Rész

 1    3|    falatját, szívük vérit adták egykor neki, de lelkük felvilágosodását
 2    4| gyönyörű szilfid termet, melyet egykor arasszal átértem, elhízott
 3    6|      tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk
 4    7|         olyan sötét, ember volt egykor, olyan, mint te vagy, s
 5    7|      mint te vagy, s ember lesz egykor, olyan, mint te vagy, s
 6    7|        azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté bírt tenni,
 7    7|       halál perce.~ ~ V.~ ~Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt
 8    7|        ölemben.~ ~Érzette, hogy egykor...? Irgalmas Isten!~ ~ VII.~ ~
 9    7|          X.~ ~Templomban voltam egykor. Régen volt, igen régen.
10    7|         XI.~ ~Egy embert láttam egykor kivégeztetni. Lopott, rabolt,
11    7|        Egy óriási hegyet láttam egykor, melynek végtelen látása
12    7|        dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel sújtolá. -
13    7|    álomnak is a te képed!~ ~*~ ~Egykor pedig azt álmodám, hogy
14    7|  született; el a népeket, miket egykor szült és ismét benyelt,
15    7|   földön sírt ásni, melyben már egykor halott ne lett volna, nem
16    7|      nem egy követ letenni, hol egykor már város ne lett volna.~ ~
17    7|     vagyunk nála fölírva?~ ~*~ ~Egykor egy szép leányt láttam halottan
18    7|          mily gazdagok lehettek egykor! Hogy ragyogott rajtok arany
19    7|       házak ablakain, melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben
20    9|         jól, hogy ez ember lesz egykor az Isten legnagyobb magasztalója,
21   11| váraknak lennének szánva, miket egykor védeni kell. Szilárd, tömör
22   11|   koronája gyémántjait küldé az egykor megvetett ellenségnek, kinek
23   11|      előtte, az országok, miket egykor ősei bírtak, örömriadóval
24   12|    akárki és akármit mondjon is egykor felőle, soha megöletni nem
25   13|        Hol, merre nem jártál te egykor bujdosó magyar nép? - Merre