Rész

 1    1|       megveszett Achilles, hogy engem harcba akarjatok vinni?
 2    2|      írtam diákkoromban chriát, engem is megdicsértek érte, egzamenkor
 3    2|     össze, mert élve e szobából engem ki nem visz senki!~ ~A fiatal
 4    4|          miért is kergetett meg engem tulajdonképp az én kedves
 5    4|       tudott volna felelni.~ ~- Engem sem szeret senki a világon, -
 6    4|     mondám, hogy ne féljen, míg engem lát, hisz azért vagyok én
 7    9|      lángjában van a pokol, ami engem most is éget, most is emészt,
 8    9|      nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé fog tenni,
 9    9|    eloltották alatta a tüzet.~ ~Engem pedig felkaptak az afgánok
10    9|         ama másik bálvány, mely engem áldozatul kér, hihetőleg
11    9|        aranyszínű királyném, ki engem ezüstszínűre festett!~ ~- ~ ~
12   10|     hínak Dimitrinak, ugye?~ ~- Engem hínak Gergucot.~ ~- Hát
13   10|         semmirevaló?~ ~- No meg engem, hogy akasztanák fel a neve
14   10|    Kivánum neki tiszta szivbul! Engem is kirabult a gyilkus, a
15   10| szemekkel zokogván: hiszen hogy engem koldussá tett, azt csak
16   10|   kiálta fel büszkén a kupec. - Engem ugyan nem tett koldussá.
17   10|         elég. Ne gondoljon kend engem oly szegénynek. Mit árul
18   10|       kidobtak miattad!~ ~- Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?~ ~-
19   10|         hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé fog tenni.
20   10|       Amiért mást meggyaláznak, engem marasztalni fognak. Agyő,
21   11|       férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi mágusok jósolták
22   11|         de te látni fogod, hogy engem összetörni senki keze sem
23   11|         azt a hírt vedd, miként engem valami fenevad összetépett.
24   11|         meg azt, vagy az öl meg engem.~ ~- Ragadjátok meg! - kiálta
25   11|   királytok! E korona azzá tesz engem, és ha e korona nem, azzá
26   11|          ki burokban született, engem férfi keze el nem ejthet.~ ~-
27   11|       onnan a trónról, asszony! Engem Róma küldött...~ ~Az arcokon
28   11|         földjén, most nem ismer engem; most szégyenel nevemre
29   11|        és sisak, s ha kedve van engem attól megfosztani, jőjjön