Rész

 1    2|             meg a zsebbe dugja a két kezét, nem törődik se hazájával,
 2    2|           könyörgő tekintete, ki két kezét imára kulcsolva tekinte
 3    2|              Lajoshoz, vállára tette kezét, s halk hangon Így szólt
 4    4|         hozzá, s miután csonttá vált kezét nagy ellenkezései dacára
 5    4|               s lesütötte szemeit, s kezét húzta kifelé az enyimből.~ ~
 6    4| konyhaajtóban elértem, megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva
 7    4|          bácsi, kezembe adva Esztike kezét.~ ~- De már úgy jótállok
 8    6|             sápasztóbb a nő arcán.~ ~Kezét szeme elé tartva, a távolba
 9    6|        erdőkbe eltévedt, ott levette kezét elszakadt öltönyéről. Irtózatos
10    7|               megfogtam keblére tett kezét, s meg akartam azt rázni.~ ~
11    8|              mosollyal tette gyöngéd kezét a vad férfi ideges karjára
12    8|        bámulva nyújtá vastag feltört kezét a hölgynek, másik kezével
13    8|              azután hölgyének nyújtá kezét. - Alszik, nem vett észre;
14    8|         sürgetve ragadta meg a hölgy kezét.~ ~- Siessünk - mondá -,
15    8|           derekához kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe.
16    8|             a kormányos ölésre emelt kezét lezúzta.~ ~- Hurrah! - ordítá
17    9|         rohantam, tántorogtam utána, kezét reszkető kezeim közt tartva
18    9|          pillanatban homlokomra tevé kezét, s ekkor úgy érzém, mintha
19    9|             háta mögé. A leány egyik kezét és fél térdét rám tevé,
20    9|         fogadott, mint egy királyné, kezét nyújtá elém, tiszta hindu
21   11|              ébredt föl, midőn egyik kezét levágták.~ ~Armenia elestét
22   11|             szivességgel nyujtva elé kezét, - jer, ülj jobbomra; ami
23   11|     szemevilágát, sikoltva terjeszté kezét Maeon elé:~ ~- Maeon, védd
24   11|            alá trónja lépcsőjéről, s kezét a római vállára tevé.~ ~-
25   11|           mondva, megragadá az áruló kezét, s kilódítá azt a dühödt
26   11|             mozdítaná egyszerre száz kezét, egyszerre hangzik el minden
27   11|           szólt Zenóbia, megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával
28   12|              A szultán fölkelt, jobb kezét a koránra tevé, baljával
29   12|        koránra tevé, baljával leánya kezét fogta meg. Az udvarnagyok
30   12|                   Ibrahim! - rebegé, kezét forró homlokára csapva; - "