cato és Scaevola népének elkorcsult
669   11|        lágyabb a szív, forróbb a vér és a napsugár, tudott élni
670   11|             nem született barbárnak. És a szenátus, melynek soraiba
671   11|      ugyanannyi számú kancsal, púpos és sánta vénasszonyt, a harmadik
672   11|          vonulni. Ezer lovas, selyem és bíbor öltözékben, fegyverekkel,
673   11|            veszélyekről, miken atyja és mostohája karddal szokta
674   11|             Kettő azok közül, Timoll és Herend már csatában esett
675   11|          Maeon itt lovagol mellettem és kikacag, nem merek odatekinteni,
676   11|             minthogy téged lássalak, és én mégis tégedet akarlak
677   11|   szeretetnek? te szereted Odenathot és szereted Herodét: nem találkozik-e
678   11|            nem sikerült elvesztened, és nem fog sikerülni soha.
679   11|               Nem az éjszaki fenyves és bükkerdők egyhangú sötétje
680   11|     vegyületben állítva össze szépet és nagyszerűt; az ifjú természet
681   11| favastagságra nőve; fák, miken virág és ért gyümölcs van egyszerre;
682   11|              papagályoknak, méheknek és pillangóknak. Másutt beláthatlan
683   11|            jövevény, a kuszó iszalag és liánfonadék szövevényeivel.~ ~
684   11|          pötyögős ráncokat vet nyaka és combjai körül, s ha megrázza
685   11|        környezők a király ügyességét és karja erejét jöttek dicsőítni;
686   11|               kicsúfol; s míg férjét és tulajdon fiát fenevadakkal
687   11|              képzeli a szülői szivet és kart!~ ~Az ifjú nem bírt
688   11|          iparkodék mondani s arcával és mozdulataival kifejezni,
689   11|        magának, hogy leszállt hozzá, és meg merte tapintani annak
690   11|              szövevényei miatt lónak és elefántnak egyiránt hozzáférhetetlen.~ ~
691   11|              akkor vette észre nejét és fiát, midőn mellette álltak.~ ~
692   11|             megfosztva apai, vadászi és királyi örömeitől.~ ~Maeon
693   11|                Maeon szemeiben a düh és szégyen könnyűi égtek; kirántotta
694   11|            mérgesen összehúzva orrát és szemöldeit, körültekinte
695   11|              ült.~ ~Herode a bámulat és félelem által meg volt meredve,
696   11|             azokra terítve, sült hús és bölényszarvakba töltött
697   11|            villogott, s felordítva: »és ez a kard a bosszuállásnak«,
698   11|              korona azzá tesz engem, és ha e korona nem, azzá teend
699   11|              a bosszú, a lovagiasság és önféltés elszántságával
700   11|              ajkaihoz, összecsókolá, és meghalt.~ ~ ~ ~9.~ ~Ezelőtt
701   11|        hatalmas Palmíráé, hova kelet és nyugot sietett kincseit
702   11|             népek felett uralkodott, és akiken uralkodék, azok mind
703   11|           uralkodék, azok mind áldák és dicsőíték.~ ~Három napi
704   11|             fokozatban, virágok, fák és tavak, mikben hattyúk fürödtek
705   11|              pompát, de nem magán.~ ~És minden, amit a szem látott,
706   11|             lélek megszeretett, nagy és szép együtt; az egymás fölé
707   11|           kövekből építve; kék, zöld és rózsaszínű márvány, vereslő
708   11|            tagjaikat; s mind e pompa és magasság fölött egy nagy
709   11|      hozzászoktak már a boldogsághoz és szabadsághoz. A nemzeti
710   11|             asszony: hódító szépsége és hatalma által.~ ~Fegyver
711   11|             hatalma által.~ ~Fegyver és drágakő ragyogott trónja
712   11|         szokott előcsalni a hízelgés és szerencse.~ ~Ekkor előállt
713   11|            nem Róma ajándékozá nekem és férjemnek: kardom vívta
714   11|        bálvány istenei templomában - és ez ellenségen én álltam
715   11|              cézárja, otthon tűzhely és serpenyők között tölté el
716   11|      szavaktól; - igazak voltak.~ ~- És a szenátus, mely reszketett,
717   11|         Rómában az igazmondás vétek. És e szenátus szégyenl egy
718   11|           előtt hajtotta meg nyakát! és egy római mer büszke arcot
719   11|              hullottak a könnyek düh és méltán érzett szégyen miatt.~ ~
720   11|              ha neki illik a szoknya és főkötő, melybe férfi lételét
721   11|             nekem meg illik a páncél és sisak, s ha kedve van engem
722   11|            megfosztani, jőjjön érte, és vegye el tőlem...~ ~Ezzel
723   11|         Labio propraetor a kisázsiai és egyiptomi légiókkal Zenóbia
724   11|        emberig elhullt, hogy vezérét és az utolsó sast megszabadítsa.
725   11|          barbár népeivel: a gótokkal és alemanokkal.~ ~Egy napon
726   11|               s egy perc alatt ébren és helyén volt mindenki. Hiába
727   11|             adá a győzelmet kezembe; és én nem azért jöttem, hogy
728   11|           bűnt. Ti legyetek szabadok és sértetlenek, az áruló pedig
729   11|            barna arca vonásai a harc és szív küzdelmeihez voltak
730   11|  súlyegyenből, előre bukott, s térde és egyik keze a földet érte.~ ~-
731   11|             a bátrat, a hőst jutalom és dicsőség.~ ~ ~ ~14.~ ~Tiana
732   11|          elfutott lakókhoz, oltalmat és bocsánatot ígérve nekik,
733   11|     szaggatott csoportozatban a gall és teuton segédcsapatokat;
734   11|         lorica.~ ~A légiók, tribunok és centuriók alatti cohorsokra
735   11|              szárnyán állt egy illír és numid lovasság. Könnyen
736   11|        taréjos sisak, gömbölyű pajzs és hosszú kard minden fegyverzetük.~ ~
737   11|           sem mozdul, csak a sasokra és parancskezekre kötött szalagok,
738   11|             van hagyva a táborszerek és néhány csodás gép védelmére,
739   11|          őrzé, félmeztelen parittyás és kézíjas csőcselék, melyet
740   11|             elé s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés közül csak
741   11|         összetapostatott. Nem futott és nem adta meg magát egy is;
742   11|          villámsebesen oszta csapást és döfést mindenfelé; egyik
743   11|         bátorítá, akik körüle álltak és küzdött a római veteránokkal.~ ~
744   11|    védelmében.~ ~- Állj meg királyné és add meg magad! - kiálta
745   11|           nyilat fektetett az idegre és visszafelé fordulva lován,
746   11|              a nők forraljanak ólmot és olajat, a gyermekek faragjanak
747   11|        pihenjenek! Mérget a nyilakra és mérget a szívbe! Férfivá
748   11|            Férfivá legyen a gyermek, és a férfi félistenné, villám
749   11|           biztosítva életét, trónját és birtokait.~ ~Zenóbia körülhordozá
750   11|            neki a felállított hajító és kopjalövő gépeket, levezette
751   11|            föld, kívül rajtok koldus és sivatag. Velünk harcol az
752   11|              harcol az Isten, a föld és az idő.~ ~A követ visszatért
753   11|              ismeri Zenóbia jellemét és hatalmát. Lehetetlen fölszámlálni
754   11|        küzdött, másik tíz jött utána és ismét tíz, és végre száz,
755   11|             jött utána és ismét tíz, és végre száz, a torony egy
756   11|        takarták be vérteikkel; vizen és vason keresztülégett az,
757   11|            kísérve a palmíraiak düh- és diadalordításaitól.~ ~A
758   11|            emelkedni, dacolva tűzzel és kövekkel, miket a falakról
759   11|          toronyból, millió kék, zöld és veres csillagot rugva szét
760   11|             csatalárma, fegyverzörej és tűzropogás között hallatszik
761   11|              be nem veheti a várost, és mégis felfogadta, hogy el
762   11|             határoznunk kell gyorsan és tenni rögtön. Az éjjel rohamot
763   11|              zajához, elefántjaikhoz és görögtüzeikhez; de Zenóbia
764   11|     reszketett, s egyszerre megállt, és hátramaradt. Zenóbia ijedten
765   11|             elhagyatik.~ ~Az üldözők és a királyné közötti tér azonban
766   11|            az utolsó emberig kiirtá, és újra be lőnek zárva a kapuk,
767   11|             király. A fogoly vezérek és hősök hosszú sorozata, köztük
768   11|              ki saját népét elárulá, és Zenóbia, kelet királynéja.~ ~
769   11|            egy mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog
770   11|              jött volna be Rómába.~ ~És e pillanatban csak egy gondolatja
771   11|       eltünnek, el a sötét pálmaerdő és a magas falak. A sivatag
772   11|            sivatagból, várva az időt és a vihart, mely őket lassankint
773   12|              másikat érte. Szárazról és tengerekről, a világ mind
774   12|          állt Mahmud síremléke, zöld és fehér corynthi márványoszlopokbul
775   12|          rácsozatán keresztül a tuja és ciprus sötétzöld bokrai
776   12|           sötétzöld bokrai s a rózsa és jazmin eleven virágai kandikáltak
777   12|           hivatalnokok előléptetésre és a foglyok szabadulásra.~ ~
778   12|             vissza a távol hegyormok és a közel nép ajkai. A harsogó
779   12|           képet óriási kúptetejével, és a még sötétebb börtön.~ ~
780   12|             ismét újrakezdődék a zaj és tolongás. Jött a végeláthatlan
781   12|       fegyvereik markolatja smaragd- és rubinttól ragyog; utánok
782   12|      koszorúzott lófarkak, félholdak és színes lobogók.~ ~A katonaság
783   12|            edények, ragyogó boglárok és fegyverek egymásra hányt
784   12|             szemeivel a feltollazott és csöngettyűzött dromedárok
785   12|              a hátukon vitt bíborral és keleti shawlokkal beaggatott
786   12|              két csausz hányt arany- és ezüstpénzt tele marokkal
787   12|                Utánok jött az imámok és dervisek hosszú bús csoportozata,
788   12|      művészetét, ragyogott turbánján és fegyverzetén rubin és gyémánt,
789   12|      turbánján és fegyverzetén rubin és gyémánt, de semmi sem volt
790   12|              hosszú hófehér szakálla és semmi sem ragyogott úgy
791   12|             hölgyek, a szultán nejei és leányai, mind valami fényes
792   12|         diadalszekerek, pénzt szórók és tarka fegyveres nép.~ ~Amint
793   12|         arcát, meghajtá magát jobbra és balra a két láthatlan angyalt
794   12|             azzal átadta az ulemának és imámoknak az új templomot,
795   12|         akkor építtetett, márvánnyal és mozaikkal kirakva s arabeszkekkel
796   12|           Aja Szófiát is fölülmúlta, és a katonák, önmaguk látásától
797   12|           szultán kíséretét, papjait és háremhölgyeit bocsátva keresztül,
798   12|               bégek, basák, padisahk és imámok, hajoljatok meg Ibrahim
799   12|         szemeit a földre szegzé.~ ~- És, hogy ne csupán név szerint
800   12|             íme lépj e rostélyzathoz és nyisd fel azt.~ ~Az agák
801   12|          Azért ígérd meg nekem, azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet,
802   12|           férjemet, Ibrahimot akárki és akármit mondjon is egykor
803   12|            soha meg nem fogja öletni és megöletni nem engedi; azután
804   12|           tomboló néptömeg "Szolimán és Ibrahim" neveit üvölté kicsapongó
805   12|     vállaikon, mely eltört kardokkal és kézívekkel volt tetézve,
806   12|          fecskendett ruhákban, sírva és Allaht ordítva, s korbáccsal
807   12|             kendővel körültekergetve és a basák között jött a nagyvezér
808   12|             Az udvaroncok reszkettek és hallgatának.~ ~Ekkor jött
809   12|      hozatott hírül, hogy küldötted, és megbízottad, Gritti - a
810   12|           fekhelyéről, szemei vérben és tűzben forogtak.~ ~- Ulema!
811   12|             Magának akarta ő Erdélyt és Magyarországot, s szövetkezett,
812   12|             hogy éltemben nem fogom, és nem engedem őt megöletni.~ ~-
813   12|           fáradtan ült le a küszöbön és elaludt; nemsokára valaki
814   12|         szavát, minden arcvonását.~ ~És ismét eljött az est. Az
815   12|        szultán hálószobája küszöbén. És ismét hiába. Szolimán egész
816   12|           akkora elnyomta az álom.~ ~És álmodott.~ ~Leánya Ahidalla
817   12|      meggyilkolják a te parancsodra! És te nekem megesküvél, hogy
818   12|        megbocsátom neki, eredj haza, és légy nyugodt.~ ~S másodszor
819   12|           szerencsétlen Ahidallát.~ ~És újra álmodott a szultán.~ ~
820   12|            légy boldog, gondolj reám és szeress.~ ~És látta azután,
821   12|           gondolj reám és szeress.~ ~És látta azután, mint ültek
822   12|          mint ültek lovaikra Ibrahim és Ahidalla. - Siessetek! siessetek! -
823   13| végighajtottad legelő méneseid a Don és Volga végtelen rónáin; paripáid
824   13|        remegni, láttad könyörögni.~ ~És túl e világrészen, a bölcsektől
825   13|             ismét megjelentek miriád és miriád lovas csapatjaid,
826   13|          aranyat, selymet, porcelánt és a legszebb hölgyeket.~ ~
827   13|             szőtt, mégis gazdag volt és pompás. ~ ~*~ ~Történt azonban,
828   13|             nagy teherhajót arannyal és ezüsttel.~ ~Tsong-Nu kivezetteté
829   13|              temessétek be az arany- és ezüstbányákat, a bányászokat
830   13|          mesterember; pap, kereskedő és hivatalnok több volt az
831   13|    betanított majmaikkal, egereikkel és papagályaikkal: felforgatták
832   13|       legbujábban tenyésztek a kávé- és teaültetvények, rónáin leggazdagabb
833   13|             erdei voltak kenyérfából és banánból, folyamaiban bottal
834   13|         csodás port, amely lángot ad és mennydörög, kik föltalálták
835   13|         forgandó szélvitorlát visel, és valamennyi, míg egy kezében
836   13|            ott egyéb, mint a gyermek és a nő.~ ~A katonának vitt
837   13|               hogy semmivé legyen!~ ~És tulajdon magukat az onnan
838   13|         öntött fenevadat állíta föl, és aláírta: "e vadállat Tsong-Nu",
839   13|         palotáit a nép, s a hullámok és lángok csatája közt vítta
840   13|              egyéb, mint a gyermekek és hölgyek. -~ ~Midőn sem tűz,
841   13|       pusztult város romjairól, vért és holttesteket sodorva örvényei
842   13|     mértföldnyi kerületben üres volt és lakatlan a vidék.~ ~Az elhullottak
843   13|        hordták az ólmot, arzenikumot és timsót. Azóta sem lakhatik
844   13|     Bir-mán-ha, egy árva, kinek apja és testvérei kard által estek
845   13|           Quenn-Hinn hölgyek között, és a Quenn-Hinn hölgyek legszebbek
846   13|      gyönyörködjék, hanem ő benne.~ ~És Tsong-Nu keblére ölelte
847   13|         pedig látott, hallott; ölelt és az mind gyönyör volt.~ ~
848   13|        Tsong-Nu mind ennél nagyobbat és váratlanabbat kívánt: összegyűjté
849   13|         reszketve hallá a parancsot, és hallgatott, a bölcsek fejet
850   13|            hajtottak a császár előtt és nem mertek szólni.~ ~Tsong-Nu
851   13|              gabonát a földbe, tejet és húst eszik csupán, s ha
852   13|    szándékodat, ó hatalmas uralkodó, és ha már harcolni akarsz a
853   13|             határaidra, eljönnek ők, és nem kívánják, hogy elébök
854   13|  zsákmányoktól gazdagultan, ahol tej és méz folyik, s zengő almákat
855   13|              sárga folyamba arannyal és ezüsttel megrakva, de ti
856   13|       seregének fele elveszett éhség és fáradságos munka miatt.~ ~
857   13|          facölöpökre kifeszített bőr és vászon képezé házaikat;
858   13|         fáradságot, s miután népének és kincseinek millióit elpazarlá,
859   13|            ellenségeit idáig üldözve és általuk félve."~ ~Másnap,
860   13|   balhangzatú süvöltés hallatszott - és Tsong-Nu, torkán keresztülütve
861   13|   kősziklához, melyre Tsong-Nu nevét és tetteit fölvésette s ezt
862   13|          írták utána:~ ~"Idáig jött, és itt veszett el minden seregével!"~ ~