Rész

 1    1|        is mertek egymásra nézni, annál kevésbé a látcsőbe. Mint
 2    1|        nevem Bó-rem-bukk!~ ~- De annál még az én nevem is cifrább -
 3    2|      saját nemzeti kedvenceinket annál kívánatosabbakká varázsolják.
 4    2|   Márpedig okosabb dolog nincsen annál, mintha az éhes embert tele
 5    2|      lovagolt, Lajos azt mondá: "annál jobb, ha te is jössz!",
 6    2|         ember együtt egyék velem annál az asztalnál, ahol nekem
 7    4|    történt, hanem Debora asszony annál kíváncsiabb volt meghallani
 8    5|     nyelvre megtanít, tehát hogy annál jobban megértsék egymást,
 9    6|        alá a nap, a villám fénye annál kékebb, annál sápasztóbb
10    6|       villám fénye annál kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~ ~
11    6|    mentől többet levernek onnan, annál több rohanna utánok a vitatott
12    7|           Mentül előbbre mentem, annál mélyebbre jutottam, végre
13    7|      törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra emelte arcát,
14    8|           de tiszta, s csillagai annál ragyogóbbak.~ ~A pokolsziget
15    8|          halál; mentül hosszabb, annál keserűbb; s húsz év alatt
16    8|     beljebb haladtak, a rengeteg annál sűrűbb, a fák annál magasabbak,
17    8|     rengeteg annál sűrűbb, a fák annál magasabbak, s mindennemű
18    8|    nyakára fojtani törekedett, s annál fogva, mint láncos ebet
19    9|       bíznia az ősz hajakban, de annál inkább bátorságában, mely
20    9|         szorítám szívemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban mosolygott
21    9| kiáltozott a nő, a forrás hangja annál erősebben tombolt, bőgött,
22   10|   idegenek szemei elé kerülni.~ ~Annál ragyogóbb volt Minerva kisasszony,
23   11|    Szemeivel nem lát, de orrával annál jobban érzi ellenségei szagát,
24   11|         közelebb értek a zajhoz, annál többször iparkodék mondani
25   11|     egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette a berek
26   12|      tovább ment, az örömkiáltás annál jobban nőtt. A nép, mely
27   13|        Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel rohanjatok