Rész

 1    2|                változtatni, amit abban látott; utoljára Kondor uram, látva,
 2    2|                 Egy torzonborz katonát látott Sárika maga felé közeledni,
 3    2| ütegparancsnokhoz, s elmondá neki, mit látott.~ ~- A huszárok nagyszámú
 4    2|           falatozott, most pedig Lajos látott hozzá. Jólesett neki, ebéd
 5    2|          felvert portól környezve, nem látott az ifjú hős egyebet, mint
 6    2|               nem múlt el.~ ~Lajos nem látott visszatérő magyar tábort
 7    3|               alól, melynek miatta nem látott sem eget, sem földet.~ ~
 8    4|        sipkától bagariáig egy soha nem látott személyt, akinek kilétén
 9    4|             körömmel aláhúztam, s ha ő látott benne figyelembe veendőt,
10    4|          üvegen keresztül semmivel sem látott jobban, mint anélkül. -
11    4|            vakon születik.~ ~Tehát nem látott...~ ~Csak ennyit akartam.
12    5|             szász ezalatt diskurzushoz látott.~ ~Előbb a fullajtár beszélt
13    6|           Tántorogva, tétovázva jött a látott alak az úttalan síkon. Feje
14    7|                kegyelemparancs. De nem látott semmi fehéret. Le kelle
15    7|         ajtajáig, mit élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt, várt,
16    8|             alatt, nyolc éve, hogy nem látott napvilágot. Ez a vakondok
17    8|             egy esős alkonyon vitorlát látott Géza feltűnni a tengeren,
18    9|                 amit az ember álmaiban látott, regékben hallott elmondatni,
19    9|               Három közülök semmit sem látott. Ezek voltak Jonathan, Abinadab
20    9|              Saulnak, s amelyet az nem látott?~ ~- Oh, igen, - felelt
21   10|        termetes kocsisféle egyéniséget látott bebukni, ködmenben, csizmában,
22   10|                    Nem ilyen? A lelked látott jobbat. Hát milyen kell?~ ~-
23   10|                egy fehérszemély alakot látott kilopózni, ki a zaj hallatára
24   11|           messziről sötétlő pálmaerdőt látott megjelenni.~ ~A tevék ezentúl
25   11|                 És minden, amit a szem látott, olyan volt, amit a lélek
26   12|              elfogadta.~ ~Szolimán nem látott örömkönnyeitől, Ibrahimot
27   13|            Melyik föld, melyik nép nem látott még téged?~ ~Hol a jeges
28   13|                körül fonódtak; ő pedig látott, hallott; ölelt és az mind
29   13|             egy kopasz gránit kőszálat látott a pusztaság közepett fölmeredni,