Rész

 1    1|           újra összebeszélének, s miután fegyvereik elszedettek,
 2    2|    büszkeségének nagy elégtétele, miután elismert adat, hogy magyar
 3    3|            miket a magyar nemzet, miután litteraturájával kilencszáz
 4    4|          Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét nagy
 5    4|    szájába sem fogott sat. sat.~ ~Miután ekképp elbúcsúztatta magát
 6    4|        szemeibe kedvem szerint, s miután sokáig néztem szemeibe és
 7    5|           is elvitték magukkal, s miután ott egy kicsinyt kijózanodván,
 8    5|         nem soká váratta magát, s miután a hellebárdos, aki odáig
 9    5|         beszélt a fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget beszéltek
10    5|       fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene
11    7|        tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen megköszöntem
12    7|         hűtlent feledni akarta, s miután nem tudta őt elfeledni,
13    8|      improvizált bíráskodásról, s miután felsőbb helyekről kegyelmet
14    9|           ismerni akará sorsát, s miután prófétái nem adtak feleletet,
15   10|       értelmében vevé kalapját, s miután egy gombot nagy kínnal begombolt
16   10|      felkapaszkodva szülei ölébe, miután azok által össze-vissza
17   10|     kalmár felvonta szemöldeit, s miután végigbámulta a species facti
18   10|          sem tudott magáról, csak miután eret vágtak rajta, tért
19   10|     keresztényi módon meggyónt, s miután a lelkész által figyelmeztetve
20   10|     családját ágya körül gyűjtve, miután minden idegent eltávolíta
21   10|          csak messzire álltak, de miután meggyőződtek felőle, hogy
22   10| jelenlétében, és így igen ritkán, miután Minerva sohasem volt egyedül.~ ~
23   11|           volt a vadat elejtened, miután én sebet ejték rajta.~ ~
24   11|         mely a tűz közé szorulva, miután mindenünnen visszariadt,
25   12|      atyám. Én tudom, hogy a nap, miután delet ért, aláfelé megy.
26   13|           dicstelen fáradságot, s miután népének és kincseinek millióit