Rész

 1    2|       izzadságtól nem volt színe; s arca fekete volt a napsütéstől
 2    2|     seregünknek, mondhatom.~ ~Lajos arca e szavakra sem mutatott
 3    2|              De már kezdett a Lajos arca lángvörösre válni.~ ~- Én
 4    6|          gyerek, sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
 5    6|            szemei, hideg, erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág
 6    7|               Milyen fehér az ember arca, milyen fekete az ember
 7    7|      második csók ismét visszahozta arca rózsáit. A lyány szebb lett,
 8    7| rémtekintettel, kuszáltak hajai, de arca vonásai még kuszáltabbak,
 9    7|           és drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal,
10    8|             pedig nem bírt szólani, arca elkékült, melle a megszakadásig
11    8|        szemei kimeredtek, s tikkadó arca rémségesen mosolygott; igazán
12    9|        volna.~ ~És valóban Davidson arca tegnap óta úgy elváltozott,
13    9|          ráismerni. Szemei beestek, arca elsápadt, ajkai megvékonyultak,
14    9|       erősebben szorítám szívemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban
15   11|         Herode elvette a kopját, de arca másfelé volt fordulva, félelem,
16   11|            örömeitől.~ ~Maeon dacos arca elárulá, hogy e vakmerő
17   11|     visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre felvidámult.
18   11|     váltogatá egymást, csak Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit a hódolat
19   11|      özvegye fogsz lenni.~ ~Zenóbia arca lángolni kezde e szavakra.
20   11|          tölté el idejét!~ ~A római arca égett e szavaktól; - igazak
21   11|            férfi volt, naptól barna arca vonásai a harc és szív küzdelmeihez
22   11|            küzdeni.~ ~A légionárius arca büszkeségtől ragyogott e
23   11|            legelöl a királyné maga, arca elé tartott pajzzsal, a
24   11|           sebét a másik után kapta; arca, homloka vérzett, meg nem
25   12|    végigfutott rajtok tekintetével. Arca elhalaványult, az iratok