Rész

 1    1|           úr, vegyetek rólok példát ti többiek, istentelen, hivalkodó,
 2    1|           lépésnyire sátort üssünk; ti pedig minden háznál gyertyát
 3    3|           részeg korában a "Nyitra, ti viszoka Nyitra!" helyett
 4    3|      elküldte Kufsteinba hallgatni. Ti is köztök voltatok. S hogy
 5    3| megtartották muszkánéknak, a melyik ti. szép volt: a többit kiküldték
 6    7|      fájdalma, saját bűnhődése.~ ~S ti a sorsot meritek káromolni?
 7    7|      emlékeztek azon kézre, mellyel ti vertetek mást. Emlékeztetek
 8    7|         festeném a megváltót, amint ti szoktátok, nem a halál árnyékában,
 9    9|             hanem hallottam, hogy a ti szent könyveitek is bizonyságot
10    9|           tudom, úgy híják-e őket a ti szentírástokban?~ ~- Igen.~ ~-
11   10|       ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny vagytok; én tudtam.
12   10|             én tudtam. Kihoz mentek ti firhoz, mondjatok nékem.
13   10|       csukut orcájámra. No jul van. Ti meglesztek a magatokénak,
14   10|           homlokára ütve az ifju. - Ti emberek, te összes emberiség!
15   10|              oltsd ki fényedet nap, ti csillagok szakadjatok alá
16   10|           az emberek bűnei miatt, s ti fellegek szédüljetek le
17   11|      fölépíté!~ ~ ~ ~2.~ ~Fel, fel, ti szabad lakói az ősi pusztának,
18   11|             lakói az ősi pusztának, ti pásztorok, kik csordáitokat
19   11|             oroszlánt barlangjából, ti, kik sátrak alatt laktok,
20   11|            arcát nem ismerted soha, ti délceg ifjak, kik három
21   11|       erényt, s jutalmazzam a bűnt. Ti legyetek szabadok és sértetlenek,
22   13|            erdeiteket kivágatám, de ti szebb palotákra, illatosabb
23   13|            és ezüsttel megrakva, de ti százannyi kincset fogtok
24   13|            sugaraiból születtek, de ti szebb hölgyeket fogtok találni
25   13|          szerelmük forróbb, s kik a ti öleléseitekre fognak jutni.