Rész

 1    4|      járt; - csak az a fatális - óh! nem tudok nevet találni
 2    4|               Sohase bántsa.~ ~- Óh édes, kedves, drágalátos
 3    4|       járok; senki sem bánt.~ ~- Óh, ne mondja azt, az isten
 4    4|       tudjuk majd szolgálni.~ ~- Óh, szót sem érdemel.~ ~- Hanem
 5    4|        sebesen dobogott a szíve! óh! az a sóhajtás, melytől
 6    7|        Megtanított rá a világ. - Óh, a világ igen keserű iskola.~ ~
 7    7|      kitagadni magát a világból; óh, mikorra a keresett fájdalom
 8    7|    halott fényt vetve a világra. Óh, ily távol emberi szívektől,
 9    7|        ölelés, a hízelgő hangok? Óh minő messze, minő messze
10    7|    király lenni? király leszesz. Óh az én lelkemen a bor démonának
11    7|         megrészegültem tőle...~ ~Óh a vérszomj irtózatos érzet,
12    7| örökéletének én magam maradok.~ ~Óh, mennyit vétettem önmagam
13    7|        nem voltak szavai!...~ ...Óh örökélet, legrettentőbb
14    7|    ébrenlét semmivel sem jobb.~ ~Óh, hányszor látogat meg ez
15    7|         kép.~ ~Ki félné arcodat, óh megnyugtató angyala az emberiségnek? -
16    8|         a csónakban, fuldokolva: Óh, el vagyunk veszve!~ ~A
17    8|        pokolszigetet a jó ördög. Óh, ha meggondolom, hogy ezt
18    8|    feltámadás ki nem szabadít! - Óh jer, ismerd meg azon helyet,
19   10|         ideálja, kiről az hivém, óh balga én! hogy égi szárnyalása
20   10|         zsebpénzemet kaméliákra? Óh szörnyeteg asszonyi alakban.~ ~-
21   10|          meg az elsikkadt pénzt? Óh hagyja el.~ ~- Hah! Ez már
22   11|       egy lángoló főnix ékesíté, óh annak könnyű volt meggyulladni
23   12|         Ne légy irántam haragos, óh atyám. Én tudom, hogy a
24   12|     férjét kérdik tőle, könnyez. Óh atyám, veszélyes ott lakni,
25   12|        Allah Mitrei Chrestinnai! Óh!" s meztelen testüket éles