Rész

 1    1|                elpirult és lesütötte a szemeit.~ ~A másik humanissime,
 2    4|            magammal, de igen lesütötte szemeit, s nem nézett rám.~ ~- No -
 3    4|               cicuskám!" - szólt neki, szemeit fel-felnyitogatta. - "nézz
 4    4|              kis ártatlan, s lesütötte szemeit, s kezét húzta kifelé az
 5    4|                  törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit: hasztalan -
 6    4|                nézve. - mi leli a maga szemeit? - Szent Gergely apostol!
 7    4|        agyonrémült páciens.~ ~Féltette szemeit, mint akárki más, s biz
 8    4| csípősebbikéből, s azután bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott
 9    4|               is vakítók és süketítők, szemeit és füleit bekötözve emberül.~ ~
10    5|                 a fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé, amint kezeit,
11    6|           Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~ ~Oly
12    6|           hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé az égre: »én Uram,
13    7|             leány még egyszer felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék
14    7|           mindig remélt, végre beköték szemeit, és nem láta többé semmit.
15    8|            másik négy siet távozni, és szemeit behunyja, hogy ne lásson.~ ~
16    8|                rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté... A kormányos,
17   10|               hallgatott, megtörülte - szemeit, mert száját nem volt oka
18   10|        Pápramurgu? - szólt elmeresztve szemeit a boltos. - Csoéto? Kutya?~ ~-
19   10|                Olivia szerényen lesüté szemeit, s felsóhajtva felelt:~ ~-
20   11|           Zenóbia elé lovagolva, égető szemeit a hölgyre függeszté, s dacosan
21   11|              Kigyulladt arcát, villogó szemeit közelről láthatta az imperátor,
22   12|                szomorúan sóhajta fel s szemeit a földre szegzé.~ ~- És,
23   12|              egész éjjel le nem hunyta szemeit.~ ~Másnap a sors úgy hozta
24   13|              csókjaival becsukva annak szemeit, hirtelen kirántá kardját