Rész

  1    1|               szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha
  2    1|         miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket
  3    1|           annyira hasonlatos, hogy máig is fennmaradt róla az adoma,
  4    1|              oly emberek, kiket magukat is elpusztított a háború, s
  5    1|      szétszaladva, ahol megijedtek. Nem is igen nagy szenvedéllyel
  6    1|               barlangjában, melyet máig is Balika-várnak neveznek és
  7    1|          olyanok voltak azoknak viselői is; majd ügyetlen, majd kegyetlen,
  8    1|              vagy tanácsúr. Azontúl nem is volt rá gondja többet. A
  9    1|         szörnyetegeket, akikre gondolni is irtózat.~ ~És soha női alakra
 10    1|                körből; még a templomban is, nehogy a leányokra kacsintgathassanak,
 11    1|              körülmény, miszerint őneki is volt egy leánya, az az egy
 12    1|           Klárika elé; aki elé különben is hiába tévedt volna, mert
 13    1|            elszaladt volna előle.~ ~Nem is volt pedig minden bolond
 14    1|             szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már
 15    1|       felolvasásaira sem figyelt, akkor is a kis rózsalugasos kerten
 16    1|                    Az experimentumoknál is egyik ügyetlenséget a másikkal
 17    1|                 éjszaka?...~ ~Áron maga is megijedt e szóra.~ ~- Hisz
 18    1|               cselekvének?~ ~Másnap nem is mertek egymásra nézni, annál
 19    1|         követett el, még a bűnös helyet is félve kerülték, s dobogó
 20    1|               elgázolt tulipán-ágyakért is panaszt téve. Az öreg úr
 21    1|         szerteszét történő eseményekről is, s éppen nem iparkodék elrejtegetni
 22    1|                olyforma hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes
 23    1|                nemsokára kívánt alkalom is kínálkozék; egy napon Trajtzigfritzig
 24    1|              falukkal bánt, abból Enyed is elgondolhatta, mi vár rá.~ ~
 25    1|               udvarán, mely, amint most is látszik, erős, magas kőfallal
 26    1|              hír eljutott a kollégiumba is, lángot vetett a diákok
 27    1|           Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami fringiát takargat
 28    1|                 ráförmedt:~ ~- Még kend is fegyvert visel, kend? (Mikor
 29    1|               szépen. Gondolák, hogy ez is jó fegyver, ha jó ember
 30    1|                Még egy negyedik ágyújok is volt rézből, melyet valamely
 31    1|                voltak, azokra sarkantyú is volt ütve jobbára, de minthogy
 32    1|     csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos seregéhez;
 33    1|             egyikök sem tudott egy szót is deákul, hanem azért mégis
 34    1|          elegyedni.~ ~- No, pedig annak is itt kellene lenni, mert
 35    1|             legjobb véleménnyel vagyunk is felőled, a buta népség annyira
 36    1|                 kérelmet a többi szüzek is támogatván, a nemes tanács
 37    1|                 a zsebébe.~ ~Később azt is látniok kellett, mint adják
 38    1|               cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna az, megkapá
 39    1|                 abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel,
 40    1|                De annál még az én nevem is cifrább - felelt Áron -,
 41    1|               iszen hát akkor jaj neked is, nekem is: s azzal egyet
 42    1|               akkor jaj neked is, nekem is: s azzal egyet rántott ellenfelén,
 43    1|                 a víz.~ ~Ezalatt József is utolérte Klárika rablóját;
 44    1|          szárnya mutatá, hogy oda alant is van valaki. Hirtelen odafutott,
 45    1|             esett Karassiayt. Még akkor is fogták egymást Bórembukkal,
 46    1|               szintén József szerelmére is, kinek nem kellett többé
 47    2|            serpenyőbe való kellett; meg is lehetett azt ismerni arról
 48    2|               át az utcára.~ ~De büszke is volt a maga mesterségére.
 49    2|                    Hiszen más országban is össze tudják aprítani a
 50    2|               Kondor János uram ismerte is mindazokat a mendemondákat,
 51    2|           kiválólag szamárhúsból, azért is olyan átkozott kemény, s
 52    2|                amelyikben a történet le is volt rajzolva fametszésben,
 53    2|                  Hát még ha a trikhinek is fel lettek volna már fedezve,
 54    2|            mesterséget, amit űzött. Meg is élt belőle tisztességesen,
 55    2|                tisztességesen, szerzett is utána, volt mellette jó
 56    2|               üzletet, ahogy tett ővele is az apja, avval meg a nagyapja
 57    2|                ház és a vágótőke.~ ~Nem is messze kellett keresgélni.
 58    2|                halála után özvegy fővel is, de elég tüzesen; remélhető
 59    2|           remélhető volt, hogy a fiából is életrevaló mesterember lesz
 60    2|                   Daczosné asszonyomnak is tetszett ez az egyezség.
 61    2|                után fog élni, a fejének is tanulja hasznát venni. Írni,
 62    2|             tulajdon nemzete történetét is illő megismernie, hogy tudja
 63    2|             logikára megtanítják, annak is hasznát veheti, no, még
 64    2|             azután éljen. Hát a Lajoska is csak hadd koptassa a kollégium
 65    2|               szekundába" ne essék. Így is végigjárhatja a classisokat,
 66    2|           hentesnek? elég volna neki az is, ami ráragad, ha mindennap
 67    2|                 mert az hangzik magában is.~ ~- Jól van. Mássalhangzó
 68    2|                 atyja volt. Még éjszaka is dolgozik; tudom, hogy akkor
 69    2|            Látom sokszor tizenegy óráig is a gyertyát az ablakában.
 70    2|                 mászni; az esze magától is megjön, ha megöregszik.~ ~
 71    2|                neki békét, hisz anélkül is annyi nadrágot elnyű az
 72    2|                 a rigófészket, labdázni is olyan jól tud, hogy a "longá"-
 73    2|        fogadásból a nagytemplom tornyát is keresztül hajította egy
 74    2|          Lajoska erős legény lesz, most is elvisz a vállán három magához
 75    2|            aztán mikor sertést ölnek, ő is részt vesz a mulatságban,
 76    2|                hagyta. Tanárai folyvást is mondogatták az anyjának,
 77    2|            között lakik a boldogság. Én is írtam diákkoromban chriát,
 78    2|              diákkoromban chriát, engem is megdicsértek érte, egzamenkor
 79    2|                meg végül, hogy más útja is van a nagyságnak, mint a
 80    2|                betegek közt jár, magára is ráragad, elpatkol vele;
 81    2|            évvel, egész legény; a leány is hozzáillett, két évvel fiatalabb
 82    2|             gyermek. S a gyermekek most is nagyon szerették egymást,
 83    2|            álmosságból Kondor uram. Fel is ugrott a lócáról, s elkezdett
 84    2|                     Hiszen Lajoska maga is az akar lenni! - böffenté
 85    2|               tehát Kondor uram, s bele is nyugodott, hogy biz az ő
 86    2|                hentesboltot.~ ~Lajos ki is tanulta a jogi folyamot
 87    2|               az ügyvédi vizsgát, s azt is dicsőségesen, kezében volt
 88    2|                a fiú kezébe! De még nem is kard és puska, hanem éppen
 89    2|              talpú bakanccsal, amit nem is az ő lábára mérnek! Mennyit
 90    2|               menyének szánt Sárikánkat is elviszi, sohase látja többet.
 91    2|                 ám a selyemposztós úrfi is, s együtt szenvedi a többiekkel
 92    2|                 mint a másik. Aztán nem is olyan katonák lesznek ám
 93    2|               csákójuk piros lesz, azon is nemzetiszínű rózsa. Gyönyörűség
 94    2|                 gazdasszonykodás terhét is levette róla, hanem azért
 95    2|                keresztülvisznek, hozzám is beszállásoltak belőlük hatot.
 96    2|              könyöke. Ha az én Lajoskám is ilyen rongyosan jár-kel
 97    2|                 mikor egész nap állanak is valahol, azt mondják, hogy
 98    2|                ravaszság Sárikára nézve is nagy próba volt, mert amit
 99    2|        gondoskodva vagyon. Itt kenyeret is csinálnak a kukoricából,
100    2|                 este. Tegnap pecsenyénk is volt hozzá; egy árokban
101    2|               volt; majd talán kenyeret is eszünk mellé holnapután,
102    2|                úgyhogy a köpönyeget nem is tűrhetjük magunkon; éjjel
103    2|                 puszta sárban; hej, meg is tanultam káromkodni úgy,
104    2|                azután valami, ahol neki is elmaradt a mást megtréfáló
105    2|                lett; no mert ha még azt is megneszelte volna, hogy
106    2|                 az ember, még a háborút is.~ ~Csodálatos idők voltak
107    2|       Lassanként még Daczosné asszonyom is hozzászokott a háborúhoz.
108    2|                hogy még leendő nászurát is veres pántlikás kalappal
109    2|           kapott levelet, még csak hírt is ritkán hoztak róla. Nemigen
110    2|              magát, már hadnagyi rangot is kapott, mégpedig érdeme
111    2|              nincsenek többé címek. Nem is lesznek ezután. Minden ember
112    2|                  hogy Lajoska főhadnagy is lett. Tüzér főhadnagy! Ezt
113    2|               Ugyanabból a levélből azt is megtudták, hogy írt ő már
114    2|                nekik vagy ötven levelet is a téli hadjárat alatt; de
115    2|                    Csak már egyszer meg is láthatnák őt! Milyen szép
116    2|                vele együtt szolgált, le is festette őt ily katonás
117    2|              ily katonás viseletben; az is bele volt a levélbe téve.
118    2|                    Végre aztán az a nap is elkövetkezett, melyen újra
119    2|                az Kondor uram volt. Meg is tudta, hogy Lajoska az utóhadnál
120    2|               muszkák.~ ~Pedig különben is olyan forró napok voltak,
121    2|            szokott kelni, már akkor meg is volt fésülködve, s kinn
122    2|         lovagcsizmák voltak húzva, azok is végig sárral befecskendve.
123    2|             olyan piszkos, szurtos volt is az arc és dolmány, ott ragyogott
124    2|                 piszkos vagyok.~ ~Bánta is az, csak azért is megölelte,
125    2|                 Bánta is az, csak azért is megölelte, megcsókolta még
126    2|                     Én ilyen szennyesen is rád ismerek; de édesanyánk
127    2|               mindnyájunknak egészen el is aludni.~ ~Mire Sárika felköltögette
128    2|            édesapját, akkorra már Lajos is elkészült a magát kicsípéssel
129    2|              haza!~ ~De már Kondor uram is beleavatkozott a dologba.~ ~-
130    2|             restellte azt nagyon. Miért is széket tolt a terített asztalhoz
131    2|      megcsókolta Sárika homlokát, annak is azt mondta, hogy nem messze
132    2|                itt tölteni. Ha győztünk is, vonulunk odább, s jönnek
133    2|                 nagyon sokan vannak. Mi is eleget dobáljuk őket, nem
134    2|               eleget dobáljuk őket, nem is cipóval, mégis sokan vannak.
135    2|              szekérre pakolnánk, s mink is a táborral mennénk?~ ~-
136    2|                mennénk?~ ~- Hiszen most is az a veszedelmünk, hogy
137    2|                inkább puskát ragadok én is, anyád is, Sárika is! Vesszünk
138    2|             puskát ragadok én is, anyád is, Sárika is! Vesszünk el
139    2|                 én is, anyád is, Sárika is! Vesszünk el együtt!~ ~Lajos
140    2|         nemsokára visszatér, s ha későn is, de itthon fog ebédelni.~ ~
141    2|             várták otthon, hanem hát ez is jó ilyenkor. A közelgő lovasság
142    2|                 aztán az ütegparancsnok is visszajött. Csendesen kiosztá
143    2|               őket.~ ~Ezen a kívánságán is segítve lett, mert mire
144    2|                 dzsidásezred másik fele is megfordult, s összetört
145    2|           győzelem a túlnyomó erőé lett is, de a dicsőség osztályrésze
146    2|               földön fekszik.~ ~Azt nem is kereste, hogy maga meg van-e
147    2|               mondá: "annál jobb, ha te is jössz!", s most már nem
148    2|                 észre, hogy más kiáltás is hangzik már a csatatér másik
149    2|          magadra, pajtás, mert te magad is meg vagy sebesítve.~ ~A
150    2|               darabbal együtt érdemjele is letépetett melléről.~ ~-
151    2|               kiáltással a trombitaszót is túlharsogták. És Lajos ráért
152    2|             alatt.~ ~Lajos már arcaikat is kiveheté az üldözőknek,
153    2|          közönséges vezeték ló volt, az is a hosszú útban kifáradva,
154    2|               ellenfelét, pedig még nem is igen sarkantyúzta paripáját.~ ~
155    2|        leterítette.~ ~Lajosnak még arra is ideje volt, hogy a sipkájával
156    2|         honvédeket üldözni, aztán maguk is eltévedtek az utcák tömkelegében,
157    2|                 harmadik kert palánkján is túl volt.~ ~Így is tudta
158    2|            palánkján is túl volt.~ ~Így is tudta az utat Debrecenen
159    2|              értette, hogyan? Vagy azok is ellenség kezében vannak
160    2|          kipróbálni.~ ~Daczosék házánál is nagy volt az asszonysírás.
161    2|                 az Úristen, ha mást nem is, de kegyelmedet megsegíti.~ ~
162    2|            ártányt, melynek aztán vérét is vették.~ ~E műtét alatt
163    2|             harci áradat az ő utcájokat is eltölté. Kondor uram fogott
164    2|             eltölté. Kondor uram fogott is magának mindjárt muszkatisztet.~ ~
165    2|                 még vagy tizenkét kozák is; de azoknak amint a tiszt
166    2|               értekezés. A muszka tiszt is törte, Kondor uram is törte
167    2|             tiszt is törte, Kondor uram is törte benne a közös ügyet.~ ~-
168    2|                mérges kozák tisztet, le is ültette a pamlagra; melléje
169    2|            kitöltött szilvapálinka most is azon módon, még csak hozzá
170    2|              akarná mérgezni, az minket is meggyilkolna vele együtt.~ ~-
171    2|                  s nem nyugszik, míg te is oda nem ülsz az asztalhoz,
172    2|           Sárika feltálalta a levest, ő is leveté kötényét, abbahagyta
173    2|             tessék".~ ~- Akkor az a kéz is az enyim, ami a tálat tartja.~ ~
174    2|              hogy a szép kínálkozó maga is egészen megennivaló. Lajosban
175    2|                 fiú; s aztán, hogy maga is segítségére jöjjön a leányának,
176    2|            beszélt.~ ~- Pedig ugyan van is miért hűségesnek lenni ezekhez
177    2|         rejtekéből.~ ~Kondor uram fogta is erősen a dolmánya szélét;
178    2|                szemekkel, amik a szónál is jobban elmondják neki: "
179    2|                 második nehéz kísértést is kiállotta.~ ~- Elég hiba,
180    2|                tud, helyette más. Miért is minduntalan másra szorul.
181    2|               szorul. Ebben a háborúban is, ha francia tüzéreik nem
182    2|               be sincsen kötve, még nem is tudom, hogy fáj-e, mert
183    2|                nem jő vissza, akkor nem is találsz rá többé soha. Itt,
184    2|                 lett hentes.~ ~Még most is abban van, s igen jól érzi
185    3|                 mint a murmutér.~ ~Most is ott ül nagy bundába takarva,
186    3|                     Bizony jóval, de el is fáradtam ám. Három nap ötvenhat
187    3|               azonfölül három hermelint is fogtam, jó lesz a feleségemnek
188    3|                 jó teje van. Már sajtot is tudok belőle csinálni és
189    3|              érett túró összefőzve. Nem is képzeled, milyen angyali
190    3|             Hisz így még vendégeskedünk is.~ ~A mint ők ekképen készülének
191    3|             hozott, aztán meg kergettek is.~ ~- Mindegy, csakhogy itt
192    3|                s a 35 szarvas miatt úgy is nagy füst van.~ ~Ez a ház
193    3|              újjas kaftánban, haja most is szépen felfonva à la cosaque,
194    3|       iramszarvastehén kérődzött, kiket is nagy cseberbe sorba fejt
195    3|             lapkihordója, kin még akkor is megérzett a tudományos illat,
196    3|      kiterjesztetett, maga a jászkunság is "nyitránszke stoliczi" név
197    3|               gondolkozott, hogy kanala is legyen, a mivel megegye.
198    3|                Kufsteinba hallgatni. Ti is köztök voltatok. S hogy
199    3|                meg harmadik csapat. Kik is sem kértek, sem halltak,
200    3|            csákója, vagy piros. Utójára is sem pénz nem volt, sem fegyver,
201    3|              valakit temetnek; utóljára is senki sem ment a muszka
202    3|         tanyázott Pest városában, kinek is két nap alatt 18.000 aláírással
203    3|                a hol a legnagyobb férfi is négy láb magas, ott ezek
204    3|                négy láb magas, ott ezek is elkelnek.~ ~- Hát a földmívelők
205    3|       földmívelők mivé lettek?~ ~- Azok is szépen jártak, most minden
206    3|                mindenfelé a Hortobágyon is.~ ~- Megvan még Kecskemét?~ ~-
207    3|               hol a nemesi szűz hátakat is kancsukázzák, s egy szép
208    3|                 Mondj valamit Petőfiről is.~ ~- Nem tudni róla valami
209    3|            érsek lett s Guszti legalább is superintendens fog lenni.
210    3|           superintendens fog lenni. Már is togában jár és szörnyen
211    3|               aláírta. Sőt egyszer arra is rávette a czárt borozás
212    3|              akartak. Elvégre nyelvétől is megfosztották. A jövő században
213    3|         kinevezték academiai tagnak, ki is megengedte magán történni
214    3|                  s hagyja őket továbbra is fáradni és pihenni a tudományok
215    3|        országgyülés elkészíté, továbbra is meghagyta a muszka a magyar
216    3|                legharagosabb ellenségei is kiengesztelődtek iránta.
217    3|                ha Isten úgy akarja, nem is leszünk.~ ~Amen...~ ~
218    4|           mokány egy ember volt.~ ~Maig is emlékezem rá, mikor a harasztosban
219    4|             ütöm orromat.~ ~Mintha most is látnám azt a somfanyelű
220    4|               gyaníthatám, hogy majd le is üt: nem vettem tréfára a
221    4|             nyilvánvalóvá tegyem, miért is kergetett meg engem tulajdonképp
222    4|               termett férfiú.~ ~- De el is megyek én hát kee mellől.~ ~-
223    4|                    Dejszen, panaszkodik is a keetek kétszerkettője
224    4|                lúdfalkát, - mintha most is előttem látnám szomszéd
225    4|               két első szoba bútorzatát is, melyeket én elő nem számlálhatok,
226    4|              tanács nem gomba, hogy ott is teremjen, ahol nem vetették.~ ~
227    4|      bosszantott. Tudtam egyébiránt azt is, mivel szokta a leánykérőket
228    4|               úgy, hogy vőlegénykorában is szájában lehetett az íze.~ ~
229    4|             mije volt, biz az nagyanyja is bízvást lehetett, hisz vénebb
230    4|             bocsá', még Mátyás királyra is vissza tudott emlékezni!~ ~
231    4|           paradicsomának ajtaját. Akkor is sokat imádkoztunk már érte
232    4|                  Hej, de elkotródtam én is onnét, akárha lelúgoztak
233    4|            lelúgoztak volna. Mintha nem is én lettem volna az, aki
234    4|              patvar, még az emlékezetem is fügét mutatott; valahányszor
235    4|                 az embernek még a lelke is bukfencet hányt bele. Egy
236    4|             asszonynéném, talán már nem is ismer? - Ugye, hogy megnőttem?
237    4|                  hallja öcsémuram, szép is voltam én a magam idejében.
238    4|                szép fehér a bőröm. Most is látszik az énrajtam (no
239    4|                 bocsá', ennek félszázad is csak néhány esztendő!);
240    4|       asszonynéném, hogy kegyelmeteknek is vannak macskáik, minekünk
241    4|               vannak macskáik, minekünk is.~ ~- Csakhogy a mieink szebbek.~ ~-
242    4|     kegyelmetekhez, van azoknak idehaza is mit enni.~ ~- No, csak amúgy
243    4|                   Ostoba egy kis kérdés is volt az tőlem, megvallom,
244    4|     megbosszulom még az unokáid unokáin is.~ ~(Boldog Isten! Ez még
245    4|                teljes életében; az apja is az volt; minden nemzetségeit
246    4|     semmirevalót. Bizony még holta után is áldani fogom.~ ~(De majd
247    4|            Debora asszony kegyébe.~ ~Ki is azonban erősen elfeledé,
248    4|           felelt semmit. Megvallom, nem is szerettem volna, ha minden
249    4|              hiszen felderül még nekünk is a csillagos ég!~ ~Látszott
250    4|                a galambomon, hogy menni is akart, nem is, de minthogy
251    4|                hogy menni is akart, nem is, de minthogy igen illendően
252    4|             megrepeszteni (itt magamnak is igazán szorulni kezdett
253    4|           meghal, akkor - akkor majd én is tudom, hogy merre van a
254    4|                     Csak furcsa állatja is az embernek az a szív!...
255    4|            macskagyilkosnak, - látta ez is, meg amaz is, s akkor leírtam
256    4|                   látta ez is, meg amaz is, s akkor leírtam sipkától
257    4|               ráuntam, s Debora asszony is kezdte felejteni halottját,
258    4|           élőszóval ki nem beszélhettük is egymásnak magunkat, szemeinkkel
259    4|               napfényre fog jőni.~ ~Úgy is lett.~ ~Egy időre már tisztességesen
260    4|               hogy Esztikének könyveket is szabad volt vinnem, miket
261    4|                elmondatta velem, melyet is én szorgalmasan ki tudtam
262    4|            fussak? Ez jutott legelőször is eszembe, s mikor már láttam,
263    4|           gondolám magamban; de hát mit is mondjak? azt mondjam: hogy
264    4|             Esztikém láthatására, akkor is csak a kerítésünkön át,
265    4|               belém lő. Egyszer Esztike is észrevett, - nem mert közelebb
266    4|               ej-ej.~ ~- Azonban megyek is - mondám, kalapomat vevém.~ ~-
267    4|             tunica choroidaeán?~ ~Tudta is ez, hogy mi az a tunica
268    4|                 más, s biz azok már nem is a legjobbak lehettek. Én
269    4|             mert még lilaszínű hályogot is kap.~ ~Hanem ez így mégsem
270    4|            orrát vagy a fülét?~ ~Akárki is elébb likvidálta volna e
271    4|              nemcsak megnémítók, de meg is vakítók és süketítők, szemeit
272    4|          kellene tartani!~ ~Gondolkodik is a szerelmes ember a jövendőről!~ ~
273    4|             stukaturjáról hullott volna is a vakolat, mikor egyszer
274    4|                kedvesét látja félni? Én is fölkerekedtem és nekitürkőzve,
275    4|            bántani; meg aztán oly ember is vagyok én, aki három zsivánnyal
276    4|        megnyugtatá a kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát,
277    4|                 rajta magamat.~ ~De ott is megjártam, mert a kaputom
278    4|             elbámulni, mert rögtön maga is, mintha kikapták volna a
279    4|                 hallani, éspedig nagyon is jól hallani, valánk tudniillik
280    4|                 pipa sem szólt egy szót is, s urambátyámat környékezé
281    4|       sarkantyús lábával, hogy a szemem is szikrát hányt bele (a verem
282    4|            Öcsém Peti, hát élsz? hát te is itt vagy? vagy hol is vagyunk
283    4|                te is itt vagy? vagy hol is vagyunk mind a ketten? hogy
284    4|          szántson rajta, aki kigondolta is, vitte volna el a gólya
285    4|              sem éri el az én vállamról is a nyílást.~ ~- De pedig
286    4|                kilenc mérföldnyire vagy is tőle.~ ~- De urambátyám,
287    4|             Esztikét, a két padlás köze is elég nagy távolság volt
288    4|          asszony vele jár, ráadásul azt is elveszem.~ ~- Veszed az
289    4|               hiszen mostohaanyám; ipam is, vőm is csak nem akarsz
290    4|              mostohaanyám; ipam is, vőm is csak nem akarsz lenni egyszerre? -
291    4|                 lettél volna, uradatyád is eleget akarta, hanem te
292    4|                ha alispánnak megtesznek is, csak Esztikét nekem adják.~ ~-
293    4|              volna. Aközben meg álmában is rágta a pipát. Nem alhattam
294    4|                az éhség elővett, magunk is elkezdénk gondolkozni a
295    4|            kiknek urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy kifordítja
296    4|               volt rá, többek között én is (noha senkinek sem asszonynénje,
297    4|         nyájassága és pirossága mellett is igen szomorú volt szegényke.~ ~
298    4|              lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra a fülére.~ ~-
299    4|              szívem e mondásra halavány is lett, szomorú is lett: valami
300    4|               halavány is lett, szomorú is lett: valami esett a szemébe,
301    4|                  idestova Esztike húgom is eladó leány lesz.~ ~- Semmi
302    4|                 volna -, menyasszony az is.~ ~Esztikének sem kellett
303    4|                 azon gondolatra, hogy ő is lehet menyasszony, én is
304    4|                is lehet menyasszony, én is vőlegény, mégis egy pár
305    4|                utána Debora asszony, ki is erősen örült magában, mint
306    4|               Én kivált még a macskáját is agyoncsaptam.~ ~Tehát örült
307    4|            megszabadult a szíve! még én is éreztem annak alpesi súlyát.
308    4|             fogadtak, hogy szinte magam is elijedtem.~ ~- Hanem 'szen
309    4|           elijedtem.~ ~- Hanem 'szen én is fogadok ám akármibe, - mondá
310    4|         nádméztartóért, - mondám (nekem is tüske volt a talpam alatt).~ ~-
311    4|                  Urambátyáimék régen el is felejtették, hogy kávét
312    4|                   ruhában; szívben maig is csak oly kegyelettel emlékezünk
313    4|           Esztikém!"~ ~És csakugyan nem is érte ajkaimat soha oly édesség,
314    4|               megcsókolt.~ ~...Még maig is emlékszem mindezekre.~ ~
315    4|                 azóta, hogy most karral is dolgot ad átölelnem, hanem
316    4|             átölelnem, hanem azért most is úgy szeretem az eszemadtát,
317    5|               fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve a vidám és bátor,
318    5|         Balázsfalvára; a fullajtárt oda is elvitték magukkal, s miután
319    5|      vargamester volt a bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász
320    5|      veszekedtek volna.~ ~- Hiszen kend is csak győzi, János mester,
321    5|                 győzi, János mester, én is győzöm, - szólott a fullajtár -
322    5|                   Azt Apafi Mihály uram is megcselekszi, csakhogy ő
323    5|                dűlt.~ ~Erre a fullajtár is dühbe jött, s kirántva széles
324    5|              kelvén az idő, a fullajtár is fölveté szemeit, s hát imé,
325    5|                magának a dolgot, melyet is elejétől végig jól megértvén,
326    5|             kend különb emberre. - Kend is pedig, varga mester, ha
327    5|                békét - mert kend nélkül is eleget isznak azért!~ ~1851~ ~
328    6|                  Miért nem ásatott sírt is magának!~ ~Mellette egy
329    6|            Isten ládáját és Éli két fia is meghala.«~ ~»Elszaladott
330    6|                 Izrael, - a te két fiad is megholt, az Isten ládáját
331    6|               megholt, az Isten ládáját is elnyerték.«~ ~A nyomorék
332    6|                  szigorúak, de még most is szépek.~ ~Az ég egyik oldalán
333    6|              lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné, mint a repülő
334    6|           lehajtá.~ ~- Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna
335    6|           Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek
336    6|                  most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~- ~ ~Nagy
337    6|                 elhullottak. Gábor Áron is elesett, ágyúi is ott vesztek
338    6|            Gábor Áron is elesett, ágyúi is ott vesztek mind. A vezér
339    6|               ott vesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~ ~Az ősz
340    6|               most teszik koporsóba. Az is nyolcvanéves világtalan
341    6|               álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy nézni a
342    6|         szennyében, a nyomorék testében is szép az élet... Még a mankóért
343    6|             felett, hol az elemek maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás
344    6|               körüle a város, még akkor is verni fogom a tüzes, izzó
345    6|             asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a
346    6|         sírhatott volna mindenki otthon is, halottja volt minden háznak.~ ~
347    6|             harcméntől vonatva. Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál
348    6|            Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat fekete
349    6|            keresni, - üldözte már akkor is a sors, - nem maradhatott
350    6|                   a sors viharjai onnan is kizaklatták, - egy rész
351    6|                 magyar.~ ~De az öltözet is, melyet visel, oly különös
352    6|            olyankor: így áldoztak le ők is! - - ~ ~A csapat a város
353    6|             voltát; - a nőhang különben is szomorú, a halotti dal reszketve,
354    6|            leszáll harcménjéről, társai is mind leszállnak. Kezeiket
355    6|                 arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja, akinek
356    6|                    Miért nem vagyunk mi is ottan!~ ~1850~ ~
357    7|            tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvígabb
358    7|            magával.~ ~Csalatkoztunk: én is, a világ is. Én benne. Ő
359    7|           Csalatkoztunk: én is, a világ is. Én benne. Ő bennem. Hanem
360    7|                volt rám bízva. Legalább is lábbal állítottam volna
361    7|         bántanak többé, még emlékeiktől is megszabadultam.~ ~Ha most
362    7|                amit ugyan fényes nappal is csak imígy-amúgy látok.
363    7|              kívül egy fonott karosszék is volt látható, a szék előtt
364    7|              Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy e félóra
365    7|          napsugárt, mely e lak belsejét is tűrhetőleg megvilágítá.~ ~
366    7|             virágoskert, melynek kóróit is rég szétfútta a szél? Az
367    7|            gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~Első szerelem, első és
368    7|                 számodra megnyílik, oda is veled megyek, ott sem hagylak
369    7|          világot ígér a sír után, onnét is eljövök, hogy tied lehessek.~ ~
370    7|      adósságokat fizeti az örökös.~ ~Én is megtanultam gyűlölni. Gyűlölök
371    7|                száradt sírvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem el
372    7|               tud az ember emlékei fölé is ily köd vonulni?~ ~VIII.~ ~
373    7|          szívembe égeté magát! Még most is, ha elsötétül, olykor előmbe
374    7|              örökké élő emlék. És azóta is sokszor mosom kezemet, és
375    7|                pallosa nem enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek
376    7|                  kinek ember alakja van is itt, vesztegetve van belé
377    7|               nép, még az emberméltóság is lekopott arcáról, s csak
378    7|             részegen találni; gyermekei is borszeszen nevelkednek föl,
379    7|             kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák, hogy
380    7|           magukat, alkalmasb helyet nem is választhattak volna az alkuvásra...~ ~
381    7|                 még egy nagy darab élet is van adva ráadásul e büntetéshez.~ ~
382    7|                  mily kínzó még álomnak is a te képed!~ ~*~ ~Egykor
383    7|                 a homok, maguk a múmiák is elrohadtak. Nem lehetett
384    7|                 előz meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon belől
385    8|               jutalmat és büntetést itt is ama hatalmas kéz, melynek
386    8|             dobta. - Van könnyebb módja is a halálnak - folytatá egész
387    8|                megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott ama berekben
388    8|               Williám; rossz volt akkor is a világ, mint mindig, hamis
389    8|          meghalásnak, majd ha lesz, azt is meg fogja mondani; ezen
390    8|               közben olykor ágyúlövések is hallatszottak s összes kétségbeesett
391    8|              lenézhetett. - Még Williám is sírt, mint egy asszony,
392    8|              halni: kitiltá csontjaikat is az országból!~ ~Ily kitüntetésben
393    8|            valakinek eszébe jő, - addig is nevezzük őt röviden Gézának.~ ~
394    8|                bárha Quarrelson emberei is! - kiáltá Géza s eszméletlenül
395    8|               dühönge amaz - vagy téged is a tengerbe vesselek, mint
396    8|        emlékeznek ugyan még sok év után is azon hajósok, kik újabb
397    8|                 boldogok lettek, ha nem is ezen, de legalább a másvilágon.~ ~
398    9|               megtörténtek nálok nélkül is. Akik a sors vakságában
399    9|                 akkori hadi bulletinben is meg vannak említve s a főbb
400    9|               Mikor már a többinek híre is múlni kezdett, ezek még
401    9|                 kezdett, ezek még akkor is elő-előtörtek a laktalan
402    9|                Indus-folyam kataraktáin is tudtak hajókázni; rohantak
403    9|            nevök előtt reszketett, volt is oka rá; ahol ők egyszer
404    9|           hadsereghez jöttem, még akkor is réme, ínsége voltak a hozzájok
405    9|                 fatörzsökkel még másnap is volt bajunk, s utóbb is
406    9|                 is volt bajunk, s utóbb is csak ágyúütegünk hátrahagyásával
407    9|              mint az éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli
408    9| kaktusztöviseket.~ ~Az építészeti modor is, mely az épület stíljét
409    9|                A takarodóra lovasságunk is visszatért az üldözésből;
410    9|                 tapasztva? Ugye nem? Én is csak visszafelé jöttünkben
411    9|                emberi, és ha az a leány is azon nyelvet beszélte, úgy
412    9|                magammal ne hozzak, most is zsebemben volt. Kérdém a
413    9|           táborba gyülekeztek ellene, ő is összegyűjté seregeit. Két,
414    9|              hogy a ti szent könyveitek is bizonyságot tesznek róla...
415    9|                nem bírt azóta egy követ is megmozgatni rajta. Amint
416    9|                 az afgán nemzet.~ ~Ezek is, mint őseik, folyvást a
417    9|                komolyan a hindu. - Most is ott van az, és most is a
418    9|             Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
419    9|              szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága,
420    9|                  láthatja.~ ~- Ugyé, ön is látja? - kérdé Drumfield.~ ~-
421    9|         ködfoltjában nincs csillag, nem is volt soha.~ ~Társaink nevettek,
422    9|           minthogy ütege elmaradt, érti is a hindu nyelvet, üljön csak
423    9|               volna, mint az öné, magam is neki mernék indulni; az
424    9|                tartva, s ön a csillagot is látta.~ ~Smith tréfának
425    9|        üdvözölve elnyargalt.~ ~Én magam is nemsokára elindulék az utakat
426    9|                 azt mondá fölöttem: "Ez is látta tegnap a csillagot".~ ~
427    9|                 Már késő volt, közülünk is mindenki ott veszett, aki
428    9|               aki közelebb állt.~ ~- Ez is látta a csillagot, - hallám
429    9|                Borzadva hallám, hogy én is az elveszettek közé vagyok
430    9|                lelkemnek megmaradt, azt is letörték az újabb lázrohamok.
431    9|             másik két csillaglátó társa is föltámadna halottaiból.
432    9|                 eltávozott, hogy még ne is gyaníthassuk az irányt,
433    9|            látszott észrevenni, hogy én is beteg vagyok.~ ~- Mi lelt?
434    9|                 a pokol, ami engem most is éget, most is emészt, gyötör.~ ~-
435    9|                engem most is éget, most is emészt, gyötör.~ ~- Ön beteg -
436    9|             három ujj helyén még azután is valami hűsítő érzés maradt
437    9|               legcsodálatosabb: hogy ön is látta tegnap az Andromedában
438    9|      Andromedában a csillagot, s íme ön is a legvilágosabb halálveszélyből
439    9|         Drumfield van hátra; ha még ezt is ép testben látnám hazatérni,
440    9|                egy kicsinyt káromkodott is hozzá.~ ~- Az ördögbe, ahány
441    9|                 ördögök közől senki sem is tért vissza. Ezek a tisztelt
442    9|         böfögött fel a forrásvíz hangja is, s mentül jobban kiáltozott
443    9|                 Érintettünk ott egyebet is, - sóhajta magában Davidson.~ ~- "
444    9|         megnevette beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak Davidson
445    9|                  Drumfield és én. Magam is meg voltam sebesítve. Azért
446   10|                  Ennek az elbeszélésnek is van egy kis Hübnere. Akkor
447   10|              még a szépirodalmi műveket is szigorú esztrengára fogta
448   10|        honorárium már fel volt véve, el is volt költve. Huszonöt forint
449   10|          harminc ezüst pénzt, az örmény is taksálva volt huszonöttel.~ ~
450   10|              humoreszk.~ ~Ámde szerzőre is elkövetkezett a nemezis.~ ~
451   10|         kimaradjak a képviselőházból. Ő is megbukott a régi kerületében,
452   10|  erzsébetvárosit, nekem szánta. Ott föl is léptem. Az pedig tiszta
453   10|                   Ej! Hát te most magad is odamégy mandátumot kérni
454   10|               Mert tudod, van oppozíció is. Azt hozzák föl ellened,
455   10|              megnyugtatólag hatott, meg is választottak a derék jó
456   10|            mesterséghez fogott, míg azt is valami új, válogatott és
457   10|              kölcsönöztek neki.~ ~Innen is elpusztulva, betévelyedett
458   10|                 zsebéből, még a kaputot is úgy kellett aztán viselnie,
459   10|               felesége, gyermekei. Bele is ugrott a Dunába, vagy pisztolyt
460   10|                szájába; sőt egyszer meg is bolondult s kifutott a nádasba;
461   10|                 felgyógyult kalmár maga is megállapodék, nagy szegényül
462   10|                telepén.~ ~Ott ült akkor is a boltajtóban, a csibuk
463   10|               Jaj, bizony talán tigodet is megcsalta az a semmirevaló?~ ~-
464   10|              neki tiszta szivbul! Engem is kirabult a gyilkus, a tulvaj,
465   10|             elfutott Girgácijába, ottan is felszedte a sok pinzt, futott
466   10|          megbocsátom neki, mert én neki is testvére voltam, meg az
467   10|                 voltam, meg az atyjának is, de hogy több ily becsületes
468   10|              több ily becsületes embert is koldussá tett, mint kegyelmed,
469   10|       Parancsuljál, ha ezer forintot ír is, odádum.~ ~- Nem kell nekem
470   10|              hát egy pohár bort.~ ~- Te is olyat kirsz, ami nincsen.~ ~-
471   10|                sohasem tudott egy nevet is megtartani fejében, úgyhogy
472   10|            megkérdezte a fuvarost: hogy is hínak tigodet?~ ~- Tóth
473   10|                 nem történt, neki azért is meg kellett lakolni. Amit
474   10|             magát, úgy tett, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek,
475   10|                ez a beszéd abból állott is, hogy a hátához vágtak valamit.~ ~
476   10|      szemöldökeit, miket más bajuszként is megtiszteltetésül vehetne,
477   10|         könyökkel.~ ~- Te hugass! Tutsz is te! Ausztrálijábul. Az egész
478   10|               ijeszteni, s Birbucot meg is szidták, ki is nevették;
479   10|             Birbucot meg is szidták, ki is nevették; vagy eldugta a
480   10|              skatulyának.~ ~Mert Olivia is a család elhanyagoltjaihoz
481   10|  elhanyagoltjaihoz tartozik, amit abból is gyanítani lehet, hogy míg
482   10|              biztonság okáért a kulcsot is zsebébe tette, s meleg szobájába
483   10|           kályhával. Hol jársz még most is?~ ~- Ne haragudjál, édes
484   10|                ünnepeken viselje, akkor is csak szobában, utoljára
485   10|                 csak szobában, utoljára is fegyverre került a dolog,
486   10|               maradékból Birbuc diáknak is, ki elég eszélytelen volt
487   10|   megcsókolgassa aranyos leányát, akkor is kikapott érte.~ ~- Eredj
488   10|                kisásszuny.~ ~Saját maga is kisasszonynak nevezte a
489   10|               lenni s következőleg most is az volt.~ ~- No mit mutatsz
490   10|                   Hová oda orfi?~ ~Amaz is megijedt, s iparkodott arcát
491   10|            győződött esete felől, akkor is sántított kezére, lábára,
492   10|                való volt.~ ~Utoljára ez is megúnta a sok ácsorgást
493   10|      rendeltetise. Meghalnak a boltosok is, mert ha soha se halnának,
494   10|            olajat, hanem festette volna is magát azzal. A hosszú bőjt
495   10|            tudtam volna én hálni ingyen is. Majd én neked hálok meg
496   10|              magától, még Birbuc diákot is, fölemelteté egy helyen
497   10|              vagytok mind a ketten. Nem is tudtátok, hogy ti kisászuny
498   10|               vicispányod fia.~ ~- Kell is nekem, - monda kacér hetykeséggel
499   10|                   Kapok én már főispánt is, grófot, bárót, herceget,
500   10|            grófot, bárót, herceget, nem is egyet, hanem kettőt.~ ~-
501   10|                  a diák sírt ő helyette is. Szegény Birbucnak oly vörös
502   10|                 tette volna.~ ~Mincucka is tett annyi áldozatot ez
503   10|                 ott lesz a vicispán fia is, meg tán Fügefi gróf is
504   10|                 is, meg tán Fügefi gróf is eljön. A szemem égne ki
505   10|          hagyott, a nagyobbik leányának is csak a cérnásboltot, a kisebbiknek
506   10|               kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti aggodalomból
507   10|           várhatok én magára. Azután ne is hitesse el magával, hogy
508   10|                Tán bizony különb embert is kap nálam? Talán grófot
509   10|                 kap nálam? Talán grófot is?~ ~- Éppen azt.~ ~- Hahhahahha! -
510   10|                 lebzselnek. Az a legény is ott a kapuban, abban a nagy
511   10|            szoktam én inni vitriolt. Ez is divat? Hát grófod mit csinál?
512   10|              crida alá.~ ~- Mindegy: az is divat.~ ~- Hát elvesz-e
513   10|             kell elébb letenni.~ ~- Azt is te fizeted ki?~ ~- Természetesen.~ ~-
514   10|              őrjöngések folytak ezentúl is, Borbála asszony csak nagy
515   10|              jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül bocsáttaték.~ ~
516   10|                Dehogy ugrottam, hisz ez is divat.~ ~- Hát mit fogsz
517   10|              majd én szököm meg.~ ~- Ez is divat?~ ~- Ez is.~ ~- No
518   10|                     Ez is divat?~ ~- Ez is.~ ~- No már olyan messze
519   11|           fényes, - ahonnan támad a nap is.~ ~Igaz ugyan, hogy illendőbb
520   11|                  mikről maga a história is azt mondja: ennek fele is
521   11|               is azt mondja: ennek fele is csak álom!~ ~ ~ ~1.~ ~Azon
522   11|              alatt álltak, volt Armenia is, veszélyes közelében Perzsiának,
523   11|                szabadságharcba utoljára is a hódító fáradt bele; a
524   11|                 s nemsokára háta mögött is, - a láthatár végtelenéből
525   11|                arccal a hölgy; - e kard is oldalamon ősapámról maradt,
526   11|              fegyverzettel, a legutolsó is pompásabb, mint egy skandináv
527   11|             puszta homokon kívül, de ez is elég volt annak.~ ~A forró
528   11|                 odáig vánszorogtak, nem is tértek vissza többet, mielőtt
529   11|        Éjféltájon egy, az éj homályában is meglátszó, hosszú árny látszék
530   11|              elhatott szerelmöknek híre is: mindenütt egymás mellett
531   11|                 egy nő, ki még férjében is csak a lelket szerette s
532   11|                hegy, még a messzeségből is ragyogó arany kúpfödéllel.~ ~
533   11|          elsápad, ha csak beszélni hall is azon veszélyekről, miken
534   11|               keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé magát a
535   11|               harmadik, Vaballath, most is legelől lovagol apja mellett,
536   11|                 el tud játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az halállal
537   11|                kérdezősködve: anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe?
538   11|            törhetsz. Ha te elhallgatnád is, amit mondtam, az a pulya
539   11|                 a többit elejtik, neked is maradjon valami. Attól ne
540   11|             nyugodtan a nő - apád előtt is hallgasd el, amit hallottál.
541   11|             mely jöttét megelőzi, előre is sokat igér, s a legsűrűbb
542   11|             erős ember. Aztán Vaballath is vele van. Anyám, mért nem
543   11|            lárma hallik.~ ~- Messzünnen is remegsz tőle.~ ~- Ha látni
544   11|            látszott, mint félni.~ ~- Te is idejöttél? - szólt Odenath
545   11|                örömében. - Tehát benned is megszületett a bátorság
546   11|                láttad, a tigrisre les ő is.~ ~E pillanatban rivalgó
547   11|               lángokra, s midőn a pálma is meggyulladt, egy pillanatig
548   11|                 hajfürtei a sötét éjben is feketék voltak, égő szemei
549   11|    visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre felvidámult. Az
550   11|            megaranyozva, hogy még a nap is megismerhesse benne azon
551   11|                 Béke volt a szomszédban is, a népeket józan nyugalomban
552   11|                 egyszerű aranygyűrű, az is vasszínűre festve; oldalán
553   11|             határt, megengedte, hogy mi is megpihenjünk saját hazánk
554   11|          pusztára küldé lakni, fegyvert is adott neki, mellyel magát
555   11|                ellen, maga Sapor király is odaveté a harc mérlegébe
556   11|                 kívül, tíz napi eledelt is hordott magával. A dunai
557   11|          lerakva mulatoztak. E mulatság is hadi gyakorlat volt. Tárogató
558   11|           öltözve, még a lovak homlokán is vaslemezek, mik kiálló dárdahegyekbe
559   11|                napot.~ ~A gyalogság itt is csak a had söpredéke volt,
560   11|             terhe alatt, mintha azáltal is magasabbra akarná őt emelni.
561   11|             repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva eldőlt,
562   11|               és nem adta meg magát egy is; ahol állt, ott halt meg.~ ~
563   11|                  Végre a légió tribunja is elhullt, s a cohors közepén
564   11|                utolsó rend állt még. Az is keresztül töretett, a hősök
565   11|         lovasokkal, melybe az elefántok is belekeveredtek, a nap elefántja
566   11|                 csatatérre. Maga Zabdas is elragadtatott visszatérő
567   11|               föltalálni.~ ~Az még most is szemközt állt az ellenséggel
568   11|            emberig, de a palmírai sereg is szét volt verve. A bálvány
569   11|            állanak e visszavonulásukban is szabályos dandárok körülrajongva
570   11|          meghalt, s halálával birodalma is szétomlott. Semmi reményünk
571   11|          megszabadulhatáshoz. Isteneink is elhagytak, a szél nem oly
572   11|        Aureliánhoz csatlakozandó; ha őt is bevárjuk, össze kell roskadnunk
573   11|             vidd magaddal kisleányaidat is.~ ~- Miért vigyem el őket
574   11|            védték, haljanak meg a falak is, vesszen el Tadmor neve
575   11|                  vesszen el Tadmor neve is, ha népe elveszett! bennünket
576   11|                még ha koronáját mentené is meg általuk.~ ~Még egy félórai
577   11|                 Zenóbia, még fogságában is királyné. - Téged egyedül
578   11|               még a dicső halál reménye is, - szólt leverten az egybegyűltekhez. -
579   11|            volna az esthajnal: nyugoton is vörös volt az ég, keleten
580   11|               vörös volt az ég, keleten is.~ ~ ~ ~17.~ ~Míg Palmíra
581   12|        sírkertek s a legtávolabb hegyek is ujjongó, tolongó néppel
582   12|            sűrűn lehete hallani e nevet is: "Ibrahim!"~ ~A szultánt
583   12|               vésve, még az Aja Szófiát is fölülmúlta, és a katonák,
584   12|            Ibrahim a fátyolon keresztül is megismeré a kedves, szép
585   12|                 országom felét kérended is, megadom."~ ~Ahidalla apja
586   12|               akárki és akármit mondjon is egykor felőle, soha megöletni
587   12|               engemet trónomon csak meg is ingatni?~ ~- Annak, kit
588   12|           töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt, odaült apja
589   12|     játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb, legderekabb
590   12|             légy nyugodt.~ ~S másodszor is elűzték a testőrök az alvó
591   13|               hetes halmán fekszik, ott is voltál, láttad őt remegni,
592   13|              ismert határok mögött, ott is jártál, ott is megismertetéd
593   13|              mögött, ott is jártál, ott is megismertetéd magadat.~ ~
594   13|          népségével, mely egy országnak is elég volna: te ott is megjelentél,
595   13|         országnak is elég volna: te ott is megjelentél, évről évre
596   13|                 volt ritkaság. Aki volt is, nem hivatása vitte oda,
597   13|              szokta turkálni; ekkor ezt is megégetteté a császár s
598   13|                 a várost védte. Ekkor ő is az elemeket hívta segítségül;
599   13|                egy percre még a bosszút is elaltatá annak szívében.~ ~
600   13|                 mert a legközelebb lévő is azok közül messzebb vagyon
601   13|           hagyja veszni. De ha eljutnál is oda, gondold meg, hogy most
602   13|              szem előtt, hová a fenevad is csak meghalni jár, s megmászhatlan
603   13|             munka miatt.~ ~De még akkor is elég hatalma volt a hun
604   13|          sivatagába, hol még a vadállat is éhen hal meg, ha eltéved;