Rész

 1    1|      Azontúl nem is volt rá gondja többet. A fiú megnőtt, megszakállasodott,
 2    1|           hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s leereszkedőleg
 3    2|           is elviszi, sohase látja többet. Azért kell éppen a tanult
 4    2|           hazament. Hátra sem mert többet nézni leendő veje után.~ ~
 5    2|       tábornok, ki nem állt lábára többet, mert mind a két lábát elhordta
 6    2|           volt már elmenekülnie.~ ~Többet vissza se nézett feléjük,
 7    2|        órája, és már soh'sem látom többet.~ ~- Nászasszonyom! - csitítá
 8    2|             hogy beléd ne botoljék többet. Estére pedig átteszlek
 9    2|           visszatérő magyar tábort többet, ott maradt az anyai házban,
10    3|           szereplők nem keltek föl többet. Az utolsó jelenetben mindnyájan
11    4|     haragos forgattát! Hanem nekem többet át ne kastankodjál, mikor
12    4|       egyszer bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem ellened, nem
13    6|        sohasem hallottak egymásról többet, - összekeveredtek a szomszéd
14    6|     cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~ ~A sereghez visszatérve,
15    6|        harcos férfiaknak, s mentől többet levernek onnan, annál több
16    7|         lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik örökké
17    9|     Sohasem fogok nőre gondolhatni többet, anélkül, hogy borzadás
18   10|        terem, mint a gomba? Ne üss többet, majd én ütlek.~ ~E szavakkal
19   10|       ajtót, hogy akarva sem tudta többet kinyitni.~ ~Annyi bizonyos,
20   10|            szívéért szeretem, s az többet ér nekem a világ minden
21   11|           ami elmúlt, ami nem lesz többet, ha megúntátok ezeket a
22   11| vánszorogtak, nem is tértek vissza többet, mielőtt szomjukat elolthatták
23   11|         hullott vad nem ugrott fel többet, ott maradt végig elnyúlva,
24   11|        foglaltak a bástyán, mindig többet többet, már a vexillum vissza
25   11|           a bástyán, mindig többet többet, már a vexillum vissza volt