Rész

 1    7|          velök, mert nem szóltak emberi hangon; tetőtül talpig idegen
 2    7|         a világra. Óh, ily távol emberi szívektől, az éghez ily
 3    7|         át az elsötétült égen.~ ~Emberi hajléknak híre sem volt,
 4    7|          rejtetten, egy magányos emberi lak.~ ~Nem akartam szemeimnek
 5    7|        körül sehol ösvény, sehol emberi láb nyoma.~ ~Tekintetem
 6    7|       sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~ VI.~ ~Midőn legelsőbb
 7    7|         földiebb tárgy, mint egy emberi arc...~ ~Jaj a botránkozónak,
 8    7|         legrettentőbb eszméje az emberi szívnek, te kezdet és vég
 9    7|         s mentül törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra emelte
10    7|         titkos sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~
11    7|          azt a kéjt, mit érez az emberi lélek, midőn az első csókban
12    7|           hogy minden szenvedést emberi kéz, emberi fő teremte,
13    7|    minden szenvedést emberi kéz, emberi fő teremte, e fájdalmából
14    9|         élő alakok között, néhol emberi lényekkel kötnek rokonságot,
15    9| magasságra emelve magukkal, s az emberi lélek üldöző tagadása elől
16    9|    levert karó, egy felismerhető emberi holttest, nemcsak megölve,
17    9|        kiejtése alig hasonlított emberi nyelvhez.~ ~Csapataink rögtön
18    9|       ijesztő szavakat, amik nem emberi nyelv és emberi fül számára
19    9|         amik nem emberi nyelv és emberi fül számára látszának alkotva
20    9|       merész, minőt sehol másutt emberi kezek művein nem találni:
21    9|          hasonlít valamihez, ami emberi, és ha az a leány is azon
22    9|  nyelvöket, Meliah? Micsoda? Hát emberi nyelv é az, vagy állaté,
23    9|          ökör feje volt és kövér emberi termete, rendkívül hasonlított
24    9|       forrás bugyogó vize szinte emberi hangokat látszott adni,
25    9|         volna rá... Mindenesetre emberi dolgot fogunk cselekedni,
26   11|         dögvész, a halál angyala emberi alakban; a határos birodalmak
27   11|       lábacskái versenyeznek egy emberi derék vastagságával, három
28   11|      közeledő lármát, melyet még emberi fül nem volna képes felfogni,
29   11|      vakmerő támadó elől, ki nem emberi fegyverrel látszott ellenök