Rész

 1    1| gondolatokat tápláltok magatokban? Kiknek kezeiben könyv forgott,
 2    3|           honfiai teljes bizalmat, kiknek tökéletes mindegy volt:
 3    4|            a siralomnak völgyéből, kiknek urambátyám rögtön meg is
 4    6|         akikkel életében jót tett, kiknek bajában támasza, tanácsadója
 5    6|        hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje fölött a nap leáldozik,
 6    6|           és gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek.
 7    6|            mint illik özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn maradtak.
 8    7|            tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam, megelőztek.
 9    7|        mindazokat kicsuknák innét, kiknek lelke piszkos, elrongyolt
10    7|            egy várost láttam égni. Kiknek házaik égtek, őrülten futottak
11    7|        jajgatni és ordítani akkor! Kiknek pedig semmijök sem égett,
12    7|       családja, apró árvái vannak, kiknek kívüle nincs senkijök. -
13    8|       végre öt alakot látni benne, kiknek arcaikat tenger és ég világítja.~ ~
14    8|        lakókat szállítottak ide, s kiknek nem szabad a hóhéron kívül
15   10|            ragyogó fenomenonoknak, kiknek fogatairól és estélyeiről
16   11|      vadászok és békés kereskedők, kiknek kezébe a kétségbeesés adott
17   11|         virágokkal hinték a népek, kiknek szolgaságát a légiók vérével
18   11|       csatákban felnőtt veteránok, kiknek játék volt a háború, s a
19   11|     haláltóli félelem. Vasemberek, kiknek nem öltözetük van ércből,
20   11|        gyűlni e vérlepte alakokat, kiknek arcán a fanatizmus lángja
21   12|            járt végig udvarnokain, kiknek örök cselszövényük egymás
22   13|       halottja fekszik ellenidnek, kiknek neve sincs már.~ ~Hol a
23   13|           Schythia leányai között, kiknek szemeik ragyogóbbak, derekuk
24   13|            határán mindazon nőket, kiknek uraikká tettelek, ők e harcos