Rész

 1    4|            hogy nagyon bosszantott. Tudtam egyébiránt azt is, mivel
 2    4|    figyelmeztetés nekem szól, s nem tudtam, hogy elszaladjak-e most,
 3    4|               Én aztán ami pletykát tudtam Philemonról és Baucisról,
 4    4| szerencsétlenség miatt!~ ~Hanem jól tudtam eleve, hogy e füst alatt
 5    4|        melyet is én szorgalmasan ki tudtam olvasni Wielandból úgy,
 6    4|           időre elutazék, mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt
 7    4|        asszonynéninek, - szabódám - tudtam, hogy igen szereti.~ ~-
 8    4|         amaurosis fog következni.~ ~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~ ~-
 9    4|     pisztolyt, amekkora hangon csak tudtam.~ ~- De te ki vagy? ilyen-amolyan
10    4|  gála-öltönyömnek a szárnya; de nem tudtam szabadulni.~ ~Eközben rémülten
11    4|              az elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben vagyok;
12    7|            emberekkel, beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak
13    7|     születtek lángoló fejemben. Meg tudtam volna az egész világot javítani!
14    7|          származó sárral sehogy sem tudtam kibékülni, s ezúttal úgy
15    7|            volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni. A templomajtó
16    7|       Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne. Mulatni,
17    9|        Érzém, hogy megbűvöl, és nem tudtam ellene állani.~ ~- Én azzal
18    9|            utána kinyújtani, és nem tudtam megmozdulni többé... Minden
19    9|            Láttam, eszméltem és nem tudtam mozdulni. A leány pedig
20    9|      szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor
21    9|       kinyújtani kezeimet... és nem tudtam megmozdulni. A leány leveté
22    9|            negyven esztendővel. Nem tudtam rá választ adni. (J. M.)~ ~
23   10|          Birbucét, ha megháluk. Meg tudtam volna én hálni ingyen is.
24   10|            ti kisászuny vagytok; én tudtam. Kihoz mentek ti firhoz,