Rész

 1    2|          tüzérek ágyúikhoz álltak égő kanócokkal, s mindenki várta
 2    4|       rajta, odafutott apjához és égő arcát annak keblére rejté.
 3    6|          alanti házak tetőire, az égő szurokkanócok egy perc alatt
 4    6|           egy óriási fáklya és az égő lángtető alatt még mindig
 5    6|         nők szellemei hánynák alá égő szikrák alakjában égnek
 6    7| tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket dobált fel az égre,
 7    7|        maradt. Versenyt futott az égő üstökössel, kit átkos útja
 8    8|       evezőlegény maradt, kezében égő, vasnyelű kanóccal, az ágyuk
 9    9|        hajzat. Betegesen-lázasan, égő főfájással, hideglelős vérforgással
10   11|      szomj kiszárasztá a hőségtől égő ajkakat, a szúró napsugár
11   11|      morogni hallák a vadat.~ ~Az égő nyilak, mint megannyi lidérc,
12   11|         tűz tovább harapózott, az égő pontok összeértek, s a nedves
13   11|      madaraknak kerekedett föl az égő berekből, ijedt ordítozással
14   11|           menekülni iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémségesen
15   11|      pálmafára, farkával verve az égő lombokat, széles szájával
16   11|         tekergéssel csavargott az égő sudar körül, s azzal hirtelen
17   11|     azonban éppen oda eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve
18   11|     szilaj tusa közepett az egyik égő szálfa, gyökeréig leégve,
19   11|          éjben is feketék voltak, égő szemei világítottak benne.~ ~-
20   11|   conscripti unokái talán, kik az égő város piacán currulis székeiken
21   11|        pikkelyzetét, s a falakról égő nyilak özöne repült az ott
22   11|           a legmagasabb toronyból égő naftát s olvadt szurkot
23   11|       rémséges üvöltést, láták az égő tüzeket sebes rohammal közeledni
24   11|  keresztültörte az érchadsorokat, égő homlokával föltaszítva az
25   11|           a mezőn, a földet túrva égő szarvaikkal.~ ~E látmány
26   13|           érze, midőn ajkai annak égő arcát érinték, s fülei a