Rész

 1    1|    medrébe, és Gerzson úr áldást monda azokra mint szintén József
 2    2|   szobából.~ ~- Na fiam, Lajos - monda odakinn a fiatal honvédnek -,
 3    5| félvállról intézve hozzá a szót, monda:~ ~- Hallja kend, - az én
 4    6|        könnyeket és olvasott:~ ~»Monda az ember Élinek: a harcból
 5    8|          nincs kihez imádkozni - monda -, itt nincs oltár, nincs
 6    9|          helyesen találgatták, - monda végigsimítva nagy hosszú
 7    9|        vagy Saul." - "Ne félj, - monda a király - nem lesz bántásod,
 8    9|          Úgy meg fogsz halni", - monda a lélek szomorúan.~ ~"Szabadítsd
 9    9|      önnek semmi baja sincsen, - monda - köszönje ön bibliájának,
10    9|          az emberek templomba, - monda az orvos.~ ~- Ne fészkelődjél
11   10|       nyílik.~ ~- Hadd várjun, - monda Gerguc. - Hadd fázun. Hadd
12   10|       volt.~ ~- Már az megvan, - monda végre a kalmár hülye biztatással. -
13   10|         ugyebár?~ ~- Lejányuk! - monda a kalmár haldokló szóval. -
14   10|        fia.~ ~- Kell is nekem, - monda kacér hetykeséggel Mincucka. -
15   10|          ahhoz, nem veszteség, - monda Borbála asszony, s fejcsóválva
16   10|  jószágát kiváltani pénzeddel, - monda neki Borbála - a holdba.
17   11|   tégedet kereslek.~ ~- Maeon! - monda a nő erényes borzalommal -
18   11|   Megbocsátom hirtelenkedésed, - monda Odenath, bizalmas szivességgel
19   11|      érintve a padlat mozaikját, monda: »üdv neked, kelet királynéja!«
20   11|       süllyeszte.~ ~- Beszélj, - monda a követnek - hanem arra
21   11|           Bátrak voltatok, - úgy monda - nem gyávaságtok, hanem
22   11|      érte.~ ~- Győztél katona! - monda átnyujtva a zöld ágat a
23   12|       illeti annak felnyitása" - monda.~ ~Ibrahim odalépett a rostélyhoz,
24   12|         ki által fiam leendsz, - monda a szultán gyöngéden, s a
25   12|          ültetve, hízelgő hangon monda neki: "kérj tőlem, amit
26   12|          őt."~ ~- Nem hal meg, - monda a szultán - nem hittem,
27   12|           Én megmentettem őket - monda az álmodó szultán.~ ~E percben
28   13|       kincs, melyért jöttetek, - monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak,