Rész

 1    3|          Azon mezítlábos kontesz, kit ő számozni tanított, az
 2    4|       vagyok, mint az árva madár, kit a zápor mosdat meg, a zivatar
 3    6|        ismerős tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve
 4    6|        parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
 5    7|      szeret, kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga van
 6    7|         laktam.~ ~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott
 7    7|         futott az égő üstökössel, kit átkos útja kívül kergetett
 8    7|   Angyalok énekét hallani, s azt, kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul,
 9    8|            hogy hát én ki vagyok? kit húsz évi halálra büntetett
10    8|      mennyországban?~ ~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról űzött
11    9|        fölébredt bennem a katona, kit a kötelesség hív. Szeretném,
12    9|        fiatal dragonyos kapitány, kit Drumfieldnek hívtak.~ ~Mindnyájan
13   10| ábrázattal felele a kupecnek:~ ~- Kit keresod te derik becsületes
14   10|        magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak? mert ő sohasem
15   10|          gyilkus, hun vetted ezt? kit ültél meg érette?~ ~- Én
16   10|         ama mennyei hitelező elé, kit sem cridával, sem hamis
17   10|      vicispán fia és Fügefi gróf, kit ugyan még nincs szerencsénk
18   10|       megboldogult leányai közül, kit mind szerénysége, mind illendő
19   11|      rabot a legalsó börtönökből, kit bűnei miatt halálra ítéltek;
20   11|  lélekbeteg gyermeket mulattatni, kit rajta kívül mindenki megvet,
21   11|      Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit a hódolat föl nem emelt,
22   12|         ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál, s
23   12|          most fiadnak fogadtál, s kit legjobban szeretsz.~ ~Szolimán
24   12|        meg is ingatni?~ ~- Annak, kit magad tettél ily hatalmassá.~ ~-
25   13|         Aztán ismét megcsókolá, s kit pirosan, mosolygóan vett